Rockinform, 2002 (11. évfolyam, 1-10. szám)
2002-08-01 / 6. szám
a sziGeten Pat Metheny Group, Margit-szigeti Szabadtéri Színpad, 2002. május 31. mintha elromlott volna a busz. Ennek következtében a passzosztás megbeszélt időpontját sikerült lekésnem, sőt a kezdést is majdnem. (Hálaima helyett rebegje el minden utastárs a Barackra vonatkozó opusát!) Az előjelek e közjáték nélkül sem voltak egyértelműen pozitívak, hiszen az aktuális lemez jellegzetes Metheny-album ugyan, de meglepetéseket, újdonságokat csak annyit tartalmaz, amennyi az új tagok kvalitásaiból, egyéniségéből feltétlenül következik. Ebből az anyagból - ellentétben az előző "Imaginary Day”-jel - nem biztos, hogy összeállítható egy teljes előadás. Kiderült: ezt Methenyék is éppen így gondolták. Az első új szerzeményt (az "As It Is"-t) csak negyedikként merték elővenni a tarsolyból. Addig is, igyekeztek meggyőzni a telt háznyi közönséget afelől, hogy egy gondosan összecsiszolt, ökonomikusan felépített koncertprogram "haszonélvezőivé" válhatnak. A műsort három alapelemből építették fel. Az egyik a PMG tagjainak egyéni képességei, amelyek duók, valamint szólók révén jutottak leginkább érvényre. Az ezúttal is sokszínű játékot nyújtó Methenyt, Mayst és Roddyt azt hiszem, nem kell bemutatni. A többiekről viszont jóval több pozitívum derült ki, mint amennyit a lemezfelvétel alapján sejteni lehetett. Az új dobos, a mexikói Antonio Sanchez elődjénél karakteresebb figura, akinek a latin muzsika sokkal inkább a vérében van, ugyanakkor technikailag is bámulatos dolgokra képes. A kameruni Richard Bona sokoldalúságával és a hangi adottságaival tűnt fel. Ütőhangszeres zsonglőrként viszonylag keveset mutatott, ám a basszusgitár kifejezetten jól állt a kezében. A trombitás-énekes Cuong Vu pedig a különleges hanghatások mesterévé nőtte ki magát a szememben. A program másik összetevője akár Metheny eddigi munkáinak áttekintéseként is felfogható, hiszen az "American Garage"-tól a "Secret Story"-n keresztül az "Imaginary Day"-ig számos albumról "gördültek le" számok, közte néhány közönség-kedvenc. Ha jól emlékszem, az új anyagból mindössze öt szerzeményt tartottak érdemesnek megmutatni. Szokásukhoz híven meg sem kísérelték egy az egyben eljátszani azokat. Új tónussal, új hangulattal, új szólóval gazdagították valamennyit. Sőt, volt, amelyikbe új hangszert is illesztettek. A háromféle "anyagot" okosan keverve adagolták Methenyék, felváltva (és szinte észrevétlenül) lopva időt maguknak némi pihenésre, ami egy hosszú turnén megengedett és természetes. A vérprofin kivitelezett buli árnyoldala a zenekartól függetlenül mutatkozott meg. Valaki (azaz: valami milliomos állat) képes volt ilyenkor tűzijátékot rendezni a közelben! A petárdák pufogása bizony, tönkretett egy számot, vele majdnem több ezer ember szórakozását. (Magyarország, 2002.) Szerencsére, az afféron a buli közepe táján, folytatás nélkül sikerült túljutni. A végére talán csaknem mindenki elfelejtette. A hűvösödő, mégis forró hangulatú estét a PMG ütőhangszeres parádéval és laza, felszabadult játékkal köszönte meg. Ezúttal is beigazolódott, hogy mennyire más típusú élményt tud nyújtani egy koncert a lemezfelvéelhez képest. Mégis, a lélek egyensúlyához azt hiszem, mindkettőre szükség van. olaszFotó: Szanyi G. Zucchero közönség...? A tálján Zucchero azon kevés rocksztárok egyike, akinek sikerült betörnie az angolszászi színtérre is. 1992-ben helye volt a Freddie Mercury-emlékkoncerten háta mögött a Queen legénységével. 1994-ben a 25. évfordulóját ünneplő Woodstock fesztivál egyetlen nem angol nyelvterületről érkezett szereplője volt, 1999- ben pedig a Net Aid koncerten lépett fel. Készített felvételeket Paul Younggal, Tina Turnerrel, Joe cockerrel, de dolgozott Tom Jones-szal, Eric Claptonnal... A budapesti koncertjét hirdető plakátok még június elején is láthatók voltak itt-ott a fővárosban. Mindezek ellenére szégyenletes érdektelenség kísérte a koncertet. Az előadásról kellene beszámolót írnom, de jó pár gondolat nem hagy nyugodni. Az első, hogy miért kísérte ilyen érdektelenség ezt a hangversenyt? Ha csupán a magas jegyárban keresném a megoldást, az nem lenne igaz. A Petőfi Csarnok szabadtéri színpadára meghirdetett koncert még a helyszín mögötti városligeti rétre sem vonzott harminc-negyven potyázót. Jól emlékszem, amikor Robert Plant vagy a Jethro Tull együttes játszott, akkor bizony annyian zsúfolódtak össze itt, mint egy május elsejei majálison. Zucchero vitathatatlanul az egyik legjobb énekes Európában. Nemcsak olaszul, hanem angolul is énekel. De nemcsak a “mezei" közönség, hanem a szakma sem mutatott érdeklődést. Egy kezem elég volt, hogy az élőzenekar tagjain kívül megjelent hazai muzsikusokat összeszámoljam. Vagy már a júniusi koncertdömpingre (LGT, Santana, Roger Waters, Jamiroquai, Supertramp, Dream Theater) tartalékolt a nagyérdemű? Azt hiszem, megérdemelne egy misét a közönség, a szervezők és a zenészek véleménye. Mert nem ez volt az egyetlen "beégett" buli mostanában. Valami tehát nincs rendben a rockzene háza táján. De néhány polgári szó erejéig tekintsünk vissza Zucchero fellépésére. A pasas külső megjelenésében is mentes minden sztár allűrtől. A plakátokról és a Shake album borítójáról jól ismert napszemüveg mellett egy fekete póló meg egy viseltes farmernadrág volt rajta. Ha egy kőbányai kocsma ajtaján lépett volna ki, az ördög sem tudta volna megmondani, hogy ő a negyvenhét éves Adelmo Foraciari, az olaszok egyik legnagyobb énekes sztárja. A koncert természetesen a legutóbbi Shake albumra hajózott. Két nagyszerű hangú, mázsa feletti testsúllyal rendelkező, de egyáltalán nem lomha fekete hölgy rezegtette hangszálait és tette próbára a színpad deszkáinak teherbírását. A sötét rassz képviselte még a basszeros, valamint a scratch-elő, szaxofonozó, néha ritmusgitározó jolly joker. A főszereplőn kívül sápadtarcú volt még a gitáros, a billentyűs és a dobos. A négy + négy összetételű csapat nagyon egységes volt, minden a helyén szólt. A keverést azonban nem tudnám maradéktalanul dicsérni, mert a bekevert hangminták nem igazán szólaltak meg. (Pl. az I Lay Down című darabban John Lee Hooker hangjára inkább a lemezről emlékeztem, mintsem a hangszórókból hallottam.) Zucchero latin szenvedéllyel adta elő dalait, melyeket a csekély számú közönség jól vett. Az olasz szimpatizánsok láthatóan és hallhatóan ismerték a nótákat és gyakorta énekelték is. Kívülről nézve Zucchero nem mutatott csalódást, hogy embererdő helyett többnyire az üres beton kacsintott vissza rá. Remélhetőleg nem ez a Budapest vésődik emlékezetébe, inkább maradjon meg ott 1988-as filmzenelemeze, a Snack Bar Budapest. Pietro Nobile GrossoFotó: David Is. EREDMÉNYHIRDETÉS 'c A Rockinform 2002. májusi számában megjelent Gluecifer rejtvény megfejtése a következő volt: A zenekar Norvégiából származik. A Record Express által felajánlott Gluecifer: Easy Living c. maxi CD-ket a következő helyes megfejtők nyertek: Dömötör Zoltán - Csömör, Szabó Zoltán - Hevesaranyos, Takács Benedek - Pécs, Vígh Vivien - Újszász. fi nyerteseknek gratulálunk, a nyereményeket postázzuk! Gitár CDU Megnyi hétfőtől péntekig 13.00-19.0 HANGSZERBOLT Budán ! Tel./fax: 250-1924 E-mail: gitarodu@westel900.net Bp. III., Árpád fejedelem útja 50.