Reggeli Délvilág, 1993. április (4. évfolyam, 76-100. szám)
1993-04-01 / 76. szám
Még nem a választási kampány részeként, de nyilvánvalóan arra koncentrálva találkozott Hódmezővásárhely polgáraival Keleti György, Kisbér, Oroszlány szocialista párti parlamenti képviselője. Mint előadásában kifejtette, a Magyar Szocialista Párt baloldali pártnak tartja magát. A legutóbbi, békéscsabai kudarc (dr Sarkadiné dr. Lukovics Éva, az SZDSZ jelöltje győzött a tavalyi időközi képviselő-választáson — a szerk.) tapasztalatain okulva, együttműködést szándékozik kialakítani a szabad- és a fiatal demokratákkal, de ha másként nem megy, a második fordulóban egyedül veszi az akadályokat. A „Szóvivő” elsősorban a munkanélküliségről, a nyugdíjasok helyzetéről ejtett szót a párt helyi irodájában megtartott fórumon, és annak a véleményének adott hangot, hogy a szociáldemokrata eszmeiség talaján álló MSZP- nek mielőbb ki kell dolgoznia az égető szociális problémák enyhítésére hivatott, hosszú távú programját, valamint szorosabb kapcsolatot kell kiépíteni a vállalkozókkal. Képviselő úr, az imént említést tett a csabai választás körülményeiről, melyek összességében negatívan érintették a szocialistákat. Egészen konkrétan mit értett ez alatt? tét. Határozott célkitűzésünk az, hogy — egy-két ember kivételével — minden jelenlegi országgyűlési képviselőnknek meg kell mérettetne magát egyéni választókerületben. Senki se számítson arra, hogy országosan vagy megyei listán bejut a Parlamentbe. — Kik lehetnek a kivételek? — Például Horn Gyula, aki jóval többet tud segíteni akkor, ha végigjárja a választókerületeket, és a népszerűségével lökést ad a helyi jelöltnek. Azonkívül, azt gondolom, hogy a jövőben olyan nagy feladatok várnak rá, amelyek nehezítenék az egyéni képviselői munkájának az ellátását. — Egy személyes jellegű kérdés, mely még mindigként ezt az időszakot csak a visszaemlékezésekből ismerem, mivel 1946-ban születtem. Elolvastam például Kodály Zoltán írását a békés-tarhosi zenei iskoláról, és abban a lehető legmelegebb hangon emlékezett az apámról. Egy kortárs azt mondta, hogy Kodály nehezen kötött barátságot, de Keleti Ferencet a barátjának tekintette. Őszintén megmondom, sűrűn járok Békés megyébe, és engem nagyon sokan megkerestek azzal, hogy igen tisztességes embernek tartották az apámat. Hozzá kell tenni, hogy egyszer felhívott telefonon a Zrínyi Könyvkiadó igazgatója, a Szegedről elszármazott Fejér Dénes, és azt kérdezte tőlem: „A te apád volt annak idején pártvezér Békés megyében?” Azt feleltem neki, hogy igen, mire FF Fotó: Nyári Attila Keleti György Keleti Ferencről Csak magukra számíthatnak . Tulajdonképpen azt, hogy ott az SZDSZ és a Fidesz összefogott ellenünk, egyfajta koalíciót alkottak, amely kezd kialakulni most is. Ebből én azt a következtetést vonom le, hogy nekünk csak magunkra lehet számítani. Ettől függetlenül, mi minden választókerületben állítunk képviselőjelölsokakat izgat: mit csinált voltaképpen az ön édesapja, Keleti Ferenc, Rákosi hatalomra jutását követően Békés megyében? — Ha jól emlékszem, az 1950-es évek második feléig volt ott megyei titkára a kommunista pártnak. Egyébígy folytatta: „Tudod, hogy nem vagyunk egészen azonos politikai platformon, de egy dolgot szeretnék neked megmondani: akkoriban újságíróként dolgoztam, és olyan becsületes, korrekt emberrel nem találkoztam, mint ő volt." Hát, ennyit tudok én erről mondani. D. L. Váradi, a minősített ess sí ló Nem volt Metaxa a püspökségen Ugye, egyet tetszenek velem érteni, nagyon nagy az Úristen állatkertje. Itt van például ez a Váradi, legújabb művésznevén a dégázas csaló, aki Bukta utcai sétája előtt saját — éppen ezért komolyan nem veendő — vallomása szerint több mint 8 és fél millió forintot csalt ki gázszivárgásmérés jelszóval különféle hiszékeny, hiszékenyebb és leghiszékenyebb áldozataitól. Szektorsemlegesen dolgozott — vélhetően —, magánszemélyek és cégek között nem tett különbséget. Mint ahogy a valóság és a mese között sem. Miután ugyanis jól megfontolt saját érdekében jobbnak látta, hogy most már megzuhan — a zsaruk már a cipője sarkán lépkedtek —, úgy döntött, hogy a szélhámosságot ideje most már átcsapatni mennyiségiből minőségibe. A recept egyszerű: amit rövidre fogott pórázod miatt nem csalhatsz össze a valóságban, azt hazudd öszsze.Lehetőleg a sajtóban, több tízezer példányban hadd szóljon. Ha már Háry Jánosnak is volt publicitása... igaz, hogy neki csak a meséskönyvben. No, ihát Váradi úr, mint ahogy a nagyokhoz illik, exkluzív interjút adott egyik laptársunknak, melyben többek között eldicsekedte, hogy ő bizony járt ám a püspökségen is. Nem is akármilyen eredménnyel és fogadtatással. Azzal állított be, hogy fel kell újítani a püspöki hivatal fűtési rendszerét, mire a papok nyilván keblükre ölelték, megkínálták finom Metaxával, megáldották, s azonnal kiutaltak neki háromszázezer forintot. A cikk megjelenését követően ismerősök állítottak meg az utcán, vagy hívtak fel telefonon, s kérdezés nélkül értékelték a megjelenteket. Annak örültem igazán, aki egyszerűen úgy kommenálta a Váradi-interjút, hogy ennek a pacáknak elmentek hazulról, de jó messzire. Megint más a fejét ingatta, hogy egyházközségük egész évben nem tud összeperselyezni anynyit, mint amennyit a püspökség kifizetett ennek a csalónak. A sajnálkozás mellett háborgókkal is találkoztam, akik az amúgy is szegényke egyházmegyei kassza őrzőit találták felelőtlennek és meggondolatlannak. •Nos, jobban aligha rendezhető koreográfiaként, mintegy az előbbiek végszavára telefonhívást kaptam a püspökségről. A vonal végén Guliga György, az egyházmegye gondnoka, számvevője, ha úgy tetszik a püspökség pénzügyminisztere. Aki őt ismeri, csak derülhet Váradi úr handabandáján, ugyanis az építésziépítői vénával is megáldott fineszes számvevői ember legyen a talpán, aki át akarja verni. Meg egyébként is, szélhámosunk nyilván nem templomi, hanem sokkal inkább filmélményei alapján gondolja úgy, hogy a püspökségeken középkori félhomályban, masnis papucsban csoszognak ide-oda a világról mit sem sejtő szoknyás öregemberek, akik minden hülyeséget azonnal megesznek. Az evilági kényszer már réges-rég kicsiszolta a papság realitásérzékét annyira, hogy senki ne használhassa őket pecázásaihoz csalinak. Az ominózus szélhámiához egyébként Guliga atya a következő „helyesbítéseket” teszi hozzá: 1. Váradi sohasem járt a püspökségen. 2. Dégázos felújításról szó sem lehetett, hisz nem is gázzal fűtenek. 3. A pénztár egyetlen fillért sem fizetett ki részére. 4. Metaxájuk sajnos nincsen. 5. Áldásuk viszont igen, amiből kellő bűnbánat után tényleg meg tudnák „kínálni” Váradit — persze, amennyiben nem ismét a tündérmesék szárnyán érkezik. — Őrfi — Fűszerezi a Füszért (Folytatás az 1. oldalról.) — Ön valóban többször konfrontálódott Sarusi úrral? A rizs- és a hitelügyletre gondolok. Miért vásároltak egy hajórakomány dohos rizst? — Én a demokratikus vezetési stílus híve vagyok, a munkában az SZMSZ és a munkaköri leírás betartását követelem meg. A vállalat által importált, és a raktárház által forgalmazott rizs a magyar szabványnak megfelelt Gabonafeldolgozó vállalatok csomagolták ki az árut, természetesen vállalván a termék szavatosságát. — Miközben a Füszért hitelekből élt, ön a saját vállalkozásához felvett a cégtől 3,5 milliót. Az akkor érvényes, közel 40 százalékos kamattal céghitelt vettünk fel, vagyoni garanciák mellett a vállalkozásunk elindításához összességében elmondhatom, hogy a Standard Áruházban a személyi változásokat követően a munkahelyi légkör jelentősen javult. A piaci pozíciónk ezen a területen is tovább erősödött, a forgalom nőtt. Mindezt a Standard Áruház vezetése szakértelmének, rugalmasságának, pozitív munkastílusának, a dolgozók forgalomcentrikus szemléletének köszönhetjük. * Nos, Sarusi úr, mit tetszik mindehhez szólni? Mert nekem a lélegzetem is elakad. P. BODZSÁR ERZSÉBET (Folytatás az 1. oldalról.) Jelentős összeget kell fordítania a tűzoltóság részére. — Az említetteken kívül, milyen aggályaik vannak még? ■— Március 16-án a Csongrád Megyei Tűzoltóparancsnokságon rendkívüli parancsnoki értekezletet tartottak. Ezen ismertették, hogy az országos parancsnok utasítására ismét három vagy négy fővel csökkentik Vásárhelyen a tűzoltóság létszámát. Ehhez tudni kell, hogy a létszámcsökkentés 1988 óta folyamatos. Legutóbb 1991 novemberében vezényeltek el innen három tűzoltót. Ennek következtében, már akkor is kérdésessé vált városunk tűzoltóságának vonulóképessége. A városban, és annak vonzáskörzetében nehézségeket okozott a tüzek oltása. Emlékezzünk csak vissza a tavaly márciusban történt tűzesetre, ami a Hódtó utca 4. szám alatti lakótömb egyik lakásában keletkezett. Éppen a létszámhiány miatt képtelenek voltak idejében elkezdeni a tűz oltását, s mire a környező városokból segítség érkezett, több mint fél óra telt el. Úgy vélem, nem kell magyarázatot fűzni ahhoz, milyen következményekkel jár a tűzoltók késlekedése. Elkeseredésünket csak fokozza az a tény, miszerint, ha a tervezett létszámleépítést végrehajtják, a tüzek oltására mindössze egy fecskendő kezelésére elegendő csapatot tudnak kivezényelni. Arra már nem is merünk gondolni, mi történik abban az esetben, ha ugyanabban az időben a városba, vagy Vásárhely vonzáskörzetéhez tartozó, valamelyik településre riasztják a tűzoltókat. Novák Imre polgármesterhelyettes a fentieket csupán azzal egészítette ki, hogy Vásárhely közigazgatási területe mindössze három négyzetkilométerrel kisebb, mint Budapesté. Ugyanakkor Vásárhelyen kevesebb hivatásos tűzoltót tartanak nyilván, mint a főváros egyetlen kerületében. Arról nem szólva, hogy adott esetben Mártélyra, Mindszentre és Székkutasra is riasztják őket. Sajnos, hasonló állapotokat tapasztalnak a mentőszolgálatnál és a rendőrségnél is. A kérdéssel kapcsolatban kikértük dr. Kovács Zoltán megyei tűzoltóparancsnoknak a véleményét is. Elmondta, hogy hasonló gondok nyomasztják a csongrádiakat, makóiakat, nem különben a szegedieket és a szentesieket is. Erről a megyei tűzoltóparancsnokság tehet a legkevésbé, hiszen a költségvetést köztudottan a Parlamentben fogadták el. A felmerült problémákról a minap részleteiben tárgyalnak majd az országos tűzoltóparancsnokságon Pusztákérésztúri Rapcsák tüzet fog Kávébújócska A kávépiacon azonnal észre lehet venni, ha nagy mennyiségben (több ezer tonna!) illegális áru kerül az országba. A kiskereskedők nem tudnak ellenállni a „feketézők” ajánlatának, hiszen a csempészárut — mivel az áfa- és vámmentes — jócskán a piac mindenkori ára alatt kínálják. A kétes eredetű áru minősége sokszor minősíthetetlen, mégis, a legálisan működő kávékereskedők egykét hónapig nem tudnak megrendeléshez jutni. A fent leírtak egy kávénagykereskedő kesergései, aki — névtelenséget kérve — még hozzátette: — Azt már senki nem cáfolja, hogy létezik szesz- és cigarettamaffia, de van kávémaffia is. Rátelepedett a piacra, 20—30 tonna alatt nehéz vásárolni. Ügyes tranzakciókkal csempésznekkávét az országba és egy ilyen szállítmányon milliókat keresnek Tisztán. A lebukás esélye csekély, mivel az árut 48 óra alatt terítik az országban. Corpus nélkül pedig nehéz rájuk verni a balhét. A kereskedővel történt beszélgetés után megkerestünk hivatalos szerveket is (vám- és pénzügyőrség, határőrség, rendőrség), akik annyiban megerősítették az elmondottakat, hogy azokat nehéz bizonyítani, de vannak információk — egy-egy lebukás után — hogy tízezer liter számra folyik be a tisztaszesz és konyak főleg az egykori Jugoszláviából (a zöldhatáron át!). A cigaretta és a kávé pedig nyugatról érkezik — tranzitországként használva Magyarországot de az áru sokszor hazánkban eltűnik. OLÁH Önrablás Az Országos Rendőr-főkapitányságtól szerdán reggel kapott tájékoztatás szerint, az elmúlt 24 órában a közutakon összesen 28 személyt ért baleset, egy ember meghalt, tízen súlyos, és tizenheten könnyű sérülést szenvedtek. Nyírbátor külterületén kedden este, S. Mihály, 59 éves nyírcsiszári lakos személygépkocsijával az árokba hajtott, és felborult. Az autós a helyszínen életét vesztette, önrablás. A főváros X. kerületi rendőrkapitányságán, hétfőn, V. László, 30 éves, díjbeszedő bejelentette, hogy a Dombtető utca 12 számú ház lépcsőházában egy ismeretlen férfi megtámadta, és elrabolta az 50 ezer forintnyi bevételt. Ám a nyomozók később megállapították, hogy V. László azért tett feljelentést a rablásról, mert sikkasztott a díjbeszedő vállalatnál, és a hó végi összesítésnél a pénzzel nem tudott volna elszámolni. A BRFK akciócsoportja lopott útlevelek és személyi igazolványok értékesítését akadályozta meg a belvárosi McDonald’s étteremben. Az étteremben — B. Emil megbízásából — három fiatalkorú: H. Péter, P. Zsolt és S. Zsolt készítette elő eladásra a lopott okmányokat. * lapzáróra ALKOTMÁNYELLENESNEK ÍTÉLTE és megsemmisítette a vagyonnyilatkozat-tételi kötelezettséget megállapító rendelkezéseket az Alkotmánybíróság. A testület határozatát — a külföldön tartózkodó dr. Sólyom László távollétében — dr. Herczegh Géza, az Alkotmánybíróság helyettes elnöke szerdán hirdette ki nyilvánosan a megjelent közjogi méltóságok és a sajtó képviselői előtt. A határozat rendelkező része megállapította: az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. törvény 38—41. paragrafusaiban, továbbá a törvényt módosító 1991. évi LXXXV. törvény 32. paragrafusának (6)—(7) bekezdéseiben, illetőleg 33. paragrafusának (2) bekezdésében foglalt rendelkezések, valamint a vagyonnyilatkozat-tételi kötelezettség időpontját meghatározó 149/1992. (XI. 17.) kormányrendelet alkotmányellenesek. A megsemmisített rendelkezéseket a határozatnak a Magyar Közlönyben való közzététele napjától nem lehet alkalmazni. KI MENEDZSELI A KULTÚRÁT címmel szerdán országos konferencia kezdődött Szegeden, a Juhász Gyula Tanárképző Főiskolán. A szombatig tartó tanácskozásra meghívták az ország összes olyan felsőoktatási intézményét, amelyben közművelődési szakembereket képeznek. A szegedi főiskolán 1989-ben kezdték meg az új közművelődési képzési formát, az intézményből már kulturális menedzserek, illetve az írott és elektronikus sajtó szakemberei kerülnek ki. m 3. ápris csütörtök mmmm^DÉLVILÁG««