Rendszerváltó archívum, 2017. szeptember (2. évfolyam, 3. szám)
VEZÉRFONAL - Lezsák Sándor: A magyarság esélyei
Vezérfonal élni, dolgozni, nemzeti sajátosságainkat kibontakoztatni� Ahogy élünk, ahogy mi vagyunk itthon, Csoóri Sándor szavaival, beteg lelkületű ország� Ilyen állapotban elszakított vagy elszakadt testvéreinket sem vagyunk képesek megtartani, védelmezni� Vagy éljük tovább a jobbító szándékot is elpazarló vegetáló nép sorsát, vagy megpróbáljuk a lehetetlent, hogy elérjük a lehetségest� Életünket teljesen be kell vallanunk� Azonban a tárgyilagos elemzés, a közösség igazának fölismerése kevés� A magunk együttes cselekvésének a lehetőségeit is számba kell vennünk, meg kell teremtenünk� A kimondott igazság megvalósításának fáradalmait, terheit és gyötrelmeit pedig vállalni kötelességünk� Fogalmazom mindezt a félelem nélküli élet reményében, mert hiszek abban, hogy a magyarság a maga akaratából, erejéből, értékálló hagyományainak megőrzésével, fejlesztésével, legjobb gondolkodóinak elképzelése szerint rendezze be és működtesse az életét� Kívánom, hogy e baráti beszélgetésen, tanácskozáson legyen jelen az utódainkat, gyermekeinket féltő felelősség, a nyugalom, a cselekvésre szigorító egyenes beszéd� Az elmúlt esztendőkben sokszor kényszerültünk olyan hajóra, amelyről nem tudtuk, hogy hol fog kikötni� Olykor még a kiszáradt medret sem vettük vagy vehettük észre� Így lett az indulásból megérkezés, a vitorlavászon pedig fehér zászló� A mai találkozó előkészítői nevében megkérem Fekete Gyulát, hogy kormányozza jó vizekről még jobb vizekre, jó kikötőbe a beszélgetést, e tanácskozást, amelynek címe: A magyarság esélyei� (Az első lakiteleki találkozón, 1987. szeptember 27-én elhangzott köszöntő szövege. Első megjelenése kötetben, Lakitelek, 1987� A magyarság esélyei� A tanácskozás hiteles jegyzőkönyve. Szerk. Agócs Sándor, Medvigy Endre. Lakitelek, Antológia, 1991.) „Választ kell adnunk arra a sorsunkat eldöntő kihívásra, amelybe a magyarság története során immár sokadszor kényszerült.” (Idézet Lezsák Sándor köszöntőjéből). A háttérben Fekete Gyula és Pozsgay Imre.