Regélő, 1838. július-december (6. évfolyam, 53-104. szám)
1838-07-22 / 58. szám
ntját. — Zavarodása notlon nőtt, mert férje is könnyen e’ helyzetben találhatná egy férj fiúval, kinek, állítása szerint, tekintete is képes őt megszeplősitni. — Ismételve hasztalanul igyekezék ez okból a’ helyet elhagyni, mellyen olly illetlenül tartóztattatott le, végre elhatározá az idegent megszóllitani, ’s kérni, hogy őt helyből bocsájtná. ,Meg fog történni, szollá hízelgő mosolylyal, ujjai köztt fénylő fekete bajszát pödörgetvén, — de csak velem ! — Ezzel lováról lepattant , ’s a’ meglepetve összerettent braminnőt a’ nélkül, hogy ellenkezhetett volna, megragadta, és paripájára emelvén, magát nyergébe vetve, minden további szóváltás nélkül szélsebességgel tova nyargalt. — Az elrablott szép nő magán kívül volt e’ rögtöni erőszak ’s a’ nyíl sebességű elragadtatástól; akarat nélkül karolá a’ vakmerő lovagnak nyakát körül, ne talán lerobbanva szétzuzattassék. Nehány óráig nyargaltak ekként; végre a’Mohamedánnak lakához értek, hol kellemteljes ragadományát lováról leemelvén, egész Hiedelemmel haremje szobáiba vezeté. — Eleintén a’ nő elhagyatott ’s elkülönzött helyzetében vigasztalhatlan volt: — de mit tehete ? — A’ fiatal szivnek gond ’s bánat nem természete; az idő hatalmas orvos , és kedélyeinket a’ körülmények határozzák. — A’ Mohamedán tisztán barátságos és megelőző szívességgel közelitett mindenkor hozzá, ’s kivánatai mindenikét azonnal teljesité; — szerencséjéből csak a’ szabadság hiányzott. — Látta, hogy sorsa ellen hasztalan szegül; — újra reményleni kezdett, ’s nem sokára helyzetével körülményeihez képpest barátkozva jön. Naponként növekvik az ifjú Mahomedannak rablott szépe iránti hajlandósága. — Olly hízelgő barátsággal közelitett mindenkor hozzá, hogy nem sokára jelenléte szenvedhető, későbben óhajtott volt. — Ő szép udvarias férfi vala, ’s pazar gazdagságban élt, mellyet rab nőjének lábaihoz rakott, kinek keblében néha ugyan még felrebbent elhagyott férje emléke, de jól tudta, hogy ha most őt látná, mint egy megvettetett és megszentségtelenitett nőt, utálattal fogná magától eltaszitani; tudta, hogy rendosztályának minden jogát viszszahozhatlanul elvesztő; hogy még a’ Páriákon is alább, a’ legnyomorultabb osztályba sűlyedt-re. Nem volt tehát egyéb választása, mint egy utálat, megvettetés, ’s atyjafijai, barátai és ismerősei átkával terhelt életbe térni vissza, vagy sorsán megnyugodva létét szelíd ’s jó urának áldozni. — Alig kell említeni, hogy az utósát teljesité, ’s tudtára adá, hogy bálványzó vallását elhagyván , az övét követendi. Kerim Khán — így nevezők a’ fiatal Mahomedant — magán kivül volt e’ nyilatkozáson, ’s a’ szép braminnő nem sokkal azután Leilah név alatt, a' hívők közé számíttatott. — Élete ez órá