Reggeli Újság, 2011. október (8. évfolyam, 2301-2323. szám)
2011-10-24 / 2320. szám
8 / Reggeli Újság THALIA Egy jubileum képei A Nagyváradi Szigligeti Színház kétnapos rendezvénysorozattal indította el a 2011-12-es kőszínházi évadot, az október 15-én kicsúcsosodott jubileumhoz több körülmény szolgáltatott alapot: éppen 111 évvel azelőtt adták át rendeltetésének a Bémer téri teátrumot, mégpedig a névadó Szigligeti Ede Liliomfi című vígjátékának előadásával. Az idén pedig ekkor térhetett vissza véglegesen a magyar társulat a felújított kőszínházba, hogy bemutassa ugyanezt a darabot, immár az új évad első bérletes előadásaként. Erre az alkalomra jelenhetett meg két, az intézmény múltjához és jelenéhez szorosan kapcsolódó kiadvány: a Banner Papp Mária által írt Papp Magda-emlékkönyv a néhai primadonnáról és a Boka László-Tóth Zsuzsanna-Nagy Béla szerzőhármas Új templom - régi oltár. A nagyváradi Szigligeti Színház zárkövének krónikája, 1900-2011 című kötet. S ha már színház és Várad, értelemszerűen megemlékeztek az 1814. március 8-án itt született Szathmáry Józsefről, aki később Szigligeti Ede néven vonult be a magyar szellemtörténetbe. Megkoszorúzták a drámaíró, színpadi rendező, a Magyar Tudományos Akadémia tagja szobrát a teátrum előtt, és méltatták őt a nevét viselő utcában álló szülőháznál, amelyen emléktábla áll. Egy ad hoc színháztörténeti kamarakiállítást is rendeztek aznap a páholyfolyosón, és díjakat adtak át azoknak, akik közelebbről meg nem határozott kritériumok szerint „sokat tettek” vagy „tettek valamit” mostanság a váradi magyar színházért és színjátszásért. Néhány még meg nem jelent fotóval idézzük fel a jubileumot. Koszorú került a Szigligeti-emléktáblára Szabó K. István művészeti igazgató emlékezik a színház névadójára a szobornál Péter I. Zoltán méltatja a Boka-Tóth-Nagy szerzőhármas színháztörténeti munkáját ami jelenleg is kapható a teátrum Madách utcai jegypénztárában A Papp Magda-emlékkönyvet az Europrint nyomda és kiadóvállalat jelentette meg, ott is kapható egyelőre, a november eleji könyvmaraton után kerül majd be a kereskedelembe. Derzsi Ákos felelős kiadóként virágcsokorral kedveskedett a szerzőnek Meleg Vilmos egykori társulatvezetőként kapott jelképes díjat a jelenlegi színházvezetéstől 2011. október 24., hétfő Még lehet színházbérletet váltani A nagyváradi Szigligeti Színház októberben is folytatja a bérletárusítást. Az új évadra szóló bérletek árai a helyektől (a bemutatóbérlet esetén), illetve a bérlettípusoktól függően változnak. Kedvezményesen 50 lejért válthatnak színházbérletet a nyugdíjasok, illetve a középiskolások és az egyetemisták, az egyéni bérletek 75 lejbe kerülnek. Némileg magasabb összeget kell kifizetniük mindazoknak, akik bemutatóbérletet váltanak: ülőhelyektől függően 75-250 lejbe kerül a premierekre szóló Szigligeti Ede-bérlet. Bérleteket a színház jegypénztárában lehet váltani a nyitvatartási rend szerint: keddtől péntekig 10-18 óra között, illetve egy órával az előadások előtt. A bérletvásárlással kapcsolatban érdeklődni lehet még a 0259/401-140- es telefonszámon, illetve a szigligeti szervezok@yahoo.com e-mail címen is. Újabb műsorszünet A Nagyváradi Szigligeti Színház Szigligeti Társulata - a kényszerű szóismétlésről a krónikás nem tehet, ugyanis ez a hivatalos, pontos elnevezés - a következő két hétben sem szólítja színházba közönségét, ugyanis a trupp Szatmárnémetiben játssza néhányszor a Uliomfit, majd csak november 5-ére tervezik az új évad első bérletes repertoárdarabjának harmadik hazai előadását. Eddig csak kétszer „sikerült” lejátszani a Szigligeti-darabot: az október 15-i premieren, illetve tegnap este egy előadás elmaradt a múlt héten a teátrum közlése szerint betegség miatt. Ezt még megkérdőjelezni sem illik, ámde a szóbeszéd csak lábra kapott a városban: nem mindig érnek rá a színészeink elvégezni a rájuk szabott feladatot, mert mellékkötelezettségeik is vannak. Jobb esetben éppen filmezniük kell vagy vendégszerepelniük valahol, már megkötött szerződések alapján, de a publikum azt is gyakran olvashatja az újságokban vagy az interneten, hogy épp itt vagy ott hakniznak: politikai kampányelőadásokban, pártrendezvényeken, ilyen-olyan bálokban és falusi mulatságokban, alkalmi ünnepségeken, jubileumokon, fesztiválokon értékesítik kvalitásaikat (szavalnak, táncolnak, énekelnek, muzsikálnak, moderálnak, ceremóniáznak, vőfelykednek, ami kell, amire van igény, megrendelés). Ezzel nem is lenne semmi baj, nekik is jól jön az amúgy átlagon felüli havi fix mellé a vékony vagy vaskos - esete és mecénása válogatja - pluszjövedelem. A mindehhez hátteret biztosító közintézménynek, a Nagyváradi Szigligeti Színháznak viszont hitelt érdemlően bizonyítania kell - elsősorban magas színvonalú komoly produkciók rendszeres előadásával, hivatástudatos színházi élet fenntartásával - azt, hogy ez egy professzionális repertoárteátrum, nem pedig egy hakniiroda. Nos, a Szigligeti Társulat az új 2011-12-es színházi évadban alig mutatott fel valamit azon kívül, hogy nagy csinnadrattával ismét birtokba vette a 111 éve épült és egy évtizeden át kívülbelül renoválgatott színházat. Színészeink féltucatszor előadtak egy vasúti szituációs játékot a Várad-Félixfürdő közötti vicinálison, elmentek a IX. Nemzetiségi Színházi Kollokviumra Gyergyószentmiklósra a Leonce és Léna című mozgásszínházi előadással - ahol valóságos díjeső hullott, de a váradi trupp megint „szárazon” maradt, akárcsak a nyáron Kisvárdán -, volt egy mihályfalvi kiszállásuk egy tavalyi produkcióval, no és a már említett két októberi Uliom.fi. Összesen kilenc előadás két hónap alatt, s ebből csak nyolc a megyében. A művészetet nyilván nem tőffel mérik, de aligha boldog attól a bihari publikum, hogy most a társulat egy időre Szatmárnémetibe költözik... Ám hogy némileg vidámabb regiszterekre térjünk, a Uliomfiról egyelőre csak a váradi viszonylatban már megszok . propagandisztikus szólamok és virágkosaras premier-ünneplés mondatai keringenek a nyilvános térben, a komoly kritikai értékelés még várat magára. A helyi sajtó egyik tudósítója megpróbálkozott egy, többnyire a körülményeket és külsőségeket taglaló „gyorsjelentéssel” váltakozva osztogatva meleget és hideget a premieren szerzett benyomásai alapján, ám a társulat internetes honlapján még aznap kiosztotta őt egy „bennfentes hozzáértő”, névtelenül és ékezetes betűk nélkül: „Csak azért irok mert láttam a Liliomfi bemutatóját és szerintem ez volt az utóbbi évek legjobb vígjátéka. Felháborított a P. István által írt »kritika«, mert ez azt mutatja, hogy a Bihari Napló megengedi, hogy olyanok írjanak a színházról, akik nem értenek hozzá.” Már csak azt kellene kideríteni, hogy az újságírók kezére - az anonimátus pajzsa mögül kinyúlva - ilyen magabiztosan ráütő „elégedett háborgó” milyen ismérvek alapján képes ellentmondást nem tűrően eldönteni, hogy vígjátékban mi a jó, és hogy hozzáértésben mi a sztenderd... D.L. A LiHomb premierjének végén a rendező, Keresztes Attila kösi meg a színészeknek az együttműködést