Romániai Magyar Sajtó, 2016 (12. évfolyam, 1-4. szám)
2016 / 1. szám
Tartalom 2 A közösen megélt médiamúlt 2 Brassai Sajtófotó pályázat - 2015 3 Rácz Éva: Bulvárszabadság? 4-7 Rácz Éva: A szólás szabadság, a szólás felelősség 7 Tiszta műfajokkal érthetőbb 8 T. Koós Imola: Csak visszaállítjuk az egyensúlyt 9 Gáspár Sándor: 58 éves a Marosvásárhelyi Rádió 10-12,15 Rácz Éva, Forró László: Az ombudsman és a sajtó 13 Rácz Éva: Idei Aranytoll-díjasunk: Simonffy Katalin 14-15 Dr. Magyari Sára: Nyelvvész 15 Puskel Péter írói díja 16-18 Mosoni Emőke: Kilátástalan helyzetben a Román Televízió 19-21 Soós Tamás: „A filmkritika manapság ritkán mer értelmezni” 22 Elhunyt Lendvay Éva 22 Búcsúzunk Zsófitól 23 Szűcs László: Valahol várják a lapot - Búcsú Szegedi Lászlótól 24 Fekete Katalin: Tévé és havilap az Érmelléken 25 Szólásszabadság és egyre több munka 26 A MÚRE új tagjai 26 Magyarul: szórvány. És románul? 27 Pályázat a Facebook-nemzedékről Címlapfotó: Bukaresti Rádió romániai ■ . w magyar sajtó Alapítva: 1993 Kiadja a Magyar Újságírók Romániai Egyesülete Felelős kiadó, felelős szerkesztő: Rácz Éva elnök Postacím: 540027 Marosvásártely-Tg. Mureş, Tusnád utca 5. szám Web: www.mure.ro. Telefon: 0365-402-538. E-mail: mure@mure.ro Szerkesztette: Szűcs László. Műszaki szerkesztő: Benkő J. Zoltán. Készült az Europrint Nyomdavállalatnál, felelős vezető: Derzsi Ákos ЧУ O) Bulvárszabadság? A magyar szabadság, a magyar sajtó szabadságának napján írom ezekeiket a sorokat. Ugyanezen a napon olyanokat kérdeztek tőlem a kollégLlégák, hogy mi jut először eszembe a sajtószabadságról, meg hogy miért nincsen bulvár Erdélyben, és hogy kellene-e, lehetne-e. Nem akarok hízelegni, de nekem tényleg először a szakmám és a kollégák jutnak eszembe a sajtó szabadságáról. S az, hogy milyen sokfélék vagyunk közben, akik ugyanezt a szakmát műveljük. De ahogyan az egyetemi tanár térképet tudna rajzolni a diákok tudása alapján arról, hogy hol, milyen a magyar- (történelem-, földrajz-, torna-stb.) tanár, ugyanúgy, aki olvassa a sajtót, követi a média sok-sok csatornáját, az megláthatja belőle, hogy hol milyen a közélet, hol mennyire jutott a társadalom egy-egy része az elfogadással. És az is leírható, hogy mennyire jutott erdélyi magyar társadalmunk. És hogy jön ide a bulvár? Eljutunk oda is. Úgy tíz évvel ezelőtt történt, hogy egy nagy magyarországi médiaguru arra buzdította az egész évfolyamunkat - a jövő újságíróit - hogy írjunk bulvárt. Vérig sértődtünk, és nem akartunk hallani sem ilyesmiről, elvégre mi komolyan tanultunk, komolyan képzeltünk el mindent, ami a szakmához tartozott: komolyan és felelősen akartunk újságot írni, rádiózni, tévézni. Akkor itt megállt a kínálat, a webnek alig első oldalait lapozhattuk fel akkoriban. (Mond még valakinek valamit az, hogy Internetto Transylvaniae? Benne van Udvardy Frigyes kronológiájában az Adatbankban - természetesen, az interneten.) És most itt áll előttünk a nagy webtenger, s nem biztos, hogy elég jól tudunk mzni. Pedig ez is olyan lehet, mint a biciklizés: ha jól fogod a kormányt és közben eléred a pedált is, akkor te irányítod, hogy merre mész. Ha nem, akkor kérj segítséget! A MÚRE legutóbbi „segítségnyújtása” a szakmának az a médiaműfajokról szóló könyv, amelyről a MÚOSZ elnöke kajánul mosolyogva úgy fogalmazott: „hát, elismerésem, ez merész vállalkozás a mai világban, tudod, hogy minden változik!” De a karnyújtás csak akkor segítség, ha van, aki kapaszkodjon, ha van, akit érdekel, hogyan jutunk együtt előbbre. Ezelőtt tíz évvel, minket nem érdekelt az új, amit más talál ki, csak az az új, ami a mienk: kutatni akartunk, s főleg oknyomozni, mint az Oscar-díjas Spotlight újságírói. Aztán lement a vége-főcím, és jött a valóság: nem ismerek ma olyan erdélyi magyar médiaorgánumot, amely megengedi magának és újságíróinak, hogy egyesek akár pár napra elvonuljanak dokumentumokat keresgélni, olvasni, kutakodni, interjúzni anélkül, hogy annak bármilyen napi haszna lenne. (Ha mégis van ilyen, attól a szerkesztőségtől elnézést kérek, s kérem, jelentkezzen nálam, hogy ne veszítsem el a reményt.) Kevés olyan sajtóterméket van alkalmam fogyasztani, ahol saját híreket gyártanak, nem virtuális ollóval és ragasztóval dolgoznak alulfizetett munkatársai. Alakulnak új lapok (pl. Szatmáron), szaporodnak a rádiófrekvenciák (a City Rádió hálózatáé és a közszolgálatiaké Marosvásárhelyen és Kolozsváron is), de ezzel egyidőben egyesek még azt hiszik: (pestiesen szólva) beszélhatnak, miről és kiről (nem) kellene gonoszakat írni/mondani, találnak fórumot, ahol megkérdőjelezhetik az újságíró megszólalásának jogosságát, kérhetik elhallgattatását. Következmények - és, persze, mindenfajta eredmények nélkül, ha a felhergelt tömeget lecsendesítjük. Eszközeik esetenként: álnevek a cikkek alatt, álprofilok a közösségi médiában. S a bulvár? Mármint az a jófajta, szórakoztató... Köszöni, jól van, csak mi nem vagyunk felkészülve rá, hogy a fenti témákat bőven, szabadon, szórakoztatóan megírja. Pedig az is része lenne annak, amit 1848 óta ismételgetünk: Kívánjuk a sajtó szabadságát! De még mennyire! Rácz Éva RMDSZ COMMUNITAS ALAPÍTVÁNY 3