Reggeli Délvilág, 1993. január (4. évfolyam, 1-25. szám)
1993-01-02 / 1. szám
Göncz Árpád újévi köszöntője I Kedves Bitrátáim, hát vége ennek az évnek is. Bizonyára akad közöttünk, aki azzal zárja, hogy ez élete legsikeresebb, ha nem is legkönynyebb éve volt. De azt hiszem jóval többen, akik szemében 1992 a létért folytatott szakadatlan küzdelem, az elhalasztott álmok, a beteljesületlen vágyak, a sikeres, vagy épp sikertelen újrakezdések esztendeje. Az ország egésze számára keservesen nehéz közbülső szakasz, a legutóbbi lépés egy félig sejtett jövőbe vezető úton. Kilométerkő, amelyet magunk mögött kell hagynunk, mert visszatérnünk nincs hová, s mert az utat, bármilyen rögös is, végig kell járnunk. Hisz helyettünk senki se fogja. És végső soron rajtunk múlik, hogy képesek leszünk-e végigjárni." Ma éjjel hát arra ürítsük poharunkat, hogy megint csak sikerült megőriznünk értékeink javát, az emberségünket és önmagunkat, s ne firtassuk, hogy milyen áron. Arra, hogy győzzük az évet kitartással, türelemmel és ötletekkel. Hogy lassacskán, tetszik, nem tetszik, de megtanuljuk: csak együtt, egymással szót értve juthatunk egyről kettőre. Kormány és nép. Párt és párt. Munkaadó és munkavállaló. Család és család. Férfi és nő. Szomszéd és szomszéd. Mert ebben van az erőnk. Az ország ereje. És semmi másban. Tudjuk, megtanultuk: „Szívére veszi terhünk, gondunk. Vállára venni nem bolond”... Se Nyugattól, se Kelettől, senki emberfiától jószónál, biztatásnál többet okkal nem várhatunk. Barátaim, parázslik kö®rülöttünk a világ, átát csap határainkon egy és más gonosz szél, de elmondhatjuk: a mi fedelünk alatt még mindig jutott és jut menedék a hadak űzte menekülőnek. S megtanultuk, hogy jó, ha az emberi élet, a szellemi érték védelmében kinek mije van — pénze, ereje, szakértelme — azt a másokéval összedobja. Hogy az egyérdekűek okosan teszik, ha összefognak közös és jogos érdekeik védelmére és érvényesítésére. Hogy az azonos gondokkal küszködő közösségek könnyítenek terhükön, ha hangot adnak a gondjaiknak, és egyeztetik a tennivalóikat. Ha a hívők nem mondanak le az együttes Istenközelség, a sorsverte kisközösségek az emberközelség melegéről. Mert, ha fagyot lehel körülöttünk a világ, egymást kell melengetnünk. S helyet kell szorítanunk magunk között a gyöngébbnek, a meleget áhítónak. Aki, meglehet, épp a gyűlölet, a magány, vagy a nyomorúság teléből kéredzkedik közénk. Barátaim, ma éjszakára mégis feledjük a gondjainkat: jó lelkiismerettel és nyugodt lélekkel ürítsük poharunkat a jövendőnkre. Akinek pezsgő jutott, pezsgővel, akinek csak bor, az borral, akinek az se, bizakodó szóval köszöntse az új esztendőt. Ami könnyű biztos hogy nem lesz. De egymás számára könnyebbé tehetjük. Igyünk az asszonyaink egészségére, akik jövőre is háromszázhatvanötször vívják meg csatájukat a mindennapokkal, s a férjeinkére, akik az övéik, és az ország betevő falatjáról gondoskodnak. És igyunk a gyerekeinkére, a lányokéra és fiúkéra, pólyásokéra és kamaszokéra, mert ők a mi jövőnk, mindannyiunké, s a világ rendje az, hogy legyen kinek átadnunk a terhet, amit ma mi hordunk a magunk vállán. És igyunk az apáinkéra-anyáinkéra, akiknek a terhét csak részben vettük át, mert maradt az ő vállukon több mint elegendő. S közben gondoljunk azokra is, akik az éjjel nem ünnepelnek, akik hazánk határát, az utcán az éjszaka békéjét őrzik, a határőrökre, a rendőrökre. A mentőkre. A tűzoltókra. A kórházakban a súlyos betegekre, s akik velük maradtak, az ügyeletesekre. A mozdonyvezetőkre. Meg mindazokra, akik épp minket szolgálnak ki, hogy vidáman várjuk a hajnalt. A ránk virradó új esztendőt. S végezetül hadd köszöntsem önöket én — minden magyart a határon innen és a határon túl, és valamennyi más anyanyelvű honfitársamat — József Attila öt sorával: „... az ember él, kenyeret eszik és remél, várja, hogy elmúljon a tél, hogy egy padon a napba üljön és fölpiruljon még a vér .. tinivilág Újévhajnal Barátaim, mindjárt új év, számoljuk össze: hányszor határoztuk el, hogy új életet kezdünk? Na, mennyiszer?... Nem megy? Nem tudjuk? Nem ismerjük a nagy számokat? Mert, hogy nagy számokról van szó, az bizonyos. Nem csak „évfordulós öngyilkosság” létezik ugyanis (idézve: a szakirodalom), de évfordulós új életet kezdés is — amely általában hiba nélkül befuccsol. S hogy miért? Hát, ez, tényleg érdekes kérdés ... De nem is az a lényeg, hogy akinek nem sikerül, miért nem sikerül, hanem, hogy akinek igen — miként sikerülhetett? Ismerősöm húsz éve dohányzik. Azt mondták neki az orvosok, ha nem szokik le a dohányzásról, még van fél éve, s amputálni kell a lábát. Azóta nem gyújtott rá, lábainak száma páros, mint a szilveszteri bőrös virsli, az új élet sikerült Másik ismerősöm a tintorettózásról (amely: ivás) szokott le, oly módon, hogy az orvos elárulta neki, a mája úgy néz ki, mint a sült csirkéé, és ez nem előny ... Sorolhatnánk a példákat, egyiket a másik után, melyek azt látszanak bizonyítani, hogy valamely nagy megrázkódtatás — kevésbé fennkölten, egy jókora ijedtség — elég hatásosan téríti jó útra az embereket; hatásosabb, mint bárminemű fokozatosság, ilyen-olyan próbálkozás. És ha ez a megrázkódtatás még nem következett be , előbb-utóbb biztosan bekövetkezik. Minek ezt megvárni ? Ijedtségnek épp elég lehet ez a tudat is; határkőnek pedig itt van újév hajnala. F. Cs. Románokat nem kit visz a busz? Még az óévben történt. December 29-én, kedden, Nagylakról Makóra indult a BHJ 113-as rendszámú autóbusz 7.48 órakor. A határátkelőhely közelében lévő megállóban közel 20 fagyoskodó román és magyar állampolgár várta. A pilóta azonban, kinyitván az ajtót, lekiáltott: „románokat nem viszek!” A román állampolgárok közül a magyar anyanyelvűek persze fölszálltak, mivel ők nemzeti hovatartozásukat értették tilalmasnak. Azonban a szigorú, minden bizonynyal saját törvényei szerint cselekvő buszvezetőt nem lehetett „csak úgy” kijátszani. A gyanúsnak vélt, rosszabb kiejtésű egyénektől kérte a személyazonossági igazolvány felmutatását is. A magyarul nem tudók azonban nem méltányolták igyekezetét, egy céluk volt csupán: utazni. Ám ezeket a szerencsétleneket „na, lefelé ti is” szavakkal tessékelték ki. Majdnem így járt egy makói települési képviselő munkából hazatérő felesége is. Pedig ő igen szépen beszéli a magyar nyelvet. A lentmaradók csendesen mozogtak, tán „a mi pénzünk nem olyan, mint a magyaroké?” Kérve kérték a sofőrt, legyen velük emberséges, hiszen órákon át vártak már az autóbuszra, mínusz 10 fokos hidegben. Hősünk azonban hajthatatlan maradt. Becsukta orruk előtt az ajtót, és mintegy 10-15 utassal elindult Makó irányába. Állítólag a városi pályaudvarra 38-40 utassal érkezett. Bár ez sem mérvadó, hiszen az ottmaradók Magyarcsanádra és Apátfalvára is utazhattak volna. No comment... MOLNÁR LÁSZLÓ TINIHIRDETÉS Szilveszternek, szilveszterre, a szegedi Sz. utcába boldog új évet és nagyformátumú névnapot kíván barátnője, Mária. Makóra, Cilinak, Sziszkának, Zsuzsának nagyon boldog új évet kíván: Ildi (Veszem). Évinek üzenem, Csongrádra: A legboldogabb új évet kívánja neked J. Jancsi, Szentesről. * Kedves Tinik! Az új évben is várjuk ingyenes hirdetéseiteket. Címünk változatlan: Reggeli Délvilág Szerkesztősége, 6701 Szeged, Stefánia 10. A borítékra írjátok rá: TINIHIRDETÉS 2000 éve mondták, tiniknek „Non scolae, sed vitae discimus. — Nem az iskolának, de az életnek tanulunk. ” Ezen latin szentencia szellemében kezdjétek az új esztendőt, kedves tinik. Mától fogva minden Tinivilágban leközlünk egy-egy bölcsességet, ami elég régen hangzott el, s elég időtállónak bizonyult ahhoz, hogy segítségetekre legyen a nagybetűs ÉLET dzsungelében. Mellesleg, e mondásokat össze is lehet gyűjteni, és alkalomadtán velük a tanárok előtt villogni. Boldog újévet, kedves tinik! oldalborda Azt tartja a néphit, hogy újévkor lencsét kell ennünk, akkor nem lesznek anyagi gondjaink egész évben. Ha valaki ezt tegnap elmulasztotta volna, még pótolhatja. Készítsünk tehát lencsét, nehogy ezen múljon a pénztárcánk teltsége. Lencsekrém leves Húsz deka megmosott lencsét puhára főzünk, felengedjük másfél liter húslevessel (levesporból is készíthetjük), 4 deka vajból, 6 deka lisztből egy kis fej finomra vágott hagymával rántást készítünk, a levesbe keverjük, 10 percig forraljuk, majd szitán áttörjük. Egy zsömlét kockára vágunk, 2 deka vajon megpirítjuk. Tálalás előtt 1 tojás sárgáját 1 deci tejszínnel hadverővel elkeverünk, beleöntjük a nem forró levesbe és pirított zsömlekockával tálaljuk. Lencsesaláta Bizonyára jól esik az evés-ivásban megfáradt, másnapos, vagy harmadnapos gyomroknak. Húsz deka lencsét kiválogatunk, alaposan megmossuk és leöntjük annyi vízzel, hogy bőven ellepje. Beledobunk egy fej vöröshagymát, megsózzuk, és nagyon kis lángon puhára főzzük. Még melegen megöntözzük kevés ecettel, csipet cukorral ízesítjük és így hagyjuk kihűlni. Ezután leszűrjük, a hagymafejet kidobjuk belőle, és belereszelünk, vagy vékonyan beleszeletelünk egy másik fej nyers hagymát. Meglocsoljuk egy evőkanál olajjal és hozzákeverünk egy pohár tejfölt. Laskára vágott főtt füstölt húst is keverhetünk közé, akkor kitűnő hideg vacsoraételt kapunk. A Magyar Hírmondó 1899- es gyűjtésében találtam az alábbi kis fejezetet, gondolom ez most sem vesztette érvényét. MIÉRT ISZIK AZ EMBER? Isznak az emberek, ha elbúcsúznak egymástól; isznak, ha találkoznak; isznak, ha nem éhesek, hogy az étvágyat előidézzék; isznak, ha éhesek, hogy az éhséget elnyomják; isznak, ha hideg van, hogy fölmelegedjenek; isznak, ha meleg van, hogy lehűljenek; isznak, ha álmosak, hogy ébren maradjanak; isznak, hogy aludni tudjanak; isznak, mert szomorúak; isznak, mert vígan vannak; isznak, ha valakit megkeresztelnek, s ha valakit temetnek. Egyszóval az emberek mindég és mindenért isznak. Ha az ünnepi evés-ivástól gyomorpanaszaink lennének, kúráljuk magunkat nyers káposztalével. Kevés víz hozzáadásával turmixgépen kell a káposztálét elkészíteni, és délelőtt, délután kisebb adagokban ajánlatos megiszogatni. Több napig is tarthatjuk a kúrát. A patkóbél- és nyombélfekélyeket is meg lehet próbálni gyógyítani vele, mert a káposzta fekély elleni hatóanyagot is tartalmaz, ami főzéskor elbomlik. Fejfájás ellen hatásos módszer a fejbőrmasszázs. Mindkét hüvelykujjunkat illesszük a halántékok fölötta fejünkre, és többi ujjaink hegyével kis körökben masszírozzuk a fejbőrt. Kezdjük a homlok közepén és folytassuk a fejtetőn, majd vissza. Fontos, hogy a fejbőrt ne dörzsöljük, hanem csak mozgassuk. Ha jól alkalmazzuk ezt a „műfogást”, jobb lesz a fejbőrünk vérellátása, sőt, a hajunk is hálás lesz érte, mert a faggyúmirigyeket is intenzívebb működésre ösztönzi. RÉZ MÁRIA (Folytatás az 1. oldalról.) tiltott, de .. . Vérbosszú lesz. Csillácskának az apja Állampusztán ül, két év nyolc hónapra ítélték. Áldott jó ember, de ha kijön ... Megfogja ölni a Sanyi öccsét és a gyermekét. Higgye el, fogalmam sincs miért tette ezt velünk. Igaz, tartozom neki 10 ezer forinttal, de azt január 4-ére ígértem megadni. Ez egy állat, vagy őrült. Vagy mind a kettő. Pedig én szerettem őt, és az öccsét is. Elcseréltük a lakásainkat és még fizettem neki 300 ezret. Abba a házba már nem megyek vissza. Semmit nem hozok el onnan, kitakaríttatom , eltüntetem a vérnyomokat, és eladom. Én oda nem teszem be többé a lábam. Tudja, aznap felkerestem a gyermekeimet, unokáimat, boldog, békés ünnepeket kívántunk egymásnak. Talán ők megéreztek valamit a tragédiából, mert a fiam is, a lányom is mondták, aludjunk náluk. A kislány nagyon szeretett engem, én is őt. Olyan nevelt lányomféle volt. Nagyon hiányzik, örökké emlékezni fogok rá. * Szeged belvárosához már évek óta szinte hozzátartoznak, a főleg banki műveletekkel foglalkozó cigány nemzetiségű seftelők. Amikor a december 25-ei tragédiáról kérdeztem őket — bár annak okát ők sem tudják — állítják: a vérbosszú nem maradhat el. Ezt igazolja, hogy a merényletet követő órákban a család a tettes után vetette magát. A gyilkos öccsét elfogták, majd elengedték. Behatoltak anyjukhoz, nagyanyjukhoz, a zárt intenzív osztályra, megpróbáltak a tettes kilétéről pontos információkat szerezni. Többen hallották, amikor hangosan kijelentették: nem felejtenek. * A tragédia helyszínén, a Kisfaludy u. 43. szám előtt vérnyomok mutatják a tettes mozgását. A szomszédház ereszcsatornáján lopakodott fel és ugrott be a kőkerítésen, majd ugyanott távozott. Bakancsának nyomai kirajzolódnak a frissen meszelt falon. Az ereszcsatornából, úgy másfél méteres darabot a zsaruk levágtak. „Ujjlenyomatok vannak rajta — mondta a szomszéd — ezért vitték el. De a rendőrök kifizetik a helyreállítás költségeit.” * A Csongrád Megyei Rendőr-főkapitányság detektívjei rövid időn belül elfogták és őrizetbe vették a tett elkövetésével alaposan gyanúsítható Sz. Sándor 20 éves szegedi lakost. F. Máriára a kórházban azóta rendőr vigyáz, mert családja szerint életveszélyesen megfenyegették. Visszajött a halál kapujából lapzáróraN NEM SZOCSIBAN, HANEM MOSZKVÁBAN rendezik meg január 3-án az orosz—amerikai csúcstalálkozót — jelentette be csütörtök este a Fehér Ház. Ahírt később az orosz elnök sajtóirodája is megerősítette. Hírügynökségi jelentések szerint Borisz Jelcin orosz elnök csütörtökön telefonon hívta fel George Busht, aki a Mogadisu előtt horgonyzó USS Tripoli hadihajó fedélzetén vette a hívást. Martin Fitzwater fehér házi szóvivő ezt követően közölte: Jelcin kérte az amerikai elnököt, hogy a találkozó színhelyét tegyék át Moszkvába, mert a Földközi-tenger partjain rosszak az időjárási viszonyok. Az elnök egyébként a hadihajón töltötte Szilveszter éjszakáját. A tervek szerint a januári csúcstalálkozón írják alá a START—2. szerződést, tehát a helyszín megváltoztatásán kívül más változtatást nem iktattak a Jelcin—i Bush találkozó programjába. " ■.........................«^DÉLVILÁG Társkereső 43/168/63 barna, egyszerű, becsületes, társtalan férfi keresi házasság céljából egyszerű, becsületes, házias, sovány alkatú nő ismeretségét 30- 43 év közötti korban. „Káros szenvedélytől mentesen” jeligére a leveleket a szegedi szerkesztőségbe kérem.