Rendszerváltó szemle 2022. tavasz-nyár (7. évfolyam, 1-2. szám)
A 20. SZÁZAD (H)ARCAI - Tomaji Attila: Vékony jégen. Németh László (1901–1975) - a történelem árnyékában
Rendszerváltó Szemle 2022/1-2 138 Úgy licitált reánk, mint vásott, Kegyetlen uzsorás: a más sors. Ha harcaink parázsa lobbant, Világok gyúltak ki, Sohse tudott az igazsághoz Igazunk minket eljuttatni: Hamupipőke a magyar kín."14 3. A húszas években felerősödött az érdeklődés a magyar falu és népművészet iránt, amely az igaz, nemzeti önismeret igényével társult. Ennek is köszönhető az empirikus szociológiai kutatások megkezdése. Nyilván a trianoni tragédia is közrejátszott abban, hogy a magyar értelmiség egy részében igényként merült fel egy új, reális nemzetismeret megszerzése, amit korábbi írók, így Ady, Móricz vagy Szabó Dezső eszméi is termékenyítettek. Trianon óta a hivatalos felfogás egyszerre vállalta az állam- és kultúrnemzeti felfogást (lásd Szent István-i állameszme vagy Klebelsberg Kunó elképzelései), az új nemzedék viszont, így Németh is, utóbbit tartotta követendőnek. Németh Lászlóban új irodalmi és politikai program körvonalazódik, amelyet hite szerint egy színre lépő fiatal írói nemzedék valósíthat meg. Első, e programot körvonalazó írása Népiesség és népiség címmel jelent meg, amelyben leszögezi, hogy „Ami pedig a jelent illeti, tagadhatatlan, hogy az egész magyar társadalomnak egyetlen rétege van, ahol a magyar poézis számbavehető érceket találhat: a föld népe." Elkülöníti egymástól a népi és a népies irodalmat, ez utóbbi nem más, mint „Petőfi költői életformája", annak utánzása, csak irodalmi iskola, öröklött jelmez és dogmatika vagy „életpóz", ahogy Halász Gábor mondta. S amit meghirdet: „a magyar költészet sohasem lehet más, mint népi. [...] legnagyobb képviselőiben mindig népi volt. [...] A legdekadensebbnek látszó, de igazi költő magyarról mindig kimutathatod, hogy a néptől kapta azt a vitális színt, amely a nemköltőktől megkülönbözteti. [...] a népiség: a magyar költészetnek és a magyar népnek és egymásrautaltsága: természeti igazság. Nagy magyar költő csak az lehet, aki a magyar eredetiség medencéjéből meríti meg a maga eredetisége korfóját." Ugyanebben az évben az Új reformkor felé című írásában arról számol be, hogy „Trianon óta egy új írónemzedék előőrsei verődnek egyre sűrűbb rajvonalba", és hogy „Ezekben a kritikus percekben a magyar író görcsösen keresi népe létjogát. Fölfedezi erői nagy tartályát, a föld népét, s fölfedezi életereje bizonyítékát, a magyar irodalmat. A magyar nép Európa egyik legszívósabb népe, mindent kibírt, és sorsa, alkata, nyelve egy csodálatos, sejlő, de ki nem alakult kultúra humuszává rétegezte."17 Programadó írásait egyre többen olvassák, a magyar szellem korábban szerteágazó higanygolyócskái egymás felé fordulnak, programokká, társaságokká, szellemi műhelyekké olvadnak össze. Kiemelendő közülük például az egyetemi fiatalságot tömörítő, a népi írók mozgalmának elindításáért sokat tevő Bartha Miklós Társaság, amely Ady és Móricz nevét tűzte zászlajára. A társaság 1925-30 közötti munkájában részt vett Németh László, Kodály Zoltán, Féja Géza, Erdélyi József, Kodolányi János, József Attila, Illyés Gyula, akik írásaikkal egy új agrárprogram iránt keltettek figyelmet. Ez végső formáját 1930-ban nyerte el József Attila a magyar ifjúságot megszólító Ki a faluba! című, ma már szintén elhallgatott röpiratában. Az új generáció első közös estje 1929. február 27-én még a pesti Vigadóban zajlott, a Bartha Miklós Társaság Új Magyar Föld költői estjén, ahol Németh László foglalta össze az új igényekkel fellépő nemzedék hitvallását. Azonban a „népiek" Debrecent választották szellemi központjuknak, itt született meg a népi írók legjelentősebb fóruma, a Válasz (1934) is, amelynek megalapításában és szerkesztésében (Fülep Lajos és Gulyás Pál mellett) társszerkesztőként ő is Németh László érettségi képe (1919). „Oda az ország, és én most kezdem érezni, mit jelent Európa utolsó, rabszolga országában élni. Nem tudom, mi nagyobb bennem: az ántánt gyűlölete vagy a saját tehetetlenségünk fölötti kétségbeesés” - írta Oszoly Kálmánhoz ebben az évben. Fotó: Németh László Társaság retorki.hu 14 Ady Endre: Elhanyagolt, véres szívünk. In: Uő: A halottak élén. Budapest, Pallas, 1918. 15 Németh László: Népiesség és népiség. Napkelet, 1928. 02. 15. 274-276. 16 Uo. 17 Uő: Új reformkor felé. Napkelet, 1928. 04. 01.535-539.