Rendszerváltó archívum, 2017. szeptember (2. évfolyam, 3. szám)

VEZÉRFONAL - Lezsák Sándor: A magyarság esélyei

Vezérfonal élni, dolgozni, nemzeti sajátosságainkat kibontakoztatni� Ahogy élünk, ahogy mi vagyunk itthon, Csoóri Sándor szavai­val, beteg lelkületű ország� Ilyen állapot­ban elszakított vagy elszakadt testvére­inket sem vagyunk képesek megtartani, védelmezni� Vagy éljük tovább a jobbító szándékot is elpazarló vegetáló nép sor­sát, vagy megpróbáljuk a lehetetlent, hogy elérjük a lehetségest� Életünket teljesen be kell vallanunk� Azonban a tárgyilagos elemzés, a közösség igazának fölismerése kevés� A magunk együttes cselekvésének a lehetőségeit is számba kell vennünk, meg kell teremtenünk� A kimondott igazság megvalósításának fáradalmait, terheit és gyötrelmeit pedig vállalni kötelességünk� Fogalmazom mindezt a félelem nélküli élet reményében, mert hiszek abban, hogy a magyarság a maga akaratából, erejéből, értékálló hagyományainak megőrzésével, fejlesztésével, legjobb gondolkodóinak elképzelése szerint rendezze be és működtesse az életét� Kívánom, hogy e baráti beszélgetésen, tanácskozáson le­gyen jelen az utódainkat, gyermekeinket féltő felelősség, a nyugalom, a cselekvés­re szigorító egyenes beszéd� Az elmúlt esztendőkben sokszor kény­szerültünk olyan hajóra, amelyről nem tudtuk, hogy hol fog kikötni� Olykor még a kiszáradt medret sem vettük vagy vehettük észre� Így lett az indulásból megérkezés, a vitorlavászon pedig fehér zászló� A mai találkozó előkészítői nevé­ben megkérem Fekete Gyulát, hogy kor­mányozza jó vizekről még jobb vizekre, jó kikötőbe a beszélgetést, e tanácskozást, amelynek címe: A magyarság esélyei� (Az első lakiteleki találkozón, 1987. szep­tember 27-én elhangzott köszöntő szöve­ge. Első megjelenése kötetben, Lakitelek, 1987� A magyarság esélyei� A tanácsko­zás hiteles jegyzőkönyve. Szerk. Agócs Sándor, Medvigy Endre. Lakitelek, Anto­lógia, 1991.) „Választ kell adnunk arra a sorsunkat eldöntő kihívásra, amelybe a magyarság története során immár sokadszor kény­szerült.” (Idézet Lezsák Sándor köszöntőjéből). A háttérben Fekete Gyula és Pozsgay Imre.

Next