Regélő, 1840. január-június (8. évfolyam, 1-52. szám)
1840-05-28 / 43. szám
Pesten csütörtökön május 28-án 1840. Mestelen társával együtt hetenként kétszer vasárnap és csütörtökön. Fél évi dijja helyben képekkel 5 ft. baritéktalanul, postán1 ft. pengőben. Budapestiek évnegyedenként is válthatnak példányt. A’ folyóiratnak egyes száma, vagy képe 12 kr. p. p. ELBESZÉLÉS. A másodis szerelem (Novella.) I. Beauvoisine kisasszony igen kora ifjúságában veszté el szüleit, és bár nagyon gazdag vala, ’s előkelő rokonokkal birt, még is legjobbnak vélé bátyja, az öreg Moranville báró, egyszersmind gyámnoka, őt azon kolostorok egyikére bízni, mellyek azon időben, mint czélszerű , ’s a’ kor szellemének megfelelő nevelőintézetek, legnagyobb hitben állottak. Itt érte el Valeria (igy nevezteték Beauvoisine kisaszszony) valóban édeni ártatlanságban tizenhatodik évét, midőn rokona, Moranville lovag, Európán keresztül tett több évi utazásából Parisba visszatért. Megérkezte után azonnal másnap megemlékezék szép húgáról, kit, az akkor nagyon kedvelttet, kilencz éves kora óta nem látott. Atyja elébe táró viszonyait, ’s egyszersmind kedvezőn nyilatkozott kecses gyámleányának szép lelke , angyali kedélye, és teste varázs bájairól, ’s végre, hogy teljesen meggyőződjék, elvezeté őt a’ zárdába, hol bútasan élte napjait a’ hőn dicsértt. I Alig terjedt el a’férfias szép lovag elérkeztének hire a’ zárdában , a’ beszélőterem mindenféle ürügy alatt látogattatok látvágyó hölgyecskéktől, és noha ez iránt a’ különben is e’ szempontból nem igen szigorú úrnő mentegetéseket tön, még is lassanként minden, a’ nyolcz éves Etelkától az egészen felvirult husz éves Gabrieláig, meglehetős szemlét nyujta a’ lovag szemeinek. — Végre Valeria is eljött, ’s minden korábbi jelenet felejtve vala. Moranville, ki mint franczia, azaz, a’ szépnemnek különös tisztelője és ismerője utazott, ’s látta Europa legtündöklőbb