Reggeli Ujság, 1942. december (12. évfolyam, 271-278. szám)
1942-12-01 / 271. szám
KRGOPLI UJSAG A leleplezett,, Sztálin-árpa” nem is olyan veszedelmes, mint a hire noir (Honvéd haditudósító század Óvári-Őss József zls.) Valahol a Don mentén, 1942. október hó A június végén megindult általános nagy támadás óta visszatérő jellegzetessége a magyar arcvonalszakaszon dúló szovjet támadásoknak a sűrű tömegben bevetett nehéz gyalogsági fegyverek használata. Van az oroszoknak egy nemrég használatos új és veszedelmes fegyvere, az úgynevezett „Katyuska“, amelyet a bakahumor „Sztalin-orgoná“ nak nevezett el. Sokszor hallhattuk emlegetni a ,,Sztalin-orgonákat haditudósításukban sokszor olvashattunk róla, részletek azonban mindeddig nem váltak ismeretessé erről az újfajta vörös fegyverről. Ennek is megvan a magyarázata Amit a vezérkar is csak távolról ismert A „Katyuskát“ ugyanis kezelőszemélyzetével együtt a legáthatalhatatlanabb, legsűrűbb titokzatosság veszi körül. Működése, berendezése, még a vörös hadsereg vezérkari tisztjei előtt is hétpecsétes titok. Tabu a „Katyuska“, amelyet nemcsak érinteni, de nézni sem szabad, sem tisztnek, sem legénységnek. Aki a könyörtelenül szigorú tabu-törvényt megszegi, azonnal a helyszínen, minden külön bíráskodás nélkül halállal bűnhődik. Hogy a „Katyuska“ titkát megőrizzék, a vörösök elképzelhet tétlenül messze mentek az óvatos-ságban. Kezelőszemélyzetét a legnagyobb titokban képezték ki és s az embereket a kommunista párt legmegbízhatóbb, hétpróbás tagjaikból válogatták össze. Kiképzésük során valamelylnyiüknek külön esküt kellett tenniük, amellyel megfogadták, hogy inkább elpusztulnak, alávetik magukat a legnagyobb kínzásoknak is, de a „Katyuska“ titkát el nem árulják. Abban az esetben pedig, ha „Katyuska közvetlen veszedelembe kerülne, a náluk levő robbanóanyaggal felrobbantják, mielőtt az ellenség kezébe kerülhetne. A „Katyuska“ csak vendégszerepel. Annyira féltették a vörösök ezt a fegyvert, hogy a terepen is, a különböző arcvonalszakaszokon csak a legválságosabb helyzetekben alkalmazták, akkor is csak szórványosan. A „Katyuska“ például egy két sorozatnál többet nemigen szokott lőni egy-egy helyen. Az illető arcvonalszakasz parancsnokának sincs tudomása arról, hogy a „Katyuska“ tüzelőállásba érkezett, hanem legtöbbször ő is csak a „Katyuska" lövedékeinek jellegzetes robbanásaiból tudja meg, hogy a nehéz fegyver munkában van. Pár percnyi tüzelés után a „Katyuskát“ éppolyan gyorsan, ahogy hozták,elviszik tüzelőállásából, nehogy az ellenség bemérhesse a tüzelőállást és így megsemmisíthesse a féltett és drága fegyvert. Hiába volt azonban minden óvatosság, körültekintés és titokzatosság, a „Katyuskából“ két példány mégiscsak magyar kézre került az egyik ütközetben. Az előretolt bolsevista gárdaezredeket — a vörös hadsereg elitjeit — a megsemmisítés veszélye fenyegette az elszántan és keményen előretörő honvéd csapatok rohamvállalkozásai után. Mint utolsó mentség, érkezett állásába két „Sztálin-orgona“. Egy önfeláldozó őrmester mit sem törődve a rendkívül heves tüzeléssel, a szinte záporozó aknákkal, kis csapatával bátran előretört az itt keletre hajló Don mentén, a dombok oltalma alatt és oldaltámadással rajtaütöttek a két „Sztálin-orgonán“. Magyar kézbe került a féltett „csodalöveg“. A meglepett vörösöknek a védekezésre sem volt idejük már és így a két veszedelmes fegyver épen és sértetlenül került magyar kézre. Lássuk ezek után, mi is az a „Sztálin-orgona“. Lényegében véve új rendszerű aknavető, amelyből rakétaszerűen, egy sínrendszerről több aknát lőnek ki. A csövet tehát sín helyettesíti. Nyolc ilyen sín van egymás mellett a „Sztálin-orgonán“, de vannak két-, három és négysorosak is, vagyis tizenhat, huszonnégy és harminckét lövetűek. Az egyes lövedékeket gyors egymásutánban sütik el különleges berendezés segítségével, a robbanások tehát géppuskaszerűen követik egymást. Egy harminckétlövetű „Sztálin-orgona“ körülbelül 200—250 méter sugarú körben fejti ki hatását, amely az aknáéval teljesen megegyezik, itt azonban meg is állapíthatjuk, hogy erkölcsi hatása jóval nagyobb a valóságos hatásánál, tehát inkább kellemetlen hangjával, mint szilánkjaival veszedelmes. Ma, hogy a „Katyuska“ körül terjengő titokfátyol szétfoszlott, szétfoszlottak azok a legendák is, amelyek a „Katyuskáról“ a harcoló csapatok között keringtek. A „Katyuska“ ma már sokat veszített varázserejéből és nem is okoz különösebb meglepetést, ha egyikmásik arcvonalszakaszon felhangzik a „Sztálin-orgona“ rekedt ugatása. Legfeljebb, ha valamelyik öreg frontróka odadörmögi társának : — Orgonáinak már Sztálin elvtársék . .. Az irányított gazdálkodásra nemcsak a háborúban, de a békeidőben is szükség lesz! - mondta választói előtt a közellátásügyi miniszter Kecskemét. (MTI) Szász Lajos dr. közellátásügyi miniszter vasárnap meglátogatta Kecskemétet, amelynek egyébként képviselője is és a város választói előtt nagyobb beszédben ismertette a helyzetet s főleg közellátási kérdésekkel foglalkozott. Utalt arra, hogy soha sem titkolta az ország közvéleménye előtt a valóságot, de nem is titkolhatta el, mert elmúltak azok az idők, mikor a népet kiskorúnak lehetett tartani. Ma új utakra van szükség s a kormány ezért hozta azokat a rendelkezéseket, amelyekkel új rendszert alapozott meg az ország közellátása szempontjából. A beszolgáltatási kötelezettség mértékét a kataszteri tiszta jövedelem után állapították meg. A rendszer ellen támadások hangzottak el s egyeseknek az a véleménye, hogy tulajdonképen egy új természetbeni megadóztatásról van szó. Lehetséges, hogy vannak ennek az eljárási módozatnak hibái, azonban a jövedelmezőségen alapuló beszolgáltatási kulcs biztosítja a legjobban az ország szükségleteinek kielégítését. A miniszter a továbbiak folyamán foglalkozott azokkal a megjegyzésekkel, mintha az új rendszer a nagybirtokoknak kedvezne a kisgazdaságokkal szemben. A valóság éppen ellenkezője a beállításnak, s az efféle megállapításokat csak a rosszindulat szülte, mert a kataszteri kulcs az emberileg legigazságosabb megoldás. Az irányított gazdálkodás szükségességére mutatott ezután rá. Nyilvánvaló, hogy a mai időkben elő kell írni, mire van az országnak szüksége s a termelésnek ahhoz kell igazodnia. Elmúlt az az idő, mikor mindenkire rá lehetett bízni, hogy úgy gazdálkodjék, ahogy egyéni érdekeinek a legjobban megfelel. Ma azt kell termelni, ami az országra hasznos, nem pedig ami nagyobb hasznot ígér. Az irányított gazdálkodásra nemcsak a háborús adó a békeidőkben is szükség lesz. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy a állam gazdálkodik vagy kiméletlenül belenyúl az egyén életébe. Ellenkezőleg, az egyéni kezdeményezés és rátermettség lehetőségét továbbra is minden erővel támogatja. Takarékosság a tőkével és anyaggal ! Beszéde végén a miniszter a lármafa. Főispánunk nejének szívhezszóló karácsonyi felhívása nem szorul bővebb alátámasztásra. Cselekvő keresztény gondolat árad minden sorából s a magyar társadalom a háború negyedik évében nem szentelheti meg jobban a Megváltó születésének estéjét, mint a mozgalom minél fokozottabb támogatásával. Még élénken emlékezetünkben él az elmúlt év néhány őszintén és igazán felemelő karácsonyfaünnepélye. Látjuk a gyermekeket, mint az iskolatermekben boldog izgalommal, ragyogó szemmel tapad tekintetük a feldíszített fára s visszaemlékezünk a megnyíló lelkű szülőkre, akiknek szeméből előlopakodik a könnye, amikor látják, hogy a társadalom angyalkeze kicsinyeiknek is megadta azt a boldog örömöt, ami a Gondviselés rendeléséből karácsony előestjén minden gyermeknek, legyen gazdag vagy szegény, egyformán kijár. Milyen boldogan csendült fel a gyermek és felnőtt ajkakon a hálaadó zsoltár s annyi bizonyos, hogy ezekben a percekben feloldódtak és ködbevesztek a hétköznapok esetleg hideg és rideg otthonának nyomorúságai is. A társadalomnak gondoskodnia kell arról, hogy a sokszáz, boldog ígéretben várakozó gyermek számára ezidén is lágyuljanak a karácsonyi gyertyafények. A gyermeki lélek még nem érzi az idők könyörtelen és kíméletlen valóságát s a társadalomra vár a feladat, hogy legalább a jövő nemzedékeit töretlen hitben mentse át az elkövetkezendő emberibb és keresztényebb napjai számára. De vállalnunk kell a hozzájárulást magunkért is, akik érett fővel látjuk az emberiség nagy földindulását s mégis, sőt talán éppen ezért hinnünk kell, hogy a Megváltó születésének fordulója éppen az ilyen sorspróbáló időben jelentőségteljes. A társadalom önmagát váltja meg minden boldog gyermekarccal s 1942 karácsonyán az emberi és keresztényi megnyilatkozásokra különösen szükség van. 3 OU-At