Romániai Magyar Sajtó, 2014 (10. évfolyam, 1-4. szám)
2014 / 3. szám
Tartalom 4-7 Egyesületi krónika, júliustól novemberig 8-9 Burján Kinga: Az újságíró őrizze meg a maga autonómiáját - interjú Péntek János professzorral 10-11 Győrffy Gábor: Mire készítünk fel? Médiaoktatás a BBTE Újságíró szakán 12-13 Médiaetikai Ajánlás; Találkozó Félixfürdőn; Közös nyilatkozat (MÚOSZ-MÚRE) 14-15 Bögözi Attila: A valólátó Prospero - beszélgetés az Aranytoll-díjas Gálfalvi Zsolttal 16 Rencz Csaba: Érmihályfalva.ro - egy kisváros naprakész portálja 17 Szűcs László: Partiumi magyar hírlapsirató 18-19 Papp Levente: Turizmus az erdélyi magyar írott sajtóban 20-21 Becsületbírósági határozatok 22-23 Puskel Péter: Anekdoták az aradi sajtó világából 24-25 Bögözi Attila: Pokoljárás Csíkban, Harmónia-kupa Csíkszentdomokoson (a Pressing újabb mérkőzéseiről) 26 A lapszerkesztésről - Barabás Zsuzsa keresztrejtvénye 27 Tabéry Géza novellapályázat romániai ■ _r magyar sajtó Alapítva: 1993 Kiadja a Magyar Újságírók Romániai Egyesülete Felelős kiadó, felelős szerkesztő: Rácz Éva elnök Postacím: 540027 Marosvásárhely - Tg. Mureş, Tusnád utca 5. szám Web: www.mure.ro. Telefon: 0365-402-538. E-mail: mure@mure.ro Szerkesztette: Szűcs László. Műszaki szerkesztő: Benkő J. Zoltán. Készült az Europrint Nyomdavállalatnál, felelős vezető: Derzsi Ákos Мш GODMAСZ COMMUNITAS Itmoi ALAPÍTVÁNY TÁMOGATÓ AZ RMDSZ ÉS A COMMUNITAS ALAPÍTVÁNY Lovagtermek, egyezmények, Károlyok H Éveken keresztül az őszi MÚRE-találkozó volt az a pillanat, amikor elővettük (a már csak képletes naftalinból) az őszi kabátot, vastagabb cipőt-ruhát. Mert a Székelyföldön szeptemberben garantáltan hidegebb van, mint például Temesben, Aradon, Szatmáron vagy akár Bukarestben. Furcsa volt tíz év után kihagyni Gyergyószárhegyet, mert megszoktuk, s mert az utóbbi években még az időjárás is megszokott minket, s már nem kellett fáznunk. S akkor kezdjük elölről. Szakmai találkozóra gyűltünk össze szeptemberben Nagykárolyban. A Szatmár megyei város (amelyről a helybéliek azt tartják, hogy a megye kulturális központja) jogosan büszke a kastélyára, mi is azért mentünk oda: megbeszéltük, hogy az őszi díjátadásokkal minden helyet felkeresünk Erdélyben, ahol lovagterem van. Nem tudjuk, mi lesz a következő főúriak, de akik ott voltak az ünnepségen, azok közül sokan jöttek hozzám bizakodva, miután hallották Kovács Jenő polgármester szavait: „Remélem, az együttműködést, valamilyen formában, folytatni fogok!” Hogy eddig a pillanatig, s ezen kívül még mi történt? Hallgattunk előadást rádiós műsorról és kaptunk hozzá képeket is. Nézegettük a kasélyt és a kisváros egyéb kincseit. Ismerkedtünk a műemlékvédelemmel és a városmárkázással, valamint a márkás borokkal és egyéb nedűkkel (és én most csakis az azóta is csábító termálvízre gondolok). Tartottunk közben egy közgyűlést is. Volt, aki közben jól kipihente magát. Persze, nem csak ez történt legutóbbi lapszámunk megjelenése óta. Aláírtunk két egyezményt: az egyiket magyarországi kollégákkal, a MÚOSZ-szal (a régi egyezmény megújítása), a másikat a Babes- Bolyai Tudományegyetem Újságírás Intézet magyar tagozatával. Kiadtunk két könyvet, lezártunk több pályázatot. Az elmúlt évekhez képest sokan voltunk Nagykárolyban, de mindig azt mondom: nem elegen. Azért is, mert volt még hely a strand medencéiben, ahol egyesek politizáltak az idén először fürdőző polgármesterrel, mások csobbantak éjjel a hidegvizesben, hogy aztán hetekig tartott, míg kikúrálták a veséjüket. Azért is, mert bár egyesek a medencében hegedültek vagy a partján klarináoztak, nem volt elég énekhang, hogy elnyomja a körülöttük ücsörgők fülében a távolabbról érkező diszkózenét. S azért is, mert (már csak a várossal való „druszaság” miatt is) hiányoltuk Nagykárolyban Kiss Károly kollégát, aki végre közvetlen vonatjárattal jöhetett volna a találkozóra. S amikor vártuk, nem érkezett, amikor hívtuk, nem volt kapcsolható. Aztán elkapott az előbb felsoroltak áradata (különös tekintettel a nedűkre), s megfeledkeztünk azokról, akiket beírtunk hiányzónak. Reméljük, jövőre eljönnek! S ezúton minden Nagykárolyban aggódni kezdett kollégának üzenem: Karcsi nem veszett el, köszöni, jól van, kaptunk tőle a MÚRE közelgő 25 éves évfordulójához kapcsolódó fotókat. Aki még nem küldte el a magáét, igyekezzen, különben lemarad! Rácz Éva Kérjük a kedves tagokat, hogy aktualizált adataikat (telefonszám, drótposta cím, munkahely, beosztás) juttassák el a MÚRE titkárságára, jelezve, mely információ publikus, s melyik nem. 8 N •erc.