Vahot Imre (szerk.): Remény, 1851. 1. kötet (Budapest, 1851)
ÜDV AZ OLVASÓNAK!
ÜDV AZ OLVASÓNAK! Több ideje már, hogy e táron nem találkozunk; több ideje már, hogy a forradalomnak mindent magával sodrott zivatara miatt a részvevő keblekkel nem közölhetem hazafiúi érzelmeim őszinte szavát. Mennyi változott, mi minden nem történt e rövid s mégis oly hoszszu és nagy fontosságú idő lefolyása alatt! — Hány szív vérzett el az óriási tusában, hány törött meg a csalódás, bánat, nyomor és kétségbeesés súlya alatt! — Hány kicsiből lett nagy, hány nagyból kicsiny, — és hány boldogból boldogtalan! — Mennyien vesztek el mindeneket, ami csak kedves, jó, szép és magasztosan üdvözítő e sötét alapszínű életben! De habár a sok érzékeny veszteség és csapás rémeivel oly sűrűn találkozunk is , mindazáltal inkább az önérzet, bizalom és remény földerítő, mint a kétségbeesés leverő indulatával kell egymás szemébe néznünk, s az alig hegedő sebek felszaggatása helyett a vigasztaló megnyugtatás gyógybalzsamával kell a szivek fájdalmait enyhítenünk. Ki az emberiség s egyes nemzetek változó sorsának történeti szellemét ismeri, nem tartozhatik azok sorába, kik a legújabban letűnt mozgalmak dúlásai miatt általuk túlsötét szilire festett jelenben semmi legkisebb alapelemét nem látják egy szebb jövő felvirulhatásának, és kik — nagyrészint sértett önérdekeik miatt — magukkal együtt nemzetüket s hazájukat is elveszettnek képzelvén, a néma buslakodás, tétlenség avagy czéltalan ábrándok karjaiba dőlnek. Nem nem! Ne akarjuk magunkat elevenen eltemetni. Hisz még nem legjobb barátaink is megismerik azt, hogy a férfias erény legkitűnőbb tulajdonaival bőven megáldott magyar csakugyan életrevaló, igazán megérdemli az életet, és hogy most épen nincs több oka szégyellie nevét, tételét, mint azelőtt, s tekintve ezt és szerencsésen kiállott ezredéves viszontagságait, még most sincs oka magát eltemetett halottnak hinnie. Sokat vesztettünk, az igaz, de más részről sokat is nyertünk, és sok nincs még elveszve, amit némely kábult fő és káprázó szem végkép elveszettnek tart. Ámde e tárgy bővebb fejtegetését bízzuk a filozófia és politika embereire. REMÉNY. \