Pesti Divatlap, 1846. január-június (1-26. szám)
1846-02-05 / 6. szám
JEGYZETEK TÁRSAS ÉLETÜNK KÖRÉBŐL. A divat rohanó folyama sokaknak időt sem enged arra, hogy a társalgás jelleméről tudomást szerezhetnének, s mindazoknak, kikkel ez életben olly gyakran találkoznak , valódi jellemét felfognák. Azért czélszerűnek tartom erről néhány szót elmondani. Valami megsemmisíthetlen varázserővel bír a most divatozó társalgási modor, melly csak addig látszik kellemesnek, mig egyes vonásait, hideg vérrel nem bonczolgatjuk. A társalgás millysége mindenkor az abban részt vevő egyéni jellemektől függ. Az ember születésétől igen ritkán kölcsönzi a jellemet, de annak megszilárdítására a társasélet legnagyobb befolyással bír. Innen láthatjuk, miként az emberi egyéniség egészen elvész, s unalmas egyhangúvá válik , ha társaséletünk szívtelen és léleknélküli modora továbbra is fenn fog maradni. — A társaskör nem valami rendszeresített testület, melly törvényeket szab, s mellyek szigorúságát mindenki érzi, ha azoknak nem engedelmeskedik — , abba mindenki csak szabad akaratjánál fogva lép. — De a szabad akaratnak is vannak bizonyos kötelességei, mellyek alól magunkat ki nem vonhatjuk mások sérelme nélkül. Azon ember, ki a társasélet iránt is magasztosb érzéseket táplál keblében, mindenkor azon fog lenni, hogy a társasélet olly érvet nyújtson , melly az embert egyszersmind öneszméletre és magasabb élvek kivonatára képezi. Jelenleg a mi társalgási modorunk nem termi meg e hasznos gyümölcsöt; mert ellentétben áll azon jellemmel, mellynek 16 ' Wi*41!