Ring, 1989 (1. évfolyam, 1-2. szám)
1989-12-13 / 1. szám
TARTALOM 2. Párbeszéd a „Pofonok Völgyének" hősével (Sípos Tamás) 3. Amiért Ringbe széltünk 4-5. A demokrácia fintorai (Gáti György, Veszprémi Miklós) 6-7. Kié a legnagyobb? (Siposhegyi P.) Csillagos kereszt (Bilecz E.) Az ellenzéki egység (Debreczeni József) Felhívás 8. Népszavazás, Pozsgayesélyek, Szovjet aggodalmak (Légrády Tibor) 10-11. Százmilliók káderházakra (Vicsotka Mihály) 12. Lakni vagy lakolni? Ez itt a kérdés! (Kardos Gábor) 13. Megalakítjuk a Micimackó Pártot! 14. Tartozások (Juhász István) 15. Tiszalöki büntetőtábor (Földes József) 16-17. Kinek kiáltják ki a köztársaságot? (dr. Bíró Zs.) 19. Szamojédország (László-Bencsik Sándor) 20. Csák Máték földjén: Az utolsó nógrádi basa (Speidl Zoltán) 21-22. A haldokló Thália (Mihályfy Sándor) 23-24. Kié a paraszt, kié a föld? (Keresztényi Nándor) 25. Törvény-téka (Dr. Vértl Zs.) 26-27. Ringbe száll-e az írószövetség? (Balaskó J.) 30. Így látja Jíri Hajek. (Szellő I.) Karácsonyi ajándék (M.S.) 31. Az igazi politikai tagoltságból semmit nem mutatott meg... (Bihari M.) Vidéki levél (Furmann Imre) 32. Elnökjelölés (Soós Géza) Amiért Ringbe szállunk ,Ringbe szállunk, vállalkozunk mi is, mint mindenki mostanában. Vállalkozásunk a Ring. Politikai pártoktól független hetilapunk a magyar társadalom és a demokrácia ügyének szószólója. Különböző pártok tagjai és független értelmiségiek együtt írják, szerkesztik ezt a hetilapot, remélhetőleg tartós egyetértésben. Összeköt bennünket a szabadelvűség, vagyis a személyes és a kollektív szabadság értékeinek közös vállalása, foglalkozni akarunk a magyar politikai pártok életével, programjaival, különösen a vidéki szervezetekkel. Második vállalásunk a munkásönkormányzatok ügyének képviselete. Az üzemi tanácsok, a területi önkormányzati kísérletek fogják megteremteni — meggyőződésünk szerint — a szabadság kis köreit, a jövendő magyar civiltársadalmat. Harmadik vállalásunk a vidéki Magyarország kultúrájának, elnyomottságának, szabadságtörekvéseinek bemutatása. Helyi tudósítónk rendszeresen beszámolnak a magyar vidék változó életéről. Negyedik vállalásunk a gazdasági szabadság eszméjének hirdetése. Tudjuk, hogy a nemzetek immár nemcsak a gazdaságot kell kiszabadítania a rátelepedő állam, a régi politika és az avítt ideológia még mindig szorító bilincséből, hanem el kell hárítania a gazdaság bármilyen újabb alávetésére vezető csábítást, demagógiát is. Valljuk, hogy az igazi, nemcsak kiváltságokat magához ölelő, erőfeszítéseinkhez méltó jólétet kizárólag a gazdasági szabadság szárnyain érhetjük el, és hogy a gazdaság szabadsága nélkül semmiféle más szabadság nem létezhet. Tisztában vagyunk vele, hogy a viharos gyorsasággal zajló változások eszmék, nézetek, elképzelések egymásnak feszüléséből alakul ki: a társadalmilag új mindig keserves küzdelmek árán születik meg. A legtöbb, amit egy újság a maga viszonylag szerény lehetőségei közepette megtehet, fölkínálja hasábjait annak a küzdelemnek, amely az újért folyik. Szem előtt tartva, hogy a harc tisztességes módon, erkölcsileg-politikailag mind magasabb szinten folyjék, mindenekelőtt az új értékek kikristályosodásának a jegyében. Miért fontos ez? Mert épp manapság aggasztó a tisztességes küzdőtér hiánya. Léten-nyomon viták helyett személyeskedő, rosszízű, nemegyszer becsmérlő összecsapások borzolják föl a közvéleményt, akaratlanul is kételyt ébresztve: csakugyan megfosztott volna bennünket a diktatúra az egészséges vitakészségtől? Higgyünk benne, hogy nem! Igaz, meg kell tanulnunk okosan, érvekre és tényekre építve eszmét cserélni, ami nem mond persze ellent annak, hogy esetenként szenvedélyesek legyünk, de sohasem elvakultak. Eddig olyan társadalomban éltünk, ahol nyílt vitáknak nem volt tere, és a teljesítményeket megszűrte a kiváltságosok erőfölénye. Érvényesülni ügyeskedésekkel, alkotni megalkuvásokkal lehetett. Hozzászoktunk, hogy magunknak kijárókat, ügyeinkben protekciót keressünk. Ha nem volt elég, nyeltünk egyet és legyintettünk. A közösből hazavittük, amihez hozzáfértünk, s építettük a magunk életét, ahogy tudunk. Sok munkával és kevés eredménnyel. Ha mindennapi életünket, s politikai közéletünket elfogulatlanul érvelő viták s kompromisszum-kereső szabad megegyezések alakítanák. Ha leszámolnánk a hatalmasok árnyaival, de tisztelnénk az esendő embert. Ha kíméletlenül, de szakszerűen keresnénk az igazságot. Ha versenyre hívnánk egymást, s újra tisztelnénk az egyéniséget, a kisemberek alkotó életét és az anyákat a gyerekeket. Ha jóindulattal fordulnánk a tőlünk különbözők s a tőlünk elmaradók felé. Egyszer csak észrevennénk, hogy európaiak vagyunk, s nem is rossz itt élni. Hát ezért szállunk Ringbe Kedves Olvasó. ©