Reggeli Újság, 2005. január (2. évfolyam, 255-278. szám)
2005-01-31 / 278. szám
2005. január 31. TEMPLOM ÉS ISKOLA I Csokonai-emlékünnepség Kovácsiban Csokonai Vitéz Mihály halálának 200. évfordulója alkalmából emlékünnepséget rendeztek a hétvégén Hegyközkovácsiban. A ma Bihar községhez tartozó takaros település református templomában a poéta 1792 karácsonyán prédikált legátusként. A templomban 2000-ben helyeztek el emléktáblát Csokonai tiszteletére. A mostani eseményre Magyarországról, a nyírbogdányi testvérgyülekezetből is érkeztek vendégek. Szombat este a helybéli kultúrházban az érdeklődők megtekinthették Meleg Vilmos színművész Vitéz Mihály ébresztése című előadóestjét, mely műsor a teljes életművet föltérképezi. Az előadás után farsangi vigasságot tartottak. A vasárnap délelőtti istentiszteleten Hegyközkovácsi nyírbogdányi testvérgyülekezetének lelkipásztora, Angyalosiné Gerliczky Katalin hirdetett igét. Szólt Jeremiás prófétáról, aki aggódott nemzetségéért, hiszen az engedetlen, konok népet Isten szomorúan bár, de sorsára hagyja. Tavaly december 5-e óta nemzet támad nemzetre, ország országra, vérnek nem kell a vére. Éppen úgy, ahogy háromezer évvel ezelőtt, Jeremiás próféta idejében. Egy olyan népet, amelyiknek nem kell a saját fajtája, Isten a sorsára hagyja. Az elidegenedéssel, a félreértelmezett liberalizmussal együtt. Az is előrelépés, amikor a siránkozást fölváltja a jogos düh, a harag. Mert olyan nehéz elviselni napról napra a hazugság diadalát. És néha ki kell menni a pusztába gondolkodni. Isten felkészít a tiszta, új gondolatokra, és új utakra indít. Az igehirdető hangsúlyozta továbbá: „Azért jöttünk, mert testvéreink vagytok minden értelemben. És hogy tisztelegjünk Csokonai szellemisége előtt. Hogy megidézzük a költőt, aki annyit vívódott a nemzetért.” Ezután Forró László hegyközkovácsi parókus lelkész szólt az egybegyűltekhez. Emlékeztetett: Csokonai legátusként e szószékről prédikált, örvendezve az örvendezővel, sírva a síróval. A költőt kicsapták a debreceni kollégiumból, s végül letért a lelkészi pályáról, ám ez a Jóisten rendelése lehetett. Ha ez nem történik meg, legfennebb egy gyülekezet hallotta volna szavát, míg így 200 esztendő távlatából is szól az egész nemzethez. A nyírbogdányi gyülekezet műsora után Varga Vilmos színművész emlékezett vissza: „Nagyapám erről a szószékről tartott prédikációkat. Édesapám itt volt kántor. Itt kereszteltek meg, a fiamat úgyszintén. A kötődésem megvan ehhez a kicsiny faluhoz.” A Szózat után Forró László megkoszorúzta a Csokonai-emléktáblát, majd a Himnusz eléneklésével zárult az ünnepély. Tóth Hajnal A közöny a legnagyobb ellenség BESZÉLGETÉS DÓMJÁN LÁSZLÓ KÖRÖSKISJENŐI REFORMÁTUS LELKIPÁSZTORRAL Dómján László kilenc esztendeje szolgál Köröskisjenőn. A tiszteletessel a helyi református egyházközség életéről, elmúlt évéről és terveiről beszélgettünk. I Hány lelket számlál a köröskisjenői református gyülekezet, ebből mennyi a templomba járó? - Kétszázhetvenet. Amikor enyhébb az idő, délelőttönként negyvenen-ötvenen jönnek, télen kevesebben. Majd tavasszal újra többen lesznek. A nyári hőségben s dologidőben újfent megcsappan a létszám. Ősszel is jövögetnek, annak ellenére, hogy van munka bőven. Az egyházadóval kevesen maradtak el, tehát az öntudatosság megvan. Tavaly a perselypénz 18 millió lej fölött volt, s figyelembe véve a gyülekezet létszámát, meglátásom szerint ezzel egyházmegyei szinten is előkelő helyet foglalunk el. - A gyülekezeti életről ha mondana néhány szót a tiszteletes úr... - Konfirmandusaink idén nincsenek. Tavaly 8 fiú és 8 lány konfirmált, két évig folyt a tanításuk. Egy lelkipásztortársam szavaival élve: nem az egyház tagjainak sorába kerülnek a konfirmálók, hanem kikonfiriáljuk őket az egyházból. Mindenütt ez történik. Ahelyett, hogy önálló, példás egyháztagok lennének a fiatalok, csak ritkábban időnként jönnek temploma. - A Keresztény Református Ifjak Szövetségének működik-e itt tagszervezete? - Igen, de sajnos kevéssé aktívak. Viszont a kicsi gyerekekkel nagyszerűen tudunk dolgozni. A vallásoktatást az iskolásoknak én végzem a parókián, mivel nincs hely az iskolában magyar gyerekek részére. Igaz, nyugodtabban tudok velük itt foglalkozni. Nagyon aranyosak, az első osztályosok körülülik az asztalt. Először megszeppenve jöttek, de látták, hogy szeretem őket, és elnézek akár kisebb csínytevéseket is. A legfontosabb az, hogy jól érezzék magukat. Tavaly egészen karácsonyig vasárnaponként teadélutánokat tartottunk. Ilyenkor elmagyaráztam nekik valamilyen bibliai történetet, s került ahhoz kapcsolódó kifestenivaló is. Nagyjából elmondtam, hogy miként kell kifesteni, milyen színnel, de rájuk is bíztam, s csodálatos rajzokat készítettek. Emellett bőségesen kapnak édességet, meg aztán játszunk és énekelünk, nemcsak egyházi énekeket, hanem gyerekeknek való népdalokat is. Például a Debrecenbe kéne menni dallamára megtanulták az asztali áldást. Először nevették, de aztán könnyen megtanulták. Szükségesnek tartom, hogy a gyermekek a népdalokat is megismerjék. A nép a hagyományaiból él. Amennyiben elszakad a gyökerektől, halott. Ezért próbálom így nevelni ezeket a gyermekeket. Egyik legszebb emlékem az egyik másodikos gyermekhez kötődik. A vasárnapi szeretetvendégségkor láttam, hogy egy cédulára ír valamit. Ez állt rajta: „Tiszteletes úr! Maga jó ember. Maga egy igazi pap”. Míg élek, megőrzöm azt a kis papirost. Sajnos nekünk nincs gyermekünk, ezért igyekszem úgy szeretni őket, mintha a sajátjaim lennének. Van egy óvodásom, aki néha még a palástba is betakarja magát. Engedem. Aztán jön, hogy megöleljen, szeretgessen. A nagyobbak nem nézték ezt jó szemmel, de mondtam nekik, hogy mindenkit szeretek. Ez a legnagyobb öröm az én szolgálatomban, a velük való foglalkozás. - És a felnőtt gyülekezeti tagok? - Kezdetben volt nőszövetség, de aztán maguk felé fordultak az emberek, most ki-ki saját családjával tölti az időt. - Tehát a közöny az egyik legnagyobb ellenség? - Igen, sajnos, és nem lehet felrázni az embereket. A kezdeti lelkesedés megvan ugyan, de hamar kiderül, hogy nem fog menni. Amikor a felnőtteknek szeretetvendégséget szerveztünk, alig néhányan jöttek el. - Milyen az arány a temetések s a keresztelők tekintetében? - Tavaly tizenkét halottunk volt, hét férfi és öt nő. Keresztelés egy sem volt. - Házasságkötés? - Kettő volt, egy református és egy vegyes házasság. Ez utóbbiak egyre gyakoribbak. - Vannak-e külföldi kapcsolataik? - Nincsenek, s szórványgyülekezet sem tartozik Kisjenőhöz. - A tavalyi gyülekezeti munkáról s az idei tervekről mondana néhány szót? - Adósságunk nagyon kevés van az esperesség felé. Mivel kicsi gyülekezet vagyunk, remélem, ők megértik. Szerettem volna a paplakot rendbe tenni még tavaly, de akkor év elején, mivel az elmúlt évben több hátralékunk volt, nem sikerült. Idén remélem, a parókián és a templomon is elvégezzük a külső javításokat. Aztán a kultúrotthont is szeretnénk rendbe tenni, ugyanis megnyertük a pert. Rengeteg időbe telt, de most végre sikerült. És remélem, nem fellebbeznek ellene. Akkor rögtön javíthatjuk is ki. Megtartanánk kultúrotthonnak, de télen istentiszteletet is tarthatnánk benne. Meg aztán pályázni is fogunk, ahogy lesznek rá lehetőségek, rögtön lépni fogunk. Amit csak lehet, rendre mindent megcsinálunk. Fried Noémi Lujza Reggeli Újság / 5 MIHÁLYFALVI IMAHÉT A hit és a művelődés összefügg Január 16-23. között református imahetet tartottak Érmihályfalván. Az elmélyülés időszakának alapigéje a következő volt: „Más fundamentumot senki sem vehet azon kívül, amely vettetett, mely a Jézus Krisztus” (1 Kor. 3,11). Az imahetet Forró László hegyközkovácsi lelkész, egyházkerületi előadó-tanácsos szolgálata nyitotta meg, majd a hét minden délutánján olyan fiatal lelkészek prédikáltak, akik Mihályfalván születtek: Kurta Szabolcs pelekeszi (Szatmár m.), Hella Ferenc bajánsenyei (Vas m.), Orosziné Zih Magda érkeserűi, Uszkai Huba berettyószéplaki, Dérer Zsolt korábbi értarcsai, jelenleg kálmáncsai (Somogy m.) és Csákyné Simándi Márta érseléndi tiszteletesek. Az igehirdetések után a helybéliek mindig rövid műsorral, egy-egy szavalattal vagy kórusszámmal köszöntötték a vendéget. Közreműködtek az Ifjúsági Keresztyén Egyesület (IKE) tagjai, a Musica Sacra Kamarakórus, a férfi dalárda, a nőszövetség énekkara és a gyerekek kórusa. A lelkészek tanúbizonyságot tettek elhivatottságukról, a fundamentumról, amelyre a szülőhelyükön kezdtek el építkezni. A Sass Kálmán Gyülekezeti Teremben (képünkön) a szeretetvendégség keretében kötetlen beszélgetésekre, ismerkedésekre került sor, mindezt esténként egyegy, a napi témával kapcsolatos híres képzőművészeti alkotás bemutatásával tették érdekesebbé. Az első három nap Szuhányi Katalin nyugalmazott tanárnő tartott előadásokat; hétfőn Mózes ábrázolásáról volt szó Michelangelo, Barlach és Bardócz Lajos egy-egy művének bemutatásával, kedden Bellini, Csontváry és Signorelli Krisztus-ábrázolásairól, szerdán Dürer Melankólia című művéről beszélt. A hét többi napjain Szilágyi Ferenc mihályfalvi képzőművész ismertette Murillo Gyermekek a kagylóval című festményét, Munkácsy Mihály Krisztus-trilógiáját, valamint Zsugán János nagyváradi festő három művét. Ezeket Zsugán a mihályfalvi alkotótáborban festette, az egyiket épp a helyi református templomról, egy másikat pedig az érmelléki település neves szülöttéről, Máté Imre költőről. Az előadások után a részvevők gondolatokat vitattak meg az egyház, a családi élet, az erkölcs alapjairól. Az imahét vasárnapi istentisztelettel zárult, a nagyenyedi Pásztori Kupán István, a kolozsvári teológia professzora hirdetett igét, Emei Júlia A várad-szőllősi római katolikus plébániatemplom az Árpád-kori település középkori istenházának a helyén, a törökök kivonulása után épült, Csáky bíboros jóvoltából. A második legrégebbi templom Nagyváradon a török idején már meglévő Szent Brigitta után, amely jelenleg ortodox rítusú. A szőllősit 1731-ben szentelték fel, néhány évvel a Szent László templom előtt. Az utóbbi évtizedekben erősen megviselte az idő vasfoga, de szerencsére idén sor kerülhet a teljes felújításra. a torony csúcsa-A várad-szőllősi Szentháromság templomot gr. Csáky Imre bíboros, váradi püspök építtette 1728-1732 között. Felszentelését 1732. június 8-án, Szentháromság vasárnapján végezte utódja, az ekkor még csak segédpüspök báró luznai és regliczei Luzinszky István László. Bunyitay Vince kanonokpüspök 1896-os sematizmusa szerint „benedicta est in honorem S. Emerici D. Patroni ipsisus Cardinalis". Két mellékoltára van a templomnak: Szűz Mária és Szent Anna tiszteletére szentelve. A Szűzanya oltárképet a nagyváradi festőművész, Maczalik Alfréd festette. A plébánia családjainak száma 2001-ben 403 volt. Plébános: nagyságos és főtisztelendő Pálos István tb. kanonoktól a padlóig. Az új hőszigetelő ablakoknak köszönhetően már elviselhető a hőmérséklet, a farkasordító hideg ellenére jól felöltözve már nem fáznak a hívek. A vasárnapi szentmise előtt a gyülekezők egy előimádkozóval a rózsafüzért mondják, majd felcsendül az orgona és a kezdő ének. A szentleckét a két ministráns olvassa fel, majd Pálos István az evangélium után prédikációját a hegyi beszédben hirdetett nyolc boldogságról tartja. Az Ószövetségben a zsidók a Sínai-hegyen nyert kinyilatkozás után kapták meg a tízparancsolatot, míg Máté evangéliuma Jézus hegyi beszédével nekünk nyújt útmutatást. „A boldogság annyi, ahány ember, mégis valami hiányzik. Ez nem más, mint Jézus békéje és mindent uraló szeretete. Sok elrontott emberi élet van, mert nincs meg a kapcsolat az Istennel. Jézus kopog a szíveken, csak sajnos nem hallja meg mindenki. Az élet célja nem a szerzés és birtoklás, hanem az, hogy minden kerüljön a maga helyére. Az Isten közösségben fogad el bennünket, és el akar vezetni önmagához. Azonkívül el kell fogadnunk, hogy a másik emberben is Jézus közelít felénk. A házastársak közös imádkozása, a szülő-gyermek összetartozás a harmonikus családi élet záloga. Örök igazsága van a költőnek, Ady Endrének, aki azt vallja, szeretné, ha szeretnék. Ez érvényes embertársainkra és legfőképpen Istenre, ezért időnként el kell csendesedni és imádkozni” - hallhattuk. A szentmise végeztével a napfényes kemény hidegben sokan megálltak, és pár szó erejéig elbeszélgettek a régi ismerősökkel, mivel az egykori Szőllős lebontása után sokan a város másik végéből is hazajönnek a templomba. Jósa Piroska // // SZENTMISE SZOLLOSON Hazatérő hívek