Romániai Magyar Szó, 1951. január (5. évfolyam, 1009-1033. szám)

1951-01-01 / 1009. szám

Romániai Magyar Szó - 4 - H­at esztendeje telt, amióta a hatalmas szovjet sere­gek szétzúzták a fasizmus gyilkos hordáit és ma ismét a béke megvédéséről kell beszél­nünk. A béke harcosaivá kell szegődnünk, ha nem akartunk ismét egy új rablótámadás ál­dozatai lenni. Mi nem­ akarjuk, hogy meg­ismétlődjék a borzalom, ami­nek a hitleri rablóhadjárat gyá­szos esztendei alatt tanúi és szenvedői voltunk. Fiatalságunk egy része bejárta az díszes fron­tokat Nem mi akartuk hogy it.id­szék rablóhadjáratában 50 millió élettől fosszák meg a föl­det.­­ Nem mi akartuk, de a tények azt mutatják, hogy nem volt elegendő nem akarni Nem elegendő nem akarni ! Ha nem akarjuk a hollók vij­jogását hallani Koreában ha nem akarjuk meglátni ■ a garde­­terek, az obersturm-führerek és az SS legények díszfelvonulá­­sát Eisenhower tábornok pa­rancsnoksága alatt , cselekedni kell ! Tettekre van szükség. A békéről való ártatlan álmo­dozás helyett­ a békés, dolgozó emberek mindennapi építő cse­lekedetére van szükség. A tudomány embere úgy ér­­z­­zi hogy fontos feladatok várnak reá. Hiszen az ő hivatása megmondani, hogyan építsünk tartós falakat házaink­hoz, az ő hivatása meggyógyí­­tani a betegeket, termékennyé tenni a kiszikkadt földeket és az embert jobban kiszolgáló, többet, jobbat és olcsóbbat ter­melő gépeket konstruálni. De mi tudjuk ma már,­hogy hiába konstruáltak nemes szán­dékú mérnökök mind tökélete­sebb gépeket az ember életének jobbát­ételére — amikor ezek a gépek a kapitalisták kezében az ember kizsákmányol­ójának esz­közeivé váltak. A tudomány embere meg­­gyújtja laboratóriumában az atommáglyát amely megköny­­nyíthetné az embe­r életét — de elborzadva látja, hogy a tőke aranyszügyű­ urai érmék a mág­­lyának a tü­zével akarják fel­­parzsolni az égisz, világot. .A tudományos felfedezések segít­­ségével épp úgy lehet ágyút mint vajat csinálni. A tudósok nagy nyugtalansággal és sajná­lattal gego­ldolnak arra, hogy munkájuk eredménye a főkés rendszerben inkább szolgálhat alapul az ember és a civilizáció megsemmisítésére, mint az ál­talános jólét emeléséhez“ — mondotta Olifaul professzor — a neves atomkutató. Kemény iskola volt az elmúlt háború. De a tudomány becsü­letes munkája megtanulta ben­ne hogy a kapitalizmus, nem kedvez azoknak , akik a tu­dományt az emberi élet szolgá­latába akarják állítani­ Ha a tudomány embere a béke építé­sének szolgálatába akarja állí­tani tudását — úgy azt csak a munkásosztály társadalmi segít­­ségével valósíthatja meg Ezek a becsületes tudósok szólaltak meg a világ előtt a nagy fran­cia tudós Fr. Jul­iot-Curie sza­vain keresztül: ,,A munkások és parasztok erőitől elszigetelten, a tudomány emberei tehetet­lenek és sokat közülük az a ve­szély fenyeget, hogy azoknak a fá­mában sínylődnek, akik ellen harcolniok kellene és ebben az esetben elárulják a nép érde­keit. A tudomány valóban hatal­mas­ lehetőségeket nyújt a békés építés számára. De mindezeket nem valósíthat­ja meg addig, amíg a kapitaliz­mus rabságában él, hanem csak a munkásosztály hatalmának oltalmazó és segítő keze alatt. Ezt bizonyítja a Szovjetunió példája. A Szovjetunióban a tu­domány összes felfedezéseit a nép szolgálatába állítják Liszenko akadémikus felfede­zéseinek alkalmazása a gyakor­­lati mezőgazdaságban hatalmas arányban növeli meg a földek te­rméshozamát. A terméshozam világátlaga nem haladja meg hektáronként írta : Tóth Imre a 9—10 mázsát. De a Szovjet­unióban számos kolhoz ér el 100—150 hektáros területen 25—35 mázsás termésátlagot hektáronként. Más a helyzet a kapitalista táborban. A gyarmati országok­ban évente az emberek százez­rei pusztulnak el a megismét­lődő éhínség miatt. A hindu parasztok ,a ne­y­­yorki munkanélküliek korgó gyomrainak zaját azonban túl­­harsogja az Egyesült Államok földművelésügyi miniszterének Mr. Braumannak a kétségbe­esett hangja: ,tul sok az enni­valónk ! torkunkat fojtogatja az élelmiszer fölösleg­­•*. Ezzel egyidejűleg 1950 elején a mi­niszter úr 4 milliárd dollárt irányzott elő a burgonya és az egyéb élelmiszerekben mutatko­zó ,,fölösleg megsemmisítésé­­re‘, és ez év február 18 án már meg is semmisítettek cca 40 millió bushell burgonyát. A kapitalisták attól félnek, hogy a növekvő terméshozam lenyom­ná az árakat és csökkenthetné a profitjaikat- Hogyan is tá­mogathatná az ilyen társada­lom a Liszenko féle agronómia alkalmazását ? Egy ilyen társa­dalom minden eszközt felhasz­nál arra, hogy megakadályozza a tudománynak az ember szol­gálatába állítását. És ha a tu­domány embere az emberiséget akarja szolgálni felfedezéseivel, akkor nem elég ha a lombik­jában levő anyagot savakkal és lúgokkal támadja , hanem tá­madnia, kérlelhetetlenül kell támadnia azt a kapitalista rend­szert is ami szögesdrótakadá­­lyokat épít közte és a nép kö­zött. Az amerikai tőkések maguk beismerik hogy ma nem keve­sebb, mint ezer millió éhező ember él a földön. Az egyik Egyesült Államokbeli egyetem két „professzora“ Frank A .Per­son és Floyd A. Hruper köny­vet írt erről az egymilliárd em­berről a világéhség“ címen. Ebben a könyvben a szerzők röviden mint ..fölösleges szá­jakéról beszélnek az emberi­ségnek erről a részéről. Ha­zugság ! Nem az egymilliárd éhező száj fölösleges, hanem fölöslegesek az ilyen áltudósok, fölöslegesek az olyan egyete­mek, ahol ilyen áltudománnyal fertőzik meg a fiatalok fejét, fölösleges az egész tőkés impe­­rializmus ! Nem igaz, hogy a föld szűk volna az emberiség számára ! Van föld elég­ A szovjet tudo­mány megmutatta az egész vi­lágnak, hogy lehet a forró si­vatagot, a jeges tundrát és a mocsaras őserdőt termővé ten­ni. A Szovjetunió népei neki­­láttak a természet olyan ará­nya gyors átalakításához , a­­melyet maga a természet csak az évek milliói folyamán tud elvégezni. A szovjet ember ke­zében a tudomány fegyverével vezényel az Ob és Jeniszej fo­­lyóknak. Megparancsolja nekik, hogy ezentúl ne az Északi Je­ges-tengerbe öntsék vizeik nagy­részét hanem a Káspi-tóba. Nem oda ahová a vak termé­szet szabta meg , hanem oda ahová a szocialista ember ter­ve irányítja ! Ennek a giganti­kus tervnek az első lépése Amu daria-Kás­pi-tó közötti kanális építése­ A Kara-Kum sivatagát nemsokára átszeli az utolsó ka­raván a teherhordó tevék he­lyét gépkocsi és hajó veszi át. Virágzó városok, gyümölcsösker­tek és gyapotföldek kiszorítják a Kara-Kum sivatagot a Szov­jetunió térképéről. A természet geológiai méretű megváltoztatására a szovjet em­­ber felhasználja a tudomány legújabb vívmányait és új fel­fedezésekre ösztönzi a kutató­kat. ..Mi a békés építés nagy feladatának szolgálatába állítot­tuk az atomenergiát , mi az atomenergia segítségével hegye,­két fogunk a levegőbe röpítenni, meg fogjuk változtatni a vizek folyását, öntöző csatornákkal fog­juk átszelni a sivatagokat és új utakat fogunk építeni, újra és újra az élet számára, olyan vi­dékeken, amelyet ritkám látott ember“. ’ A szocialista ember feléb­reszti a természet elszunnyadt erőit és az ember szolgálatába állítja azokat. A tőkések és professzori cí­mekkel felci­comázott talpnya­­lóik azonban és fizetett bérein­­ceik nem azon törik a fejüket ho­gyan lehetne jóllakatni egym­il­liárd embert, a termőföldek megmunkálóját, hanem arra, hogy mi módon lehetne ezeket a földeket az ezermillió éhező sírjává változtatni. Ez foglalkoztatja ma a bur­zsoáziához szegődött­­tudóso­kat­. A tudomány embere előtt te­hát két tábor áll Az egyik tá­borban a tudományt az emberi­ség javára, a béke céljaira fo­r­­dítjá­k. Ez a tábor a Szovjet­unió vezette béketábor, amely egyesíti a szocializmus és de­mokrácia táborát valamint az összes jószándékú dolgozó em­bereket- A tudomány haladá­sának a sorsa ehhez a táborhoz van kötve elszakíthatatlanul. A másik táborban a tudományt a tömeggyilkosok bitorolják- Ez a tábor a kizsákmányolás, a halál tábora. Ez a tőke, az amerikai­­angol imperializmus tábora. Ide gyűltek mind a tudomány ve­szett ellenségei Giondano Bruno gyilkosai, Gallilei bírói, a római Pápa és Churchill a Dalai Lá­ma és Truman. Nincs harmadik út-H­a valamely tudományt a béke ellen fordítanak úgy ez magának a tudomány­­nak a vesztét jelenti. Az a tu­domány, amelyik az imperializ­must szolgálja, maga kovácsol­ja saját hóhérainak fegyverét. ..Ezért — szólott M. Vavilov, a Szovjetunió Tudományos Aka­démiájának elnöke a világ ös­­­szes tudósaihoz, a haladó tudo­­mány nevében. — ..E békéért való harcban, különös felelős­ség te­rheli a tudomány vilá­gát, a tudósokat, a mérnököket A becsületes tudósok és mérnö­kök erkölcsi kötelessége meg­akadályozni, hogy a tudomá­­nyos gondolkodás új eredmé­nyei a háborús uszítók­at szol­gálják­ A szovjet tudósok fel­hívják a világ összes tudósait és mérnökeit, hogy akadályoz­zák meg a háborús uszítókat egy újabb kalandtól­. 1951. január 1., hétfő N. Munovárová, a taskenti ..Szirti in" textilkombinát orvosnőj­ a munkások gyermekeit vizsgálja az üzem gyári bölcsődéjében Köszöntő Három éve lett szép hazánk Népün­k Köztársasá­ga. Két tavaszt ért s máris mennyi Rügye bomlott virágba-Két tavaszt ért, a két tervet. Győztes harcunk zálogát, S most ötéves diadalra. Szebb tavaszba visz a Párt, Havas tél van, de szivünkben Piros virágok nyílnak. Hálaképpen küldjük el a Szabadító Sztálinna­k. Neki küldjük, aki békénk És szabadságunk adta, Aki nékü­nk a legdrágább: A népek édesapja. HAJDÚ ZOLTÁN A Filmbizottság forgatókönyv­­pályázatának eredményei December elsején zárult le a minisztertanács mellett működő Film­bizottság forg­a­tókönyv-pályá­­zata. A pályázaton a következő pályaművek nyertek díjat, vagy dicséretet: ..Észak,Moldova feltámad": el­ső díj 50.000 lej, nyerte Horia Ma­tei újságíró, Bukarest; harmadik dij 20.000 lej, nyerte Corescu Mihai, esztergályos. „A fehér arany (az ország villa­­mosítása)“: második dij 30.000 lej, nyerte H. Salem hadnagy és Ion Margiineanu szakaszvezető; harmadik dij, 20.000 lej, nyerte C. Valeanu tisztviselő, Bukarest; 7.500 lejes jutalommal járó dicsé­­retet kapott Bucuria Manatorul a D. Th. Neculuta irodalmi körből; N. Alexandrescu, Iasi; Mesarosiu Titu, diák, Bukarest; Pantu C., filmoperatőr és Ilinschi C. tiszt­viselő ,Bukarest. „Torda, az iparváros": különle­ges jutalom, 10.000 lej, nyerte Maria Rován, írónő, Bukarest. 7.500 lejes jutalom, nyerte Valen­tin Avrigeanu színész, Torda. ,,Az üdülőhelyek és gyógyfürdők a dolgozó nép szolgálatában": harmadik díj, 20.000 lej, nyerte Viorica A. Reus, a temesvári O­­pera tagja. 7.500 lejes jutalmat kapott Frida Papadache, fordító, Bukarest; Lucian Zlatti, újságíró, Turnu Severin; I. Braneanu, új­ságíró, Bukarest; 10.000 lejes kü­lönleges jutalomban részesültek Manoiu Alice Bukarest és Hara­­lambie Louis, könyvtáros, Buka­rest. ,,A kulturforradalom első ered­­ményei (az új munkásértelmiség)’­ 10.000 lejes különleges jutalomban részesült Romelia Dima, a buka­resti D. Th. Neculuta irodalmi kör tagja. „Az állami gazdaság — szocia­lista nagyüzem": 20.000 lejes har­madik díjat nyert Fenyves László, újságíró, Temesvár. 7.500 lejes ju­talmat nyert Vlad Stan, újságíró, Bukarest. „A sportmozgalom a Román Nép­­köztársaságban": 20.000 lejes har­madik díjat nyert F. Michitevici, campuiluingi operatőr; ugyancsak 20.000 lejes harmadik díjat nyert Ana Roman diáklány és Mihail Lupescu, újságíró, Bukarest. 7.500 lejes jutalmat kapott Rusu Cor­­­neliu diák, Bukarest, valamint N. Craisaleanu és A. Dobrescu tiszt­viselők, Bukarest. „Egy nap a pionírok életéből": a 20.000 lejes harmadik díjat O­­renstein Meri tanulólány nyerte. Ugyancsak 20.000 lejes harmadik díjban részesült Elena Cos­tin­dési tanárnő is; 10.000 lejes különleges jutalmat kapott Pacuraru Legia tordai tanulólány. ,,Egy nap az ifjúság életéből*: 50.000 lejes első díjat nyert Lucia Olteanu, a bukaresti D. Th. Ne­culuta irodalmi kör tagja; speciá­lis 10.000 lejes jutalomban része­sült Vasile Fulgeanu, a bukaresti Ion Paun Pincio irodalmi kör tag­ja; 7.500 lejes jutalomban része­sült Szász Győző biharpüspöki ta­nár. „Egy nagyüzem kulturélete": 50.000 lejes első díjat nyert C. Marin aradi újságíró; 20.000 lejes harmadik díjat nyert Mircea Crbc- San bukaresti színész; 7.500 tejes jutalomban részesült Stonescu Va­leria, Sztálinváros ,,Két nagyüzem szocialista ver­senye". 7.500 lejes jutalomban ré­szesült Rudas Aladár aradi újság­író. A Bukarestben lakó díjnyertesek számára december 28-án délután öt órakor osztották ki a díjakat a Filmbizottság Wilson­ utca 4. szám alatti székházában. A vidéki nyerteseknek postán küldik el a pályadíjakat. A pályázat lezárása alkalmából­ a Filmbizottság üdvözli a részven­vőket és köszönetét tolmácsolja nekik azért az érdeklődésért, amit az országunkban most születő új irodalmi műfaj, a filmforgató­könyv iránt tanúsítottak.

Next