Pesti Divatlap, 1845. április-június (1-13. szám)

1845-06-05 / 10. szám

sét és munkálkodását egykét szóval érintenem. Négy vagy öt évvel ezelőtt a pesti evang. gymnasium humanitási osztályának nehány honfiasb érzelmű növendéke, ak­kori oktatójuk dr. Taubner Károly vezérlete alatt társalomba állott össze, mellynek czélja az volt, hogy az ifjak a honi nyelvben tökéletesbüljenek, s pedig két utón. A tagok egy része — a magyar nyelvben épen járatlan — a nyelvtanuló, más ré­sze— a nyelvben előhaladottak lévén s csak szylgyakorlatokra szorulván, — a nyelvgyakorló szakmányt képezé. E két szakosztály idővel egybeforrt, vagy­ jobban mondva, az első megszűnt, a másik fenmaradt és méltán! — Mert, csekély véleményem szerint, épen nem túlzott azon követelés, hogy olly ifjak, kik Magyar­hon fővárosának egyik tanodájában négy évet töltenek, az ötödikben legalább a ho­ni nyelv elméletét tudják. — Későbben 1843. év vége felé a szellemdus Vajda lévén ez osztály oktatója, egyszersmind a társalom elnökletét is felvállalta, — de e változás nagyon is rögtönözve lévén, amaz évben a minden esztendő végén tartat­ni szokott örömünep is elmaradt. A milly nagyon fájt eleintén, hogy Vajda csak olly rövid ideig viselé e díszes hivatalt, szintolly vigasztaló volt látnunk, milly buzga­lommal kezdé követője dr. Teichengräber Lajos, nemcsak oskoláját, ha­nem e társaimat is igazgatni, s valóban az 1844. év, mind a munkák bőségét mind je­lességét tekintve, egyike a legfényesbeknek a társalom létezése óta. — E mellett részint az elnökök buzgó közbenjárására, részint több nagylelkű honfi gyámolitása által a társalomnak eleintén csak parányi könyvtára jelenleg már — ha jól vagyok értesítve — közel 200 kötetet foglal magában, ide nem számítva a hírlapokat, mellye­­ket a társalom , több nemeslelkü szerkesztő urak szívességéből nyert.’) Ennyit bevezetésül, — térjünk át az ünnepélyre ! — Kímélettel fogok szóln­i, — elő­re mondom; — de az ifjaknak tömjénezni nem; — mert minden józan gondolkozásu ember tudja , hogy az illy tömjénezés az ifjakra nézve — méreg! Az ünnepélynek kettős tárgya vala, — eredeti munkák (mik a meghívó lapon elég helytelenül „eredeti szerzeményekének neveztetnek), és idegen költemények sza­valása. — Az elsőre nézve mint igen sikerült munkákat említjük Hende F. „Ü­d­­v­ö­z­­­é­s“ czimü költeményét, mellyen v­alódi érzelembőség ömlött végig; S­z­i­m­a­y T. „A tudományok vezér választó gyűlése“­ (Allegoria) mind a gondo­lat, mind a kivitel igen jeles és R­á­day P. ,.B­ucsuszó“ czimü berekesztő szó­zat, melly hálás szív és honfias érzelem őszinte kifakadása volt; említem még C­ser­n­­o­v­i­c­s „S­i­m­p­­­o­n“ czimü utrajzát ’s Rezek „H­álaszavát az 1844. orsz. gyűlés képviselőihez;“ e kettőből csak részletet hallánk. Sokkal változéko­­sabb s ennél fogva mulattatóbb vala a szavalat­­rész, — örömmel találkoztunk az örök­ké vidám, vagy­ inkább sírva vigadó Petőfi több versével mint „Megy a juhász“, ,,Egy eszem otthon“, Ebéd után“ és a Zilahy által derekasan szavalt „Kedves vendégek“; legtöbb tetszésben részesült a szavalók közt a fiatal M­á­r t­o­n, ki S­z­á­l­­k­a­y egy korszerű satyráját „Ó­lmos boto­k“ olly remekül szavalá, hogy azt köz­kívánatra ismételnie kellett. — Csak a ,,n­y­its­zó“ jobb kezekben lett volna! — valamint régen nem hallottunk olly egészen eltévesztett szavalást, mint ez alkalom­mal Vörösmarty szép „hymnus“-a és Székács „Háladas“-a szavalóitól. — De a poti­­ori fit denominatio, s az ünnepély valóban díszes volt, mihez nagyrészben az elnök lelkes beszédje is járult. A terem fuladásig tömve volt s nem egyet láttunk jelesb honfiaink közül; említjük csak gr. Károlyi, gr. Hunyadi, gr. Ráday, b. Podmanicz­­ky ő mizsgákat, tová­bbá Schedius, Császár s több honfias érzelmű urakat, kik et *) *) Közlő ezen adatokat dr Teichengräber Lajos ur szívességének köszöni, ki leg­őszintébb nyájassággal fogad akárkit a társalomnak vasárnaponkint tartatni szokott gyűlésein.

Next