Regélő Pesti Divatlap, 1843. július-december (2. évfolyam, 1-52. szám)
1843-09-28 / 26. szám
Nemz. szinh. Sept. 18-kán. Királyleány mint koldusné, szinj. 5 felv. Raupachtól. — 19-kén Fiatal házasok, eredeti vigj. 3 felv. irta Csató Pál. A’ korán húnyt genialis Csatónak e' kedélyes vigjátéka még mindig tetszéssel fogadtatik 's méltán , mert azt a’ franczia könnyedséget nyelvben és szerkezetben, azt az igazi társalgási tónust a’ dialógban , melly egyiránt különbözik a' magas coburnus’ föllengő, és a' boltozati Musa’ köznapi, konyha beszédétül, ritka írónk találta még el olly szerencsésen mint Csató, ’s legkevesebben vígjáték íróink közöl , kiknek vígjátékéi (kivévén a’ kiveendőket) vagy igen is nehézkések vagy (kivált a’ legujabbaké) nagyon is könnyű portékák , ’s eltörölhetlen jeleit viselik magokon annak, hogy a’ bohózat emlőin nőttek fel, ’s szerzőik vígjátékokat akarván írni, többnyire bohózatot hoznak napfényre. — Az előadás sikerült és kerekded volt, különösen a’ kedvelt Lendvay-pár’ élénk, sima és könnyed, minden részeiben összevágó játéka által . — Csatónak egy sok tekintetben jeles eredeti vaudville-je is van ,,A’ tolvaj“ , melly a’ nemzeti színpadunkon adatni szokott, de végre valahára onnan eltünedezni kezdő silány német paródiák, ’s egy két jeleset kivéve, tartalmatlan,botrányos franczia vaudevillek mellett aligha dicsérettel meg nem állana. Ott van az 1841-ik Emlényben, — csak meg kellene kisérteni. — 20-kán Norma, nagy opera , irta Romani, zenéjét szerz. Bellini. (Schodelné assz. mint szerződött tag először.) Schodelné nem csak megtartotta hangjának teljes erejét és frissesnél, de sőt úgy látszik, csengése ’s ének modora még nyert is távolléte óta, valamint játékán, melly ezelőtt nem vala ment a’ túlzástól, s ha nem csalódunk, több művészi nyugalmat ’s a’ formákban több kerekdedséget vevénk észre. — A’ közönség zajos tapsokkal ’s tetszései élénk jeleivel üdvözléét, ’s fogadé jeles előadását, mind végig. Virágok és koszorúk most sem hiányzottak, sőt versek sem valamint nem, némi ismeretes „kedvcsapongások“ egy bizonyos páholyból, melly valahányszor valamelly énekes, vagy énekesnőt dicsőit, legalább felét a’ dicsőségnek magára szereti vonni — zajcsinálás által. Levert Joob igen jelesen, Orovistot Udvarhelyi kielégitőleg adák. A' férfikar mint mindig igen jeles, igen dicséretes! — A’ ház, annak daczára, hogy Moriani ugyanezen este a’ német színházban énekelt, igen telve volt. .. — 21-kén Donna Diana. Vigj. 5 felv. irta spanyol nyelven Don Moretto, németből ford. Komlóssy. — 22-kén. Eskü, nagy operád felvonásra osztva. Irta Rossi Cajetan , zenéjét Mercadante, ford. Jakab István. Schodelné jeles Elaszája mellett a’ derék Joob, Viscardo di Benevento’ szerepében méltó dicsérettel állott. Molnár Leopoldina k. asszonyban (Bianca) egy szép és kellemes, de gyenge 's még nagy mivelést é s gyakorlatot kívánó hangú másodénekesnőt tanultunk ismerni. Syracusai zsarnokát (Konti) jobban értettük gesticulatióból mint énekéből. A’ némajátéknak is megvan a' maga jó oldala. — Vajha már egyszer a' női kar is tanulna gesticulatiót; ezen jó asszonyságok és kisasszonyok jól énekelnek nem tagadhatni, de igen sajnálatos képet nyújtanak, midőn az ember e’ kifejezéstelen , merev, marionett - alakokon végig tekint, kik meg csak kézmozdulatokat sem tesznek, nem hogy egyéb kifejezést adnának éneköknek — ’s ez annál furcsább , mivel agyik közölök csakugyan