Regélő, 1839. július-december (7. évfolyam, 53-104. szám)
1839-08-08 / 63. szám
Vakon áldozod fel eddigi érdemeidet Csák Blráté mellett, kit nem sokára utolér az érdemlett fenyíték. — Eszmélj fel, nemes öreg ! Kóbért kész kegyébe venni; igazságos kormánya alatt ősi szabadságunk sértetlen maradand. Gisellát pedig: — „Egy szót se többé — mond !Dorgó elég boszúsan — kegyelmet érdemleni, nem koldulni szoktam. — Olasz országban rész lábon áll az egyenes lélek — olasz vérre nem szorult a’ magyar királyi szék. — A’ szabadság ollyan kincs, mellynek oltalmára szivét teszi ki paizsul a’ jó hazafi, hogy ahhoz egyedül ennek elvérzése után juthasson a’ sérelem. — Kedvetlenül hallgatom szavaidat; megmondhatod királyodnak, hogy Dorgó mig él, ellensége leend ; te azonban, ha tovább is hive lessz, eljátszottad barátságomat. Giselláról pedig említést sett — Itt elhallgatott Dorgó , mert egy szolga vendéget jelentett be. Géza ezt hallván, eltávozott, elegendőképp’kijelentvén, hogy Dorgónak, kinek jót akar, ártalmas feszességét nagyon sajnálja. Még egy tekintetet vete távoztában a’ várkastély egyik ablakára, hol Gisellának szemeivel találkozott. Fölveté azután magát lovára, ’s „jó reményt1l kiáltva fel elszállott, mint az utána lebbent sóhajtás ! IV. Dorgó felballagott a’ várkastélyba, honnan már elébe robogott egy büszke tekintetű lovag , kit Dorgó baráti kézszoritással fogadott. Czeke volt ez, ki Mátétól levelet hozott, mellynek tartalma ez vala: ,Hernád mellett akartam harczjátéki mulatságot adni, melly alkalommal dolgaimról barátságosan kívántam veled értekezni. De Róbert sereget gyűjtött ellenem , melly Rozgonynál várja minden órán a’ megtámadási parancsot. A’ gyors megtámadás fele a' győzelemnek. Iparkodj zsoldosaidat minél előbb Rozgony felé küldeni , hogy seregemmel egyesüljenek. Ha szerencsésen üt ki az ütközet, ’s e’ vitéz ifjút, ki levelem’ átadá , ’s kit zsoldosaid vezérének rendeltem, Gisellád kezével boldogitandod , fél vármegyére számolhatsz!11 Elolvasván Dorgó a’ levelet igy szóllott: ,,A’ dolog sürgetős ; azonnal kiadatom a’ parancsot, hogy holnap korán mehessetek. — Keblemet ugyan hős láng hevíti; de e’ rezzent karokon már majd egy század terhe nyugszik. Fáj lelkem , hogy jelen nem lehetek a’ szabadság harczain. — Nemes ifid! vitézségedet Máté méltósággal és gazdagsággal, én leányom kezével fogom jutalmazni.11 Nemes öreg !411 — kiáltott fel örömében Czeke.