Egyesült protestáns gimnázium, Rimaszombat, 1873

k pedig magunkat az állami nagy család fontos tagjának képzelvén, csak saját érdekeinket hathatósan elő­mozdítani higyük, midőn az egésznek terhét részben elviselni magunkra vállaljuk. Itt tehát mindegyiknek jut elég fontos szerep. És ha széttekintünk Európa államaiban, igen könnyen meggyőződhetni mily nevezetes tényező éppen a nevelés-oktatás terén, ha mindenki ez ü­gy fontosságától egyaránt át van hatva. Igen fényes példát mutat erre nézve Anglia és Hollandia, mely e téren eddig felmutatott sikerét éppen számos maecenásai­­nak köszönheti, kik e tudományt és művészetet mindig egyenlő mértékben pártfogásuk alá vevén, mind­kettőnek igen nagy szolgálatot tettek, és most is alig találunk ott nagyobb úri családot, mely egy vagy más tudományos gyűjteménnyel ne dicsekedhetnék. Nálunk is Budapest tanácsa az 1874. évi költségve­tésben egyedül a fővárosi népisk. tanügyre 754,540 frtot előirányozván, az ország valamennyi községei­nek a legszebb példával előrement. Most nemrégen pedig a magyarhoni püspöki kar 50,000 frtot ajánl­ván fel az országos iskolai alap gyarapításra, ez­által legalább ezen ügy iránti érdeklődését bizonyíta be. Sorakozzunk tehát mi protestánsok is, és bizonyítsuk be az egész ország színe előtt, hogy fényes történelmi múltúnkra támaszkodva, híres elődeink magasztos lelkesedésétől áthatva, most is sem anyagi áldozatoktól, sem a szellemi munkától meg nem ijedve, jól értelmezett hivatásunkat méltóképen felfogni és hiven betölteni tudjuk s akarjuk is. Ha pedig kiki mindezt megteszi a maga körében, ez­által a kormánynak nehéz feladata e tekintetben szerfölött könnyítve lesz. Mert annak akkor nem maradna más teendője, mint hogy minden egyes körben feltüntetett nevelési eredményt és az ezt előidézni segítő módokat és eszközöket éles bonczkés alá vevén, a legkiválóbbakat kiválaszsza és az adott körülményekhez mérten az egész országban kellő érvényre emelni szent kötelességének tartsa. Ez nézetem szerint azon mód, mely által nemzeti nevelés-oktatási ügyünk rövid idő alatt oly magaslatra emelkedhetnek, mely közbecsülést és a külföld előtt is a legnagyobb elismerést vívná ki magának; szegény hazánk felvirágzását és anyagi jó­létét pedig a leghathatósabban előmozdítaná. A rimaszombati egyesült prot. gymnasium tanárkara is meggyőződve lévén e tanoda fontos hiva­tásáról, melyet alapítása óta a többi testvértanintézetek közt mindenkor lelkiismeretesen betölteni igye­kezett, főképen hogy a közel­jövőben szentesítendő középtanodai törvény készületlenül meg ne lepje, még a múlt év dec. 15-én a helybeli gymnasium igazgató választmánya elé terjesztő ama javaslatát, melynek itt helyszűke miatt röviden csak három pontját kiemelni szükségesnek tartom. E három pont: az építke­zés, a tanterv és pénzügy rendezése. A­mi már az elsőt illeti, abban a tanárkar főfigyelme oda terjed ki, miszerint a régi gyám­­épület szűk térviszonyai miatt, melyek az oktatásra csak gátlólag hatnak, többé a kívánt czélnak sehogy sem felelhetvén meg, az e nyáron beálló tanszünet alatt oly helyiséggé változtassák át, mely a mai paedagogiai kivánalmaknak minden tekintetben megfeleljen. Intézetünk 6 osztályból állván, 6 tanteremre van szükség, mindegyik elég tágas, világos, még pedig lehetőleg egyoldalú világítással és szellőz­hető legyen; azon felül egy rajzterem, két múzeum, egy laboratórium, két könyvtár és egy tanácsterem igen óhajtandó, végre javaslatba hozatott egy zeneterem berendezése, hol az összhangzatos énekórák is tartatnának. Az említett második pontban a magyar, latin, német nyelv és természettudományok az V. VI osztályban eddig együtt adatván elő, ezen tantárgyaknak osztályszerinti elkülönítését mondta ki a ta­nári kar. Éppen úgy a rajz, szépírás és tornászat kötelező tantárgyaknak tekintessenek. Ez okból az ed­digi hetenkint betöltött 138 tanóra 161 -re emelkedvén, egy segédtanári állomás felállítása ajánltatott, annyival inkább, mert a törvényjavaslat 21 §-a szerint minden 6 osztályú gymnasium a hittan, rajz, szépírás és tornászaton kívül 9 rendes tanárral látandó el. A tanári fizetések rendezésére nézve is a törvényjavaslat 54. § a idéztetett. Végre a pénzügyet illetőleg leginkább az iskola pártfogóinak össze­hívását elmaradhatlannak nyilvánítá a tanári kar. Mert nem hiszi, hogy azok szűkeblyen járjanak el ak­kor, midőn iskolánk léte vagy nem léte, legkedvezőbb esetben IV osztályú gymnasiummá devalválása fo­rog szóban. E javaslat főképen első pontját az igazgató választmány behatóan tárgyalván, a tanárkar ebben kifejtett nézeteit általában osztotta és f. é. márcz. 14-én tartott ülésében az építés szükségességét mon­­dá ki. De legtöbb aggodalmat keltett az ahoz megkivántató költségnek mily módon eszközlendő fedezése. A meglevő építkezési alap pénztára ugyanis megvizsgáltatván, kitűnt, hogy még 6000 forintra van szükség, mely összeg előteremtésével a tanárkar m­egbizatván, azonnal hozzálátott czéljának valósításához. E miatt nyomtatott felhívásokat bocsátott szét részint „Szives kérelem volt tanítványainkhoz,“ részint puszta „Szives kérelem“ czím alatt a nagy közönséghez gyűjtőívek kíséretében, folyvást szem előtt tart­ván az elvet, miszerint az iskola nem sokat kér, de soktól, non multum, sed multa. Mi lesz ezen felhívásoknak végeredménye, arról idő előtt most még nem szólhatunk. Alább ez idén csak a f. é. jú­nius 2-káig hozzánk beküldött adományokat közölhetjük. Maga az építkezés nagyobb mérvű leend, csak az alsó helyiség marad meg úgy, a­mint van. Mert annak egyik oldala sem múzeum, sem könyvtár befogadására, sem tanteremnek nem igen alkalmas lévén, a tápintézetnek át fog engedtetni, a­mely eddig úgyis kénytelen volt megvonulni idegen hajlék alatt. E czélból az alumnium pénztára 1500 frttal járuland a kiépítéshez, a 2-ik és 3-ik emelet pedig egészen

Next