Pick-up, 1981. július-december (1-3. szám)
1981-07-01 / 1. szám
A MAGYAR HANGLEMEZGYÁRTÓ VÁLLALAT KIADVÁNYA 1981. JÚLIUS ÁRA: 2 Ft Az Olvasó a Magyar Hanglemezgyártó Vállalat reklámkiadványát tartja a kezében. Tehát: reklám. Nem tagadjuk, miért is tennénk? De... Nem hiszünk a reklámban, ha mindent dicsér, s rossznak mit se tart. Azt gondoljuk, hogy a legjobb reklám a pontos tájékoztatás. Nem akarunk hamis látszatot kelteni, nem akarunk senkit rejtett befolyás alá vonni. Az Olvasó, reményünk szerint elsősorban a fiatal olvasó, információkat, néhány észrevételt, adatokat és előrejelzéseket talál ebben a kiadványban— és képeket. A képek szerepét aligha kell magyarázni, a vizuális élmény és emlékeztetés szerepe a pop-kultúrában — ez modern, populáris, azaz népszerű kultúrát jelent — közismert. Az Olvasó aligha érezné magáénak ezt a kiadványt, ha nem találná meg benne kedvencei, jó esetben sokatmondó, kifejező fotóit. Szándékunkban áll az is, hogy a popzenészeket, zeneszerzőket, tehát a szakmát is tájékoztassuk önmagáról. Ez furcsán hangzik, a valóságban nagyon is célszerű és időszerű. A legendák, a frázisok, a kisebb-nagyobb füllentések ebben a szakmában mindig a legendagyártókat, a füllentőket vezetik félre — elsősorban. Kiadványunkban nem akarjuk azt a benyomást kelteni, mintha a magyar popzene lenne a világ közepe. De szakítani akarunk, mint ahogy a vállalat gyakorlatában már régen szakítottunk, a kishitűséggel. Nem követjük el azt a hibát, hogy minden magyar popzenészt azzal a 30—40 világsztárral hasonlítunk össze, akinek neve megérdemelten, vagy érdemtelenül közszájon forog. Az a meggyőződésünk, hogy a célra irányuló munka, az ifjonti alkotókedv, az értelmes önkontroll, erőink illúziómentes koncentrálása képes lehet a csodatevésre. Tehát: reklámozzuk a munkát, az alkotókedvet, a ráirányultságot, az ésszerűséget. Mindez túl komolyan hangzik. Talán unalmasan is. Kiadványunknak nem az a célja, hogy untassa az olvasót és ismételjük, nem feledkezünk meg arról sem, hogy mindaz amiről beszélünk, végülis játék. Játék a legnemesebb értelemben. Minden kiadvány az Olvasó támogatását kéri, amikor útjára indul. Mi is ezt tesszük. Leveleket várunk, javaslatokat, észrevételeket, de nem az elfogultság hangján. Tudjuk, hogy a popzene a tömegszórakoztatás érintkezési pontján sok tekintetben hasonlít pl. a labdarúgáshoz, illetve annak tömeghatásához. Nem várhatjuk tehát, hogy a Vasas-drukkerek „hajrá Dózsa” kiáltással üljenek a levélpapírhoz, — vagy fordítva — amikor hozzánk fordulnak javaslataikkal. Mégis: tárgyilagosságra, türelemre, mások ízlése iránti tiszteletre, a tények tudomásulvételére hívjuk fel a kedves, különösen az ifjú Olvasót. Szeretnénk, ha a lemezgyűjtő poprajongó, popzenész és hanglemezkiadó kölcsönösen meggyőződhetne a másik jóakaratáról. Ennyi elég bevezetőnek. A divatáramlatok hullámverése változó, stílusok jönnek, hódítanak és kifakulnak, fiatal zenészek, jó esetben csak műveikkel támadnak az öregebbekre, amíg eltelik néhány év és ők nem értik már, mit akarnak a fiatalok. Van azonban valami, ami nem divatcikk, nem múlékony stílus és nem generációs kérdés: a tisztességes alkotó munka. Bármiről beszélünk ebben a kiadványban, erről beszélünk. YOKO ONO BUDAPESTEN! Budapesten töltött néhány napot július első hetében John Lennon özvegye. Yoko Ono az egykori Beatles tag tavaly decemberi tragikus halála óta most első ízben utazott külföldre - útja Magyarországra vezetett. A váratlan látogatásnak a pihenésen kívül az is volt a célja, hogy az énekes-zeneszerző-szövegíró Yoko megismerkedjen az itteni hangfelvételi munka lehetőségeivel. A japán származású világsztár meglátogatta a Magyar Hanglemezgyártó Vállalat Rottenbiller utcai stúdióját, majd a budapesti látogatás utolsó napján szűk körű találkozót rendezett a magyar popélet néhány vezető képviselője és pár újságíró számára. A kötetlen beszélgetésen a világról, a zenéről és az emberi kapcsolatok értékeiről volt szó. Yoko Budapestről visszatért New Yorkba, hogy figyelemmel kísérje legújabb szólólemeze, a Season of Glass megjelenésének fogadtatását. Valaki egyszer azt mondta: két alapfeltétele van egy jó nagylemez elkészítésének. Az egyik, hogy a zenészek otthonuknak érezzék a stúdiót, a másik, hogy Dés részt vegyen a muzsikában. Dés László csendben, szerényenlett a hazai zene egyik vezéregyénisége. A zenéé, így általánosan, mert oly sok műfajt érez magáénak és oly sok stílust érzünk sajátjának, hogy téves lenne akármilyen besorolás, a zene öröméért játszik Koncz Zsuzsa, a Locomotiv GT, a Neoton Família, Kolnár László és a többiek lemezein, vagy saját dzsessz-rock együttese, a Dimenzió felvételein. De nemcsak a stúdióban számít szívesen látott félidéinek, szakszofon jatekuku enanc.tcu koncertjein is izgalmas élményt jelent. Alkalmazkodó egyéniségét, munkaszeretetét, állandóan fejlődő tudását példaként állítjuk mindenki elé.