Reggeli Délvilág, 1994. május (5. évfolyam, 101-125. szám)
1994-05-02 / 101. szám
Vendégvárás, idegenvezetés Vallomás a fáról Az ülés fő napirendi pontja Nagy István mártélyi fafaragó mester, népi iparművész vallomása a fáról, a fa megmunkálásáról. A fa az élet szimbóluma, születésünktől halálunkig elkísér bennünket, oxigént, gyümölcsöt terem, árnyat ad a verőfényben, télen meleget sugároz. Bútorainkban, eszközeinkben szerepet játszik, bölcsőnktől a koporsónkig bezáróan. Tisztelettel szólt iskolamesteréről, az erdélyi faragókról, a kapuk, kopjafák, orsók, teknők, szövőszékek, favilla, teknő, zsindelykészítők, ezermesterek műveiről Megemlítve az etelaki zsindelymetszőket, a faragóbéreseket, kapufaragókat, járomkészeket stb. Gál János az Elegei Baráti Kör kezdeményezésére emlékoszlop megfaragására kérte fel a mestert, aki ezt vállalva is szeretné, ha már ez év aug. 20-ra az oszlop hirdethetné: itt valamikor a nép iskolája állott. Kívánatos, hogy az utóbbi 20 évben megszűnt másik öt iskola helyét is jelölje emlékoszlop, ehhez kérjük a volt külterületiek összefogását a közeli években. S a mindenkori önkormányzat támogató segítségét. Legyen a városvezetés az emlékőrzés támogató A nyíltabbá válás célzatával több aktuális kérdést beszéltek meg a városvédők az áprilisi ülésen. Felmerült a temetők sorsának, gondozottságának ügye, a vidéki turizmus, információs tevékenysége és szükségessége Mindszenten is. Dr. Csikás Gábor egy megyei cikk alapján hívta fel figyelmünket a helyi izraelita temető sírfeliratainak lejegyzésére, a héber írás titkaira, hisz az ott nyugvók is egykor településünk lakói voltak és emléküket iII. őrizni. Budapesti egyetemisták csoportja hasonló célzattal táborozik Makón a nyár folyamán, ezt kihasználva, 1-2 napra meg lehetne őket hívni a titkok megfejtésére. E temető síremlékeit sem takarják már bozótok, azok szépek és értékesek, a múltat idézik számunkra is. Elhangzott: az izraelita temető nem szüntethető meg, kért a hitközség. Az 5-6 fős egyetemista csoport széllásolását és étkeztetését a központi iskola vezetése biztosítja helyi anyagi források esetén a nyár folyamán. Ia. Nagy István mester az egyesül összeállítására, melyben a széllet tagjait egy közös mártélyi besogáltatóegységeket, üzemeket, iparosra hívta vendégül, melyre márosokat sorolnak fel, akik az idejuk végéig reméljük sor is kerül génforgalmat, vendéglátást is sebetegítik a jövőben is. A könyvtár dolgozói készsége- a kubikos- és halászélet emlésen vállalják az információ végzékére ugyancsak köztéri faszobrok sét a településen. Az érkező vidék állítását javasolja az egyesület: telkiek bármilyen felvilágosítást kap- verésén gondolkodik a mester és hatnak a látnivalókra vonatkozó anyagiak biztosításán a helyi an. Szeretnék, ha kapujukra jelte vezetés. Ez évben várhatóan meghetnék a „nagy ” betűs táblát mm- oldódik a II. világháborús névdenki hasznára. jegyzéses márványtáblák elhelye-Benák Katalin felajánlotta se- zése is. Szerettük volna megkérgítségét egy helyi névjegyzék hezni Deák József plébános urat a temetői emlékkert kialakítási terveiről; kérjük, a dömperezés előtt erről a helyi sajtóban tájékoztassa a lakosságot. Javaslat hangzott el, kálvária-sor építését is tervezzék be a kápolna építése során. Megmentve számos régi szép, értékes keresztet is. Biztos lesznek nosztalgiázók, hasonlóan a hegyeshalmi kápolna korai lebontásához hasonlóan. De ez már sajnos megtörtént. Lényeges téma volt: önkéntes idegenvezetőket szeretnénk felkészíteni a vendégek fogadására. Középiskolások, fiatal nevelők, olykor nyugdíjasok közreműködésére is számítva. A könyvtárban tervezünk egy-két órás felkészítést tartani, s irodalmat is adni: nálunk mit, mikor és hol nézhetnek meg, mit mondjanak el Mindszentről, földrajzáról, iparáról, gazdálkodásáról, a lakosság életéről. 10—15 fő önkéntesre gondolunk, ezek jelentkezését várjuk május 10-ig. Segítséget kérünk tehát a lakosságtól e téren is, hogy önzetlenül lehessünk jó vendéglátók, vendégfogadók a későbbiekben is. Már a nyáron és az ünnepi rendezvények sorozatában is bármikor. Munkájukat pillanatnyilag még csak erkölcsileg tudjuk megköszönni, később több minden megoldódik. A mindszenti városvédők nevében SZÁRAZ NAGY GYÖRGY Választási mércék Tisztelt Szerkesztőség! A 6. sz. Hódmezővásárhely székhelyű Választási Bizottság nb. lapjuk mai számában közölt, a Nemzeti Újság 1994. április 16-i számának 2. oldalán megjelent, dr. Rapcsák András vásárhelyi polgármester, KDNP-képviselőjelölt tevékenységével kapcsolatos írást kifogásoló „Felkérés”-et illetően mindenekelőtt rámutatok, hogy a kérdéses írást megelőzően dr. Rapcsák kampányfőnöke, és az őt jelölő vásárhelyi KDNP-szervezet sajtófelelőse személyemet súlyosan sértő, személyeskedő sajtónyilatkozatokat tettek, melyeket a „Vásárhely és Vidéke” — igen tisztességesen — nem is volt hajlandó közölni, de a „Délvilág” és a „Reggeli Délvilág” megyei lapok sajnálatos módon közzétettek. Jellemző a Választási Bizottság részrehajló magatartására, hogy a Rapcsák-tábor személyeskedő nyilatkozatait egyáltalán nem kifogásolta. A Nemzeti Újság sérelmezett cikkében — mely városunkban és Mindszenten olyan népszerűnek bizonyult, hogy sokan még sokszorosították is — dr. Rapcsák közéleti és gazdasági tevékenységének súlyos árnyoldalaira hívtuk fel a figyelmet. Sajnos, dr. Rapcsák András polgármesteri és a jelenlegi választási kampány alatti viselkedése közel nem üti meg azt a mércét, melyet családi kapcsolataimnál fogva, gyermekkorom óta tapasztaltam városunk közéletében, s melyet a két 1990. évi választási kampány során dr. Csizmadia Sándorné tanácselnök és az akkori önkormányzati választási szervek is gondosan betartottak. Ezért hasonló, közérdekű közlemények közzétételére a jövőben is fenntartom a jogot és a Választási Bizottság illetéktelen „Felkérését” teljes mértékben visszautasítom. Tisztelettel: DR. ENDREY ANTAL a Nemzeti Újság felelős szerkesztője és kiadója Fejünk fölött pálcát TV Endrey Antalnak a vásár -i helyi Nemzeti Újságban megjelent véleményére ezúton reagálnék, mert az én újságom a Reggeli Délvilág. Az egyik régi közmondás szerint lakva ismeri meg egyik ember a másikat, így van ez akkor, amikor a legtökéletesebb személynek látják egymást az ifjú szerelmesek, amikor hűséget esküsznek egymásnak. Azután jön az együttélés, lassacskán felfedezik egymás hibáit, s ha képtelenek alkalmazkodni, hamarosan jön a válás, ami legegyszerűbb. Sokkal bonyolultabb és nemesebb cselekedet együtt élni mások hibáival, hiszen senki sem tökéletes, így van ez országos viszonylatban is. A háború után és ötvenhat után legtöbben itthon maradtak. Vállalták az alkalmazkodás kényszerét, sok esetben a halált vagy a rabságot. De itthon maradtak! Mások a kényelmesebb megoldást választották, összepakolták elvihető vagyonaikat és elhagyták a hazájukat, néhányan még a családjukat is. Persze, hogy honvágyuk lehetett. Persze, hogy olvasták és hallgatták a hazulról menő híreket. Csak más valamit hallani, és megint más átélni. Más idegen lágerben szurkolni, és más koszos cellákban kuksolni vagy éhezni, vagy munkatáborokban fagyoskodni, vagy akasztófa alá állni. Más elfogadni a megváltozhatatlannak tűnőt, és más elfutni előle. Azután, amikor a helyzet tisztulni látszott, egyesek hazajöttek, hogy itthagyott ingatlanaikat is magukhoz vegyék, és hogy fejünk fölött pálcát törjenek. Hogy mindenek és mindenki fölött elmarasztaló véleményt és ítéletet mondjanak. Pedig, amikor az egyik külföldre távozott hazánkfia gyárat alapított kimentett vagyonából, vagy a másik éppen királyi tanácsosként szerepelhetett külföldön, akkor az itthon maradottak a boltok előtt egész éjszakai sorbanállással tapasztalták a jegyrendszer borzalmait, és nem volt gondjuk arra, hogy melyik ruhájukba öltözzenek, mert legtöbbjüknek csak egy volt. Való igaz, dr. Rapcsák Andrást tényleg nem a lakosság választotta polgármesternek annak idején. De ezután a lakosság nagy része elfogadta, és bizalmat szavazott neki, mert valóban bizonyított. Bebizonyította, hogy legjobb tudása szerint minden lépésével a város érdekében munkálkodott. Vallását nézve református, de ha más vallású lenne, akármilyen is, semmit sem vonna le értékéből, mert Isten előtt minden ember egyforma. Végül az igazi keresztény embert arról lehet felismerni, hogy nem csupa rosszat mond mindenről és mindenkiről, mert minden rossz mellett van valami jó is. Mi, akik itt éltünk, tudjuk, mi volt a rossz a múltból, és tudjuk, hogy mi volt a jó, mert átéltük. Más valamit hallani — és megint más azt átélni. TÓTH ANTAL Hódmezővásárhely postabontás Rovatszerkesztő: Réz Mária Rózsa, rózsa, szilvarózsa... Kínából származó, apró termetű, rózsaszín virágú kis bokros cserje évenként mutatja be gyönyörű virágait, a Nagy Imre utca keleti oldalán, sok vásárhelyi örömére. Sajnos bámulatba ejtő csokrait sokszor barbár kezek csonkítják meg. A lehullott virágok elmúlásukban is a természet csodálatos varázsát adják visza! ALMÁSI ÁRPÁD Hódmezővásárhely A Már Így állunk) — kiáltotta Maléter Pál pisztolyához kapva (kihúzni már nem volt ideje), amikor elárulták és félbecsalták azon az 1956-os baljós novemberi éjszakán. Hát Így állunk, kérdem én az ’ 56-osok nevében 1994 politikai és gazdasági harctól hangos, számunkra sokadik csalódást hozó tavaszán. Hisz fakítják a múltunk, háziba ködbe vész, elfeledjék, mit tettél és mit szenvedtél. Küzdj, rohanj, hisz úgy, mint akkor, most is rongy a mentéd. Ha voltál, hát szegény lettél. Hát igen, így állunk az első szabad választások négy éve után. Ezen a négy éven a kevéske jó mellett úgy átsüt a hamisság, mint rossz esőkabáton a víz. Ugyanis 1956 Hangok a mélyből az került helyzetbe, mármint a hamisság, amely jól megfér a hazugsággal, a gátlástalansággal. Azt már régtől látjuk, hogy nem az ‘56-os eszmék lettek helyzetbe hozva. Ami megvalósult belőlük (a Szovjetunió, és a kommunizmus bukása) az nem az elmúlt négy év Parlamentjének érdeme. Az, hogy a vigyori hóhér (alias Marosán) szeme sem rebbent amikor Domokos László a törvény betűi szerint 1992-ben rábizonyította a tömeggyilkosság, a hazaárulás és népirtás vádját a „Hóhér vigyorog” címő könyvében. Marosán egyéniségét ismerve ez nem meglepő. A felháborító számomra, hogy az általunk választott parlamenti törvényhozás, valamint az Alkotmánybíróság szeme sem rebbenti Ez szerintünk a parlamenti jéghegy csúcsa. És ami alatta van, azok a következők: azoknak a szeme sem rebben, akik hatalomra jutva egymást olyan helyzetbe hozták, ahol tömegével követhetik el a felháborító harácsolásaikat. Lásd REGGELI DÉLVILÁG 1994/85-ös számában megjelent Bátyi Zoltán által írt megrázó erejű „24 millió” című cikke. Kárdok, nem más ez mint a marosán! cinikus vigyor új ötvözete milliókkal futtatva? Hisz a lakosság túlnyomó részének aggasztó helyzetét figyelembe véve egy pénz felvételéhez „törvényes” lehetőséget teremteni hasonló adag cinizmus kell, mint amivel Marosán rendelkezett. Hangsúlyozom azonban, hogy a jelen vétkei a múlt hatalmas bűneit (amire szerintem nincs bocsánat) nem oldhatják fel. Bemutatkoztak és mutatkoznak a pártok, valamint az ország vezetők. A régiek akik vezettek, és újra akarnak, és azok is, akik mostantól akarnak. Az ígéreteikre nem térek ki, hisz mind új Krisztusként akar bennünket üdvözíteni, csupán az önéletrajzukkal és az emlékeikkel van problémám. Amikor ezeket elmondják, leírják, többüknél kimaradnak olyan dolgok amelyeknél úgy látszik foszladoznak az emlékek. Kimaradt a slilllasság, a levetett pufajka, ávós ősök stb. Mi, ’56-osok, akik hűek maradtunk 56 eszméihez mi is emlékezünk, de a mi emlékeink soha nem fosztanak szét, mint a régi szövet, mert emlékeinket, a nemzetünk szabadságáért kiontott vérrel, akasztófektetéllel, és sok száz év börtönnel írták. Még élünk sokáig alakban, nemzetünkben tovább, és ha kell teszek (leszünk) méreg a hazug vérben, és ha kell, leszek (leszünk) a szenvedésekből gyúrt kanóc, amíg az a keservek lőporáig ér. DÁVID ISTVÁN a Szentesi Forradalmi Bizottság volt tagja Az idén április 16-án rendeztük meg Földeák környékén a környezetünk védelmét szolgáló hulladékgyűjtési akciót. A program szervezője a földeáki DÓZSA VADÁSZTÁRSASÁG. Legfőbb támogatónk most is — mint tavaly — a helyi önkormányzat volt. Wéber Mátyás polgármester rendelkezésünkre bocsátotta a konténerszállító autót. A kezelő és a vezető, Varga László és Paku Imre a szabadidejét feláldozva vettek részt az akcióban. Pataki István, Vass Csaba, Máté Lajos és Mészáros Ferenc és önkormányzat közmunkásait, Kúrai Pál és Kárai Zsolt a helyi madarászegyesületet, 11 tag pedig a vadásztársaságot képviselte. Reggel 7 órakor a gyülekező után kijelöltük a négy teherautó útját és a brigádok elindultak a „gyűjtőútra”. A Kornél erdő, Gencshát, makói országút, igási út, rákosi út és a Csörgő környékén lévő erdősávok, csatornák azok a területek, ahol szeméthegyek magasodtak és bűzlöttek, rontva a jó ízlést és a gondosan megművelt földek látványát. Óriási gond, hogy az emberek nem látják be, ha ez így folytatódik, rövid időn belül ellep bennünket a szemét, nem tudunk majd úgy kimozdulni a városainkból, falainkból, hogy ne lépjünk konzervesdobozba, üvegtörmelékbe, műanyagba, drótkerítésdarabokba. Ezen a szombat délelőttön nem is nagy területről, hét teherautónyi szemetet szedtünk össze és nem jutottunk el minden lerakóhelyre. Rákos környékén is sok munkánk volna. Végezetül köszönetet mondunk mindazoknak, akik ezen a napon munkájukkal tettek a jövőért, illetve felhívjuk embertársaink figyelmét, becsüljük környezettünket, tegyünk érte, de ne csak a Föld napján! SZABÓ ISTVÁN Dózsa Vadásztársaság Földeák Ne csak a Föld napján A Vásárhelyért isztelt Szerkesztőség! Nagy József operatőr, férjem elhunyta alkalmából szeretném megköszönni a Reggeli Délvilág szerkesztőségének együttérzésüket, koszorúikat, a sajtóban közölt méltatást. Köszönöm, hogy értékelték évtizedes munkásságát, melyet a magyar kultúráért, hazájáért és Hódmezővásárhely polgáraiért, paraszt- és művészvilágáért tett. Kérem, ne feledjék, és én ebben mindig rendelkezésükre állok. Köszönettel és tisztelettel: NAGYNÉ PÁRTAY LILLA Budapest Köszönet A makói Démász vezetőségének. Tisztelt Vezérigazgató Úr! Ezúttal megköszönöm Földeákról a Zrínyi Miklós utca lakói nevében a gyors közbenjárást, valamint a dolgozók hatékony munkáját. Tisztelettel: PAPP GÁBOR. Földeák, 1994. IV. 20. Szép szó József Attila egyik utolsó, kétségbeesett segélykiáltása volt a világhoz a Szép Szó. Többük folyóirat-próbálkozásának a címe. Hetven-nyolcvan évet megélt ember ki tudja hány millió szót hallhatott már életében. A Szociális Otthon lakói is. A sok millió szó közt durvát és sértőt, sokat — de szépet, finomat is, keveset. Kárpótlást követel számukra a költészet napi verscsokor, amit a minap ötvenen-hatvanan ebédlőjük csendjében végighallgattak egymás ajkáról. A versmondás kicsi korban kezdődik, folytatják iskolás korban, fiatalon, aztán valahogy a felnőtt ajkak nagy részéről eltűnik a szép, költői szó. Most viszont kicsit reszketve a szerepléstől, valahogy az emlékezettel is küszködve újra élednek a régi szavak: a Petőfi-versek szavai, Simon István, Szabó Lőrinc és a többiek sorai. A zsűrinek könnyű dolga volt: nem bírálni akart, csak elismerni és megköszönni. Elismerni a nem könnyű vállalkozást, megköszönni a szép délelőttöt, a szép szó újra hallásának az élményét. Köszönöm kedves otthonlakók, közreműködők a szép szó „költészet” napi óráit. GILA ANDRÁSNÉ Szoc. Otthon-Igazgató Vásárhely DÉLVILÁG mmmmm* «■# wy* wmmmmmmmmmmm&wsm