Pesti Divatlap, 1844. július-szeptember (1-13. szám)
1844-09-01 / 9. szám
281 282 gőzhajón — úgymond ő—Pozsonytól Bécsig együtt utazott velünk egy híres főarszlán, ki mindig bontont, finom, választékos ízlést, társalgási műveltséget kürtöl.... papíron, azonban az életben legkevesbbé gyakorolja ezt, mint a következő tény bizonyítja. Ő ugyanis egy adag epret hozat magának, s mivel abban némi piszkos aprólékok is találtattak, az epret tányérostul együtt— amúgy magyarmiskásan — a pinczér fejéhez vágja. A pinczér látván ezen berzenkedő emberkét, s megfontolván azt, hogy illy arszlánbetyártól tányértöredékeket arczán tűrnie nagy balgaság volna, egyenesen a kapitányhoz siet s panaszát nagy keservesen előadja. — A kapitány okos ember létére fölötte ügyesen végzé a pört. A főarszlánnak ugyanis, kinek angol-, franczia-s olaszféle nyelvén még ekkor is serczegett a méreg tajtéka— a következőket monda : ,Uram, ön nagyon illetlenül viselte magát az imint, tányérral dobálózni nagy durvaság, itt elégtételt szokás kérni, nem betyárkodni; egyébiránt ön azt mondá pinczérünknek : kend szamár, nálunk pedig illedelmesebben ezt szokás mondani : ön szamár!"— így szólt a kapitány egész nyugalommal, mire az utazók nagy serege fenhangon kacsagott, a hires arszlán pedig meghunnyászkodva a födözetre sompolygott — hihetőleg szabad levegőt színi— és e gyönyörű kalandocskát naplójába feljegyezni, mit minthogy ő maga nehezen adna át az olvasóvilágnak, szükségesnek és tanulságosnak véltem enmagam a Pesti Divatlap olvasóival tudatni. B. I. — Kalocsán, mint K. K. írja, a nagyasszonynapi búcsú alkalmával tánczvigalom is tartalék, mellyben a körtánczot bájosan tánczolák. — Pakson Hetényi és Hevesi szinésztársasága működik, Hetényi Jozéfáról dicsérettel emlékezik a levelező, egyszersmind a paksi casino kártyahőseit méltán megrója. Eredeti levelezés a külföldről. Ami tordám, nyárhó 14. — Kedves Imrém ! Braunschweigtól még Hannoveráig nyúlik a vasút, hol elég megnézni a Leibnitz emlékét és az úgynevezett Waterlooszobrot, mellynek egész tetejére csigalépcsők visznek fel,honnan ritka szép kilátás esik a zöld síkságra a Harz hegyekig és messze mindenfelé. Ha az ember ezt látta, mindent lát Hannoverában, mert a királyi palota arany és ezüst drágaságai csak font és latszámra kecsesek, s nem olly élvezetre nézve is, mit az utas, mint kebelgazdagitót vihetne magával. Innen München felé Münsternek vitt a postakocsi, mellyen túl még egy napig kelle haladni rész után, mellyhez csak két árkot ása emberi kéz, de csak egy követ sem jön le , hogy csináltatnak mondathatnék. E vidék a művelt Németország krajnyája. Westphaliának , melly, mint tudatik , még porosz birtok, véghelye Glanerbrück Hollandia felé. Egy hidacska van a két ország közt, mellyen átlépve azonnal megjavul az út, még pedig téglából készitve , s eléri az ember Enschede első falut Hollandiában. Mihelyt a kis hidat átléptük , egyszerre, mintha ketté vágták volna, úgy megszakad a német nyelv. Sajátság, ujszin minden. Tegnap , azaz 13kán reggel négy órakor már ismét kocsin valánk, és jövénk könnyen, de álmosan befelé Hollandiába Zwolleig, hol egész gyülhelye van az utasoknak, kik a Kampenből délutáni egy órakor induló gőzhajóval Amsterdamba igyekeznek. A déli tóra (Zuider See) az Yssel folyó vezeti be a hajót. Erős szél fújt nyűget felől, épen onnan , merre minekünk való indulásunk. A déli tó kis tenger, de elég arra, hogy a szem határát meghaladja s nagy tenger képét öltse magára. Sás és káka fedi széleit, s a mint az őssel belé szakad, körülbelül fél mérföldnyire sövénykerités vagy inkább gát jegyzi két oldalról a gőzhajó útját, hogy a víznek még mindig partja lássék, mellyre , mint a vasutaknál, kosárfonatú gömbök vannak feltűzve telegraphi jelül. Mikor a tó tenger képében feltűnt előttem, gyönyörű volt azon optikai csalódás, hogy a nagy tér úgy látszott, mintha dombra kellett volna evezni hajónknak. A nap épen szembe sütött, és sugarakkal önte el a fehér, töredező habokat. Ollykor elelborult, de a mi kis tengerünk sokkal nagyobb , minthogy egy egy elszakadt darab felleg egészen beárnyékozhatta volna, s illyenkor változatosan volt napfény és homályfolt hullámain. A fény és homálynak e játéka más más színben tünteté föl a tévedezni látszó barna hajókat is, mellyek itt vagy ott előbb vékony árboczaikat itték föl a láthatár megletéből, aztán mint nagy szárnyú karcsú denevérek libegének elő kiterjesztett vitorláikkal. — Szerencsések ti, kiknek a szél kedvező; mi nektek áldás,átok az másoknak; de a mi gőzhajónknak mindegy; mert mióta emberi ész javított a természet adományán, mióta meggyőzte anyját a gyermek , a vizet a gőz, biztosabb haladásunk. — És honnan jőnek ide e habok? Egyik nagyobb a másiknál, s amellyik nagyobb, erősen megrendíti hajónkat. Hab és hab között völgygyé hajlik meg a tenger, s a mi egész tengerünk illyen völgyek vidéke. Azonban e völgyek fenéknélküliek, bennük nyugodni halál! Ritkán tévesztem el, mellyik hab legerősebb. Egyik temeti a másikat, mint nap a napot, s mindkettő sebesen. Ha sétálok a fedélzeten, szédülök , jobb lesz leülni. — Így sokkal jobb; az ember látja , mint mozog a hajó , és tudja az okot, miért jobb nyugodtan maradni. — Most megint egy hajó tűnik fel. Hajó-e vagy torony? vagy egyik sem? Meddig fognak bennünket e madarak kisérni jobb és balfelől? Ki tengert nem látott, sokkal tartozik szemének , mig azt örökre behunyná. Szó Irodalmunk. A következő újdonságokat jólélekkel ajánlhatjuk olvasóink figyelmébe: 1) A Nemzeti könyvtár 6-ik füzete, melly Csokonai Vitéz válogatottabb műveinek folytatását foglalja magában. 2) Jósika Miklós Külföldi regényei: Egy házasság a nagy világbeli(4 füzet) és Toussaint (2 füzet) mindkettő igen érdekes, mulattató olvasmány. 3) A Tud o m ány tár júliusi füzete is tartalmas, változatos. 4) Kisfaludy társaság által kiadott Új külföldi Regénytár II. kötetében végződik a Fostertestvérek czímű regény s kezdődik A tőzsér fordítása Remellaytól. 5) Ugyancsak Remellaytól vettük épen most Történeti beszélyeit. Tartalma: Forgách Susanna, Veterani, Elisa de Castro, A két Irinyi. — Ezen érdekes, mulattató beszélytárt igen jutányosan (40 kr) lehet megszerezni.