Repülés, 1968 (21. évfolyam, 1-12. szám)

1968-07-01 / 7. szám

A VILÁGB ■HWHBMMI ÉS ESÉLYEINK -A HAZAI BAJNOKSÁGOK A REPÜLŐSPORTOK JÖVŐJÉRŐL BESZÉLGETÉS RÉTI ANTAL ELVTÁRSSAL, A MAGYAR HONVÉDELMI SZÖVETSÉG FŐTITKÁRHELYETTESÉVEL. Az idei versenyévad igen zsúfolt. Három világbajnokság, a hazaiak közül a nemzeti és a területi bajnokságok, a motorosok, a vitorlázók és ejtőernyősök részéről rendkí­vüli erőfeszítést kívánnak. Nem kevés a gondja az edzőknek és a sportvezetőknek sem. A Magyar Repülő Szövetség társadalmi szakbizottságai már az év első napjától megszakítás nélkül dolgoznak, hogy egyrészt a válogatott keretek edzésterveit kidolgozzák, másrészt, hogy ezeket a repülőtereken pon­tosan végre is hajtsák. Ezekről az aktuális kérdésekről beszélgettünk az MHSZ főtit­kárhelyettesével. Milyen a repülősportolók felkészült­sége a vitorlázó, a motoros és az ej­tőernyős világbajnokságra. Milyen eredményeket vár szereplésüktől. — Először talán a vitorlázó repülőkről. A válogatott keret távlati összeállításához már a múlt évben hozzákezdtünk és a felkészü­lést is akkor kezdtük meg. Erre szükség volt, mert a lengyelek szokatlanul korán rendezték meg a vb-t. Az edzőtábor Duna­keszin volt, ahol a keret tagjai egyenként 70 órát repültek, az edzésterv előírásai szerint. A tábor jól sikerült, a versenyzők szívósan folytatták edzőrepüléseiket, minden vb szám elemeit következetesen gyakorolták. Az idő­járás napi viszonyait is úgy használták ki, hogy közben a lengyel időjárás eshetőségei­vel is számoltak. A már kialakult gárda a tábor végén a taktikát, a páros repülést is gyakorolta. A csapat technikai eszközei — elsősorban a gépek — a vb mezőnyének közepén állnak. Van eltérés a legújabb verseny­gépektől, de ez nem olyan nagy, hogy azt egy nagytudá­sú, jó idegzetű versenyző ne tudná ellensú­lyozni. A papírforma szerint reális lehet, hogy versenyzőink közül egy vagy kettő a 10. és a 20. hely között végez. Ha a lépés kijön, talán még jobb eredményt is elér­hetünk. Ilyen esetleges helyezés jelentőségét akkor mérhetjük fel igazán, ha figyelembe vesszük, hogy a két géposztályban összesen 102 versenyző áll rajthoz. Ez rekord szám, mert ennyi pilóta a vb történetében még nem nevezett. Az ejtőernyősök is nagy erőpróba előtt állnak. Augusztus 9-től 24-ig Grazban mér­kőznek a világ legjobbjaival, 5 férfi és s nő­versenyzőnk vesz részt a vb küzdelmeiben. A válogatott keret most van a második ed­zőtáborban. Az elsőn a férfiak és a nők a célugró számokat gyakorolták. Itt a fő fel­adat a gyakorlat-elemek bevésése volt. A férfiak pedig a stílusidő leszorításán dolgoz­tak. Jelenleg , a második táborozáson, már a vb kiírt számait gyakorolják. A férfiak teljesítménye javuló és egyenletes formát mutat, a lányok közül a célugrásban csak Stanek Erzsébet nyújt egyenletes teljesít­ményt. Az ejtőernyős világbajnokságok ed­dig mindig tartogattak meglepetéseket. Most sem lehet előre jósolni, hiszen már a múlt év őszétől kezdve, szinte fantasztikusnak tű­nő egyéni és csoportos eredményeket ugrot­tak külföldön. Grazban a kiváló technikai tudáson kívül a jó idegekre is szükség lesz. Aki majd bírja idegekkel közvetlen a cél felett, az jó helyre „centizheti” be magát. Úgy gondolom, hogy a férfiak csapatcélugró számaiban bekerülhetünk az első 6 közé. A stílusugrás már sokkal nehezebb dró­k, itt a 10. és 20. helyre számíthatunk. A lányok szereplése inkább tapasztalatszerzés lesz, mert a csapatban több újonc van. A máso­dik edzőtábor természetesen még sokat ja­víthat a felkészülésen, s mi bízunk a fiúk­ban, s a lányokban is. Ejtőernyőink a vi­lágszínvonalon vannak. Az amerikai Para­­commanderek és a csehszlovák PTCH-7-esek jelenleg a világ legjobb ernyői. Reméljük, hogy csapataink a tőlük már megszokott erővel és lelkesedéssel küzdenek majd. Motoros műrepülőink Magdeburgban áll­nak rajthoz. A felkészülés Hajdúszoboszlón volt. A tábor sikeréhez minden feltételt biz­tosítottunk, s a gépeink is az élvonalbeli Z-526-osok. Technikailag tehát jól állunk, most már csak a jó szereplés van hátra. Az eredményeket, s a helyezéseket illetően még jóslásokba sem bocsátkozhatunk. Magde­­burgban a világ legjobb műrepülői szállnak gépbe, s emellett a pontozás rendszere is szolgálhat meglepetésekkel, hiszen a jelen­legi pontozási forma mellett nem lehet az elbírálásból a szubjektív elemeket teljesen kirekeszteni. Csapatunk a felkészülés során a kötelező számok pontos repülésére töre­kedett, versenyzőink erre koncentráltak. A szabadon választottban pedig a kivitelezésre, az egyes elemek harmonikus illeszkedésére és a helyezkedésre törekedtek. Ilyen zsúfolt vb program mellett van-e idő a hazai versenyek és baj­nokságok megrendezésére, és egyál­talán lehetséges-e a hazai programot elhalasztás nélkül betartani.­­ A hazai versenyeket, a nemzeti vitor­lázó bajnokság kivételével megrendezzük. Az MRSZ elnöksége a jövőre vonatkozóan fontolóra veszi, hogy a vb éveiben esetleg nem rendezi meg a nemzeti bajnokságot, helyette a területi bajnokságokat szorgal­mazza, ami egyöntetű vélemény szerint az utánpótlás bázisa lehet, így a budapesti, a Dunántúli és a Tiszántúli bajnokságok le­hetőséget nyújtanak majd a vidéknek arra, hogy ezúton kerüljenek fel a nemzeti ver­senyre. A hagyományos ejtőernyős versenyekre is sor kerül. A nemzeti bajnokság, a területi versenyek és az ejtőernyős négytusa bajnok­ság tehát a versenynaptár szerint lesz lebo­nyolítva. A négytusán eddig kevesen vettek részt, a klubok területileg nem a legjobban felkészült versenyzőiket nevezték, így az országos alacsony színvonalú küzdelmeket hozott. Ez a bajnokság pedig több figyelmet érdemel. Megfelelő szinteket kell megállapí­tani hozzá, s ezekre helyileg jól fel kell ké­szülni és csak a kiváló eredményeket elért csapatokat szabad az országosra nevezni. Ha a területi ejtőernyős sportvezetők megértik, hogy általában mit jelen egy jól négytusázó csapatból kiemelni és a területi, majd a nemzeti versenybe benevezni egy-egy kiváló ugrót, akkor érhetik el sokszor hangoztatott kívánságukat, azt hogy a nemzeti verseny mezőnyében minél több vidéki sportoló áll­jon rajthoz. A műrepülő bajnokságra is sor kerül. Mű­repülőinktől és a szakvezetéstől kissé gyor­sabb és egyenletesebb fejlődést várunk,­­ természetesen figyelembe véve az érési időt. A hazai bajnokságra külföldi műrepülőket is meghívtunk, de éppen a vb miatt kevesen tudnak eljönni, hiszen ők is szűkiben van­nak az időnek. A műrepülő bajnokságunkon kívül minden nemzeti versenyünkre elküld­tük a meghívókat. A nyári programunkban szerepelnek még a honvédelmi napok. Ezeken a közkedvelt vitorlázó, motoros és ejtőernyős számok is sorra kerülnek. A honvédelmi bemutatókat kedveli az ifjúság, felkelti érdeklődésüket a technikai sportok iránt, de ezen túlmenően a fiatalok kiválasztásához is segítséget nyúj­tanak. Az utóbbi időben pesszimista hangok hallatszanak a repülősportokat — fő­ként a motoros és a vitorlázó repü­lést illetően. Az a hír terjed, hogy e nagymúltú sportág nálunk lassan el­sorvad. — A repülősportok nem fejleszthetők olyan mértékben, mint más sportágak. Min­denki előtt ismeretes, aki valaha is foglal­kozott repüléssel, hogy a repülés nagyon költséges sport. A honvédelmi felkészülést illetően az MHSZ feladatai növekednek. Ezért az adott anyagi lehetőségek mellett ki kell alakítani a helyes elosztási arányokat az egyes honvédelmileg jelentős sportágak között. Hogy a szakágak milyen arányban részesülnek az állami anyagi támogatásból, azt a szükségletek szabják meg. A repülés­nek is megvan a helye, a szerepe és a fon­tossága a szövetség rendszerében és ennek megfelelően részesül. Nincs tehát szó elsor­vasztásról, nem tervezünk központi intéz­kedéssel repülő, illetve ejternyős klubot megszüntetni — de csak a meghatározott ke­reteket használhatjuk fel­ e célra. A gazda­sági irányítás új rendszerében, amikor az ország éppen az általános életszínvonal egyenletes emelésének megteremtésén fára­dozik, nem megoldható, hogy az MHSZ a költségvetéséből olyan sok repülőteret fenn­tartson, amelyeken jelenleg repülés folyik. A szövetség állami támogatásban részesíteni csak azokat a repülőtereket és klubokat tud­ja, amelyek konkrét előképzési feladatokat látnak el, repülő-hajózó és ejtőernyős vonat­kozásban. Azt jelenti ez, hogy a többi repülőklub „el­sorvad”? Erről nincs szó! Nem sorvad el az a repülőklub, amely megtalálja a társada­lommal a megfelelő kapcsolatot. Az sem, amelyik a társadalmi szervekkel jól együtt­működik és a honvédelmi fejlesztésben ér­dekelt üzemekkel már kialakította, vagy ki­alakítja a patrónusi kapcsolatot. Ahol a tár­sadalmi kollektívák vállalják a repülőtér fenntartásához a hozzájárulást, ott még a mai szintjéről is feljebb juthat egy-egy re­pülőklub. Az érdekeltek jól tudják, hogy üzemeink és vállalataink ma is segítik a re­pülőket. Van olyan, amelyik repülőgépet vásárol a neve alatt működő klubnak, s olyan is van, amelyik a repülőtér karban­tartásához járul hozzá. Nem is egy repülő­klubunkban a tagság vállal többlet termelő munkát, s az így szerzett pénzt fordítják re­pülésre. Másutt a repülőklub mérnöktagjai vállalnak százezres nagyságrendű — a nép­­gazdasági tervet segítő — külön munkát, s ezzel bővítik klubjuk anyagi lehetőségeit. Repülősportunk történetében számos példa van arra, hogy az egészséges patriotizmus, ha nem is csodákat, de az idők folyamán mindig jelentős lehetőséget teremtett a re­püléshez. Tehát nincs­ szó sorvasztásról! — csupán a fő feladatokra koncentrálásról. Az a sport­ág, amely egy évben a sportnaptára szerinti hazai versenyeken kívül három világbajnok­ságon vesz részt,­­ és úgy tudja biztosítani a sportolók felkészítését, ahogy azt a szö­vetség biztosítja, az nem sorvad! Az ésszerű átszervezéssel inkább arról van szó, hogy a repülősportokban eddig kivívott tekinté­lyünket megtartsuk és növeljük. Ez pedig minőségi, nem pedig mennyiségi szemléletet kíván. Úgy vélem, hogy e beszélgetéssel meggyőztük a repülő sportok eddig is fá­radhatatlan, lelkes művelőit, e szép sportág szerelmeseit. SÁROSI GYULA 3

Next