Wanted, 1996 (2. évfolyam, 1-12. szám)

1996 / 10. szám

1989-90 táján kevés fontosabb és népsze­rűbb zenekar volt Angliában, mint a Stone Roses: az akkor már fél évtizede működő, a hideglelős posztpunkból raktárkoncertjeik során kivirágzó manchesteri kőrózsák visz­­szarabolták a Byrds gitárharmóniáit és a beatkorszak hülyegyerekfrizuráit, attitűdöt adtak az évtizednek, s az ecstasy tabletták csillagozta éjszakákon billentyűk nélkül is képesek voltak sodró rave-et teremteni fel­lépéseiken, ami leginkább a pompázatos összjátékú, groove-os ritmusszekció érdeme volt 1989-es cím nélküli első nagylemezük azonban elsősorban a bűbájos, hamvas da­lokra koncentrált s még stúdiótechnikailag is etalonná lett Az 1990-es One Love kis­lemez és a woodstockos tömeghisztériát szí­tó Spike-szigeti szuperkoncert után azonban eltűntek a színről: négy éven át várakoztat­­ Hogy nézett ki egy átlagos napotok 1990 és 1994 között?­ T­y­lan: - Elmentem John Squire házához, meg­álltam az ajtaja előtt és bekopogtattam: gye­re ki! Erre ő kiszólt, hogy nem jön. Vártam­ egy darabig, aztán hazamentem. Dióhéjben ennyi. / /­­// - És évről évre lebontva? Ian: - Újból és újból elmentem hozzá, újra és újra kopogtattam, de csak nem bújt elő. Mani: - Nincs olyan, hogy átlagos nap. Hol a bíróságra jártam, hol ágyban maradtam, hol átugrottam Amszterdamba megnézni a Manchester United ottani meccsét, hol ze­néltem, hol buliztam, hol józanodtam, hol gyerekem született... - Egy ideig úgy tűnt, hogy Doug Goldstein, a Guns N' Roses menedzsere veszi kézbe az ügyeiteket. Nem gondoljátok, hogy kísérteti­es a hasonlóság köztetek és a másik Roses között: az első album fenomenális sikere, utána az évekig tartó tökölés, egoproblémák, tagcserék a dobos és a gitáros posztján...? Ian: - Nem. Goldstein soha nem is lett iga­zán a menedzserünk, csak tárgyaltunk vele egy ideig. Mani: - A párhuzam meghökkentő, de van köztünk egy nagy különbség: mi működünk, ők meg nem. - A Second Corning albumon érezhető Zep­pelin-imádat valami gyermekkorból vissza­maradt dolog nálatok?­san:­­ Én mindig is utáltam a Led Zeppelint Mikor kölyök voltam, a nagybátyám folyton azt bömböltette. A Second Corning idején John Squire egy bizonyos irányba akarta tol­ni a zenekart, Jimmy Page akart lenni, mi meg hagytuk, hadd csinálja.­ták hívőiket gazdagok és lusták lettek, elfá­radtak a lemezcégek­kel való pereskedés­ben. Az 1994 végére mintegy fél tucat pro­ducer által összetákolt" Second Com­ing című második albumot a­z­tán legalább annyira alulértékelte a kritika, mint amennyire túl­értékelte az elsőt A kvartett akkor már a táncdalok és a hippidalocskák mellett a zep­pelines rockban is otthon volt 1995 tava­szán aztán a csodadobos Reni (polgári ne­vén: Alan Wren) kilépett utódja a fekete Robbie Maddix lett a turnéra még bevettek egy másik fekát is, Nigel Ippinsont billen­tyűzni. Decemberben nagy sikerrel tértek Mani. - Akkoriban Johnnak éppen Led Zeppelin-tripje volt azt gondolta, ő a világ legjobb gítárosa. - Írtatok Johnnal számokat a második lemez megjelenése és a kiválása közti időszakban? Ian*. - Squire 1991 óta nem akart velem dalt írni! Az utolsó, amit együtt írtunk, a One Love volt­­. Mani: - John bezárkózott a szobájába, már nem is akart együtt lenni velünk. Eleve egy befelé forduló személyiség volt aztán még jobban elszigetelődött. - A Stone Roses az utóbbi másfél évben két alapító tagját vesztette el. Mit gondoltok, mindenki kicserélhető, pótolható? Jah: - Reni annak idején mindig azt mondo­gatta, hogy rajtam kívül bárki kiléphetne. Ak­kor ellentmondtam neki, de mára meggon­doltam magam. Mani: - A rocktörténelem rengeteg nagy ze­nekara vesztett fontos tagokat és mégis túl­élte, sőt­. A Fleetwood Macből kiszállt Peter Green, és utána futottak be. A Pink Floyd ki­rúgta Syd Barrettet és utána lettek világhí­rűek. Peter Gabriel kilépett a Genesisből, er­re Phil Collins előjött a dobok mögül, és az együttes még sikeresebb lett A dolog a ze­nekarokról szól és sohasem egy emberről. John nagy hibát követett el, amikor úgy dön­tött, hogy átnéz rajtunk. - Ian, azt mondtad egy tavalyi interjúban, amikor még John és Reni is veletek volt, hogy John Squire közületek a legokosabb. Ezt fenntartod ma is? Ian: - Ő volt a legkörmönfontabb... - Most, hogy kilépett, ki lesz a fő dalszerző? Ian: - Mindannyian írunk. Közösen. Újra együttes vagyunk, kár hogy nem lehetett így vissza a brit koncertszínpadokra, ám idén tavasszal a gitárhős és fő szerző John Squire hagyta ott a zenekart A Stone Roses már új gitárossal, Aziz Ibrahimmal érkezett a Szi­getre, ahol a hajdani nagy felállás két meg­­máradt tagja, az énekes Ian Brown és a basszista Mani (Gary Mounfield) tereferélt a Wanteddel. Mindketten 34. életévüket ta­possák, már hamarabb. Mani:­­ Mindegyikünk nyitottan áll a dol­gokhoz, játszhatunk reggae-t, funkot bármit A mostani felállásnak nagyon változatos a zenei ízlése, és rengeteg mindent el is tu­dunk játszani, ezért képtelenség előre meg­mondani mire futnak ki a dalok. Nagyon fel vagyok spannolva, mert úgy érzem, hogy a határán vagyunk annak, hogy valami nagy­szerűt alkossunk. NÉHÁNY ÓRÁVAL KÉSŐBB A STONE ROSES A SZIGET LEGCIKIBB KONCERTJÉT ADTA: IAN BROWN ALÁÉNEKELT A DALLAMOKNAK, AZ ÚJ GITÁROSBÓL ALIG LEHETETT VALAMIT HALLA­NI, MANI ÉS A VÉRPROFI ÚJ DOBOS KÖZÖTT AZ ÉGVIÁGON SEMMILYEN GROOVE NEM VOLT ÉSZLELHETŐ, RÁADÁSUL MÉG EGY FUNKCIÓT­­LAN BUTA PICSA IS UGRÁLT A SZÍNPADON. NÉHÁNY NAPPAL KÉSŐBB HASONLÓ SZÍNVO­NALÚ PRODUKCIÓT NYÚJTHATTAK A READING FESZTIVÁLON IS, MERT AZ ANGOL KRITIKUSOK EGY EMBERKÉNT FORDULTAK EL AZ ADDIG AGYONAJNÁROZOTT ZENEKARTÓL. HÍREK RÖP­PENTEK FEL MANI KIVÁLÁSI SZÁNDÉKÁRÓL IS, ÁM EZEKET MAGYAR SZÁRMAZÁSÚ MENEDZSE­RÜK, LEWIS KOVÁCS CÁFOLTA. Déri Zsolt Jan Brou/n et Bobbie ÍTladdix /1 (f Yk \W// X I • I T|iæ fernnrfcii winterjú •ktébrr©

Next