Reggeli Magyarország, 1944. március (51. évfolyam, 49-73. szám)
1944-03-25 / 69. szám
1*44 mintmi 25 szombat ■■ A Japánok harcban állnak Észak-Burmában leszállt brit esti ernyős csapatonkai Tokió, március 24. (Német TI) A császári főhadiszállás március 23-án hete a következő jelentést adta ki: „ A Közép-Burmától egészen a burmai határig tevékenykedő haderőink a hónap közepén átlépték a határt és az indiai nemzeti hadsereg támogatására indiai földön tovább törtek előre. Ugyanakkor Toungzan vidékén csapataink folytatták a 17. brit-indiai hadosztály megsemmisítésére irányuló csatátt. Március 5-étől fogva az ellenség repülőgépen ejtőernyős csapatokat küldött Észak-Burma egy bizonyos szakaszára. Haderőink harcra kényszerítették az ellenséges csapatokat és máris megsemmisítették egy részüket. (MTI) Newyork, március 24. (NST) A United Press amerikai hírügynökség csütörtökön jelenti,hogy a japán csapatok három helyen lépték át az india—burnai határt Imphal közelében heves csata folyik. A további jelentések szerint a japán csapatok már az angol ellátóhelyek közelébe értek. Genf, március 24. (Német TI) Londonból jelentik. A Daily Express levelezőjének március 22-én Új-Dehiből küldött tudósítása szerint az Észak-Burmában a Tschingwin folyótól nyugatra megindult új japán támadás Indiát és a szövetségesek életfontosságú assami repülőgéptámaszpontjait most már ténylegesen veszélyezteti, ahonnan a szövetségeseknek Kínába irányuló legtöbb légi szállítását idáig lebonyolították. E támadás végső kimenetelét valószínűleg eldöntő csatát ezidőszerint az őserdőben vívják. (MTI) Rundstedt az invázióról Párizs március 24. Az Interinf. katonai munkatársa érdekes beszélgetést folytatott Rundstedt tábornaggyal a nyugaton állomásozó német csapatok parancsnokával. Arra a kérdésre, hogy miként vélekedik az elözönlésről, Rundstedt a következőket mondotta: — Ez az angolok ügye, forduljon kérdésével Churchill úrhoz. Churchill március elejére jósolta meg a nyugati támadást, tábornagy úr. — Igen, Churchill politikus. Egyszer már elszámította magát Gallipolinál, másodszor Dünksrchennél és harmadszor akkor, amikor olaszországi jóslatainak csak elenyésző része vált valóra. Ez igaz, tábornagy úr, de viszont Montgomery tábornok kijelentette,hogy az europed második akciómal már megvalósult és Európa bombázása állandó fokozódó erővel folytatódik. A legújabb értesülések szerint pedig az angolok s az északamerikaiaik a küszöbönálló négy hétre olyan nagy arányú kétlaki hadműveleteket ígérnek, amelyekhez hasonlót még nem élt át a világ. Rundstedt tábornagy kezet fogott az Interinf katonai tudósítójával és búcsúzásul csak ennyit, mondott: — Ez túl szép ahhoz, hogy valóra váljék. (MTI) Genf, március 24. (Német TD Londonból jelentik: Montgomery tábornoknak a brit fegyverkezési üzemek látogatásával kapcsolatos körútján mondott egyik beszéde nyilvánvalóan nagyon bizalmatlanná tette a Londonban megjelenő Daily Worker kommunista lapot. A beszédből a lap szerint különös bizonytalanság érezhető ki. Montgomery nem beszélt már arról, hogy a háború ebben az évben véget ér, hanem csak azt mondotta, hogy »csaknem« véget fog érni. Mi történt közben?— kérdi a Daily Worker — ami a »bizakodó győzelmi reményeket« a mostani esztendőre szétzúztál Montgomeryt talán megfertőzték azok, akik a halogatás kedvéért ismét és ismét rámutattak az elözönléssel együttjáró nagy nehézségekre? A Daily Worker egyidejűleg közli a Kairóban megjelenő és a Közép-Keleten sokezer szövetséges katona által olvasott Egyptian Mail napilapnak Montgomery beszédéhez fűzött megjegyzéseit. Montgomery beszéde — írja az Egyptian Mail — azt a benyomást kelti, mintha a nyugati elözönlést 1945-re halasztották volna el. Ez a célzás a csapatok körében nagy zavart okozott. Nem túlzott tehát az a kívánság, hogy a jövőben Montgomery beszédeiben ne foglalkozzék olyan kérdésekkel, amelyeknek politikai és katonai vonatkozásai vannak. (MTI) Szénbányász-sztrájk Angliában Amszterdam, március 24. (Német TI) Az angol hírszolgálat jelentése szerint miközben a bányatulajdonosok és a szakszervezeti vezetők csütörtökön Londonban tovább folytatták közös tárgyalásukat a bérszabályozásról tett kormányjavaslatokról, megérkezett a híre annak, hogy Dél-Yorkshire szénbányavidékén további bányászcsoportok is beszüntették a munkát és ezzel 25.000-re emelkedett azoknak a szénbányászoknak száma, akik nem dolgoznak. (MTI) Genf, március 24. (Német TD Londonból jelentik: Basil Brooke északírországi miniszterelnök egy sztrájkellenes népgyűlésen — a Manchester Guardian jelentése szerint — felolvasta Sir Stafford Cripps brit repülőgépgyártási miniszter üzemetét. Az üzenet megalapítja, hogy egyedül Belfastban 12.000 gyáripari munkás sztrájkol. Asztrájk nemcsak a hajógyárakat érinti, — mint eddig az angol sajtó jelentette — hanem a repülőgépgyárakat is. Cripps kijelentette, hogy a legnagyobb mértékben nyugtalanítják a termelésnek ezek a fennakadásai. Ha ezek a gyárak nem teljesítik termelési programjukat, ettől az egész háborús erőfeszítés szenved. (MTI Legfelsőbb hadiipari tanácsot szerveznek Spanyolországban Madrid, március 24. (Német TT) Mint a spanyol hivatalos lap jelenti, Branco tábornok aláírta a legfelsőbb hadiipari tanács kinevezési okmányát. Ezt az új intézményt közvetlenül a Vezérkar főnökének rendelték alá és elsősorban tanácsadó jellege van, tagjai sorába tartoznak a vezérkar főnökén, mint a nemzeti iparkamara elnökén kívül a szárazföldi hadsereg, a lápierők és a haditengerészet vezérkarainak egy-egy képviselője, a kereskedelem- és iparügyi minisztérium vezérigazgatója és mások is. (MTI) 71 D*arfo da Manha a bolsevizmusról Lisszabon, március 24. (Német TI) A félhivatalos Diario da Manha a portugál légiónak szentelt mellékletében a többi között azt írja, vannak közöttünk olyanok, akik azt hiszik hogy az általános politikai fejlődés Moszkva totális hegemóniája felé halad legalább is az európai térségben. Sokan azt hiszik. RW3 A Az Egyesült Államok kormánya előkészíti a de Gaulle-bizottság elismerését Newyork, március 24. (NST) A New York Times csütörtökön Washingtonból úgy értesült, hogy Roosevelt elnök elkészítette az algíri bizottságnak az Egyesült Államok részéről történő formális elismerése jegyzékét és a tervezetet Londonba küldték. A lap szerint úgy akarták lehetővé tenni a brit kormánynak, hogy a kérdésben nyilatkozhassák, illetve javaslatokat terjeszthessen elő és azokat az amerikai jegyzék végleges megfogalmazása előtt tekintetbe vehessék. Ezzel kapcsolatban úgy hírlik, hogy Eisenhower tábornok teljhatalmat kapott arra, hogy bármely csoporttal, vagy akár az algíri bizottsággal is egyedül folytathasson tárgyalásokat. Newyorkban még semmi sem vált ismeretessé London állásfoglalásáról az Egyesült Államok ezen lépésével kapcsolatban. Amszterdam, március 24. (Német TI) Mint a brit hírszolgálat Washingtonból jelenti, Hugh D. Scott, Philadelphia republikánuspárti kongresszusi képviselője a képviselőházban kijelentette: " Argentínában elszenvedtük e háború legkellemetlenebb diplomáciai vereségét. Véleményem szerint utalni kellene arra, hogy a történelem folyamán az Egyesült Államoknak még egyetlen korábbi kormány sem rontotta el Argentínához való viszonyunkat olyan mértékben hogy az az Egyesült Államokkal szemben nyílt ellenségeskedéssé fajuljon. (MTI) hogy Portugália politikai életéte valamennyire moszkvai minta szerint kell megszabni. Aki így gondolkozik, az áruló Minél nagyobb a veszély, annál nagyobb lesz az ellenállási akarat és az elszántság is hogy az ellenségeit a legsúlyosabb áldozatok árán is leküzdjük. Portugáliát semmi sem fogja letéríteni arról az útról, amelyen elindult. A győzelem mindig azoké, akik utaimnak távoznak a csatatérről. Egy másik helyen a lap azt írja, ne tévesszen meg senkit az, hogy a bolsevizmű felveszi a polgári élet külső formáit A kommunista tan mint ilyen bűn és olyan veszély, aogly ellen mindenkor küzdeni kell. (MTD )T partizánok veszteségei Horvátországban Zágráb, március 24. (NST) Illetékes helyről csütörtökön közölték, hogy a múlt héten Horvátország területén a partizánok halottakban 1012, foglyokban 717 embert vesztettek. Negyvenhét partizán átpártolt. A zsákmányolt fegyverek között 50 géppuska és 18 gránátvető van. Berlin, március 24. (Német TI) Göbbels dr. birodalmi miniszter a Das Reich című hetilapban megjelent legújabb cikkének »A végső akadály« címet adta. Megállapítja ebben, hogy az ellenséges oldalon a háborúban résztvevő országok mindegyike más és más háborús célokat követ és a célok néha nagyobb mértékben ellentétben vannak a szövetségestársakéval, mint az ellenfelekével Ha valaki visszatér a háború kiindulópontjára, bámulattal állapíthatja meg, hogy azok a kérdések, amelyektől a háború annak idején fellobbant, régóta lényegtelen semmiséggé zsugorodtak össze. De vájjon ki kezeskedhetnék azért, kérdezi Göbbels dr., hogy az 1939. évi általános háborús elképzelések teljes átalakulásának megfelelően mostantól kezdve a háború végéig nem következik-e be a mostani háborús elképzeléseknek ugyanilyen átalakulása? A dolgok folyékony halmazállapotban vannak és valószínűleg így is maradnak addig az óráig, amikor az ágyúk elhallgatnak és helyettük a béke harangjainak érctorka nyílik meg. A háború — ha egyáltalán — csak jó idővel a befejezése után fogja lelep■ lezni végső titkait. Mindaddig azonban megmarad a talányok talányának. Ennélfogva — folytatja Göbbels dr. — egészen haszontalan dolog volna a háború egyes eseményeit előre meghatározni akarni. A nagyon is elhatározó erejű tényezők sora nyilatkozik meg, amelyek azonban maguk teljességgel meghatározhatatlanok, mert nem tartoznak az emberi befolyások hatáskörébe. Tekintettel ezekre az elvitathatatlan adottságokra, jól teszi egy hadvezetőség, ha határozott terv szerint működik ugyan, de a keresztülvitelben meghagyja lehetőleg e terv rugalmasságát. E körülményekre való tekintettel csak egy szilárd álláspont van, amelyből a hadviselő országok és vezetőségeik kiindulhatnak és ez a teljesen változhatatlan és ennélfogva az események által is rendíthetetlen eszmei elképzelés és politikai célratörés, amelyen maga a háború nyugszik. Ez a legjobb záloga a győzelemnek. Az ellenséges oldal ugyan minden eszközzel megkísérli, hogy háborús célkitűzéseinek eszmei és erkölcsi indítóokokat és ösztönzéseket tulajdonítson. De mindenki tudja, hogy ezek csak a karzati közönség épülésre valók. Az ellenséges koalíción belül történő minden hatalmi eltolás magával vonja háborús céljaik eltolódását is. Ezzel szemben mi abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy azokat a célokat, amelyek e háború kezdetekor lebegtek szemünk előtt, ma is teljes mértékben fenntarthatjuk. Rajtunk e háború válságai többé nem változtathatnak, mert ellenségeinnknek a mi nemzeti életünk lényege ellen irányuló radikális célkitűzései folytán túlnőttünk e válságokon. Mi egyszerűen létünkért harcolunk, mint nemzet is, mint nép is. Időközben azonban a nyugati ellenséges oldalon a politikai válság feltartóztathatatlanul halad előre. Londonban csodálkoznak azon, hogy az angliai sztrájkokat újabban a munkások szakszervezeti vezetőik háta mögött maguk határozzák el. A munkások emléked folytatják a gyakorlatban, amire országuk vezetősége őket elméletben tanította. Hogyan várható, hogy a Whitehall-nak a Kremllel való ellentmondás nélküli együtthaladása nem talál kiegészülésre abban is, hogy a széles tömegek a nyilvánosság előtt oly korlátlanul dicsőített szovjet recept szerint működnek és a bolsevizmus elméleti csodálatából vezetőségük révén maguk is levonják a gyakorlati következtetéseket? Természetes, hogy az ilyen fejlődésinek is időre van szüksége, de ha már egyszer áthalik egy bizonyos stádiumon, akkor már többnyire nem is lehet feltűn ha talmi. A brit plutokrácia az angol munkás- és katonatömegeiklbein fenyegető erjedéssel nem is tud áltlánosan érthető és teherbíró álllaimeszünet szembeállítani. A kezeinkbe került angol foglyok egyikének sem olvastuk olyan vallomását, amelyet ne hatott volna át a legmélyebb , csüggedes, szinte azt lehetne mondani, világraszóló aggodalom bizonyos neme. A brit nép nem látja értelmét a háborúnak, sem a békének általánosan kötelező célját. Egy katona vagy egy tiszt legfeljebb azt mondja, reméli hogy majd később velünk együtt menetelhet a bolsevizmus ellen. De vájjon ez olyan háborús cél, amelyért lelkesedve rohanhat Cassinónál katonáink géppuskáinak sortüzébe? Vajjon miért csodálkoznak az angolok újból és újból azon a fanatizmuson, amelylyel ezredeink Dél-Olaszországban harcolnak? Azért, mert a háborúról vallott saját elképzeléseik alapján ezt egyszerűen nem tudják megérteni. _A brit munkások is pontosan tudják, hogy csak a háborúban érhetik el országos életszínvonaluk csekély javulását is. Mi ezzel szemben olyan világnézet szilárd talaján állunk, amely a mi századunkból született meg és az a rendeltetése, amit teljesíteni is tud, hogy azt újjáalkossa. Mi új eszményekért szálltunk harcba. Közöttünk nincs senki, aki nem tudná, hogy a német nép számára mi forog kockán. Világos, hogy az ilyen belső beállítottságnak szükségképpen megvan a hatása. Ha valaha az állhatatosság kérdése a háború, akkor ezé aztán igazán az. A mi ellenségeink, akik e háborút ránk kényszerítették, ma már egyáltalában nem mernek kételkedni a német nép kemény háborús lelkületében. A német nép arculatára a háború ötödik évében kirajzolódtak ugyan a gond és a szükség barázdái és néha úgy látszik, mintha verejtékben és vérben merevednék meg ez az arc, benső nagyságában mindig csak nyer és a világnak olyan hősiesség képét mutatja, aminő egyébként a mostani időktől idegenné vált. De hogyan volna lehetséges, hogy az e mögött álló és naponta újból megnyilatkozó érzület végül is ne vezetne a sikerre? Ellenségeink hazugságai és kísértései hatástalanul pattannak le erkölcsi keménységünk és állhatatosságunk páncéljáról. Mi már túljutottunk az út nehezén. El fog jönni az óra, amikor a döntés előn a végső akadályon kell keresztüljutnunk. Ebben az ugrásban rejlik a nagy megmenekülés. Mert a másik oldalon egy szebb béke fényében tárnl fel a világ. Legyen ez a béke méltó ahhoz a harchoz, amelyet vívtunk és igazolja ezzel aét áldozatokat, amelyeket érette hoztunk. (MTI) Göbhels cikke