Regélő Pesti Divatlap, 1844. január-június (3. évfolyam, 1-52. szám)
1844-03-31 / 26. szám
Megjelenik minden héten kétszer egy divat képpel. Előfizethetni minden k. postahivatalnál. — Külföldre csak a’ bécsi k. főpostánál. Kolozsvárott t. Méhes urnál. Ara félévre, helyben 5 ft. postán 6 ft. pengő pénz. Helyben, évnegyedenként 2 ft. 30 kr. — Kiadó hivatal: Uri-utcza, Trattner- Károlyi ház’ 2-dik udvara’ 2-dik emelet. REGÉLŐPESTI DIVATLAP. Kiadja és szerkeszti Garay János. SZ. Vasárnap, A’ PISAI ÖTVÖS. Olasz novella. (Vége.) Néhány nap múlva Porciát, mint fia’ nevelőnéjét magához véve, karjai közt vélé az epesztő kút, a’ benne — különösen magános óráiban — rajongó félelmet, elűzhetni, de hiába. Az akadály ’s leplezés eltűntével, viszonyjok saját legnagyobb ingere is elenyészett, ’s azon jók’ éldelését, miknek most háborítatlan birtokában voltak , különös becsűnek egyik sem tartá. Ehhez járult, hogy Porcia Facio’ gyermeke’ nevelőnéje helyzetében , minek természetében jelent meg a’ világ előtt, magát nem igen jól találá, ’s az által, hogy Facio minden próbáit, mit a’ végre ten, hogy a’ vele leendő házasságra reá bírhassa , részint a’ szokásra való tekintetből, mivel neje’ halálának ideje alig múlt el részint egy második házassági összeköttetés iránt való idegenkedésből elhárított ’s utasított, sértve érzé. Porcia ezentúl kevély volt tovább tolakodni Faciohoz, de ha a’ magaviseletét, ’s a’ benne régebben támadt reményt , Brunhilddel való bánása ’s Grimaldival elkövetett tettével egybehasonlitá, szive — Facio iránt majd idegenséget, mindinkább utálat ’s megvetéshez közeledőt , érze. Ezen érzéseket nem nyilatkoztatá ugyan ki, de irántai viselete gúnyos volt és közönyös, ’s fia’ nevelését láthatóképpen elhanyagoló. Facio, Porcia’ ezen viseletét, másképp magyarázni nem tudá, minthogy Grimaldin végbe vitt tette’ tudása által tisztelet és szerelmét elveszté. Brunhilddel elkövetett méltatlanságának megbánása félelemmel ’s fúriaként ragadó meg. Az áldozat nagyságát, mit az bűne’ tudása’ békéntürése által jön, még csak most ismert. Ez állapotban tovább maradni képes nem lévén , a’ megtörténtek’ elfeledését érzéki ’s szellemi ereje’ elkábitása (némítása) által való eszközlendő. Tárt karokkal rohant a’ leglármásabb ’s elragadóbb gyönyörök’ örvényébe. Azon hatalmasok, miknek jövő életét szentelendő, a’játék ’s bor voltak. Ö, ki elébb a’ serlegbarátokban nem lele kedvtelést, valódi megerőtetéssel majd annyira vivé, hogy Piza’ legkitanultabb dorbézai közé számitóda. A’ játék neki még több gyönyört ada. Minthogy az első próbák szerencsésen ötének ki, hozzávaló kedve határtalan nagyra nőtt. Egy nagy részét a’ napnak, ’s az éjből még rá nagyobbat a’ játékasztal mellett töltött. A’ nyereséget mindjárt elveszté, vesztett ezen fölül, utoljára annyit veszte, hogy több veszteni valója nem volt. Minden vagyonából lakóházánál egyebe nem maradt. Az utolsó estre, magába térve borús pillanattal áll a’ játékteremben. A’ bankot egy öreg olasz kapitány tartá. A’játékot közel két óráig mozdulatlan nézte ’s szüntelen ügyelve ennek folyamát, úgy találta, hogy minden kártya, mit ő megtenni akart, nyert. A’ gyertyák csaknem leégtek, az éjfél közelge, mikor a’játéknak végződni kell vala. Gondolatiba merülve észre se véve, hogy a’ termet csaknem minden játszó elhagyó, ’s ő a’ kapitánynyal majd egyedül maradt. ,,Hát“ szólt ez feltekintve, ’s Faciot észrevéve ,,ön is itt van? mint van megelégedve, vagy ma ismét vesztett ?“,Ön megkímélt ennek lehetőségétől“ volt Faeio’ irt. Ilkén, 1844. 5. év.