Reggeli Újság, 2004. május (1. évfolyam, 46-71. szám)
2004-05-01 / 46. szám
2004. május 1. Toldozni-foldozni, ahogy lehet, a szociális hálót A Helyi Tanács RMDSZ-frakciójának tegnapelőtti önkormányzati sajtótájékoztatóján Földes Béla városi tanácsos, a Romániai Máltai Segélyszolgálat nagyváradi szervezetének elnöke az egészségügyi ellátásról, továbbá szociális kérdésekről szólt. Földes elmondta: a legnagyobb gondok kategóriájában az egészségügyi ellátás és a szociális biztonság meglehetősen „előkelő” helyen szerepel. Váradon több mint 1050 személyt fizetnek közpénzből azért, hogy gondozzák a rájuk bízott beteg embereket. Földes doktor szólt egy szociális központ létrehozásának fontosságáról, mely a hiányosságok pótlására volna hivatott, s a beteggondozás területén munkát vállalók szakmai fóruma is lenne. Hozzáfűzte: „Valljuk meg őszintén, az utóbbi két évben a helyhatóság ennek hatékonyságával nem foglalkozott”. Országos tendencia az, hogy a megyeszékhelyen legyen komplex tevékenységgel bíró szociális központ. Az orvos-tanácsos kérdésünkre elmondta: két hónapja kezdeményezte az önkormányzatban a szociális központ létrehozását a szándék, a határozat már megvan. Javasolta: erre a célra megfelelő lenne a Körös (Vladimirescu) utcai járóbeteg-rendelőintézet. A projekt kidolgozása folyamatban van, ígéretet kaptak a magyarországi és németországi Máltai Segélyszolgálattól, hogy ha meglesz a konkrét terv, beszállnak a finanszírozásba. Földes doktor arra is kitért: a kórházakat úgymond ingatlanilag összekapcsolták a helyhatósággal. A tulajdonviszony kiegészítése a működés közössé tételét jelenti: „Igazgatótanácsok vezetik ezután a kórházakat, nemcsak egy államilag megbízott menedzsercsoport. Eszerint az önkormányzat most már a kórházak működtetésének is felelőse.” A tanácsos ugyanakkor megjegyezte: az egy hónapja hozott döntés a mai napig nem ért el a kórházakhoz. Érdemes lesz majd odafigyelni ezekre az igazgatótanácsokra, s hogy ki kerül majd egy-egy tanács élére. A segélyek odaítélésével kapcsolatban kifejtette: nem körvonalazódtak az elvek, miként működjenek a segélyrendszerek. Más a krízishelyzet, amikor alkalmi segítségnyújtásra van szükség, s más az, amikor exponált személyeket, például gyermeküket egyedül nevelő szülőket kell támogatni. Többen közülük albérletben laknak, megtűrt személyekként, bizonytalan feltételek között, s emiatt potenciális hajléktalanoknak számítanak. Ezért az ad hoc segítség mellett preventív szociális megoldások szükségeltetnek. Hitelkonstrukciók kellenek továbbá, s a civil ellenőrzést is fejleszteni kell. Ez utóbbi azért is fontos, mert a közösből való osztás nem mindig a legkorrektebb - például az egészségügyi biztosítók esetében. S mint elhangzott, érdemes elmélyülni a konkrét esélyegyenlőség megvalósításában. Tóth Hajnal Anyák napja Édesanya csak egy van, aki minden gyermek és felnőtt szívében különleges helyet foglal el. Ő az, akihez örömünkben, bánatunkban először fordulunk, és ő az, aki számára mindig mi, a gyermekei vagyunk a legfontosabbak. Őket köszöntötték tegnap a 12-es óvodában Gedrde§ Mária óvónő magyar tagozatának kicsinyei, akik ünneplőben, pirospozsgás pofival, izgalomtól csillogó szemekkel készültek az anyák napjára. Nem is akármivel: virágot ültettek édesanyjuknak, melyet ünnepi, verses-énekes kis összeállítás keretében adtak át. Rózsát ábrázoló, rizzsel és mákszemekkel díszített kis rajzzal is meglepték anyukáikat, akik a műsor végén finom sütivel és üdítővel vendégelték meg az apróságokat. Honnan ered az édesanyák köszöntése? Ez az ünnep nagyon régi, már az ókori Görögországban is tartottak tavaszi ünnepségeket az anyák tiszteletére. Akkoriban az istenek anyjának, Rheának adóztak tisztelettel. A történelem során később is mindig volt egy olyan nap vagy ünnep, amikor az anyákat is köszöntötték. A kereszténység elterjedésével az anyaszentegyház tisztelete került előtérbe, mivel ez adja az életet és véd meg minden ártalomtól. Az idő folyamán az egyházi ünnep egybefonódott az anyák napja megünneplésével. A philadelphiai Anna Jarvis nevéhez fűződik az anyák napjának hivatalos ünneppé tétele. 1914-ben lett az Egyesült Államokban nemzeti ünnep, ott május második napján köszöntik az édesanyákat. Ez az ünnep az első világháború után gyorsan népszerűvé vált Európában is, köszönhetően a virágkereskedők szervezeteinek, akik elsőként kezdték propagálni az akkor már Amerika-szerte elterjedt örömnapot. Dániában, Törökországban, Belgiumban, Ausztráliában, Olaszországban és Finnországban az egyesült államokbeli hagyományoknak megfelelően május második vasárnapjára tették az anyák ünnepét. Magyarországon az ünnepet a Magyar Ifjúsági Vöröskereszt honosította meg, a májusi Máriatisztelet hagyományával összekapcsolva. Az első anyák napi köszöntést 1925-ben szervezték meg, majd három évvel később egy miniszteri rendelet a hivatalos iskolai ünnepélyek közé sorolta. Romániában is - akárcsak az anyaországban - május első vasárnapján köszöntjük az édesanyákat. Házon belüli kitüntetések Szeminárium zajlott tegnap a váradi Continental Szállóban a romániai Gyáriparosok Országos Szövetségének (UGIR-1903) és a Bihar Megyei Vállalkozók Szövetségének szerzésében. Ioan Lucian nyitotta meg a rendezvényt, amelyen harminc megyénkbeli vállalat képviselője vehetett át érdemoklevelet. Ovidiu Lucian Tender országos elnök értékes plaketteket osztogatott. Az egymilliárd lejt érő aranyérmét és az Ipari Rend elnevezésű kitüntetést Ioan és Viorel Micula vehették át, a vállalkozó testvérpár emellett oklevelet is kapott tevékenységéért. Az UGIR- 1903 ezüstérmét Petru Filip váradi polgármesternek, Gheorghe Sarb Bihar megyei prefektusnak, Ștefan Seremi megyei tanácselnöknek és Ioan Luciannak ítélték oda. „Ezt az eseményt kifejezetten a bihari vállalkozóknak szerveztük, munkájuk elismeréseként. Országos képviselőink eljöttek, hogy átadják a kiválasztottaknak a díjakat. Az ő kívánságuk volt, hogy önkormányzati elöljárókat is díjazzanak” - mondta Geana Mátéi, a megyei szövetség vezérigazgatója. Az ünnepség után a részvevők a cégek támogatási lehetőségeiről, az adótörvény módosítási tervéről, valamint az önkormányzatokkal való együttműködésről tartottak megbeszélést. (V. Ny. R.) Reggeli Újság / 3 SZEMSZÖG Klinikai eset Mindenki tudja, hogy az egészségügy igen rossz helyzetben van. Az orvosi műszerek elavultak, orvosság nincs, pénz nincs, az ott dolgozók túlterheltek, idegesek, kevés a fizetés, sok a munka. Ezek olyan dolgok, amikről már szinte beszélni sem érdemes. Tudjuk, megszoktuk, mint a kicsi nyugdíjat, éhbérfizetést, nagy közköltségeket és még annyi mást. De itt megállnak egy kicsit, mert az egészségügy mégsem csak a pénzről szól. És nem mindent lehet csak orvossággal megoldani. Itt az alany, a munka tárgya nem egyszerű eszköz, nem egy megmunkálandó anyag, hanem maga az ember. És a tét sem sokkal kevesebb: az emberi élet. De mintha ez nem is lenne annyira fontos. Ha sorban állok, az első kimerítő várakozás után már a kezemben is van egy küldőpapír. Utána jöhet a többi: röntgen, ultrahang, laboratóriumi vizsgálat stb., stb. Minél több sor, annál több részletes elemzés, amiből persze mind nem értek semmit. De ez nem is az én dolgom. Az én részem csupán a türelem, és a ... fizetés. Lépten-nyomon, és lehetőleg mindenkinek. Aztán jöhet a kezelés, az orvosságok tömkelege, a türelmesen viselt hatások és ellenhatások, és ha mindezt túléltem, valószínűleg majd gyógyultnak nyilvánítanak, és ezzel mindenki nagy megnyugvására növelem a pozitív statisztikát. Hol van már gyermekkorom kedves doktor bácsija? Aki nem restellt a mosolya mellé útmutatást is adni, és elmagyarázni a laikusnak, hogy mi is az, amiben szenved. Ez ma már fölösleges. Meg hát ki is értené meg? Hiszen olyan nagyot fejlődött az orvostudomány! Csak éppen az emberség nem fejlődött semmit. Vagy arra talán már nincs is szükség ? Egy jónevű természetgyógyász mesélte, hogy volt egy páciense, akiről az orvosok már lemondtak. De a kezelés után, amit ő adott, és nem utolsósorban a gyógyulásba vetett hit következtében, amit igyekezett a betegében minél jobban megerősíteni, az állapota rohamosan javulni kezdett. Már vígan sétálgatott az utcán. Bár ne tette volna! Mert egyszer csak szembetalálkozott a régi kezelőorvosával, aki megdöbbenve így szólt: „Hát maga még él?" Ezután szerencsétlen ember lelkileg összeroskadt, és pár nap múlva meghalt. Ilyen a negatív programozás. Kedves doktor urak, higgyék el, az injekció és az orvosság önmagában semmit sem ér, ha a beteg nem bízik az orvosában. Éppen ezért, talán jobban oda kellene figyelni a betegre is, nem csak a diagnózisra. Tudom, vannak ilyen gyógyítók is. De sajnos egyre kevesebben. Azoknak meg, akik csak pénzért és címért választják ezt a hivatást, talán jobb volna elmenni... politikusnak. Csató Ildikó TMMl 1 M // / I / / /I Lovaldozó újságírók A megtöltött fegyvert nem szabad csak előre tartani, adták a sajtó képviselőinek a hasznos utasításokat a rendőrök tegnap délben a nagyváradi Dinamo strandon, amely a belügyminisztérium saját, különbejáratú városszéli üdülőtelepe. A Bihar megyei rendőrség napja - mert bizony ilyen is van - alkalmából lövészetet rendeztek az újságírók számára. Mindenki két teljes tárat lőhetett ki a kezébe adott honi gyártmányú, ötlövetű Carpati pisztolyból, természetesen rendőri felügyelet mellett. A lányok egyenként lőttek, hiszen legtöbbjüknek, alulírottat is beleértve, életében először járt fegyver a kezében. A fiúknak könnyebb dolguk volt, általában már katonaviselt újságírók voltak jelen. A legjobbnak a TVS operatőre bizonyult, de a lányok közül a legnagyobb pontszámot lapunk riportere, Sükösd Tóth Krisztina kapta. A lövészet után csórékolbászt (minteit) és sört kapott mindenki, majd Gheorghe Cheresi megyei rendőrfőkapitány átadta a díjakat. Diplomát kaptak az eddigi munkájukért az újságírók, ki-ki érdeme szerint. Például békedíjat, azaz békejobbot nyújtott a rendőrség azoknak az újságíróknak, akikkel az eddigi viszony nem volt éppen felhőtlen. De kapott oklevelet a legtöbbet kérdező és a legtöbbet író firkász is. Both Abigél Munkatársunké remegett a legkevésbé Nem remeghetett a kéz