Respublika, 1995. január-március (2. évfolyam, 1-13. szám)
1995-03-03 / 9. szám
CÍMLAP-HÁTTÉR interjúkból vagy a tematikusan csoportosított adathalmazokból. Az 1984 óta létező, kétszázötvenezer oldalnyi szöveget tároló lemez már Magyarországon sem ismeretlen, a gyártók álma, hogy ezer forint alatti áron, jó minőségű anyaggal árasszák el a magyar piacot. A fent leírt, egymással mellérendelt viszonyban lévő információkat tartalmazó CD-ROM az úgynevezett eseményorientált programozás révén válik kézzelfogható valósággá. Az egyik ismert hazai fejlesztővel, Győre-Szűcs Sándorral, a Belügyminisztérium Informatikai Kutató Intézetének munkatársával beszélgettünk. - A multimédiában az a jó, hogy mindenki máshonnan közelíti meg a feladatokat - magyarázza -, én a CD-ROM mellett döntöttem, mert mindenki számára elérhető és könnyen kezelhető, olcsó közvetítőnek tartom az információs szuperműút és a semmi között. Ezért olyan programokat igyekszem kidolgozni, amelyek nem egyfajta logikát követnek (elindulnak egy pontból, és a fejlesztő logikája szerint eljutnak egy másikba), hanem választási lehetőségeket biztosítanak a felhasználóknak. A multimédia szó hallatán az emberek többsége valamiféle nagyon bonyolult, nagyon komoly, nagyon modern dologra gondol, de hogy pontosan mi lenne az, nem igazán tudja. Hogy a multimédia nem csupán a gigantikus vágyak kategóriájába sorolható, azt Győre- Szűcs Sándor szavai is bizonyítják. Ha a néző kilép a kétdimenziós, papíralapú világból, ha valakinek van egy diavetítője és egy könyve, vagyis egyszerre olvas és lát egy illusztráló filmet, a két forrás adatait pedig összeveti és együtt értelmezi, az már multimédia. A CD-ROM ezt valósítja meg magasabb szinten, nagyon olcsón és hatékonyan. Most készülő Budapest CD-m archív képeket, ezer fényképet, húszpercnyi videofilmet, háromszáz gépelt oldalnyi szöveget, hat óra hanganyagot, térképet tartalmaz majd, négyezer forintért. Ha ez nyomtatott formában jelenne meg, a többszörösébe kerülne. Természetesen látszanak az elgépiesedett világ veszélyei is, melyek épp a hatékonyságból, az információs társadalom egyik nagy eredményéből fakadnak. Ez az, ami alkalmat ad a manipulációra, hiszen így rögzülnek az emberi tudatban leggyorsabban az információk. Bizonyos Internet-szerelem A kellékek: egy személyi számítógép, egy modem és egy előfizetés a legközelebbi internet-hálózatba. Cserébe: tiéd a világ. Három-négy évvel ezelőtt a beszélgetni vágyó nyugat-európai fiatalok között a fanfolyamújság volt a divat. Ez úgy festett, hogy mondjuk az amszterdami egyetem társalgójából elküldtek egy háromoldalas faxot a helyi drog-, nő- és tanszéki hírekről a würzburgi egyetemre, onnan a Sorbonne-ra, onnan a Yale-re, majd vissza Amszterdamba, ahol reflektáltak a hírekre, s megint elölről... Ma már ez a múlté, a fax lassan technikatörténeti műemlék lesz. Az új amszterdami önmeghatározás szerint ők nem a csatornák városában laknak, hanem a „digit stadtban”, ahol a coffeshopokban és a pályaudvaron elhelyezett nyilvános terminálok, valamint az otthoni számítógépek segítségével beszélgetnek az összes kontinenssel. A rendszer lényege az, hogy ha a modemmel felszerelt számítógépedet az Internet-hálózatra csatlakoztatod, telefonvonalon történő adatátvitel útján bárkivel beszélgethetsz, aki aktuálisan a rendszerben van, vagyis be van kapcsolva a gépe. Ráadásul mindez nem drágább, mint egy városközi telefonbeszélgetés. A rendszeren belül mindenki angolul társalog. Ha valaki belép, köszönni illik, ami egyben felhívás is a társalgási világkeringőre. Amikor személyesebb síkra terelődik a beszélgetés, ki lehet lépni a nyilvános rendszerből, és folytatódhat a csevegés „négyszemközt”. A beszélgetések hangneme és témaköre - legalábbis amíg nyilvánosan zajlanak - igen determinált, ilyesféle dialógusokat olvashat monitorján a rendszerbe látogató vendég: - Hello! Hello! Swann vagyok, Amsterdam, dg. stadt. - Csókollak! Protr vagyok, Basel, gyógyszerkutató intézet. Te mit csinálsz most? - Jointot szívok, az egyik kezemmel a macskámat simogatom, a másikkal veled beszélgetek. - Én éppen egy kis morfint kevertem magamnak, és próbálom elképzelni, milyen lehet a tested. - Szervusztok, Hansi, Salzburg, hitelintézet. Egy kis grippen? És így tovább. Fontos szabály, hogy az Internet-barátoknak soha nem szabad személyesen találkozniuk egymással. Hiel Klammel, a digit stadt egyik rendszergazdája szerint az emberek az esetek döntő többségében meg is állják, hogy csak a monitoron lássák a másik érzelmeit. Valószínűleg sok csalódástól kímélik meg egymást. (ádám) 18 ♦1995/9 RESPUBLIKA Az információs tér második otthonunkká vagy munkahelyünk- Ц ké is válhat. Ekkor azonban egy fotó vagy egy magnószalag pél Ц dául elveszti bizonyító erejét, értelmetlenné válik a szerzői jogvédelem fogalma - hiszen a bitek bármikor bármit képesek reprodukálni. S az információk korlátlan áramlása közepette miként őrizhető meg a határok integritása?