Rendszerváltó archívum, 2017. június (2. évfolyam, 2. szám)
PORTRÉ - Ellenzék, párt, kampány. Interjú Tirts Tamással
Portré kormánynak támogatnia kell a határon túli magyarok ezirányú erőfeszítéseit� Említette Bálványost és a kárpátaljai táborozásokat. A személyes szál jelenléte, annak tudatosítása, hogy az országhatárt átlépve ugyanúgy magyarokkal találkozunk, kulcsfontosságú lehetett úgy akkor, mint ma is. A személyes kapcsolatok kialakulása mennyiben változtatta meg a kevésbé fogékony fideszesek viszonyulását a kérdéshez? Én a saját és a környezetem példáján láttam és éreztem, hogy minél többször mentünk a határon túlra, úgy változott a kérdéshez való viszonyulás azok körében is, akik a Fidesz liberálisabb szárnyához tartoztak� Mi, akik ezt kezdettől fontosnak tartottuk, próbáltuk ezt a vonalat erősíteni� Lássák, hogy ott, Bálványoson is magyarok élnek, akikkel normálisan lehet beszélni� Sőt, ki is tágítottuk ezeket a táborokat: úgy próbáltuk megszervezni őket, hogy a helyi román, ukrán, ruszin vagy éppen szlovák értelmiséget is be tudjuk vonni a beszélgetésekbe� Nagyon sajnálom, hogy ez az utóbbi vonulat – tehát a többségi nemzet képviselőinek jelenléte – mára szinte teljesen eltűnt� Ezekkel az ifjúsági táborokkal megpróbáltuk bebizonyítani, hogy békés eszközökkel, normálisan, kulturált együttléttel jóérzést adhatunk az ottani magyaroknak, akik mindezt hihetetlenül jó néven is vették� Ez a tapasztalat ma is segít: minél többet mennek határon túlra a gyermekeink – iskolával, családdal vagy barátokkal –, biztosan közelebb kerül hozzájuk annak érzése, hogy miért is jó a Kárpát-medencében együtt, és miért fontos, hogy minden nemzet a saját kultúráját, identitását megőrizhesse� Bálványos jellege persze megváltozott azóta, sőt ki is nőtte magát: „Tusványos” – a Bálványos és az új helyszín, Tusnádfürdő nevének összevonásából keletkezett név – ma már bizonyos értelemben a magyar kormányzati kommunikáció részévé is vált� (A napjainkig is a főelőadást tartó Orbán Viktort eleinte sem kellett győzködni, ő kezdettől jelen volt a táborokban�) Mint egykori történelem szakos bölcsész, hogyan látja: a magyar történelem fontos kérdéseiben mennyire voltak egységesek a Fidesz vezetői? Az ideológiai különbségek természetesen ezen a területen is jelen voltak� Emlékszem például a külföldi utazásokat értékelő beszámolókra, amelyek során Fodor Gábor részéről előjöttek erőteljes kritikák az emigráció bizonyos részével szemben – például nem szívesen akart volna találkozni a „szélsőjobboldali” Tollas Tiborral� De beszélhetünk 1956-ról is: ezzel kapcsolatban ugyan az esemény pozitív megítéléséről nem volt vita, de arról igen, hogy mit emelünk ki belőle� Az első időben persze csak annyit tudhattunk, hogy aki október 23-án vagy június 16-án az utcára megy, az bajba sodorja magát� Természetesen Kádár árulásáról és a megtorlásról sem volt véleménykülönbség köztünk� Arról viszont már inkább, hogy milyen szereplőket hangsúlyozunk: Fodor Gábor vagy Hegedűs István sokkal fontosabbnak érezte például a reformkommunista vonulatot� A Fideszről szóló állambiztonsági jelentések bizonyítják, hogy a kommunista hatalom nagy figyelemmel kereste azokat a pontokat, ahol az ellentétek kiélezhetőek voltak. Ezekben a jelentésekben a vidék-főváros ellentétet látták egy ilyen tényezőnek. Ez valóban érvényes lehetett? A kollégisták között megjelenő vidéki „mag” mennyire volt meghatározó? Ez nagyon érdekes kérdés� A kollégiumok fiataljai alapvetően vidéki hátországot hoztak magukkal� Ráadásul viszonylag hamar létrejöttek a vidéki és kistelepülési Fidesz-csoportok is, tehát nem csak a kollégisták jelentették ezt a magot� , lefordítva „népi–urbánusnak” – nagyon általánosítva zsidó–nem-zsidónak – nevezett ellentét szerencsére nem jelent meg a Fideszben� Soha, ekkor és később sem éreztem, hogy ennek a pártban jelentősége lett volna� Nem véletlenül vallottuk kezdettől, hogy a népi-urbánus – ekkor MDF–SZDSZ-ellentétként testet öltő – viszály meghaladására törekszünk�