Nemzetőr, 1848 (1-25. szám)

1848-10-26 / 17. szám

TARTALOM : Hadi zászló. II. Fridrik burkus király titkos emlékirata, mellyel Fridrik Vilmosnak, ücscsének számára irt. W­a­r­g­a I­s­t­v­á­n. (Folyt.). — Hadi lant: Ujonczdal. Közli M. I. — .Jelasics utilevele. Nemzeti színház. — Fővárosi tárogató. — Vidéki tárogató. Kiadja és szerkeszti : YAHOT IMRE. Budapest, 17. szám. Oct. 26.1848. II. FRIDRIK, BURKUS KIRÁLY TIT­KOS EMLÉKIRATA. e) RUHÁZATBAN. (Vége.) Ha nagy­apám még húsz esztendővel tovább él, mindnyájan elveszünk. — Egyetlen egy szüle­tésnapja az egész országot fölemésztette volna. Én sohasem viselek más ruhát, mint egyen­ruhámat. A katona azt gondolja, hogy ezt rende iránti tiszteletből teszem, pedig korán sincs rá más okom, mint példaadás a gazdálkodásra. Igen okosan hozta be apám a kék díszöltönyt. Ha az ember nem gazdag, s még­is takarosait akar öltözködni, minden más ruha­ fényűzést kerüljön. d) KEDVTÖLTÉSBEN. Az úr isten senkit sem kimér. Ha ostorcsapá­sait előbrül valamikép kikerüljük, hátulról kerül nekünk. Hidd meg ezt, és ne légy hitt vele szembe szállani. Én ámbár a fölött, hogy engem is meg­játszott, nem panaszkodom, még sem tanácslom, hogy példámat kövesd. Idővel nagy következései lehetnének. Mert kormányzóid és katona tisztjeid lassanként megszoknék inkább gyönyöreik kielé­gítését, mint szolgálatod becsületét eszközleni. S végre olly alakot öltene egész sereged, mint most nemes Henriked ezrede. A vadászatban nagy kedvet leltem­ volna, ha ettől ükapád vadászmestereinek számadásai el nem rettentettek volna. De apám is százszor mondta, miként Európában csak két király elég gazdag, hogy szarvas vadászatban gyönyörködjék, és mi­ként koronás főhöz nem illő mulatság falusi ficz­­kók módjára vadászni. A természettől elég gyengéd hajlamokat örök­löttem. Szeretem a jó asztalt, a bort, a kávét és a jó papramorgót. Azonban alattvalóim a világ leg­­mértékletesb fejedelmének tartanak. Ha nyilváno­san ebédelek, német szakács főz, ha pedig szo­bámban , franczia szakács veti meg minden mes­terségét, hogy ízlésemet gyönyörködtesse. S azt is megvallom, hogy illyenkor közel álló ágyam óv meg minden hibától, ha netalán kelleténél többet hörpentettem. Hadd beszéljenek a bölcsészek az érzékiség megérdemli, hogy naponként egy pár órát neki áldozzunk, mert köztünk legyen mondva, mi haszna volna e nélkül létünknek ? A kártyajátékban is tudnék élvezetet találni, de meg nem szokhatom, hogy a vesztésnél kö­zömbös legyek. Azon kívül a játék a lélek tükre s ugyancsak nem szeretném , ha mások az enyimet benne látnák.17

Next