Romániai Magyar Szó, 1948. november (2. évfolyam, 353-377. szám)
1948-11-11 / 361. szám
Romániai Magyar Szó November közepén nyitja meg kap a nagyváradi_ AranyMagyar Szính A színésznevelés feladatai és az új közönség (Nagyvárad.) — A karzaton kalapács csattan, egy páholy mélyén zümmög a fűrész, a színpadon pedig két gyalu sikítva ontja a forgácsot. •— Most emeljük meg, — mondja az egyik munkás. Micisapkájukat mindketten jól szemrehozzák, megköpik a markukat, aztán egyszerre, nagy lendülettel megemelik és átfordítják a bakon fekvő hatalmas deszkát. Javítják a nagyváradi Állami Magyar Színházat. Az idő előrehaladottsága miatt, e javítások most már csak a legszükségesebbekre korlátozódnak. De nem is ezen van a hangsúly. A lényeg az, hogy a régi tömlőbe új bor kerül, a félévszázad óta álló falak között új tartalmat nyer a művészet. A színésznevelés a nagyváradi Akarni Magyar Színház belső életének egyik legfontosabb munkása lesz Itt van mindjárt az első jelentős újítás. Az újonnan műtorra tűzött darabok problemakáját úgy politikai, mint műészi szempontból, még a szeepek kiosztása előtt feldolgozzák a színészekkel. A színészehát a darab teljes ismeretével, az író mondanivalóinak maradéktalan megértésével vág neki feladata betöltésének. Természetesen a politikai nevelés sem maradhat el. Elengedhetetlen feltétel, hogy a színész marxista-leninista tudással rendelkezzék, hogy a tudományos szocializmusnak legalább alapismereteit elsajátítsa. Enélkül nem vállalkozhat az új típusú ember ábrázolására, nem alkalmazhatja sikerrel a szocialista művészet eszközeit. Olvasókört is alakítanak, ahol mindennap, a próbák előtt a napi politikáról és időszerű kulturális kérdésekről szerez tájékozódást a színész, különben a menthetetlenül lemarad" közönsége mögött. Ezen a ponton kapcsolódnak össze az új színházcsinálás elvi kérdései az új közönség szempontjaival. Porkoláb István, a nagyváradi Állami Magyar Színház igazgatója, aki a színház új feladatairól tájékoztat bennünket, — Így foglalja össze mondanivalóját: — Mik is ezek az elvi kérdések ? Az, hogy ma nem lehet színházat csinálni a bevált régi receptek, a lecsépelt sablon szerint. Ma a színház egyik legfőbb nevelő intézménye népi demokáciánknak, de ezt a feladatát csak úgy töltheti be, ha gyönyörködtetve nevel ésaMinden színész fel kell vesse magában ezt a kérdést: — Kinek is csinálunk ma színházat ? Elsősorban a munkásságnak és a dolgozó rétegeknek. Ezzel feltétlenül számot kell vetnie a színésznek. Új közönség áramlik mindenütt a színházak felé. Ez az új közönség is szórakozni akar, de nem akármilyen módon. Az írótól azt várja, hogy feleletet adjon az új társadalom alakulása során felmerülő kérdéseire, de ugyanakkor a színésztől is elvárja, hogy ne torzítva, hanem a valóságnak, a szocialista valóságnak megfelelően ábrázolja, új emberré válása szakaszaiban, élete hősi vetületeiben is. Az új közönség merőben más követelményekkel lép be a színházba és kérlehetetlen bírálattal kíséri majd a színészek játékát. A dolgozó rétegek szórakozni akarnak, de ugyanakkor nevelődni és tanulni is. — Az állami magyar színháznak a Román Népköztársaságban azonban különleges feladatai is vannak. Formájában nemzeti, tartalmában demokratikus művészetet kell nyújtsunk és az a körülmény, hogy a népi demokratikus Romániában magyar nyelven játszunk színházat és hozzá állami színházban, s elkötelez bennünket, hogy a nemzetiségi jogegyenlőség hazánkban lévő megoldását a színpadról is tudatosítsuk. GERGELY SÁNDOR DARABJÁVAL NYIT A VÁRADI SZÍNHÁZ A kolozsvári értekezlet határozatai A váradi Állami Magyar Színház rendkívül érdekes és sokoldalú műsortervezetet állított össze. Ezekből is kiemelkedik Ehrenburg: Oroszlán a téren, Caragia: Elveszett levél, Mikszáth: Különös házasság, Fazekas Móricz: Ludas Matyi, Moliere: Nők iskolája című darabok, valamint Gergely Sándor: Vitézek és hősök című nagysikerű színműve, amellyel körülbelül november közepén nyit a váradi magyar színház.ntt, ha cselekvő részt vállal az új ember kialakításában. Huzat tépi fel az ajtót szintről, mint szélvihar tör be a november hetedikére készülő szavalókórus dübörgő hangja: „ . . . Rozsdás vasakhoz dobbantjuk szivünket, Szántóföldekhez érintjük homlokunkat. Mindenki előtt, jelekkel és csodákkal Mindenki előtt: Munkára indulunk, Szomjat oltani, éhséget csillapítani, Itt az ideje harcba vonulni . . .“ (Majakovszkij: Százötvenmillió) Úgy érezzük, a nép színházában, otthon lesz a nép. SIMON MAGDA Így élünk a kolhozban PASA ANGELINA önéletrajja ® Mattié Ernő fordítása Pasa Angelina megtanulja a raktorvezetést és első női traktorbrigádjával sorozatos sikereket ér el a termelés növelésében. Kitüntetne. Moszkvában jár, beszél Sztálinnal. A háború alatt brigádjával együtt egy kazahsztáni kolhozban dolgozik, mdig hazatér és teljes erővel részt vesz a németek szétrombolta kolhoz újjáépítésében. A háború utáni szárazság éveiben elért kitűnő termelési eredményeiért a Szocialista Munka Hőse címmel tüntetik ki. 1947—48- ban a déli traktorjavító munkálatokat Pasa és brigádja megfeszített munkával végzi és vállalja hogy az ötéves tervet három év alatt hajtja vsngre. Közben Pasa Angelina gyerekei felnőve-kedtek és édesanyja megöregedett. (49-ik folytatás) Mikor anyám az én koromban volt, nem érezte, hogy az ő élete valaki számára szükséges s most világosan látta, hogy bizony sokak számára szükséges. Ez örömmel töltötte el a lelkét és meghatottan szokta mondani: — Kedveseim, a tea régen kihűlt és ti még mindig vitatkoztok. Ide a csészéteket, hadd töltsék forrót bele! — Forrón jobb lesz, — felelt Szimidánov — de hát nem érdemes bajlódnia velünk. Késő van Fjodorovna, magának pihenni kellene. Adja ide, majd én magam töltök. —Azt már nem, nekem kellemes magukkal lenni s nem vagyok fáradt — mondta anyám, miközben a szamovár körül foglalatoskodott. így volt ez azon az estén is, amikor Resetoval, Cimidanoval és Kosszjéval összeállítottuk a tavaszi mezeimunkálatok tervét. Hosszan elüldögéltünk, elbeszélgettünk hevesen elvitatkoztunk. Éjféltájt, amikor mindnyájan elmentek s anyám utolsó vendégünk, Dmitrij Lázarevics után bezárta az ajtót, lábujhegyen visszament szobájába és sokáig suttogott valamit. Lehet, hogy áldását adta új kezdeményezésünkre. Másnap reggel elmentem a gép- és traktorállomás műhelyébe. Dmitriev a géppel bajlódott, egészen belemerült munkájába. Ott állott felgyúrt ingujjával és arra a kérdésemre, hogy mennek a dolgok izgatottan válaszolta: — Nincs értelme, hogy hazudjam, azt hiszem, hogy a megállapított időre nem lesznek kész az összes gépeit. Szavin egész biztos, hogy nem lesz kész idejére. Iván Pestiev szintén nem birkózik meg feladatával. Rendbe hozták a motort, de az átkozotta, úgy hörög, hogy rósz hallgatni. Tudja Praszkovna Nikiticsna, ki kell majd tolnunk a határidőt. — Mit mondott? Ismételje meg azonnal! Lehajtotta fejét s legyintve kezével, fáradtan mondotta: — Pontosan kiszámítottam. Mindenért vállalom a felelőséget... — Rosszul számította ki — mondtam élesen. Anton keserűen elmosolyodott: — Számítsa ki saját maga. — Kiszámítom, Dmitriev elvtárs! És Kravinról mit mondott? — Senkit sem enged közel traktorjához, — mondotta ingerülten Dmitriev. S pihenni, pihent már? — Negyed napja el nem mozdul traktorja mellől. Ilja Szavin olajfoltos, fekete kiskabátjában ott állt gépje mellett s éppen valamilyen alkatrészt akart odaerősíteni gépjéhez. Odamentem közelébe, kivettem kezéből az alkatrészt s mondtam: — Milyen haragos vagy ma, rá se nézel az emberre... (Folytatjuk) 1948. november 11 Az aradi kulturversenyek és tanulságaik Aradon többfajta kulturverseny előzte meg a nagy Októberi Szocialista Forradalom évfordulóját. Általánosságban megállapítható, hogy az elmúlt év nagy társadalmi változásai nem múltak el nyomtalanul az aradi kulturmunka fölött sem. A fejlődés elvitathatatlan minden téren, de korántsem egyöntetű. Míg például a faliújság ciállitát, általános és következetes nagy változást bizonyít, addig a kultúrcsoportok közötti verseny még sok kérdést hozott felszínre. A tánc és énekegyüttesek szereplése a dolgozó tömegek kultúra iránti fokozódó érdeklődését bizonyították, egyik-másik nehézipari üzem, így a CFR, az ITA együttesei elismerésre méltó teljesítménnyel szerepeltek és különösképpen éppen azok a kultúrcsoportok váltottak ki sok, jogos bírálatot, amelyek nagyobb lehetőségekkel, nagyobb kulturális felkészültséggel rendelkeznek. Ha a tánc- és énekcsoportok saját erejükre támaszkodva is birkóznak meg a nehézségekkel, még mindig nem tapasztalhatók, oly sajnálatos, illetve groteszk hiányosságok, mint ha a polgári kabaré kultusz eszközeihez folyamodnak Jól láthattuk ezt az aradi nehézipari üzemek kulturcsoportjainál, amelyek kizárólag saját erejükre támaszkodva, ha hitfárcat is követtek el, ezek a hibák irántsem kölcsönöztek teljesítményeknek oly mesterkélt, nem munkásszínpadra való jelleget, mint azt más csoportoknál tapasztaltuk. Az énekkarok általában fejlettebbnek bizonyultak a tánccsoportoknál, de csak a román kórusok. Aradon ma sincs olyan magyar énekkar, amely színvonalában túlemelkedne a polgári világ sivár műkedvelő kórusain. A hiányt feltétlenül pótolni kell. Kodály és Bartók megújította a magyar népi zenét, feltámasztotta haldoklásából és a népi zenekultúra egyik hatalmas bástyája az énekkar, amely nélkül nincs zenei fejlődés és utánpótlás sem. A fenti tanulságok értékesítése a munkásegyüttesek fejlődését kétségkívül jelentősen előbbre viszi azon az útón, amely újszellemű művészethez vezet. A faliújságkiáltás az üzemi és szervezeti faliújságok örvendetes fejlődését bizonyította, de ha tükörképét adta az üzemi dolgozók emelkedő öntudatának és tájékozódottságának is A faliújság, amely nem is olyan régen még mesterségesen összeállított, elméleti anyaggal teletűzdelt velejárója volt az üzemi életnek, ma együtt él és lélegzik a gyárral. Nézzük csak meg a Vörös Lobogó-gyár terjedelmes faliújságját. Mindenről szó esik itt, ami a dolgozókat érdekli. A társadalmi fejlődést kezdetleges rajzsorozat ábrázolja, de vegyük tekintetbe, hogy egyszerű tanoncfia, Miriuta Vasile dolgozott éjt nappá téve ezeken a rajzokon. A bürokráciáról is szó esik, nemcsak itt, de a CFR főműhely faliújságjában is. Az ITA-gyár orvosi rendelőjének faliújságja a társadalmi betegségek elleni küzdelemről közöl cikkeket, a fonodai faliújság a termelési verseny kérdéseivel van tele. A Téba-gyár szép külsejű faliújságján meglepően színvonalas közlemények sorakoznak. Igen ötletes a volt Stiaszny kaptafagyár faliújságja, amelynek rámája faragásokban a termelés egész folyamatát ábrázolja. A FITA kötszövőgyár külön november 7-re készített faliújságjának tábláján Lenin beszél a tömeghez, a faliújságnak táblákból álló oldalai vannak. Igen szép, de túlságosan körülményes ahhoz, hogy rendes, üzemi faliújságnak beváljon. Az ügyészségi fogház is részt vett a faliújságkiállításon és különösen érdekes Hanciuban, fogházlakó közleménye, aki a társadalmi változásoknak a fogházéletre gyakorolt hatásáról számol be. A faliújság tehát ma már többé-kevésbbé hűséges kísérője és segítője az üzemek és intézmények belső életének — ez az aradi faliújságkiállítás legfőbb tanulsága. Feladatuk teljesítésében az üzemi faliújságok haladnak az élen, míg a tömegszervezetek és állami intézmények faliújságjairól még sok esetben hiányzik az építő bírálat hangja KORDA ISTVÁN Az olllermosdott TELEFONTÁRSASÁG vesz: 10.000 darab, legalább 6 hónapja levágott 8 méter hosszú- ságú tölgy vagy akácpillért. Ajánlatokat a következő címre kérünk: S.A.R. de Telefoane Nationalizata, Calea Victoriei 37. Subdirectia Cumparaturi, et. IV.