Pesti Divatlap, 1845. január-március (1-25. szám)
1845-01-16 / 5. szám
Jaj, de bús ez a harangszó Neked harangoznak, Kedves, hervadt rózsaszála Tizenöt tavasznak A templomnál van koporsód Koporsód van itten! Hova veled vőlegényként Egykor jöm hittem. Amott fönn egy csillag ragyog A tiszta ég legtetején , De olly gyönyörűen ragyog! Egy csillagon sincs annyi fény. És bennem így szól valami : „Nézd, nézd, Etelkéd e sugár ! Én vagyok itt, emésztő gyönyöröm ! Én, sírhalmodnak hő zarándoka . Kérdezni jöttem, hogy mit álmodál A föld alatt az első éjszaka ? Oh, én nagyon borzasztót álmodom : A földet a nap üzé, kergető , Kétségbeesve vágtatott a föld A mélybe le s a csillagok fölé, Utána a nap fáradatlanúl.... A végtelent keresztülnyargalák . ... I. II. II. Védangyala kedvesemnek Odafönn a mennyben ! Szánj, és vedd el eszemet, vagy Vigasztalj meg engem. Vagy talán te is meghaltál ? Tán megölt a bánat? Hogy hervadni hagytad ezt a Legszebb rózsaszálat. Hagyd itt a földi életet, S menj föl hozzá, ő téged vár."* Fölmennék édesörömest, De vágyam hasztalan hevít, Mert, ami fölsegítene, Eltörve lajtoljám , a hit. És végre elkezdett rohanni az Egész rendvesztett, megbomlott világ. És e zavarban egyre kergető A földet a nap, s vad haragja közt, Hogy kergető hiába , megragadt Szilaj kezével egy nagy üstököst, S rá dobta. ..épen szivemen talált! Képzelhető, mint fájt a seb nekem......... De úgy még sem fájt, mint az, a mit vert Bennem halálod, legszebb örömem! *) Mutatvány illy czimű, egy kötetre menendő költeményeimből. CZIPRUSLOMBOK ETELKE SÍRJÁRÓL. *) ("J” jan. 7kén 1815).