Révai Nagy Lexikona, 8. kötet: Földpálya-Grec (1913)
G - Gigantactis - Gigantizmus - Gigantocypris Agassizii - Gigantográfia - Gigantolit - Gigantomachia - Gigantorhynchus - Gigantostraca - Gigantura Chuni - Gigartina - Gigászok - gige - Gigerli - Gigliato - Gigli-fűrész - Giglio - giglio - Giglioli
Gigantactis — 529 — Vagy szorosabb értelemben vett tánc, amely két 8 ütemű repriseből áll, vagy része a suitenek, fugaszerű elemekkel. A név valószínűleg angol eredetű (jig, jigg). — 2. A «gigue» eredetileg francia gúnyneve azoknak a violáknak (mély hegedűknek), amelyek némileg a sonka (gigue) alakjára emlékeztettek. Szekrényük domború volt, szemben a lapos hegedűkkel. A német Geige szó is innen ered. Gigantactis (állat), a Ceratiidae családba tartozó tengermélyi halnem. Jellemző, hogy arcorra rendkívül hosszú, a test hosszával kb. megegyező hosszúságú, végén gombszerűen megduzzadó tapogatóba folytatódik, a tapogató végén pedig világítószerve van. Egyik faját, a G. Vanhoffeni Brauer-t, a Chun-féle expedíció az Indiai-óceánból 2500 m. mélységből halászta ki. Gigantizmus (gör.) a. m. óriásodás, óriásra növés; a botanikában az a jelenség, midőn a növény vagy annak valamely része, tehát rendes alakjának megmaradásával, vagyis jelentékenyebb alakbeli változás nélkül szokatlan nagyra, egész óriásnyira megnő. — G. állattani értelemben,1. Óriás-cövekedés-Gigantocypris Agassizii Müller, a Kagylósrákokhoz (1. o.) tartozó tengermélyi ráknem. 1891-ben az Albatros-expedició hozta felszínre 2000 m. mélységből s 1898. a Chun-féle expedíció is talált belőle 10 példányt. Látószerve tökéletlen, annál fejlettebb azonban a középszemből fejlődött sajátságos szerve, mely a tengermélyen levő gyér számú fénysugarak összegyűjtésére és reflektálására való. Gigantográfia (gör.), így nevezi a frankfurti Klimseh az általa 1901. föltalált módját a plakátok autotipiai úton való kezelésének. Ez a dolog addig sok nehézségbe ütközött a kép előállításához szükséges rács nagysága miatt. Klimseh tehát úgy járt el, hogy olyan diapozitivet készített, mint rendes projekciós eljárásoknál használnak és ezt a diapozitivet az érzékeny üveglemezre vetítette. A tónust széjjelosztó rácsot azonban nem a lemez elé, hanem a diapozitív mögé tette s ilyenformán nagyításkor a rácsot is nagyította. A negatívot azután a megszokott módon készítette elő s nyomtatta v. másolta át aluminiumlemezre. A nyomtatás tehát az algráfiai sajtón történt. Klimseh ez eljárása révén igen szép, egy négyzetméteres plakátokat készített. Gigantolit (ásv.), a Cordierit egyik mállási terméke, zöldes-szürke, bágyadt zsírfényű vagy tizenkétoldalú prizmák. Termőhelye Tammela (Finnország). Gigantomachia, 1. Gigászok: Gigantorhynemis(állat), 2. Echinorhynchus Gigantostraca (állat), 1. Óriásrákok. Gigantura Chuni, tengermélyi hal. A Chunféle Valdivia-expedició 1898. hozta felszire. Csőalakú teleszkópszeméről nevezetes. Gigartina Stackhouse (növ.), a pirosmoszatok génusza, melynek mintegy 50 faja a tengerben él kövekhez, kagylókhoz és csigaházakhoz tapadva. A gilisztamohának (1. o.) fő alkotórésze. Gigászok (lat. gigantes), a görög mitológiában hatalmas óriások,akiket anyjuk, Gaia(az anyaföld) a megcsonkított Tiranos (1. o.) véréből szült. Ők a hősei annak a nagyszabású, költőktől és művészektől az ó- és újkorban egyaránt gyakran feldolgozott mondának, mely szerint Gaia fiait lázadásra ösztönzi az olymposi istenhatalom ellen, melyet Zeus a titánok (1. o.) elleni közdelemben megalapított. Gaia és fiainak ez a felkelése a Gigantomachia (G. harca). A G. közül a legnevezetesebbek: Enkelados, Porphyrion, Alkyoneus — kitépett és meggyújtott fatörzsekkel, sziklákkal támadják meg az olymposiakat, hegyeket — a Pangaiost, Athost — szórnak ellenük, egymásra halmozzák az Olympost, Osiát és Peliont, hogy feljussanak hozzájuk stb. (Ezt a felkelést már a régi írók is és modernek még gyakrabban összetévesztették a titanomachiával, Zeus és társainak Kronos és a többi titán istenkormánya ellen való lázadásával.) Az istenek Heraklest voltak kénytelenek segítségül hívni ellenük, mert a végzet szerint a G.-at az istenek csak halandó ember segítségével győzhetik le. Nagynehezen sikerült őket elpusztítani. A képzőművészetben eleinte héroszok képében jelentek meg. Utóbb azonban mind vadabb külsőt kaptak, végre a híres pergamoni oltáron (a berlini Pergamon-múzeumban) egyeseknek alsó teste kígyólábakban végződik, másoknak szárnyuk van, mig némelyek viszont teljesen emberalakuak. V. ö. M. Mayer, Die Giganten u. Titánen in der antiken Sage u. Kunst (Berlin 1887). Gige, kisk. Somogy vm. nagyatádi j.-ban, (1916) 1186 magyar lak., hitelszövetkezet, postahivatal; u. t. Kiskorpád. Gigerli, Bécsben felkapott s nálunk is egy időben elterjedt szó olyan emberre, aki feltűnő öltözetével s különös magaviseletével hívja föl a figyelmet, vagyis piperkőc. Gigliato (pl. ejtsd: dzsiijato), régebbi toszkánai aranyérem. Értéke 1143. K. L. Zecchino: Gigli-fűrész, drót fűrész, mely a sebészeti operációknál régebben használt láncfűrészt teljesen kiszorította a használatból. A könnyen hajlítható drótot az átfűrészelendő csont köré vezetve, megfeszítése után húzó, fűrészelő mozgásokkal belülről kifelé vágható át a csont, ami által melléksértések könnyen elkerülhetők. Giglio (ol., ejtsd: dzsínyo), a heraldikában a liliomnak olasz neve. Giglio (ejtsd: dzsínyo),Grossetto olasz tartományhoz tartozó sziget a Tirrheni-tengerben, 15 km.nyire Argentario félszigettől (Toscanában), 8 km. hosszú; hegyek takarják, de azért termékeny; ismeretesek gránitbányái. Lakosainak száma (191) 2295 s nagyobbára a K.-i parton fekvő G.-ban laknak. G. a rómaiak Igilium-a. Giglioli (ejtsd: dzsínyóií), Enrico Hillyer, olasz zoológus, szül. Londonban 1845 jan. 13., megh. Genovában 1909 dec. 16. Paviában nevelkedett. 1868-ban a firenzei muzeumhoz került, 1871. rendkívüli és 1874. rendes tanár lett az Instituto di studi superiori-ban. Több nagyobb munkát írt: Note intorno alla fauna vertebrata dell' oceano 1870; Iconografia dell' avifauna italica (Prato 1878—92); Richerche intorno alla distribuzione geografica dei vertebrati (Roma 1875); Avifauna italica (Florenc 1886; új kiadás 1889); Avifauna italica Notizie d'indole generale, migrazioni (u. o. 1891); Avifaune locali (u. o. 1880). Révai Nagy Lexikona, VIII. köt. Gigliali 34