Reggeli Ujság, 1942. december (12. évfolyam, 271-278. szám)

1942-12-01 / 271. szám

KRGOPLI UJSAG A leleplezett,, Sztálin-árpa” nem is olyan veszedelmes, mint a hire noir (Honvéd haditudósító szá­zad Óvári-Őss József zls.) Valahol a Don mentén, 1942. október hó A június végén meg­indult általános nagy támadás óta visszatérő jellegzetessége a ma­gyar arcvonalszakaszon dúló szov­jet támadásoknak a sűrű tömegben bevetett nehéz gyalogsági fegyve­rek használata. Van az oroszoknak egy nemrég használatos új és veszedelmes fegyvere, az úgynevezett „Katyus­­ka“, amelyet a bakahumor „Szta­­lin-orgoná“ nak nevezett el. Sok­szor hallhattuk emlegetni a ,,Szta­­lin-orgonáka­t haditudósításukban sokszor olvashattunk róla, részle­tek azonban mindeddig nem vál­tak ismeretessé erről az újfajta vö­rös fegyverről. Ennek is megvan a magyarázata Amit a vezérkar is csak távolról ismert A „Katyuskát“ ugyanis kezelő­­személyzetével együtt a legátha­­talhatatlanabb, legsűrűbb titokza­tosság veszi körül. Működése, be­rendezése, még a vörös hadsereg vezérkari tisztjei előtt is hétpecsé­tes titok. Tabu a „Katyuska“, ame­lyet nemcsak érinteni, de nézni sem szabad, sem tisztnek, sem le­génységnek. Aki a könyörtelenül szigorú tabu-törvényt megszegi, azonnal a helyszínen, minden kü­lön bíráskodás nélkül halállal bűn­hődik. Hogy a „Katyuska“ titkát megőrizzék, a vörösök elképzelhet­­ tétlenül messze mentek az óvatos-­­­ságban. Kezelőszemélyzetét a leg­­­­nagyobb titokban képezték ki és s az embereket a kommunista párt­­ legmegbízhatóbb, hétpróbás tagjaik­­­ból válogatták össze. Kiképzésük során valamelylnyiüknek külön es­küt kellett tenniük, amellyel meg­fogadták, hogy inkább elpusztul­nak, alávetik magukat a legna­gyobb kínzásoknak is, de a „Ka­tyuska“ titkát el nem árulják. Ab­ban az esetben pedig, ha „Katyus­ka közvetlen veszedelembe kerülne, a náluk levő robbanóanyaggal fel­robbantják, mielőtt az ellenség ke­zébe kerülhetne. A „Katyuska“ csak vendégszerepel. Annyira féltették a vörösök ezt a fegyvert, hogy a terepen is, a különböző arcvonalszakaszokon csak a legválságosabb helyzetek­ben alkalmazták, akkor is csak szórványosan. A „Katyuska“ pél­dául egy két sorozatnál többet nemigen szokott lőni egy-egy he­lyen. Az illető arcvonalszakasz pa­rancsnokának sincs tudomása arról, hogy a „Katyuska“ tüzelőállásba érkezett, hanem legtöbbször ő is csak a „Katyuska" lövedékeinek jellegzetes robbanásaiból tudja meg, hogy a nehéz fegyver munkában van. Pár percnyi tüzelés után a „Katyuskát“ éppolyan gyorsan, ahogy hozták,­­elviszik tüzelőállá­sából, nehogy az ellenség bemér­hesse a tüzelőállást és így meg­semmisíthesse a féltett és drága fegyvert. Hiába volt azonban minden óva­tosság, körültekintés és titokzatos­ság, a „Katyuskából“ két példány mégiscsak magyar kézre került az egyik ütközetben. Az előretolt bol­sevista gárdaezredeket — a vörös hadsereg elitjeit — a megsemmi­sítés veszélye fenyegette az el­szántan és keményen előretörő honvéd csapatok rohamvállalko­zásai után. Mint utolsó mentség, érkezett állásába két „Sztálin-or­­gona“. Egy önfeláldozó őrmester mit sem törődve a rendkívül he­ves tüzeléssel, a szinte záporozó aknákkal, kis csapatával bátran előretört az itt keletre hajló Don mentén, a dombok oltalma alatt és oldaltámadással rajtaütöttek a két „Sztálin-orgonán“. Magyar kézbe került a féltett „csodalöveg“. A meglepett vörösöknek a vé­dekezésre sem volt idejük már és így a két veszedelmes fegyver épen és sértetlenül került magyar kézre. Lássuk ezek után, mi is az a „Sztálin-orgona“. Lényegében vé­ve új rendszerű aknavető, amely­ből rakétaszerűen, egy sínrend­szerről több aknát lőnek ki. A csö­vet tehát sín helyettesíti. Nyolc ilyen sín van egymás mellett a „Sztálin-orgonán“, de vannak két-, három és négysorosak is, vagyis tizenhat, huszonnégy és harminc­két lövetűek. Az egyes lövedékeket gyors egymásutánban sütik el kü­lönleges berendezés segítségével, a robbanások tehát géppuskaszerűen követik egymást. Egy harminckét­­lövetű „Sztálin-orgona“ körülbelül 200—250 méter sugarú körben fejti ki hatását, amely az aknáéval tel­jesen megegyezik, itt azonban meg is állapíthatjuk, hogy erkölcsi ha­tása jóval nagyobb a valóságos hatásánál, tehát inkább kellemetlen hangjával, mint szilánkjaival ve­szedelmes. Ma, hogy a „Katyuska“ körül terjengő titokfátyol szétfoszlott, szétfoszlottak azok a legendák is, amelyek a „Katyuskáról“ a har­coló csapatok között keringtek. A „Katyuska“ ma már sokat veszí­tett varázserejéből és nem is okoz különösebb meglepetést, ha egyik­másik arcvonalszakaszon felhang­zik a „Sztálin-orgona“ rekedt uga­tása. Legfeljebb, ha valamelyik öreg frontróka odadörmögi társá­nak : — Orgonáinak már Sztálin elv­­társék . .. Az irányított gazdálkodásra nemcsak a háborúban, de a békeidőben is szükség lesz! - mondta választói előtt a közellátásügyi miniszter Kecskemét. (MTI) Szász Lajos dr. közellátásügyi miniszter va­sárnap meglátogatta Kecskemétet, amelynek egyébként képviselője is és a város­ választói előtt na­gyobb beszédben ismertette a hely­zetet s főleg közellátási kérdések­kel foglalkozott. Utalt arra, hogy soha sem tit­kolta az ország közvéleménye előtt a valóságot, de nem is titkolhatta el, mert elmúltak azok az idők, mikor a népet kiskorúnak lehe­tett tartani. Ma új utakra van szükség s a kormány ezért hozta azokat a rendelkezéseket, ame­lyekkel új rendszert alapozott meg az ország közellátása szempont­jából. A beszolgáltatási kötelezettség mértékét a kataszteri tiszta jöve­delem után állapították meg. A rendszer ellen támadások hang­zottak el s egyeseknek az a vé­leménye, hogy tulajdonképen egy új természetbeni megadóztatásról van szó. Lehetséges, hogy van­nak ennek az eljárási módozat­nak hibái, azonban a jövedelme­zőségen alapuló beszolgáltatási kulcs biztosítja a legjobban az ország szükségleteinek kielégí­tését. A miniszter a továbbiak folya­mán foglalkozott azokkal a meg­jegyzésekkel, mintha az új rend­szer a nagybirtokoknak kedvezne a kisgazdaságokkal szemben. A valóság éppen ellenkezője a be­állításnak, s az efféle megállapí­tásokat csak a rosszindulat szülte, mert a kataszteri kulcs az embe­rileg legigazságosabb megoldás. Az irányított gazdálko­dás szükségességére mutatott ezután rá. Nyilvánvaló, hogy a mai időkben elő kell írni, mire van az országnak szüksége s a termelésnek ahhoz kell iga­zodnia. Elmúlt az az idő, mikor mindenkire rá lehetett bízni, hogy úgy gazdálkodjék, ahogy egyéni érdekeinek a legjobban megfelel. Ma azt kell termelni, ami az or­szágra hasznos, nem pedig ami nagyobb hasznot ígér. Az irányí­tott gazdálkodásra nemcsak a há­borús adó a békeidőkben is szük­ség lesz. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy a állam gazdál­kodik vagy kiméletlenül belenyúl az egyén életébe. Ellenkezőleg,­­ az egyéni kezdeményezés és rá­termettség lehetőségét továbbra is minden erővel támogatja. Takarékosság a tőké­vel és anyaggal ! Beszéde végén a miniszter a lármafa. Főispánunk nejének szívhezszóló karácsonyi felhívása nem szorul bővebb alátámasztásra. Cselekvő keresztény gondolat árad minden sorából s a magyar társadalom a háború negyedik évében nem szentelheti meg jobban a Megváltó születésének estéjét, mint a mozgalom minél fo­kozottabb támogatásával. Még élénken emlékezetünkben él az elmúlt év néhány őszintén és igazán felemelő karácsonyfaünnepélye. Látjuk a gyermekeket, mint az iskolatermekben boldog izgalom­mal, ragyogó szemmel tapad tekintetük a feldíszített fára s visszaemlékezünk a megnyíló lelkű szülőkre, akiknek szeméből előlopakodik a könnye, amikor látják, hogy a társadalom angyalkeze kicsinyeiknek is megadta azt a boldog örömöt, ami a Gondviselés rendeléséből karácsony előestjén minden gyermeknek, legyen gazdag vagy szegény, egyformán kijár. Milyen boldogan csendült fel a gyermek és felnőtt ajkakon a hálaadó zsoltár s annyi bizonyos, hogy ezekben a percekben feloldódtak és ködbevesztek a hétköz­napok esetleg hideg és rideg otthonának nyomorúságai is. A társadalomnak gondoskodnia kell arról, hogy a sok­száz, boldog ígéretben várakozó gyermek számára ezidén is lágyuljanak a karácsonyi gyertyafények. A gyermeki lélek még nem érzi az idők könyörtelen és kíméletlen valóságát s a társadalomra vár a feladat, hogy legalább a jövő nem­zedékeit töretlen hitben mentse át az elkövetkezendő em­beribb és keresztényebb napjai számára. De vállalnunk kell a hozzájárulást magunkért is, akik érett fővel látjuk az emberiség nagy földindulását s mégis, sőt talán éppen ezért hinnünk kell, hogy a Megváltó születésének fordulója éppen az ilyen sorspróbáló időben jelentőségteljes. A társadalom önmagát váltja meg minden boldog gyermekarccal s 1942 karácsonyán az emberi és keresz­tényi megnyilatkozásokra különösen szükség van. 3 OU-At

Next