Reggeli Délvilág, 1993. május (4. évfolyam, 101-124. szám)
1993-05-03 / 101. szám
Kisteleken Aváros élte szokásos szombati életét. A buszok és kamionok dübörögve száguldottak keresztül Kistelek főutcáján, az E5-ösön. Az ünnepre csupán a közintézményekre kitett nemzeti zászlók figyelmeztettek, no meg a meghívó plakátok. Azokról tudhatták meg az érdeklődők (2-300-an), hogy a majális a strandon lesz reggeltől estig. Nos a délelőtt során karatésok, fúvószenekarok, citera- és énekszó szórakoztatta a standra látogatókat. A büfés sátornál, a fagyiárusnál nem kellett tolakodni, hiszen a kislétszámú majálisozókat el tudták látni folyamatosan. A délutáni Molnár Dixieland-koncertet, ha húszan hallgatták. A rendezvénynyel szembeni KGST-piacon azonban egész nap állt a vásár. Nem volt lacikonyha, birkapörkölt, virsli, sem csapolt sör. A kistelekiek minden bizonynyal munkával köszöntötték május elsejét. Hiába, ez az ünnep már nem az az ünnep. Szegeden még mindig kevesen vannak, akik az elmúlt évtizedek össznépi vonulásai után, a rendszerváltás harmadik esztendejében nyíltan mernék vállalni a munka egyébként Nyugaton is megtartott, sőt, becsben tartott ünnepét, május elsejét. Kivéve persze a sört, meg a virslit, az újszegedi majálist, s más szabadidős programokat, melyek rendíthetetlenül tartják magukat a jókedvű, vidám örömködéshez. S mi maradt a nap harcosabb, politizálóbb, a klasszikus időket megidéző demonstratív hagyományaiból? Mint az előző pár esztendőben, az idén is a Magyar Szakszervezetek Országos Szövetsége megyei képviselete vállalta a szervezést.A rendezvény hagyományos módon a Hétvezér utcai volt munkásotthonnál kezdődött koszorúzással, majd a résztvevők közösen a Dugonics térre, a nagygyűlés helyszínére vonultak, ahol a MÁVFúvószenekara, a Szeged Néptáncegyüttes, Dinnyés József gitáros dalénekes, Rácz Tibor színművész gondoskodott az oldott tavaszköszöntésről. A nagygyűlés szónoka, csakúgy mint tavaly, Tóth József, az MSZOSZ megyei képviseletének vezetője volt. A többszörösen és többféleképpen megosztott társadalmunkban már a megszólítás sem könnyű — kezdte mondandóját a szakszervezeti szónok, köszöntve „barátainkat, szimpatizánsainkat, sorstársainkat, munkavállalókat, munkanélkülieket, az egyszerű ünneplőket s érdeklődőket”. Május elseje viharos története ellenére, vagy éppen ezért, ma is a munka világának szolidaritási ünnepe, melyhez méltatlan a megosztottság. A gazdaság súlyos betegségtüneteit sorolva Tóth József kiemelte az előző választások óta bekövetkezett csalódást, melynek lényege: az életminőség javulása helyett 800 ezer szaki került az utcára. Mostanra megérett felismerésként, a húsexport tilalmára célozva, a szónok kimondta: „nem kellünk a Nyugatnak, legföljebb a piacunk és az alulfizetett munkaerőnk!” Végezetül a május 21-i tb-választásokon való részvételre buzdított, pontokba szedve, milyen kedvező változások , következhetnek be mind a nyugdíj-, mind az egészségbiztosítás területén egy eredményes szavazás esetén. Mivel az MSZOSZ megyei képviselete úgy szervezte a szegedi május elsejei nagygyűlést, hogy az kerülje a pártpolitikát, még a rendezvény támogatóit is arra kérte, ne állítsanak szónokot a politikai eseményen. Mindezen szervezetek megfogadták a szervezők tanácsát, nyilvánosan tényleg nem vállaltak közszereplést, ellenben május elseje kapcsán volt mondanivalójuk a sajtó, általa pedig a közvélemény számára. A nagygyűlést követő sajtótájékoztatón azMSZP-t Fritz Péter megyei és Nemcsók János szegedi elnök, a Szociáldemokrata Néppártot Király Zoltán, a párt országos és Beck Zoltán, a szegedi szervezet vezetője, a Munkáspártot Karácsonyi Béla, a Munkanélküliek és Álláskeresők Egyesületét Vadász János, míg a találkozó szervezőjét, a megyei MSZOSZ-t Tóth József képviselte. Igen, jól látszik, csupa baloldali, pontosabban baloldaliságokat megvallani bátorkodó szervezet. A „csapat-összeállítás” magában hordozta e sorok írója által legizgalmasabbnak tartott kérdéseket: miért csal: ők, kié egyáltalán május elseje, kell-e bátorság ezen politikai ünnepléshez? Nemcsók János a demokráciát oly régóta gyakorló nyugati országokat emlegeti, ahol május elseje, természetéből adódóan, hozzánk hasonlóan ugyancsak baloldali ünnep, de ennek ellenére a politikai paletta más képviselői is rendre ott vannak a munka tisztelőinek sorában. Magyarországon most még mindig úgy tűnik, hogy civil kurázsi kell ahhoz, hogy valaki oda merjen állni a baloldali ünneplők közé. — Sajnálom, s tényleg szívemből mondom — folytatta Nemcsók —, szívesen láttam volna, nyilván nem demonstratíve, de legalább a közönség soraiban más ellenzéki, de kormánypárti képviselőket is. Higgyék már el végre, mi mindnyájan ugyanazt akarjuk: többpártrendszert, szociális biztonságot, nemzeti konszenzust, és társadalmi jólétet. Fritz Péter, kollégáját kiegészítve, további „hiányosságokra” hívta fel a figyelmet: a pártokon kívül hol vannak az állam, az önkormányzat, s más egyéb szervezet, egyesület képviselői ? A munkavállalók, a munkanélküliek, s egyáltalán, a munka világának ünnepén, finoman szólva, nem szerencsés a politikai megosztottság. Mintha választások környékén nagyobb lenne a tolongás a munkavállalók körül — persze, csak a frazeológia, a szavak szintjén. A szocialisták megyei elnöke munkahelyi félelemről is beszélt, mely május elseje alkalmából éppen abban nyilvánult meg, hogy a dolgozók zöme távol maradt az ünnepségektől, a „visszarendeződésnek” még a látszatát is kerülve. Nemcsók úr hozzátette: általában is igaz, hogy a patikamérlegen adagolt bizonytalanság arra készteti az egyéneket, de a szervezetek jó részét is, hogy a szebbik, a kívánatosabb orcáját mutassa meg a hatalomnak. Király Zoltán pszichéről beszélt, mely torzul reagálja az abnormális rendet. A józan ésszel ellenkezőnek tartotta a szociáldemokrata király azt a téves beállítást, mintha május elseje az ötvenes, a hatvanas, vagy akár a hetvenes évek terméke lenne! Hát akkor mi volt 1890-ben Chicagóban, meg azóta évente, szerte a világban? Javasolta, nézzük meg május elsejét a következő választások, utána más lesz a kép . .. Beck Zoltán is úgy véli, hogy az elmúlt évtizedek kényszerű, rendre túldimenzionált május elsejei után az elmúlt két-három évben mintha a röstelkedés ünnepnapjai jöttek volna, kevés résztvevővel. Pedig egyszerű dologról van szó: a munka tiszteletéről, a dolgozó megbecsüléséről. Karácsonyi Béla ősrégi tavaszünnepeket idézett meg, melyektől fogva május elseje világszerte a munka felszabadításáért, a munkához, a pihenéshez, a művelődéshez való jogért vívott küzdelem mindmáig időszerű pirosbetűs ünnepe. Vadász János egy sajnos nem természetes tételt ismertetett: ha valaki munkanélkülivé válik, nem jelenti azt, hogy nem becsüli a munkát. Sőt, „mi tudjuk csak igazán, mi az, hogy munka”! Ezért vállaltak e mostani rendezvényből is tevőleges részt. Tóth József illő figyelmességgel és toleranciával hárította el magától azt a kérést, hogy minősítse, illetve magyarázza: az MSZOSZ-en, illetve egyes ágazati-szakmai szakszervezeteken kívül a többi nagy munkavállalói érdekvédelmi szövetség miért nem vett részt a rendezvényen? (Megjegyezzük, az újszegedi majálison is csak a Munkástanácsok állítottak információs sátrat az MSZOSZ-é mellett.) Inkább a tb-választások közeledtére figyelmeztetett, ahol nemcsak a 600 milliárdos társadalombiztosítási pénzforgalmat társadalmasíthatják, de a munkavállalói érdekvédelmi szervezetek legitimálásával a kollektív védekezés új mechanizmusait teremthetjük meg. Végül engedtessék egy magánmegjegyzés: a baloldali sajtótájékoztatón mindössze egyetlen újságíró jelent meg, e sorok írója. Aki soha nem volt egyetlen pártnak sem a tagja, s azt a lapot képviseli, melyet nemegyszer illettek már a jobboldaliság, avagy éppen a liberalizmus bélyegével . . . Mégis éljen Civil kurázsit hiányol a dal (Felvételünkön a 4 dános Horváth mester társa mellett homlokával zúzza szét a cserepeket, a legnagyobb sikert aratott karatebemutatón. Kép és szöveg: cédéjé) Nagymágocson Harmincadikén délután a játszótéren májusfa díszítéssel és állítással megkezdődött a program, majd este a nagyközség apraja és nagyja tábortűz mellett énekelt. Május elsején már reggel 6 órakor zenés ébresztő fogadta a lakókat. A központi iskolánál gyermekek és felnőttek asztalitenisz kupán versenyeztek. A sportpályán folyamatos programokra csalogatták a szervezők a nagymágocsiakat. Volt itt játékos sportdélelőtt, színielőadás, melyet az általános iskola adott elő, dzsesszbalett, Szentes és Nagymágocs karatecsoport-bemutatója. Délután a szentesi Klauzál utcai iskola műsora szórakoztatta a nagyszámú közönséget. Fellépett a székkutasi citerazenekar is.Kutyabemutató, női futball, öregfiúk labdarúgóversenye után diszkón ropták a táncot, melyet a művelődési házban tartottak. A majálison nem hiányzott a virsli, a léggömb és a sör. DÖMSÖDI MIHÁLY Szentesen tárgyaltak (Folytatás az 1. oldalról.) Némi vitát váltott ki a művelődési központ igazgatójának és a városi könyvtár vezetőjének kinevezése. Cseuz László nehezményezte, hogy nem hallgatták meg a pályázókat, mire azt a választ kapta, hogy az nem kötelező. A képviselő a továbbiakban föltette a kérdést: Majtényiné Túri Katalin 8 év óta vezeti a könyvtárat, közmegelégedésre. Megkérdezte valaki is, hogy most miért nem nyújtotta be pályázatát? Elhangzott: a könyvtárban nyíltan és közvetve hangulatkeltés volt a régi vezető ellen. Mire Rébek Sz. József polgármester kijelentette: a pályázat ki volt írva, a lehetőség adott volt a mindenki által becsült igazgató számára is. Nem nyomozhatnak utána, hogy miért nem adta be a pályázatát. Szirbik Imre képviselő kitartott amellett, hogy kérdezzék meg erről a vezetőt. Majtényiné azonban nem kívánt szólni a kérdésben. Ezt követően döntő többséggel, megszavazták a művelődési központ élére Kruzslicz Pált, a városi könyvtár vezetői munkakörének ellátására Fülöpné Varjas Juditot. Megbízásuk öt évre szól. A polgármester úr azért még megjegyezte: megkavartuk egy kicsit a dolgot, ellentéteket szítottunk. Annak örülök azonban, hogy „pisztolyt nem rántottunk”. Némi vigasz az egészben, e képviselők szintén megszavazták a város elektromos közvilágításának korszerűsítését. LOVAS J. JÓZSEF Tiborcok Csongrádon A csongrádi városi galéria dísztermében, ahogy körülnéztem, hangyaszorgalmú, paraszti munkában megfáradt, megőszült, idős embereket láttam jobbadán. Érdeklődéssel várták a Független Kisgazdapárt április harmincadikéra meghirdetett évi rendes nagygyűlését. Dr. Szilvási Gábor, a Földművelésügyi Minisztérium pénzgazdálkodási osztályának vezetője, a mezőgazdaságot érintő hitelekről, állami támogatásokról és a hitelfelvételi lehetőségekről beszélt. — Tulajdonképpen nem rózsás a helyzetünk. Nehéz viszonyok között van a gazdaság. Az átalakulási folyamat során a kormányzati elképzelések szerint, rövid időn belül magántulajdonba kerül az ország földtulajdonának 75 százaléka. Ezzel kapcsolatban most nevezetesen arról van szó, hogy a parasztság döntő többsége nem rendelkezik a vállalkozás megkezdéséhez, illetve folyamatos továbbviteléhez szükséges, elegendő, saját tőkével. Emiatt külső pénzforrások bevonására szorul. Tény, hogy aki hitelből indul, annak nagyon nehéz nekivágnia a gazdálkodáshoz, évi 23—24 százalékos infláció mellett. Először is, a bankok üzleti megközelítését kell tanulmányoznia a hitelek felvétele előtt — mondotta többek között dr. Szilvási Gábor, majd arra kérte a megjelenteket: olvassák és tanulmányozzák a helyszínen kézhez kapott részletes tájékoztató füzetet. A hozzászólásokban szenvedélyes hangú megnyilatkozások hangzottak el. Körösi Imre keserű szavakkal jegyezte meg: az új kormány működése óta eltelt három év, s úgy látom, nem jutottunk ötről a hatra, sőt, még lejjebb vagyunk. A mezőgazdasági termelőnek nincs becsülete. Több felszólaló sérelmezte, hogy a mezőgazdasági gépek beszerzési árai a csillagokig érnek már, úgyszintén a kemikáliáké és az üzemanyagoké. Dr. Szilvási Gábor meghallgatta a tiborci panaszokat, s — a lehetőséghez képest — korrekt válaszokat adott. Ígéretet tett, hogy illetékes helyen tolmácsolja az elhangzottakat. Szó esett arról is, hogy az import mezőgazdasági árukkal elnyomják a magyar belföldi piacot. Miért engedi ezt a kormány ? Bátki Ferenc kertészmérnök szavainak lényege ez volt: amíg nem lesz egységes érdekképviselete a magyar parasztságnak, addig nincs előrelépés. Ornyik Sándor, a gazdakör elnöke megemlítette, hogy másodmagával dr. Jánosi László ny. ügyvéddel együtt, szinte héroszi munkát végeztek már eddig is, mint a földrendező bizottság vezetői. A kárpótlási ügyekkel kapcsolatban több ezer embernek adtak felvilágosítást. Pintér István szenátor — egyetértve több felszólaló jogos véleményével — válaszolt a feltett kérdésekre. Megemlítette azt is, hogy jó szándékú munkájukat mennyi gátló tényező akadályozza a Parlamentben. Hangsúlyozta: a mezőgazdasági érdekképviseletet valóban meg kéne erősíteni. VÁRKONYI ISTVÁN Déliig 1 1993. máj. 3., hétfő__ • _ _____________ __________________________ _ Nyitás Steinbachban (Folytatás az 1. oldalról.) munkanélküliből vállalkozóvá változást. Ez már is létezik, havonta mintegy 230 embert érint. Ezért is éppen itt remélem a kibontakozást, mert mint értesültem róla, a PROGRESS Vállalkozásfejlesztő Alapítvány megyei központa (HVK) és kirendeltségei rövidesen megkezdik tevékenységüket ... Várhelyiné Elek Mártát, a HVK ügyvezető igazgatóját is kérdeztük, milyen felkészültségű intézményük ? — Központunk és kirendeltségeink munkatársai jelenleg is folytatják a felkészülést, melynek egyik fontos állomása volt a közelmúltban tanulmányút az ÖSB osztrák tanácsadó társaság meghívására. Együtt utazott kollégáinkkal a Csongrád megyei Munkaügyi Központ, az Országos Kisállattenyésztő Iroda és a Magyar Vállalkozásfejlesztési Alapítvány, továbbá a Mezőbank egy-egy vezetője. — Ez a látogatás Ausztriában mennyire ígérkezik hosszú távúnak? — Zenei hasonlattal élve: ez a nyitány, melynek keretében a HVK munkatársait kiképezik, hogy hasznosítható tanácsokat tudjanak adni megyénk kezdő vállalkozóinak. Ehhez az osztrák kormányhoz az ÖStB pályázatot adott be a HVK nevében, 1,6 millió schilling öszszegben. — Mit tapasztaltak látogatásuk alatt, képesek segíteni az osztrák települések önkormányzatai a helyi munkanélküliségen? ’ — Hosszasan beszélgettünk Steinback község polgármesterével.Ebben a falucskában mintegy 2000 ember él, meglehetősen takarékos, dolgos nép. Találkozásaink megerősítettek bennünket abban a hitünkben,hogy a települések vezetőinek kezdeményezőkészsége, ötletessége milyen nagy hatással lehet a helyi lakosság életére. Továbbá abban is, hogy a régión belüli összefogás elengedhetlen a térség fejlesztésében. Tapasztalhattuk, hogy az adott területen működő gazdasági kamara milyen sikeresen és hosszú távon, előrenézőn támogatja a kezdő vállalkozókat. — Részt vesznek ebben a képzésben más szervezetek is? — Jelentős szerepet töltenek be a munkanélküliség elhárításában, a perifériára került emberek fölkarolásában és visszavezetésében, a különféle érdekképviseleti szervezetek is. Nagyon fontos a többoldalú, egy célra tartó törekvés, mert különben szétforgácsolódnak az erők. Látogatásunkkor nagyon jó tapasztalatokat szereztünk a különféle felsőausztriai munkaügyi és gazdasági kamarai szervekkel való együttműködésről, ami garancia lehet a PROGRESS HVK májusban induló irodáinak jó munkájához. — Honnan és mikor értesülnek majd az érdekeltek a lehetőségekről? — Előreláthatóan júniusban, részben a sajtóból, részben az önkormányzatoktól. (tráser)