Pesti Divatlap, 1845. július-december (14-39. szám)

1845-07-17 / 16. szám

501 H kötélre állítatik, a sulyegyenlitőt szacsócskáiba adják, s elég ügyesen tánczolta a húrként felvont kötélén, polka zene mellett, a magyart; később a sulyegyenlitőrudat kezéből kiveszik, s tanulói ügyetlenséggel kezd olly nehéz gymnasticai testgrimaszokat, mellyek földön is hajszálborzasztók. Vékony trikóján, gyenge tagjainak megfeszült idegei, reszketve czikáztak át. Prost lábujjhegyén hármat fordul, puff!!! lebillent. De majomügyesen kapaszkodott meg a kötélbe , s függve maradt, mig segédek nem érkeztek. Ismét viszszaálliták, de mint részeg cortesnek keskeny pallón , életét csak isten őrzötte. . . A közönség tapsolt és örömében kiáltott: vájjon ha földre zuhant s szétzuzandotta magát, mit tett volna akkor?!! . ..pantomimé“ nagyon kedvelt játék, s valóban olly ügyesen fejtik a darab értelmét, hogy lehetlen meg nem érteni, főleg midőn egymást pofon ütik, vagy keresztül esnek egymáson . Milly jelenetnél szeretném hallani a peleskei nótáriust, várjon mit szólna?!! A tapsolásnak is egy különös neme tűnt fel előttem. E közönség, ha ártatlant, erényt, vagy igazat lát elnyomatva az ármánytól: boszús hangmorajjal zugföl ; ha töredelmes bűnbánót lát megesni, kegyelemért könyörögni: gunykaczaj tör ki ajkain; ha bűnt lát bűnhődni, a büntetés legborzartabb nemével bár: örömrivalgással zajog; ha egy kis ravaszságot, kijátszást lát sikerülni : feszült figyelemmel hallgat. — A színész e jelekből eleve tudja : jól játszott-e vagy nem, megindította-e a közönséget vagy nem ? A pantomine mondom igen kedvelt játék, de nem csak a színpadon, hanem uton útfélen, ablakon és erkélyen , szóval mindenhol találkozik az ember e néma játékmutatványnyal. Múlt hó 15-én temették e város delegátusát." Még ekkorig Olaszhonban temetést nem láttam ; nem azért mintha itt nem halnának s temetnének , de mivel hajnal előtt, egyetlen egy lelkész s egyházszolga kíséretében, minden harang és énekszó nélkül szokták a holtat eltakarítani. A boldogult élte déjszakában hirtelen halt meg, balját egypár érdemjel díszesíté, koporsóját fényes rendű gyászmenet kiséré. Mellőzöm a szokott szertartásokat, csupán csak azt emelem ki , mi temetkezési rendszerünktől különböző. Harang nem zúgott. Sőt nem lehete egyet is látni a gyászmenet sorában , de annyival többet a két sor épületek ablakaiban , vagy — miután majd minden ablaknak erkélye van — tehát erkélyein. A koporsót gyászkocsin vitték , mellyet egyszerű bársonytakaró széles aranyszegélyzettel boríta, mellette nem szövétnekek, de vastag viaszgyertyák lobogtak. Ezt követő nyomban a pap, kit nehány harczedzett éltes tábornok s ezredes váltanak föl, kisértetve az egész katonai kar tisztjeitől. • Most jöttek a conték , nobilik, a nép elöljárói és maga a nép, feketében mindnyájan, mint a hollósereg; ruhájuk pantallon, frakk, magos kalap, mellyet kezében tarta mindenik. . . . "Végre ingadozó léptekkel páros rendszerrel jött a koldus-sereg. Aggott emberek, barátkámzsa-szabásu tobákszin be öltönyben , övvel keresztül csatolva derekukon, melly mellé nagy szemű olvasók valának fűzve, előre görbedt galambősz vagy kopasz fővel, bajusztalan de szakállas, vérmes arczulattal s pillantással, mellyben az áhitatosság érzete lobogott. — Az apostolokra emlékeztem. Az utcza , merre a gyászmenet haladt, két, egyenkint felállított katonasor által diszesítetett, s egyszersmind választatott el az utczanéptöl, mellynek tarka öltönyével nem vala szabad a gyászmenet sorába elegyedni. . . . Furcsán esett a férfias kinézésű olasz gyászmenetet kard nélkül látnom ; hisz hazámban csak egy vargalegény temettessék is, legénypajtásai nemzeti ruhába öltöznek, s kardot kötnek, fegyveresen kisérik nyugalma helyére . . . önkénytelen rebegtem hálát nemzetem ős-istenének, ki a kardot, a szabadság zálogát, balján hagyta meg a magyarnak. Nem hallgathatom még el az örömet, melly bennem haladásunk egész idáig elható jelenetei felett éled ; ugyanis észter Ferencz Ferdinánd főherczeg ezredi zenekara fölségesen játsza Szabó Márton körmagyarját valamint egy pár népdalt is; a magyar zene az * *) *) A törvénytestület főnöke. **) Travnyikét most tanulta be s legközelebb játszandja.