Regélő, 1839. július-december (7. évfolyam, 53-104. szám)

1839-08-08 / 63. szám

Vakon áldozod­ fel eddigi érdemeidet Csák Blráté mellett, kit nem sokára utolér az érdemlett fenyíték. — Eszmélj­ fel, nemes öreg ! Kóbért kész kegyébe venni; igazságos kormánya alatt ősi szabad­ságunk sértetlen m­aradand. Gisellát pedig: — „Egy szót se többé — mond !Dorgó elég boszúsan — kegyel­met érdemleni, nem koldulni szoktam. — Olasz országban rész lá­bon áll az egyenes lélek — olasz vérre nem szorult a’ magyar királyi szék. — A’ szabadság ollyan kincs, mellynek oltalmára szi­vét teszi­ ki paizsul a’ jó hazafi, hogy ahhoz egyedül ennek elvér­zése után juthasson a’ sérelem. — Kedvetlenül hallgatom szavai­dat; megmondhatod királyodnak, hogy Dorgó m­ig él, ellensége leend ; te azonban, ha tovább is hive lessz, eljátszottad barátságomat. Giselláról pedig említést sett — Itt elhallgatott Dorgó , mert egy szolga vendéget jelentett­ be. Géza ezt hallván, eltávozott, elegendőképp’kijelentvén, hogy Dorgónak, kinek jót akar, ártalmas feszességét nagyon sajnálja. Még egy tekintetet vete távoztában a’ várkastély egyik ablakára, hol Gisellának szemeivel találkozott. Fölveté azután magát lovára, ’s „jó reményt1l kiáltva­ fel elszállott, mint az utána lebbent sóhajtás ! IV. Dorgó felballagott a’ várkastélyba, honnan már elébe robogott egy büszke tekintetű lovag , kit Dorgó baráti kézszoritással foga­dott. Czeke volt ez, ki Mátétól levelet hozott, mellynek tartalma ez vala: ,Hernád mellett akartam harczjátéki mulatságot adni, melly alkalommal dolgaimról barátságosan kívántam­ veled értekezni. De Róbert sereget gyűjtött ellenem , melly Rozgonynál várja minden órán a’ megtámadási parancsot. A’ gyors megtámadás fele a' győ­zelemnek. Iparkodj zsoldosaidat minél előbb Rozgony felé küldeni , hogy seregemmel egyesüljenek. Ha szerencsésen üt­ ki az ütközet, ’s e’ vitéz ifjút, ki levelem’ átadá , ’s kit zsoldosaid vezérének ren­deltem, Gisellád kezével boldogitandod , fél vármegyére szá­molhatsz!11 Elolvasván Dorgó a’ levelet igy szóllott: ,,A’ dolog sü­rgetős ; azonnal kiadatom a’ parancsot, hogy hol­nap korán mehessetek. — Keblemet ugyan hős láng hevíti; de e’ rezzent karokon már majd egy század terhe nyugszik. Fáj lelkem , hogy jelen nem lehetek a’ szabadság harczain. — Nemes ifid! vitéz­ségedet Máté méltósággal és gazdagsággal, én leányom kezével fogom jutalmazni.11 Nemes öreg !411 — kiáltott­ fel örömében Czeke.

Next