Nemzetőr, 1848 (1-25. szám)
1848-10-26 / 17. szám
TARTALOM : Hadi zászló. II. Fridrik burkus király titkos emlékirata, mellyel Fridrik Vilmosnak, ücscsének számára irt. Warga István. (Folyt.). — Hadi lant: Ujonczdal. Közli M. I. — .Jelasics utilevele. Nemzeti színház. — Fővárosi tárogató. — Vidéki tárogató. Kiadja és szerkeszti : YAHOT IMRE. Budapest, 17. szám. Oct. 26.1848. II. FRIDRIK, BURKUS KIRÁLY TITKOS EMLÉKIRATA. e) RUHÁZATBAN. (Vége.) Ha nagyapám még húsz esztendővel tovább él, mindnyájan elveszünk. — Egyetlen egy születésnapja az egész országot fölemésztette volna. Én sohasem viselek más ruhát, mint egyenruhámat. A katona azt gondolja, hogy ezt rende iránti tiszteletből teszem, pedig korán sincs rá más okom, mint példaadás a gazdálkodásra. Igen okosan hozta be apám a kék díszöltönyt. Ha az ember nem gazdag, s mégis takarosait akar öltözködni, minden más ruha fényűzést kerüljön. d) KEDVTÖLTÉSBEN. Az úr isten senkit sem kimér. Ha ostorcsapásait előbrül valamikép kikerüljük, hátulról kerül nekünk. Hidd meg ezt, és ne légy hitt vele szembe szállani. Én ámbár a fölött, hogy engem is megjátszott, nem panaszkodom, még sem tanácslom, hogy példámat kövesd. Idővel nagy következései lehetnének. Mert kormányzóid és katona tisztjeid lassanként megszoknék inkább gyönyöreik kielégítését, mint szolgálatod becsületét eszközleni. S végre olly alakot öltene egész sereged, mint most nemes Henriked ezrede. A vadászatban nagy kedvet leltem volna, ha ettől ükapád vadászmestereinek számadásai el nem rettentettek volna. De apám is százszor mondta, miként Európában csak két király elég gazdag, hogy szarvas vadászatban gyönyörködjék, és miként koronás főhöz nem illő mulatság falusi ficzkók módjára vadászni. A természettől elég gyengéd hajlamokat öröklöttem. Szeretem a jó asztalt, a bort, a kávét és a jó papramorgót. Azonban alattvalóim a világ legmértékletesb fejedelmének tartanak. Ha nyilvánosan ebédelek, német szakács főz, ha pedig szobámban , franczia szakács veti meg minden mesterségét, hogy ízlésemet gyönyörködtesse. S azt is megvallom, hogy illyenkor közel álló ágyam óv meg minden hibától, ha netalán kelleténél többet hörpentettem. Hadd beszéljenek a bölcsészek az érzékiség megérdemli, hogy naponként egy pár órát neki áldozzunk, mert köztünk legyen mondva, mi haszna volna e nélkül létünknek ? A kártyajátékban is tudnék élvezetet találni, de meg nem szokhatom, hogy a vesztésnél közömbös legyek. Azon kívül a játék a lélek tükre s ugyancsak nem szeretném , ha mások az enyimet benne látnák.17