Reggeli Délvilág, 1995. április (6. évfolyam, 77-100. szám)
1995-04-01 / 77. szám
Valamit sejthetett a szegedi Könnyűszerkezetépítő és Szolgáltató (KÉSZ) Kft., amikor szerződést kötött az Expo ’96 Kft.-vel, hiszen abban eleve kikötötte, hogy vitás ügyben mindjárt a Fővárosi Bíróság tárgyalja a pert. Lapunkban megírtuk már, hogy a világkiállítás elmaradása miatt egyfajta próbaper gyanánt 2 milliárd 466 millió forint kártérítés megítélése végett nyújtott be keresetet a szegedi cég. Nyilvánvalóan nevetségesnek tartva a pestiek 52 millió forintos ajánlatát. Mint Balázs István ügyvezető igazgatótól megtudtuk, eredménytelenül zárult a január 24-i „békülés” a fővárosban, sőt a Holland beszállító cég követelése folytán további 381 millió forinttal, tehát mindösszesen 2 milliárd 847 millió forintra bővült a kártérítési igény összege. Balázs úr tudomása szerint egyébként a kisebb vállalkozásokkal szemben rendezte a számlát az Expo ’96 Kft., s sem a Coca-Cola, sem az Amstel világcég nem fordult bírósághoz. A Fővárosi Bíróság május 12-én tárgyalja először az 1994-ben 1,5 milliárd forint forgalmat lebonyolított, több, mint 100 dolgozót foglalkoztató KÉSZ Kft. keresetét. A parlament tavaly november 8-án fogadta el a 70. számú törvényt, amelynek értelmében a világkiállítás meghiúsulása révén felmerült kártérítési igényeket a Világkiállítási Alapivá kell fedezni. Mivel az Alap december 31-én megszűnt, az országgyűlés éves költségvetésében szükséges előirányozni a megfelelő nagyságú összeget (dányi) Már csaknem 3 milliárdra pertik az expósokat Hollandusok(k) Némi félreértéssel kezdődött a csongrádi önkormányzat tegnapi ülése. Molnár József polgármester bejelentette ugyanis, hogy részt szeretne venni Horn Gyula miniszterelnök szegedi fórumán ezért jó lenne, ha délután 4 óráig befejeznék a testületi ülést, vagy ha nem, akkor hétfőn délután folytassák a munkát. Félreértés Csongrádon Hitelre szavaznak A képviselők ezt így nem fogadták el. Horváth V. János elmondta, hogy ők nem ellenzik a Horn Gyulával való találkozást, sőt interpellációt kívánnak küldeni a miniszterelnök úrnak a március 12-én bejelentett intézkedések miatt. Viszont ők szeretnék folytatni az ülést, ha kell, a polgármester nélkül. Molnár József erre kijelentette: több előterjesztésnek is ő az előadója, így nem szeretné azt, ha a testület nélküle tárgyalná meg. Amennyiben úgy dönt a testület, hogy pénteken folytassák az ülést, akkor marad. Ezt követően az önkormányzat elmúlt évi pénzügyi tervét vitatta meg a testület. Ternai László elmondta, hogy talán ez az utolsó konszolidált, nyugodt költségvetése a városnak. Kéri a miniszterelnök úrtól, hogy ne feledkezzen meg az önkormányzatokról, a mind nehezebb helyzetbe kerülő településekről. Fontolja meg a tervbe vett intézkedéseket, hasson oda, hogy ne kelljen intézményeket bezárni, embereket elküldeni a hivatalokból, oktatási intéményekből. Akár a hitelfelvételt is megszavazzák — egyszeri alkalommal — a működés érdekében. Losonczi Zoltánná kifejtette hozzászólásában, hogy jelentős eredmények voltak az elmúlt időszakban, melyek nem szerepelnek az anyagban. Példaként a szociális otthont említette, ahol a 70-es évektől nem történt annyi felújítás, mint az elmúlt években. Kedvezőtlennek tartotta azt, hogy csökken a dologi kiadásokra szánt összeg a városban. Molnár József polgármester erre elmondta, hogy csak a 94-es költségvetést tárgyalják, az elmúlt négy év pénzügyi tervét tárgyaló anyagot már elfogadta a testület. Dr. Berkes István jegyző hozzáfűzte: a kiegészítő támogatások a második félévben érkeztek meg, a pénzmaradvány természetesen a 94-es év hozadékai, amit — megfelelő előkészítés után — az áthúzódó feladatokra költenek el. A képviselőtestület egyben kifejezte elismerését az intézményeknek, vezetőiknek az elmúlt évi munkáért. Az önkormányzat a továbbiakban a város közterületeinek rendjének, a köztisztaság és parkfenntartás helyzetének megvitatásával folytatta munkáját. L. J. (Folytatás az I. oldalról)lalkoztatott, nagylelkű szponzornak bizonyult Nagy Lajos oszlathatja el a vádakat, teheti helyre a feltevéseket, s nem is csalatkoztunk várakozásainkban. Egy nekünk nem annyira szép, frontos nap délutánján kopogtatott szerkesztőségünk ajtaján. — Nagy úr, valóban Békés megyei Ön? — Igen, Csorváson születtem, Orosházán laktam jó ideig, egészen pontosan 1988. január 26- ig. Akkor költöztem el Csongrádra. Én építettem fel a Vándortanyát. — Orosházán és Szentesen is volt, van fogadója? — Igen, az orosházit 1987-ben eladtam. — Hogyan kezdődött a kálváriája? — 1993-ban a Budapest melletti Aroma Rt. képviselője, Gyepesei György úr azzal keresett meg, hogy lehetőséget tudna biztosítani angol hitel felvételére. A vállalkozásomat szerettem volna fejleszteni, mivel a panzió önmagában nyáron kevésnek bizonyult. Azonkívül benzinkutat és sörfőző üzemet akartam létesíteni. Magyar nyelvre lefordították nekem a projectet (csomó pénzbe került), s úgy tudtam eljutni az angol partnerhez, hogy beléptem 105 ezer forinttal az Operaház melletti BBS cégbe. Aztán kapcsolatba kerültem dr. Ménesi János ügyvéddel, aki 74 ezer forintot kért tőlem az angolokkal való találkozó összehozásáért. Az angol úriemberek, akik bankároknak mondták magukat, le is jöttek Csongrádra, a Magyar Nemzeti Banktól beszerzett engedéllyel rendelkeztek tőkebefektetésre. Eredetileg abban állapodtunk meg, hogy beszállnak a vállalkozásomba, és tíz évig tart a tőke visszavásárlása, kedvezményes, 7 és fél százalékos kamattal adnak pénzt. Háromezer dollárnak megfelelő forintösszeget kellett leszurkolnom nekik. Később 15 ezer dollárral egyenértékű forintot is kértek. Mivel elfogyott a tartalékom, dr. Bényi Tamás szegedi ügyvédhez fordultam. Felvittem Pestre, megismerkedett a feltételekkel, majd az volt a véleménye, hogy ez egy szuper üzlet. Megfinanszírozta nekem a pénzt, és készítettünk egy olyan értelmű megállapodást, amelynek alapján ő lett a pénzügyi, banki, közgazdasági szakemberem. Egyébként azért is nagyon bíztam benne, mert dr. Farkas László volt köztársasági megbízottnak a sógora. Végül is családi okokra hivatkozva (nem tudja megbontani a bankszámlát) 5,4 millió forintot adott át 1993 májusában, havi 10 százalék kamatra. Mígnem kiderült, hogy nemcsak a család pénzét kaptam meg, hanem többek között külföldi állampolgárét is. A német kapcsolatával kecsegtetett. Dr. Gál Erzsébet, Békéscsabáról Pestre került ügyvédnő vonala volt ez. Azt tanácsolták, hogy fizessek be a fővárosnak 29 ezer 960 német márkát forintban, utazzak ki Baden-Badenbe, írjam alá a szerződést, vagyis három és hat hónapos időtartamra egymillió márkás váltónak írjak alá. Ennek fejében 625 ezer márkát kapott kézhez, azzal, hogy évente 100 ezer márkát teszek le. — Akkor még nem gyanakodott senkire és semmire? — Nézze, MNB-engedély volt a birtokukban, ráadásul tudomásom volt arról, hogy néhány vállalkozó vett már fel ily módon nyugati hitelt. A kaposvári moteles, benzinkutas vállalkozó 300 millió forintot kapott például Nyugatról. Szóval, el lehetett hinni a dolgokat. Csak a legeslegvégén jöhettem rá arra, hogy mind az angol, mind a német vonal nem egyéb, mint szélhámosság. Nem lett belőlük semmi. A Bényi-féle hitel 10 százalékos kamata elkezdte enni a fejemet, jöttek a fenyegetések, attól függetlenül, hogy novemberben adtam neki egyszer 2 millió forintot, később 600 ezer forintot, majd 915 ezret. 1994. januárjában azt javasolta a szegedi ügyvéd, hogy keressem meg Gádoroson Németh Lászlót, s megcsináltunk Pesten egy újabb projectet, 10-12 millió forintra. Csak éppen a Margit körút 59. szám alatt lévő brókercégnél az értésemre adták, hogy terhelt a Vándortanya, jelzálogosította a Takarékbank Rt., közel kétmillió forinttal. Erre azt javasolta Bényi doktor, hogy egy másik szegedi ügyvéd, dr. Emődi Attila segítségével tegyem semmissé a terhelést 10 napra havi 20 százalékos kamattal. Nem jött össze a bankhitel, az 1995. december 31- én lejáró 16 százalékos kamatozású hitelemet elvesztettem a „Takarékbank”-nál. Akkor felküldtek a Budapest Bank Rt.hez, dr. Majoros Sándorhoz. Fel kellett mennem dr. Benyó Judithoz is, aki költségtérítés címén felvett tőlem 40 ezer forintot. Azt mondta, mutatta az ügyvédnő, hogy dr. Jeszenszky Géza külügyminiszter testvérével, dr. Jeszenszky Gáborral ül egy szobában, így hát biztos lehetek a dolgomban. „Mennyi kell, 20, 30,100,110 millió?”, kérdezte. — Akkor még hivatalban volt dr. Jeszenszky Géza, az MDF volt hatalmon, ugye? — Persze, annak megfelelően beszélt velem dr. Benyó Judit. Dr. Bényi Tamás ötletére különféle bankokat kerestem fel, dr. Rónai Mária szegedi ügyvédnő készítette el a projectet. Semelyik pénzintézet nem adott hitelt. Csak kellett a pénz az ügyvéd úrnak, valakik kísérték éjjel a lányom autóját Szentestől. — Kik? — Nem tudjuk, sötétbőrű egyénekkel fenyegettek meg bennünket. Na most, szintén az ügyvéd úr vonala révén ismerkedtem meg Békéscsabán Lendvai Sándorral. Budapesten a Karcag utca 28. szám alatt Stefán Istvánt kellett keresnem, az Intereurópa Bank brókerjét. Egyébként az Apostol együttes alapító tagja volt. Mikor találkoztunk, 530 ezer forintot kért tőlem, s azzal hitegetett, hogy május 31-ig 50 millió olasz hitelt kapok meg. Megcsináltattam a projectet, beadtam, csakhogy olyan kis magnókazettát sikerült szereznem a Stefántól, amelyen rajta van: személy szerint több millió forinttal tartozik S. Nagy István szövegírónak, a Magyar Televíziónak is, belebukott az egri Táncdalfesztiválba. Úgy tudom, hogy Stefán István körülbelül 30-40 millió forintot szedett össze budapesti, balatonfüredi, fegyverneki, solymári, érdi, orosházi, pécsi, miskolci, békéscsabai vállalkozóktól. Tőlem is. A mai napig sem tudjuk, hol található meg, mindenesetre feljelentettük a XI. Kerületi Rendőrkapitányságon, amely arra hivatkozva tagadta meg a nyomozást, a cégbíróság engedélyezte Stefán cégének, hogy a CORU Bt -nek a működését, a projectgyűjtést. Polgári bíróságra tettük át az ügyet. Még a Vándortanyán is biztatott, hogy nyugodtan vegyek fel magánhitelt. — Mikor zárult be a kör? — Akkor, amikor Balog Béla, egy miskolci, felsőzsolcai lakos vállalkozó végrehajtási eljárást kért ellenem. Molnár Csabán (700 ezer forint közvetítési díjban részesült a miskolci férfi, Csáki János budapesti lakos pedig 300 ezerben) keresztül jutottam el hozzá, és kaptam tőle 12 millió forintot úgy, hogy 16 millió 900 ezer forintnak kellett aláírnom közjegyző előtt. Tulajdonképpen ez úsztatta el a „Vándor”-t. Tehát 4,9 millió forintot kellett volna visszafizetnem három hónap alatt. Lízing útján megpróbáltam még venni egy szárítót, de a lízingcég a Magyar Hitelbank Rt.-vel állt kapcsolatban, amelynek a vezérigazgatója, Törökcskei István lemondott a beosztásáról. Köztudott, hogy az MDF, a KDNP és a Fidesz választási kampányát támogatta néhány millió forinttal. Odáig jutottam, hogy tavaly decemberben Kiss Elek csongrádi végrehajtó megjelent nálam. Jelenleg 18 millió forinttal tartozom a miskolci vállalkozónak, április 12-ére tűzték ki az ingóságok árverezését a „Mirköz”-nél. Hogy magát az épületegyüttest mikor bocsátják licitre, azt nem tudom, nem is érdekel. A lényeg az, hogy én nem menekültem el Csongrádról, Békés megyében kértek egy tanyát, ott lakom a feleségemmel és a három gyermekemmel együtt. Visszajárok Csongrádra, a vadászbálon is részt vettem. Új életet kezdek, jószágtartással akarok foglalkozni. A kintlévőségem egyébként nekem is közel 2 millió forint, még csongrádi emberek is tartoznak nekem. Huszonhárom év munkáját tették semmissé két év alatt, de talpra állok, meglátja. Mindennek az az oka, hogy Magyarországon jogi értelemben nem létezik már az uzsorakamat fogalma, büntetlenül lehet bármekkora kamatra és időre pénzt hitelezni. A 20 éves lányom vendéglátós, a fiam vadász, szerettem volna vadászpanziót, hátul fácántelepet létrehozni, megvenni a bokrosi tavat, vadkacsatenyészet céljából. Levélben megfenyegettek már életveszélyesen, de nem törődöm vele. Nem vagyok banki ember, mindazonáltal bíztam az ügyvédekben. Németországban a pénzügyi partner egyszerűen kidobott az irodájából, és rendőrt akart hívni, amikor visszakértem a befizetett pénzemet. Mindegy. A szakmám állattenyésztési szakmérnök, a feleségem hidrobiológus kutatómérnök — azért nem fogunk éhen halni. — Árulja már el végezetül, hogyan röppent fel az a hír, hogy egy Nagy Lajos nevű vállalkozó öngyilkos lett? — Az a helyzet, hogy március 29-én hallottam Orosházán egy boltban. Nagy Kázmér orosházi autókarosszéria-lakatosnak a fia, Nagy Lajos valóban felakasztotta magát három héttel ezelőtt a gyopárosfürdői víkendtelkén egy fára. Történetesen egy faipari tevékenységgel foglalkozó csongrádi kft.-nek volt a tagja, amely hitelt vett fel. Nem tudták visszafizetni a pénzt, s a gyopárosfürdői ingatlan volt rá a fedezet. Állítólag azt írta le a névrokonom egy papírra: „Hazajöttem meghalni”. (Utóbb az Orosházi Városi Rendőrkapitányság bűnügyi osztályának helyettes vezetőjétől, Tarr István őrnagytól megtudtuk, hogy semmiféle Nagy Lajos nem követett el öngyilkosságot mostanában. — D. L.) * Amennyiben igénylik, természetesen az interjúban megnevezett személyeknek (is) válaszadási lehetőséget biztosít lapunk. DÁNYI LÁSZLÓ Szeged, az operaváros Szeged egy hétig az opera városa lesz. Ma kezdődik ugyanis az országos operafesztivál A műfaj legutóbbi hasonló találkozóját nyolc éve, 1987-ben rendezték ugyanitt Akkor a Művelődési Minisztérium volt a szervező — ma a Szegedi Nemzeti Színház. Az anyagi fedezetnek csak egy részét biztosítja a tárca, a többit pályázatokból és szponzoroktól szedték össze. A fesztivál gerincét természetesen az előadások alkotják. Mától minden este más társulat mutatkozik be a szegedi közönségnek. A nyitóelőadás különös együttműködés eredménye A Magyar Állami Operaház ugyanis nem tudott elhozni egy komplett produkciót, ezért aztán Donizetti Lammermoori Luciájának szegedi előadásába állnak be a pesti énekesek, és Bartól László karmester. A darabot egyébként nemrég mutatták be az Erkel Színházban. Azt a produkciót Valló Péter rendezte, a szegedit Angyal Mária. Egyáltalán nem jön el a Győri Kisfaludy Színház operatársulata. Ők évente csak egy operát játszanak, s idei bemutatójuknak, a Pillangókisasszonynak a díszlete egyszerűen nem fért be erre a színpadra. A vendéglátó társulat a Lucián felül négy előadással szerepel a programban. „Versenydarabjuk” Bizet Carmenje, bár verseny ezúttal nem lesz, díjakat nem osztanak. Ezenkívül a fesztivál ideje alatt bemutatják de FaBa egyfelvonásosát, és a Figaró lakodalma gyerekeknek szánt változatát Ez a két előadás a Kamaraszínházban lesz, az összes többi a Nemzetiben. A pécsi, a debreceni és a miskolci színház mellett először vesz részt az Operafesztiválon a Budapesti Kamaraopera A társulattal nem rendelkező intézmény a barokk nagymesterének két rövidebb darabját hozza el. Hétfőn 10-től a SZAB-székházban kötetlen megbeszélést tartanak a társulatok képviselői a finanszírozás, a műsorpolitika kérdéseiről, illetve az együttműködés lehetőségeiről. A Budapesti és a Szegedi Operabarátok Egyesülete két konferenciát szervezett Szombaton A sajtó szerepe és hatása a magyar operaéletre, valamint Énekesképzés-hangkarbantartás címmel tartanak tanácskozást Ezek után este még ráadásként mintegy megnézhetik a résztvevők Puccini Pillangókisasszonyát ugyancsak a szegedi társulat tolmácsolásában. A fesztivál ideje alatt kiállítás is lesz az előcsarnokban Operajátszás a szegedi színházban címmel. M. T. Ma este a Lammermoori Lucia címszerepét Kertesi Ingrid énekli. Edgárt Csák József, Ashtont Kovács Pál énekli. A további szerepekben Albert Tamást, Kenesey Gábort, Kovács Annamáriát és Kecskés Gábort hallhatja a közönség. A Szegedi Szimfonikus Zenekart és a Szegedi Nemzeti Színház énekkarát Bartal László vezényli. Cr # W ^ 1995. ápr. /., szombat pg***«^ DÉLVILÁG