Repülés, 1968 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1968-01-01 / 1. szám
1967 a rekordok éve volt Nem akarjuk részletesen áttekinteni az 1967-es év szenzációs eredményeit, csak néhány sorban emlékezünk azokról a rekordokról, amelyek a modern vitorlázórepülés minden rejtett lehetőségét megcsillantották. Csodálatra késztető, hogy azok az értékek, amelyek néhány éve még a tervezőasztalon voltak, ma már a FAI rekordlistáján szerepelnek. A lenyűgöző pedig az, hogy ezek az eredmények csak bevezetések, mert a világ jelenlegi gépparkja ennél még többre is képes. Kezdjük talán a legrövidebbel. A múlt év július 30-án El Mirage-ban (Kalifornia) Nannes Sanke, Libellével és S. Ivans, Sisuval 100-as háromszögre indult. A jobb időt Linke futotta 130,1 km ó átlaggal. Ivans „csak” 134,3 km ó-t tudott elérni. A 300-as háromszög is a nagy „futások” színtere volt. Pat Beatty saját építésű BJ-3-al viszonylag gyenge időben 127,4 km/ó-t ért el, de nem sokáig örülhetett neki, mert még hitelesítés előtt, június 4-én a nyugatnémet Alfred Roehm egy BS-lel elhagyta a földet és mire hazaért, tarsolyában volt a világrekord 138,0 km/ó átlaggal, ami kereken 18 kmóval volt jobb Georg Moffat 1964-es világcsúcsánál. A szovjet sztyeppék termékei sem maradtak kihasználatlanul. Június 3-án Isabella Gorokova, Zinaida Kuznyecovával, mint utassal, egy Blanik fedélzetén 870 km-t repült, ami egyszerre szabad és céltáv világrekord is. A férfi kategóriában két szovjet pilóta 916 km-t repült, de a részleteket még nem ismerjük. Valószínű, hogy ez is céltáv világrekord lesz. És végül, de nem utolsósorban augusztus 19-én a Twentynine Palms—Parker—Searchlight 500-as háromszögútvonalat Katinszky Elemér magyar származású vitorlázórepülő Libelléjével 4 óra 11 perc alatt tette meg, és ezzel 122,5 km/órás új világrekordot ért el. A rekordok értékét még növeli az, hogy 1967 nem volt világviszonylatban egy páratlan jó időjárású év. Ezeket a rekordokat a pilóták és a gépek érték el. 124 fő/s feladatokról Ilyenkr a repülőtereken már lelassult az élet, s a klubtagság a zöld gyepről a hangárokba, a műhelyekbe, és a kellemes klubokba vonult vissza. Itt viszont megélénkül az élet, s a nyári kellemes emlékek mellett megkezdődik az új évadra készülődés. Vérbeli repülőélet ez is, hiszen ilyenkor újhódik a klub, új fiatal fiúk és lányok kezdik ízlelgetni a repülést, s amelyik megszereti, az hosszú időre eljegyzi magát vele. Mindez természetesen újabb gondokkal, és igényes munkával jár, mert a repülőtéri nyár csak az érem egyik oldala. A klubok aktivistái ilyenkor télen kezdik gyümölcsöztetni az iskolák nyári repülőtér-látogatásait. Elmennek a középiskolákba, s megkezdik a körültekintő szervezési munkát. Nem kis feladat ez, de amelyik klub gondolt a jövőjére, annak kevesebb dolga akad vele. Szerencsére a mi repülőklubjaink értik a dolgukat, s jóformán mindegyiknek van egy, vagy két olyan középiskolája, ahonnan a nevelők segítségével kiválasztják a leendő repülőket. Most van az ideje az elméleti tanfolyamatoknak is, amelyen az új és a régi növendékek tudásukat gyarapítják, és felkészülnek a gyakorlati repülésre. Addig is van azonban teendő elég! Az első és a legfontosabb, hogy az év kiképzési feladatait jó eredménnyel befejezzük, ezzel alapot teremtsünk a nyári repülőtéri munkának. A repülőélet „új mechanizmusa” e térre két változást hoz az eddigiekhez képest. Az egyik az, hogy a szokásos szemle, amelyet egyszerre szoktak elvégezni a kluboknál, most három részre tagozódik. A másik, hogy a repülés télen sem áll le, — a motoros repülésről van szó —, és az ejtőernyős kiképzés egy része is tovább folyik. A szemlékkel kapcsolatos változás első fázisa a klubok belső szemléje. Ez azt jelenti, hogy ki-ki a maga portáján rendbe szedi, és kellő felkészítéssel csatasorba állítja a klub erőit. Ennek a szemlének idejét a klub maga határozza meg. A második menet a repülőtér üzemben tartásának szemléje, a harmadik pedig a repülőtér műszaki szemléje, a repülőeszközök karbantartásának, és javítási munkáinak szemléje. Ennek idejét a szövetség repülési osztálya állapítja meg, klubok, illetve repülőterenként. A szemlék sikere és a repülés gyakorlati megkezdése megkívánja, hogy a klubok a határidőket pontosan betartsák. A munka jó minőségű elvégzése a nyári kiképzés alapvető feltétele. A klubtagság munkájának megszervezése, és az alkatrészek, illetve a javítási kapacitás biztosítása mindent eldöntheti jól, vagy rosszul! A repülési szünetek mindenkor azt is jelentették, hogy az így kieső gyakorlat a nyári újrakezdéskor feltétlenül megmutatkozott. Magyarán: A nem folyamatos repülés elnyújtotta a kiképzést, s a kieső repülési időt sietve, és gazdaságtalan módon kellett pótolni. Az egyenletes fejlődés szempontjából mindkettő hátrányos. Ezért a tél folyamán a motoros növendék-kiképzés, a repülőgépvezetők gyakorlatban tartása, és a motoros műrepülő válogatott edzése nem szünetel. E rendelkezés kiképzési és gazdasági jó kihatása nem kétséges, és az egész mozgalomra gyakorolt pszichológiai hatása sem lebecsülendő. Az állandó, folyamatos foglalkozás rendszeresebbé teszi a klubéletet, nem lesz „téli kényszerszünet”, ami — tisztelet a sok kivételnek — a patópáloskodást olykor egynémely klubban magával hozta. A gépek és a repülőeszközök kihasználtsága is fokozódik azáltal, hogy az igénybevétel zömmel nemcsak nyáron történik, hanem egész éven át, és ami a fő, — egyenletesen. Ezek velejárói a tervszerű karbantartás könnyebbsége, a folyamatos üzem, és általában a téli leállás hátrányainak megszűnése. Ugyanez vonatkozik az ejtőernyős járvány téli foglalkoztatottságára, a gyakorlati ugrásokra, és az ejtőernyős válogatott munkájára. Egyenletesebb lesz a kiképzés, ami az ernyők jobb kihasználásával jár, s több ugrást lehet végezni. Továbbá e rendelkezéssel a válogatott keret egyik fő problémája oldódik meg. Mert igaz ugyan, hogy a válogatott keret tagjai eddig is ugrottak télen, de ez nem volt rendszeres. Télen csak akkor ugrottak, amikor a következő év nyarán nemzetközi versenyre, vagy világbajnokságra készültek. A versenysportok nem lehetnek eredményesek állandó és rendszeres edzés nélkül. A kihagyás tönkreteheti a felkészülés egész munkáját, és nehezen behozható hátrányokkal jár. Ha ez érvényes minden sportágra, akkor a repülősportokra különösképpen érvényes, mert itt a kondíció, a gyakorlat mellett a technika kezelése is az egyik fő tényező. Az újabb rendelkezések, amelyek a klubok nagyobb önállósága közepette lépnek életbe és hatnak majd, feltétlenül éreztetik jó hatásukat. De csak akkor, ha a klub és a sportvezetők, az edzők, és a repülőmunka különböző területein dolgozó aktivisták — úgy mint eddig — egységesen, jól és okosan felkészülve látnak munkához. Nem kétséges, hogy a klubokban e munkára megvan az erő, és a helyi társadalmi erőket is képesek magukkal ragadni feladataik megvalósítására. Erre számos példa van az országban. Repülőklubjaink kapcsolata a társadalmi szervekkel, elsősorban a KISZ-szel országszerte jó. Iskolák és intézmények vezetői állnak a repülőklubok mellett, mint segítő, és segített társak. Pedagógusok támaszkodnak klubjaink munkájára, és egyben segítőtársak a klubon belül folyó nevelésben. Alig van olyan repülőklubunk, ahol legalább egy szakképzett pedagógus ne repülne, és ne segítene a növendékek nevelésében. Végső soron: A legszélesebb társadalmi összefogást kell létrehozni az eddigi jó munka mellett, hogy az új rendelkezésekkel, a kiképzési munka hatékonysága növekedjék, és a repülősportolók eredményeikkel ott álljanak más sportágak jeles művelői mellett. 3