Reggeli Délvilág, 1994. március (5. évfolyam, 50-75. szám)
1994-03-16 / 62. szám
Tízezrek a sajtószabadságért - Tájékozódjunk, beszéljünk és ne féljünk Nézzünk Petőfi szemébe! Már fél 6-tól ezrek és ezrek gyülekeztek szabadságunk egyik legszentebb szimbólumánál, a fővárosi Batthyány-emlékmécsesnél. Pesti és vidéki ifjak és idősebbek gyújtottak percek alatt gyertyatengert az emlékhely talapzatán. A menet pontban 6 órakor indult. Ennyi embert még életemben nem láttam együtt, csendes békességes menetben. Mint a programközlő kérte is: legyen ez egy szabad, türelmes, vidám menet. Gyertyás, fáklyás tízezrekkel telt meg az Aulich utca, a Szabadság tér teljes szélességben, miközben a menet éle már eldugította a Nádor utcát. Petőfi szobrát a legtöbbeknek inkább csak megsejteni lehetett. A Demokratikus Charta ez évre már nem gondolt semmiféle demonstrációra, a választások előtt különösen nem. Csakhogy mint Farkasházy Tivadar ironikusan fogalmazott: „Ez a műsor nem jött volna létre, ha nincs a Csúcs László!” De mivel van, s a rádió kormánybekebelezésén szorgoskodik, a Charta a sajtószabadság ügyéért sétára hívta 14-én estére a közösen aggódókat. Helyszín már a legendás Petőfi-szobor. Jól körbenéztem. Senki nem bántott senkit, senki nem üvöltözött, nem ordibálta öklét rázva és nemzeti trikolort lóbálva, hogy mi vagyunk a magyarok... Senki. Csak egy kokárda volt az emberek szíve fölött, meg egy kék szalag a szolidaritás jelképeként, csöpögős gyertyát markoltak, s csendben, szépen énekelték nemzeti imádságunkat, a Himnuszt és a Szózatot - ahogy illik, és ahogy szabadna. Sokan szóltak a jelenlevőkhöz, mindenekelőtt tüneményes nagy öregünk, Faludy György költő. József Attila nevű barátjára, meg más költőtársaira emlékezett, tallózva belőlük a szellem szabadságából, az értelem vágyakozásaiból. Mészöly Miklós író, a Charta egyik szóvivője megérezvén a tízezrek méltóságos szellemét, belekiáltotta az éjszakába: „hiteleink nem játszhatók ki egymás ellen!" Legyen civil öltöny, overál, egyenruha vagy papi talál rajtunk, valamennyien ugyanazt a szabad levegőt akarjuk szívni. Ez tesz rokonná bennünket, és ez elég, hogy a testvérviszály minden formáját elítéljük. Széchenyi szavaival szabadságot és bátorlétet kívánt mindenkinek. Bölcs István, az elbocsátott rádiósok egyike az ugyanezen helyszín korábbi fogadalmaira, a szabad és független Magyarország megteremtésére utalva, szinte ismételhetett: ma este is Petőfi néz le ránk erről a talapzatról, gondolkodjunk és cselekedjünk úgy, hogy visszanézhessünk rá felemelt fejjel. Majd érződött, valamennyi jelenlévő szívéből szólt. Szabadságot az országnak, szabadságot a gondolatnak és a szónak,szabadságot a lelkiismeretnek, függetlenséget a sajtónak. Ráday Esztert szintén elbocsátotta a Csúcs rádió. Könyörögve kérte, ne sajnálja őket senki, hisz nem a 129 plusz 3 elbocsátottról van szó. „Az Istenért, el ne higgyék, hogy rólunk és nem Önökről, hogy rólunk és nem a sajtószabadságról szól a történet.” Várady Júlia még belül lévő rádiós, mint a sztrájkbizottság tagja a kudarcba fulladt tárgyalásokról beszélt, de nem félnek, ám féltenek: „a szólásszabadságot, Önöket.” A Demokratikus Charta szóvivőinek nyilatkozatát Csengery Andrienne olvasta fel. Amiben egyebek mellett az áll, hogy a demokráciában az a jó, hogy ha a nép elégedetlen vele, leválthatja a kormányt, amelyet megválasztott, s másikat állíthat helyette. Az olyan ember, az olyan kormány pedig, amely csak a maga hangját akarja hallani, méltatlan a közbizalomra. Ez a kormány korlátozta a társadalmat a sokoldalú tájékozódás szabadságában. A két legnagyobb hírforrás, a rádió és a televízió - s amennyiben ezekben cenzúra van, létezik ugyan sajtószabadság, csak éppen a torka véres. Tudjuk a múltból, hogy a propagandakezelés alatt álló polgár szellemi mozgássérült lesz. Ki akar béna lenni? A kormány vonuljon ki a sajtóból, nincs ott semmi keresnivalója. Ez a mindenkori kormányra igaz, kell, hogy legyen! Addig is, a polgárnak legyen füle a hangok meghallására, és tudjon különbséget tenni, az érzelgős gyűlölet és a jóindulatú értelem között. „ Hűvös elfordulással jutalmazzátok azt, aki fenyegetőzik!" Ne állhasson a történelemkönyvben, hogy a Magyar Köztársaság 2. demokratikus parlamenti választását piszkos kampány előzte meg. „Érettségünk fokmérője, hogy a választási versenyben meg tudjuk-e őrizni az ország békéjét, a testi-lelki köznyugalmat, a szabad nemzet méltóságát!" A Demokratikus Charta szóvivői felszólítják a demokrácia értékeit komolyan vevő törvényhozókat, hogy még ebben a naptári évben alkossanak olyan törvényt a sajtóról, amelyre utódaink a XXI. században is büszkék lehetnek, amely a sajtószabadság kérdését hosszú időre leveszi a vitatémák napirendjéről. S mit lehet tenni addig is? „Javasoljuk minden magyar demokratának, hogy tájékozódjon, beszéljen és ne féljen!" Az est folyamán rádiós újságírók felolvasták a Charta 1991-ben kiadott 17 pontját a demokráciáról. Jancsó Miklós filmrendező a Nemzeti dalt szavalta, a következő refrénsorral: „...A magyarok Istenére esküszünk, hogy rabok soha többé nem leszünk...” Mint szokott, Bródy János dalolt: „Hej tulipán, tulipán / az életem nem vidám...” kezdetű nótáját. ŐRFI FERENC (Folytatás az 1. oldalról) működik, mindaddig, amíg rájuk vonatkozólag az alkotmány által megkövetelt törvények létre nem jönnek, s ily módon e két intézmény működésének társadalmi ellenőrzése meg nem valósul. Ma tehát a kormány kötelessége, hogy a rádióra és a televízióra vonatkozó alkotmányos előírásoknak érvényt szerezzen — s ezzel adhatja igazi tanújelét az alkotmányba foglalt alapjogok tiszteletének. " Göncz Árpád gondolatait tapssal jutalmazta a közönség. Félelem nélküli életet kívánt az elnök, de hozzátette, hogy itt, a félelem városában nehéz erről beszélni. „A határok megnyíltától mi a szabadságot vártuk, s nem a féktelen, gyilkos szabadosságot" - mondotta. Mindazonáltal kérte a polgárokat, bízzanak a bűnüldözőkben, segítsék munkájukat. Szólt arról is, hogy magyarságunk nem érdem vagy előjog, és nem is bujdoklásra ítéltetés, hanem állapot. Végül kijelentette: „... száznegyvenhat évvel azután, hogy Petőfi és ifjú elvbarátai nálunk is meghirdették a szabadságot, egyenlőséget és testvériséget, valljuk be, mifelénk még ma is mindhárom hibádzik egy csöppet. De rajtunk áll, hogy kijavítsuk. ” Koszorúzás következett, majd ezt követően Göncz Árpád már a hallgatóság sorai között elsőként a jelen lévő elbocsátott pesti rádiósokat üdvözölte, majd fogadta a polgárok jókívánságait. (arató) Csongrádon Ez évben együtt kell emlékeznünk, s csak együtt szabad emlékeznünk hősi forradalmunkra, s a száz éve elhunyt nagy forradalmárunkra, Kossuth Lajosra - mondotta Losonczi Zoltánné polgármester ünnepi beszédében. E gondolatok szellemében már kora reggel diákok gyülekeztek a Kossuth téren, hogy felkeressék és megkoszorúzzák Kossuth csongrádi emlékhelyeit. Megemlékező sétájukat Kossuth-nótákkal kísérték. S mire visszatértek a gimnázium előtti térre, a Kossuth-szobornál a Városi Fúvószenekar fogadta őket és az ünnepségen megjelent polgárokat. Majd a Batsányi János Gimnázium és Óvónői Szakközépiskola diákjai adtak ünnepi műsort. Ezt követően Losonczi Zoltánné mondott beszédet. A polgármester asszony megemlékezett jelentős forradalmainkról, melyeket, mint mondotta, a külső körülmények határozták meg. Egyszer a nagyhatalmak összefogása, máskor a közönyük miatt kellett szent ügyünknek elbuknia. Szólt arról, hogy közelmúltbeli forradalmunk sikere - népünk szabadságvágyán túlmenően - a környező országokban végbemenő változásoknak is köszönhető. Mostani forradalmunk más áldozatot kér a nemzettől: türelmet, megértést, tettrekészséget és tisztességet a haza jövőjéért. Szeretetet, megértést, toleranciát egymás iránt, s főként hitet az ország, a nemzet jövőjében. A magyar nép tehetsége, akarata, összefogása az egyetlen kiutat jelentő erő. Az ünnepi szónok idézte Csoóri Sándor intő szavait: „Ez a nép az elkövetkezendő időkben nem ügyeskedést, nem gyorsan ellobbanó zsenialitást vár, hanem megbízható személyiségeket. Mert a holnapi Magyarország csakis új vezetőinek morális nagysága révén lehet, és lesz a március 15-ei eszmék megújuló országa.” A beszédet követően az Alföld Néptáncegyüttes adott műsort, majd Kecskés Szilvia gimnáziumi tanuló, a Kossuth centenáriumi pályázati díjazottja olvasott fel munkájából. Ezután az önkormányzat, pártok, szervezetek, intézmények és magánszemélyek helyezték el a megemlékezés koszorúit és virágait Kossuth Lajos szobrának talapzatán. Az ünnepség után a polgárok a Tari László Múzeumban gyülekeztek, ahol a Kossuth és Csongrád című kiállítást dr. Berkes István jegyző nyitotta meg. (lovas) Megemlékezések március idusán Kisteleken Ünnepelt Kistelek városa is. Az idei megemlékezést a Petőfi Sándor Általános Iskola rendezte. Délelőtt az ünnepségre gyülekezők az iskola főbejáratánál a bronzba öntött Petőfi-portré előtt találkoztak. Tíz órakor a Himnusz elhangzása után Balogh Zoltán alpolgármester mondott ünnepi beszédet. A szónok felidézte az 1848-49-es történelmi események fontos mozzanatait, jelentős személyiségeit, majd a mához hozzánk szóló üzeneteiről beszélt. Ezt követően a város polgárai nevében a szobor talapzatára a társadalmi egyesületek, pártok, intézmények képviselői helyezték el a tisztelet, az emlékezés virágait. Az ünnepi esemény az iskola tornacsarnokában folytatódott. A tanulókból álló irodalmi színpad a Tűz márciusa címmel összeállítással tisztelgett nemzeti ünnepünk évfordulója alkalmából. Cz. J. Makón A Kálvin Téri Általános Iskola tanulóinak tisztelgésével kúszott a magasba a város zászlaja a Szegedi utcai oszlopfőn, majd 9 órától a Petőfi-szobor előtt ugyancsak a Kálvin téri diákok és a Bartók Béla Ének-Zenei Általános Iskola növendékei emlékeztek az 1848-as eseményekre. Ebben az órában a belvárosi római katolikus templomban Katona Pál esperes celebrált szentmisét, megáldván és megszentelvén a Szent István egyházi iskola zászlaját. Erre az ünnepségre Dabas-Sáriból is érkeztek katolikus cserkészek, tiszteletük jeleként szalagot hoztak magukkal az új lobogóra. A délelőtt folyamán kiállítás nyílt a József Attila Múzeumban Kik érted haltak, szent világszabadság címmel. Somkutas Imre ezredes, a 3. katonai körzet törzsfőnöke ajánlotta e tárlatot az érdeklődőknek. A kiállított tárgyak, amelyek a Hadtörténeti Múzeum fegyvergyűjteményéből, a Makói Levéltár és a Múzeum anyagaiból, valamint Gilicze János, Szabó Jenő magángyűjteményeiből valók, április közepéig tekinthetők meg. Somogyi Győző színes képei pedig a 48-as honvédsereg egyenruháit mutatja be a tárlat látogatóinak. A központi ünnepség pontban fél 12 órakor a Himnusz hangjainak elhangzása után kezdődött a Kossuth-szobor előtt. Ezt követően Balázs Alexandra, a Versmondó Stúdió tagja, Kiss Dénes: Velünk vagy ellenünk című versét szavalta el. A szónok dr.Sánta Sándor polgármester e szavakkal kezdte beszédét: - 1848-49-es forradalmunk és szabadságharcunk évfordulóján, nemzeti ünnepünkön a főhajtás és tiszteletadás mellett gondolkodásra, összehasonlításra kérem önöket. - Majd így folytatta: - A gyász, a csend és az elnyomás után 1867, a kiegyezés nagy alakjai magasodnak szoborként mindig is meghatódni vágyó, a mából és a múltba szívesen révedező szemeink elé. És az azt követő fejlődés, mindaz, amiért 1825- től annyian és olyan sokféleképpen küzdöttek. A beteljesülés, amire most is törekszünk, amihez 1990 legfeljebb csak 1825- öt jelenti. Ma, 1994-ben ismét új alkotmányról, új polgárosodásról beszélünk. Beszélünk az Európához való visszatalálásról, ami ha a különböző csatlakozási formákat vesszük számba, eléggé nehéz. Túl sok vért hullattunk a Vén kontinensért. 1848-49-ben Magyarországon volt a világ szeme. Ma kevésbé. Akkori bukásunkat mártíriummá emelte a fegyveres harc, a túlerő ténye. Ha ma elbukunk, csak magunkat okolhatjuk és bukásunk nem lesz felemelő. Ma ez a nép formailag független és szabad, mégis rabja az elmúlt évtizedek adósságainak, rabja a teljes nemzeti összefogás hiányának, a széthúzásnak. Rabja a hamis illúziónak, hogy jobb volt a ketrecben. Rabja a rabságnak ma gának, mert sokszor mástól és nem önmagától vár és remél! Az ünnepi beszédet követően a helyi pártok képviselői elhelyezték a koszorúkat a Kossuthszobor talapzatán. Délután ünnepi verseny és koncert színesítette a makói programot. m. 1. Szentesen Hatalmas tömeg gyűlt össze tegnap délelőtt a szentesi Kossuth téren, ahol az ünnepélyes zászlófelvonás előtt a Városi Fúvószenekar térzenével köszöntötte a polgárokat. Ezután kihirdették a nemzeti ünnepünk tiszteletére meghirdetett futóverseny eredményeit, a díjakat Kodolányi Gyula államtitkár adta át a győztes csapatok képviselőinek. A Himnusz elhangzását követően dr. Rébek Sz. József polgármester örömének adott hangot, hogy évről évre egyre többen vesznek részt a március 15-i ünnepségeken. Ez is azt bizonyítja: mostanra elmúlt a rettegés, s az emberek képesek önfeledten ünnepelni. Megbecsüljük a múltunkat - mondotta a polgármester -, amire nagyon büszkék vagyunk. Kodolányi Gyula ünnepi beszédének az elején Boross Péter miniszterelnök üdvözletét tolmácsolta a szentesieknek. A miniszterelnök - említette az államtitkár - e napokban is a vidéket járja, mert tudja, hogy Magyarország nem Budapest, hanem vidéki ország. Kodolányi Gyula kétféle március 15-ére emlékezett. Amikor ő kisfiú volt, az ünnepnek kijáró külsőségeket megadták, a szónoklatokban Petőfit és Kossuthot éltették, közben meg a nép rettegve élt Rákosi idejében. Később, Kádár-rendszer a naptárból is kitörölte volna március 15-ét, de a 70-es években sem volt ajánlatos a kokárdát kitűzve ünnepelni. Igazából 1989. március idusán értették meg az emberek, hogy lelkében összeomlott a kommunista rendszer. Az akkor ellenzék csupán egyet kért: az ünnepség ideje alatt ne legyen rendőr az utcán és cserébe megígérték, hogy nem lesz rendbontás. Az elmúlt négy év nem volt töretlen diadalmenet - hangsúlyozta az államtitkár. Mostanra sokan reményt vesztettek, fásultak lettek. Ám amit szerettek volna megvalósítani, az részben már létrejött. Még néhány év, és letisztulnak a dolgok. Büszkék lehetünk magunkra, mi magyarok! - jelentette ki beszéde végén Kodolányi Gyula. A Szózat elhangzás előtt az önkormányzat, a fegyveres erők és testületek, valamint a pártok képviselői megkoszorúzták Kossuth Lajos szobrát. A gimnáziumban Horváth Mihály szobránál rendeztek koszorúzási ünnepséget. Horváth Mihály főutcai emléktáblájára a szocialista párt képviselői helyezték el koszorúikat. balázsi - Vásárhelyen Évek óta jól bevált forgatókönyv szerint tartották meg Hódmezővásárhelyen március 15. ünnepét. Ahogyan az lenni szokott, a református újtemplomban ökumenikus istentiszteleten emlékeztek meg nemzeti ünnepünkről, a Székkutas és Vidéke Takarékszövetkezet előtti Petőfi-szobrot megkoszorúzták, utána a Kossuth téren lévő 1848-as emlékműnél helyezték el az örök hála virágait, majd 11 órakor vette kezdetét a városi ünnepség , a Bethlen Gábor Gimnázium diákjainak valamint a Hegedűs Endre karnagy vezette fúvószenekar közreműködésével. A ragyogó napsütésben több százan voltak kíváncsiak a polgármester, dr. Rapcsák András beszédére, amelyet immáron országgyűlési képviselőjelölti (KDNP) minőségében is mondott el. Az elmúlt évhez hasonlóan kisebbfajta történelemórát tartva elevenítette fel szinte napról napra haladva 1948—49-es polgári forradalmunk és szabadságharcunk történéseit. A díszszázad és a cserkészcsapat által körbevett mikrofonnál állva egyebek mellett arról szónokolt, hogy már Petőfi Sándort is arra figyelmeztették honfitársai a Nemzeti dal megírásakor: előbb fel kell állni a földről, ahhoz hogy harcba indulhassunk a szabadság, egyenlőség és testvériség eszmerendszerének érvényre jutása felé vezető úton. A Kossuth Lajos azt üzente... című dal hangjaira az önkormányzat, a megyei közgyűlés, a Bercsényi Miklós Gépesített Lövészdandár, a városi rendőrkapitányság, a Bethlen Gábor Gimnázium, a cserkészek, a református egyház, a Frankel Leó Közgazdasági és Egészségügyi Szakközépiskola, a Csongrád Megyei Cigányok Szociáldemokrata Keresztény Érdekvédelmi Szövetsége, a Roma Parlament, a Fidesz, a KDNP, dr.Grezsa Ferenc és dr. Kószó Péter országgyűlési képviselők, az MDF, a Magyar Keresztény Mozgalom, az MSZDP, az MSZP, a Munkáspárt, a Pofosz, az SZDSZ, a Történelmi Független Kisgazdapárt, a MIÉP, a Magyar Út Körök Mozgalom, a gazdakör, a gazdasági egyesület, a Leventék és Hadifoglyok Baráti Köre, az olvasókörök, a II. világháborús emlékbizottság, a polgárőrség, illetve a független városlakók képviselői koszorúzták meg a Kossuthszobrot. A Szózat eléneklésével ért véget az ünnepség. (d. 1.) A jó oldalon Tapssal köszöntötték Jeszenszky Géza minisztert tegnap délután, amikor a szentesi városháza dísztermébe lépett Miként említette az elején, boldog, hogy találkozhat a szentesiekkel , az országot képviseli kifelé, s az ország polgárokból ál. Úgy van vele, mint az ókori hős, aki akkor vált erőssé, amikor földet ért a válla. Nemzeti ünnepünk kapcsán említette: mindenütt, ahol magyarok élnek, megemlékeztek március 15-éről. Itt az egész huszadik század nehéz volt - mondotta a külügyminiszter -, csak a jótékony feledés homályába vész. Hogy milyen üzenete van 1948-49-nek a ma számára? Az akkor elődeink, a magyar történelem nagyjai azért emlékezetesek, mert nem magukkal törődnek, hanem az egyszerű emberekkel. Azért kellett nekik megfizetni, mert hűek maradtak magukhoz. Úgy emlékezünk most 1948-49-re - mondotta Jeszenszky Géza, mint nagy emberek nagy tetteire. Mai viszonyainkról szólva annak a hitének adott hangot: vitáink csak akkor hoznak baj helyett jót, ha mindenki ország javát tartja fontosnak. Lényegében a kossuthai program valósult meg 1990-ben, amikor is mindenkivel szövetségre törekedtünk. Hét szomszédunk van most már - hangsúlyozta -, közülük néggyel kielégítő a viszonyunk. Magyarország sajnos most egy frontállam - magyarázta. De még mindig jobb frontállamnak lenni a jó oldalon, mint a rossz oldalon, miként az elmúlt évtizedekben. Az országnak ma már módja van saját sorsát irányítani Hiszi, hogy ezt a szabadságot nem fenyegeti semmi. Az elmúlt négy év nem volt diadalmenet - hangsúlyozta Jeszenszky Géza. Mert egy rossz gazdasági rendszert nehéz helyrehozni. „Én nem akarok ígérgetni - jelentette ki -, az elmúlt évtizedekben sokat ígérgettek. Csak azt mondom, hogy az önök kezében van a jövő. Hiszek abban - mondotta végül a külügyminiszter hogy az önök bizalmára számíthatunk a jövőben.” Cr § # é DÉLVILÁG 1994. márc. 16., szerda - ■ v.' -ly» A,í. J J - i > U- .1.11 » Í-S'. v-A-l l ÍU .-t- L ''.‘K' ♦ * . C v. v-á *■ JUfJ-i l' Jt- * í ’■ iJL ~r i * i *3 J- • ' • -