Regélő Pesti Divatlap, 1844. január-június (3. évfolyam, 1-52. szám)

1844-03-24 / 24. szám

Megjelenik minden héten kétszer egy di­vat képpel. Előfizet­hetni minden k. pos­tahivatalnál. — Kuk­­ott t. Méhes urnál. Ara félévre, hely­ben 5 ft. postán 6 ft. pengő pénz. Hely­ben, évnegyedenként 2 ft. 30 kr. — Kiadó hivatal: Uri­ utcza, Trat­tner- Káro­lyi ház’ 2-dik ud­vara’ 2-dik emelet. REGELO PESTI DIVATLAP. Kiadja és szerkeszti Garay János, földre csak a’ bécsi k. főpostánál. Kolozsvá­­ r’ PISAI ÖTVÖS. Olasz novella. (Folyt.) Minthogy végtére Grimaldi’ teste feltalálására min­den tudakozódás hasztalan jön, a’ dolog lassanként el­aludni kezdett ’s reá többé senki sem gondolt. Most te­hát szükségesnek látá Facio a’ várost javult szerencsés körülményeiről értesíteni. Még szorgalmasabban dolgo­zott, mint előbb , az első hajnalsugár teljes munkában lelé­rt műhelyében , ’s még a’ késő éjféli órákban is lobogó munkalámpa az ötvös’ fáradhatlan munkássá­gát tanusstá, a’ szomszédság’ honatérő lakosinak. A’ felsőbbséget a’ rá szállt örökségről azonnal értesité, mit barátai előtt nagyobbnak adott ki, mint valósággal volt, munkássága’ növekedéséről beszélt,­­s végre em­­lité, hogy temérdek búvárkodás ’s próbák után sike­rült az ércznemesitésre egy módot találnia föl. A’ hall­gatás’ pecsétje alatt néha czinrudakat mutatott elő, mi­ket kevés idő alatt ezüstté változtatni gondolt. A’ hir villámgyorsan terjedt el a’ városban. Né­­mellyek elhitték , sokan kétkedtek , legtöbben nevettek rajta ’s sajnálták Facio’ nejét, ki férje’ balgasága által koldusbotra jutandhat. Facio most mindig kiereszkedőbb jön ’s némelly barátinak kinyilatkoztatá , hogy már bir­tokában tetemes mennyiségű kész ezüst van , ’s most Fr­ancziaországba menetelről gondolkozik , azt eladandó. Hasztalan forditák rá baráti minden fáradságokat, őt szándékáról leverni, hasztalan ostromlák nejét férje’ bal­gaságainak ellene szegülni. Előterjesztésökre nem hallgatott, feltétele mellett rendületlen maradt ’s egy Marseilbe indulandó hajón helyet bérlett, mi már csak jó szélre várt, hogy hor­gonyait felszedhesse. Az elutazása előtti napon hű neje a’ műhelybe hozzá ment; halványan, vörösre sirt szemekkel borult nyakába. Zokogás miatt hozzá egy szót sem szólha­tott. A’ Brunhildot szívből szerető Facio’ szive meglá­gyult , a’ vigasz’ minden erejével próbálá a’ nő’ fájdal­mát csillapítani, ’s igére, nem sokára szerencsés körül­mények közt visszatérni. Brunhild keveset látszék szavaira figyelni ’s végre férje’ lábaihoz hullt. Térdeit átölelve könnyezve szólt : ,,Ha éltem kedves előtted , ne hagyj el engem. Tudod , mennyire szeretlek, ’s inkább meg tudok halni, mint tőled távol élni. Előtted nem lehet titkom. Tudd meg, barátid Lessi és Amati mondták, hogy szerencsétlen törekvésed által, a’ czint aranynyá változtatni, valószí­nűleg , örökséged’ nagy részét elvesztéd ’s most a’ gúnyt elkerülendő Francziaországba akarsz menni; honnan többé nehezen térsz vissza, ’s engem ínség’ ’s kétség­­beesésnek teszesz ki. Én nekik nem hiszek, mert ismer­lek ; de annyi bizonyos, hogy a’ bút, tőled elválva élni, nem élendem túl. Tehát maradj honn, vagy vigy ma­gaddal, mert esküszöm, hogy azon pillanat, mellyben e’ hont nálam nélkül elhagyod, gyűlölt éltemnek végét szakasztja.“ Facio fölemelé, kebléhez szok­tá őt ’s tüzes csó­kok közt eské, hogy legkisebb oka sincs aggódni. Úgy­nevezett barátai’ balga szavaira ne hallgasson, az ezüst már ládákban fekszik , s mihelyt azt aranynyá tévé, hirtelen visszatér. Brunhild sürgeté , mutatná meg az ezüstöt ’s mi­nden Facto e’ miatt megrémült, szine változók’s látható 24 sz. Vasárnap, márt. 21kén. 1­44 5. év.

Next