Előre, 1954. február (8. évfolyam, 1962-1982. szám)

1954-02-02 / 1962. szám

4 au........ — A négy hatalom külügyminisztereinek berlini értekezlete A január 30-i ülés BERLIN. (Agerpres.). — A TASZSZközli: A négy hatalom külügyminiszterei január 30-án tartották meg hatodik ülésüket, amelyen Georges Bidault elnökölt. Folytatták annak a szovjet javaslatnak a megvizsgálását, hogy a Német Demokratikus Köztársaság és a német szövetségi köztársaság képviselőit hívják meg a második napirendi pont — a német kérdés és az európai biztonság megóvásának feladatai — megvizsgálásához. Bidault feltette a kérdést, óhajtanak-e a miniszterek ismét felszólalni a Németország mindkét részének megbízottai meghívására vonatkozó szovjet javaslattal kapcsolatban. A. Eden kijelentette, hogy nem tartja szükségesnek Kelet- és Nyugat-Németország megbízottainak meghívását. V. M. Molotov azt mondotta, hogy tudomásul veszi Eden kijelentését, de leszögezi, hogy a szovjet küldöttség megmarad ama véleménye mellett ,hogy Kelet- és Nyugat-Németország megbízottait meg kell hívni az értekezletre, hogy meghallgassák az ő véleményüket is a német kérdésben. J. F. Dulles kijelentette, hogy továbbra is kitart a január 29-i ülésen kifejtett álláspontEngedjék meg, hogy egyelőre az első megjegyzéseket megtegyem. Tegnap meghallgattam Eden úr érdekes beszédét és megkaptam azáltala előterjesztett javaslatok terjedelmes szövegét. Teljesen nyilvánvaló, hogy figyelmesen tanulmányoznunk kell ezt a két okmányt. A szovjet küldöttség fontosnak tartja, hogy meghallgassa a többi , kortárs véleményét is a német kérdésben. Egyelőre nem tudjuk, hogy egyetértenek-e az Eden úr által kifejtett tételekkel, vagy más tervük van a német kérdés megvizsgálására és megoldására. Érdeklődéssel várjuk Bidault úr és Dulles úr nyilatkozatát ebben a kérdésben. Egyfelől Franciaország, Anglia és az USA kormányainak, másfelől a Szovjetuniónak a diplomáciai levélváltásából tudjuk, hogy a nyugati államok különleges jelentőséget tulajdonítanak a németországi úgynevezett „szabad választásoknak.“ Eden úr is legfőképpen erről a kérdésről beszélt. A kérdés fontosságát nem szabad csökkenteni. A szovjet kormány mindenkor nagy jelentőséget tulajdonít az össznémetországi szabad választások megtartásának. A szabad össznémetországi választások azért szükségesek, hogy biztosítva legyen Németország két részének tartós egysége, demokratikus és békés alapon. Nem hagyjuk figyelmen kívül azt a tényt, hogy a Szovjetunió álláspontja a németországi szabad, választások kérdésében bizonyos szempontból nem egyezik a három nyugati állam álláspontjával. Véleményünk szerint a jelen esetben a Szovjetuniónak nagyobb, érdeke, mint a három nyugati államnak, hogy a németországi választások valóban szabadok és demokratikusak legyenek és ugyanakkor hozzájáruljanak a békés alapon megalakítandó demokratikus Németország továbbfejlődéséhez. Eden úr tervének hiányossága az össznémetországi választások tekintetében — úgy véljük — az, hogy e terv szerint az össznémetországi választások ténylegesen a megszálló, hatalmak kezébe mennek át, a németeket pedig más államok gyámkodása alá helyezik. Ennek a tervnek az a hibája, hogy bizalmatlanságot tanúsít a német demokratikus Ezután felszólalt Dulles, aki kifejtette az USA álláspontját a megvitatott kérdésben. Dulles azt állította, hogy a történelmi tapasztalat megköveteli, hogy mind a német kérdést, mind az európai biztonság megóvása kérdését együttesen vizsgálják meg. Ebből a városból, ahol most értekezletünket tartjuk — mondotta Dulles — robbantottak ki két világháborút. A mostani értekezleten képviselt négy ország közül kettő — Franciaország és a Szovjetunió — területét elözönlötték mind az első, mind a második világháború idején, Angliát pedig légitámadások érték. A mi négy országunknak két esetben kellett mozgósítania minden embertartalékát és anyagi erőit, hogy szembeszálljon a német agresszióval — mondotta Dulles. A négy hatalom létérdekei megkövetelik, hogy mindent kövessenek el, nehogy a német agresszió megismétlődhessék. , Dulles rámutatott arra, hogy az értekezleten megvitatott kérdésnek két vonatkozása van: elsősorban szükséges Németországot egyesíteni, másodsorban biztosítani kell, hogy az egyesített Németország békés Németország legyen. Az ékesszóló állítások után Dulles rátért a német kérdés megoldásának konkrét vonatkozásaira. Kijelentette, hogy helyesli Eden tervét és hogy ezt a tervet „világosnak, észszerűnek és hasznosnak tartja.“ Dulles rámutatott arra, hogy az eszmecsere során javaslatokat lehet tenni az Eden által kifejtett terv egyes részleteinek módosítására. Ezeket a ja. V. M. Molotov beszéde jó mellett. Nem értek egyet Molotov úrnak azzal a javaslatával, hogy az értekezletre hívják meg Kelet-Németország és a szövetségi köztársaság megbízottait — mondotta. Dulles hozzátette, hogy Nyugat-Németország kormánya nem fejezte ki azt az óhaját, hogy hívják meg a négyhatalmi értekezletre. Bidault kijelentette: „hasznos Nyugat-és Kelet-Németország megbízottainak meghívását elhalasztani egy olyan német kormány megalakításáig, amely az egész német népet képviselheti.“ Bidault ezután azt indítványozta, hogy folytassák a második napirendi pont megvizsgálását. Éden kijelentette, hogy a január 29-i ülésen már tett néhány észrevételt a második napirendi pontra vonatkozólag és néhány javaslatot adott elő. Ehhez nincs mit hozzátennem — mondotta Eden. Mint ismeretes, Eden a január 29-i ülésen előterjesztette a Németország egyesítésére vonatkozó angol tervet, amely a következő „szakaszokat“ irányozza elő: úgynevezett „szabad választások“ egész Németországban a négy megszálló hatalom ellenőrzése alatt, a négy hatalom által kidolgozott választási törvény alapján, az ily módon megválasztott erőkkel szemben. Egyben ez a terv túl nagy gondot fordít arra, hogy az idegen hatalmak és elsősorban a megszálló hatalmak teljes mértékben felügyeljenek mind a választások előkészítésére, mind annak megtartására. Vájjon az ilyen „szabad választások“ nem lesznek-e igen kevéssé szabadok? Mindenesetre erről elsősorban magukat a németeket kellene megkérdezni. Bizonyos okokból ez nincs előirányozva. Felmerül egy másik, nem kevésbbé fontos kérdés. Még nem világos előttünk, miképpen fognak állni a dolgok Németországban az Eden úr által említett választások után. Várjon a választások után az, amit javasol, valóban szabad Németország lesz-e békés külügyei tekintetében? A szovjet kormány azt akarja, hogy az össznémet választások alapján a német állam valóban szabaddá váljék, valóban szabad kezet kapjon mind belpolitikai, mind külpolitikai téren. Ez nem tűnik ki Eden úr tervéből. Eden úr javaslatában azt mondja, hogy „az össznémet kormány meghatalmazást kap arra, hogy vállalja magára a szövetségi köztársaság és Németország szovjet övezetének jogait és nemzetközi kötelezettségeit.“ Ez azt jelenti, hogy Eden úr javaslatai előirányozzák a Blonni és párisi szerződés alapján Nyugat-Németországra kényszerített kötelezettségek érvényességének, fenntartását, sőt mi több, e kötelezettségek kiterjesztését Kelet - Németországra is, amely jelenleg mentes bármilyen hasonló kötelezettségtől. Természetesen ezzel nagyon sok német nem érthet egyet. Eden úr javaslatában ezzel nem vet számot kellő mértékben. Figyelembe kell venni mind a kelet-, mind a nyugatnémetországi németek véleményét. Egyben nem kell elfelejteni, hogy éppen a Német Demokratikus Köztársaság képviseli a német népnek azokat az erőit, amelyek Németország mielőbbi egyesítésének biztosítására törekszenek demokratikus és békés alapon. Ez a béke érdeke, Európa biztonságának érdeke. Az összes békeszerető országoknak ebben a tekintetben támogataiok kell a Német Demokratikus Köztársaságot. Minthogy Eden úr terve abból a tényből indul ki, hogy az össznémet választások után Németország nem dönthet szabadon afelől, ★ ★ ★ vaslatokat meg lehet vizsgálni — mondotta. Általában azonban egyetértett az angol tervvel. Ezután Dulles beszédében megkísérelte bebizonyítani, hogy az Eden tervében előirányzott úgynevezett szabad választások biztosítanák a német népnek akarata igazi kinyilvánítását. Dulles azonban megcáfolta saját állításait. Különösképpen hangsúlyozta, hogy az úgynevezett „szabad választásokat“ a megszálló hatóságok felügyelete alatt kell megtartani. Az európai biztonság megóvásának kérdésével kapcsolatban elismételte azt a régen leleplezett amerikai tételt, amely szerint Európa biztonságát úgy lehet megóvni, ha az úgynevezett „európai védelmi közösségben“ egyesítik a hat nyugateurópai államot. Mint ismeretes az „európai védelmi közösség“ szabad kezet ad a német militaristáknak a nyugatnémet revanshadsereg újjáélesztésére. Dulles kijelentette, hogy az USA az „európai védelmi közösségét hozzá akarja kapcsolni a nyugati államok másik katonai csoportjához, az északatlanti tömbhöz. Dulles beszéde befejező részében kijelentette, hogy az USA szeretné szavatolni Európa biztonságát. Bidault ezután kifejtette a francia küldöttség véleményét; rámutatott arra, hogy a második napirendi pont megfogalmazása megjelöli a kapcsolatot a német kérdés és az európai biztonság kérdése között. Bidault kijelennemzetgyűlés összehívása, az alkotmány kidolgozására; ezalatt a bonni szövetségi köztársaság hatóságai Nyugat-Németországban, a Német DemokratikusKöztársaság hatóságai Kelet-Németországban tovább gyakorolják funkcióikat, egy össznémet kormány megalakítása a nemzetgyűlésen elfogadott alkotmánynak megfelelően. Ez a kormány átveszi mind a szövetségi köztársaság kormányától, mind a Német Demokratikus Köztársaság kormányától a hatalmat; tárgyalások a német békeszerződés megkötésére. A tárgyalásokon képviselve kell legyen az említett össznémetországi kormány. Eden terve szerint ezt a kormányt felhatalmazzák arra, hogy magára vállalja a szövetségi köztársaság és a németországi szovjet övezet nemzetközi jogait és kötelezettségeit. Az Eden által kifejtett terv azt mondja, hogy mindezen „szakaszok“ tartama alatt valamilyen formában fennmarad a megszálló hatalmak ellenőrző hatásköre, az idegen csapatok Németország területén maradnak. A terv azonban nem említ semmit sem arról hogy mikor és hogyan ér véget Németország megszállása. Ezután felszólalt V. M. Molotov hogy a jelenleg Nyugat-Németországra kényszerített bonni és párisi szerződés érvényben marad-e vagy sem, ez azt jelenti, hogy az ilyen választások után szó sem lehet egy valóban szabad Németországról. Ismeretes, hogy a bonni szerződéssel megkísérlik évtizedekig fenntartani Németországban a megszállás rendszerét. Ennek következtében az ehhez az egyezményhez kötött Németország nem kaphat szabad kezet belügyeiben, belpolitikájában. Ami a párisi egyezményt illeti, ez közvetlenül előirányozza, hogy Németországot 50 évre bizonyos államok katonai csoportjának szekeréhez kötik. De ha Németország az össznépiet választások után sem dönthet szabadon afelől, hogy a párisi szerződés érvényben marad-e vagy sem, akkor miféle szabad Németországról lehetne itt szó? A valóságban homlokegyenest ellenkező helyzet áll elő. Az úgynevezett „európai védelmi közösség"re vonatkozó párisi szerződés , szabad kezet, ad a német militaristáknak, lehetővé teszi számukra, hogy helyreállítsák a reguláris német hadsereget. íme a jelen esetben előirányzott „szabadság“. Ennek azonban semmi köze sincs a német nép igazi szabadságához. A Szovjetunió más álláspontra helyezkedik és azt szeretné, ha a nyugati hatalmak, a béke megszilárdításának és Európa biztonságának érdekeitől vezérelve, csatlakoznának ehhez az állásponthoz. Megegyezésre kellene jutni arra nézve, hogy az össznémet választások után semmiféle szerződés se kösse Németországot egyik, vagy másik államcsoporthoz, a hogy Németország szilárdan haladhasson a békésél demokratikus úton és hogy szabadon dönthessen nemcsak belügyeiben, hanem külügyeiben is. Gondoskodnunk kell róla, hogy Németország egységes és független, demokratikus és békeszerető államként szülessen újjá. Az ilyen valóban szabad Németország sohasem válik veszélyessé szomszédai számára és méltó helyet foglal majd el, mint nagyhatalom a békeszerető európai államok között. Ezek a szovjet küldöttség első megjegyzései a megvitatott kérdésben. Egy későbbi nyilatkozatban kifejtjük majd álláspontunkat és javaslatainkat a német kérdésben, tette, hogy nem cáfolja egy ilyen kapcsolat létezését és fogadkozott, hogy a francia küldöttség a német kérdés olyan megoldására törekszik, amely hozzájárulást jelent az öszszes népek biztonsága kérdésének kielégítő megoldásához. Beszéde további részében Bidault azonban védelmébe vette a nyugati hatalmaknak azt a tervét, hogy Németországot bevonják az „európai védelmi közösség“ néven ismert katonai csoportba. Bidault elismételte a valóságnak meg nem felelő azon állítását, hogy a Németország és Európa széttagolására irányuló ilyen politikát a nyugati államokra rákényszerítették. Ugyanúgy, mint az angol külügyminiszter, Bidault is azt állította, hogy a német kérdés megoldását az úgynevezett „szabad össznémet választásokkal“ kell kezdeni. Úgy akarta feltüntetni a dolgokat, mintha az úgynevezett „európai védelmi közösség“ „biztonsági garanciát“nyújtana Európának. Bidault kijelentette, hogy általánosságban elfogadja Eden tervezetét.. Hangoztatta, hogy ez a terv Németország egységének helyreállítására irányul. Miután Bidault befejezte beszédét, Eden kijelentette, hogy a következő ülésen válaszol a tervével kapcsolatban elhangzott megjegyzésekre. Megállapodtak abban, hogy a következő ülést február elsején, a Szovjetunió németországi főbiztosának az Unter den Lindern-en lévő székházában tartják. A február elsejei ülés BERLIN (Agerpres). — Anégy hatalom külügyminiszterei a Szovjetunió németországi főbiztosának székházában február elsején tartották meg 7. ülésüket. Az ülésen V. M. Molotov elnökölt. Folytatták a második napirendi pont megvizsgálását. Georges Bidault, az első felszólaló kifejtette álláspontját Edennek a német kérdéssel kapcsolatban előzőleg előterjesztett tervét illetően. Bidault állást foglalt amellett, hogy a német választásokat a megszálló hatóságok felügyelete alatt tartsák meg. Egyben azt indítványozta, hogy az ebből a célból megalakított ellenőrző bizottságokban vegyenek részt egyes semleges államok képviselői is. Eden ismét védelmébe vette azt a nyugati tételt, amely szerint a nyugatnémet revansvágyó hadsereg bevonása azúgynevezett „európai védelmi--közösség“-be garantálja a biztonságot. — A szovjet álláspont ellenére, amely előirányozza, hogy a választásokat maguk a németek szervezzék meg és ellenőrizzék — az angol külügyminiszter ismételten azt állította, hogy a választásokat a megszálló hatalmak ellenőrzése alatt kell végrehajtani. Ezután felszólalt V. M. Molotov. Részletesen kifejtette a szovjet kormány álláspontját a német kérdésben és teljes programmot javasolt a jelenlegi zökkenő megoldására. Nem nehéz kijutnunk a zsákutcából — mondotta V. M. Molotov —, ha a négy hatalom, az USA, Franciaország, Nagy-Britannia és a Szovjetunió megegyeznek abban, hogy a jövőben nem engedik meg az agresszív német miltarizmus újjászületését. Éppen ebből a célból szükséges a német békeszerződés megkötése. A német népnek nincsen szüksége a bonni és párisi egyezményre, hanem a békeszerződésre. Ez a békeszerződés biztosítja majd a német nép szabadságát és függetlenségét, biztosítja azt a lehetőséget, hogy saját maga oldja meg mind belügyi, mind külügyi problémáit. A hétfői ülésen a szovjet küldöttség átadta az értekezlet részvevőinek a német békeszerződés szovjet tervezetének kiegészítésére szolgáló szöveget, valamint a német békeszerződés előkészítésére és a szerződés megkötése céljából egy értekezlet összehívására vonatkozó tervet. A szovjet küldöttség hangsúlyozta, hogy meg kell egyezni a német békeszerződés megkötésének meggyorsítása, és ebből a félből egy békeértekezlet összehívása tekintetében. J. F. Dulles amerikai külügyminiszter az előrehaladott időre hivatkozással indítványozta az ülés berekesztését. Ezzel az ülés végetért. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Bucuresti: Plaza Scdntell Nr. 1. — Telefon: 7.42.29 — Titkárság: 7.65.27. ELŐRE 1954. február 2., kedd A Német DK kormányának emlékirata a külügyminiszterek berlini értekezletéhez BERLIN (Agerpres). A NEUES DEUTSCHLAND című lap január 31-én nyilvánosságra hozta a Német Demokratikus Köztársaság miniszterelnöksége mellett működő sajtóosztály közleményét a Német DK minisztertanácsának január 30-i üléséről. Az ülésen Otto Grotewohl miniszterelnök, miután beszámolt a berlini értekezlet kibontakozásáról, előterjesztette a Német Demokratikus Köztársaság emlékiratát a külügyminiszterek értekezletéhez. Az emlékirat kifejti a Német Demokratikus Köztársaság álláspontját a német kérdés békés megoldását illetően. A Német Demokratikus Köztársaság kormánya Otto Grotewohl miniszterelnök aláírásával ugyanakkor levelet intézett a külügyminiszterek értekezletéhez. A levél a többi között ezeket mondja : „Miután a külügyminiszterek berlini értekezlete nem hozott pozitív határozatot a Német Demokratikus Köztársaság kormányának január 24-i kérésével kapcsolatban, éspedig, hogy a Német Demokratikus Köztársaság és Nyugat-Németország képviselői részt vehessenek az értekezleten a német kérdés vitájában, a Német Demokratikus Köztársaság kormánya a német nemzet és a béke ügye iránti nagy felelősség érzésétől vezérelve, hazafias kötelességének tekinti, hogy" írásbelileg kifejtse álláspontját a német kérdés megoldásával kapcsolatban“. Az emlékirat bevezető része ezt mondja : „Teljes egyetértésben egész Németország békeszerető lakosságával, a Német Demokratikus Köztársaság kormánya őszintén üdvözli a Szovjetunió, az Egyesült Államok, Nagy- Britannia és a Francia Köztársaság külügyminisztereinek berlini találkozóját. A német nép hőn óhajtja, hogy a berlini értekezlet olyan eredményekhez vezessen, amelyek hozzájárulnak a nemzetközi feszültség további enyhüléséhez és közelebb hozzák Németországot a békeszerződés megkötéséhez és demokratikus, békés alapon való egyesítéséhez“. Az emlékirat emlékeztet a Német DK kormányának előbbi fáradhatatlan erőfeszítéseire s arra a rendíthetetlen elhatározására, hogy a jövőben is hozzájáruljon a német békeszerződés megkötésének ügyéhez, az egységes, demokratikus, békeszerető és független Németország megteremtéséhez. ANémet Demokratikus Köztársaság kormánya emlékiratában kiemeli a német nép törvényes jogát a békeszerződés megkötéséhez Németországgal s hangsúlyozza, hogy a német nép demokratikus erői törekvéseinek megfelelően, az egységes Németország megalakításának a potsdami egyezmény elvein kell alapulnia. Az emlékirat emlékeztet arra, hogy a potsdami egyezmény előírásainak teljesítése révén, a Német Demokratikus Köztársaságban felszámolták az imperialista, militarista és fasiszta erőket és új, demokratikus rendszert honosítottak meg. A potsdami egyezmény megszegéséért és Németország széttagolásáért a felelősség a nyugati hatalmak megszálló hatóságait és a német monopolistákat terheli. A Német Demokratikus Köztársaság kormánya ezután kimutatja milyenkörülmények határozták meg a Német Demokratikus Köztársaság megalakítását, kiemeli e történelmi esemény óriási jelentőségét, majd hangsúlyozza : A Német Demokratikus Köztársaság megalakulása annak az eredménye, hogy a német nép szembehelyezkedett Németország széttagolásának politikájával, ellenezte, hogy a nyugati hatalmak és a nyugatnémetországi reakciós erők törvénytelenül szeparatista nyugatnémet államot alakítsanak, minthogy ez mindenben ellenkezik a potsdami egyezménnyel. A Német Demokratikus Köztársaság megalakítása — hangsúlyozza az emlékirat — megfelel annak a jognak, amelyet a potsdami egyezmény garantál a német népnek, éspedig hogy saját maga építse fel életét demokratikus és békés alapon és elfoglalja helyét a világ szabad és békeszerető népei között. Az emlékirat emlékeztet a Német Demokratikus Köztársaság kormányának az összes németek közötti megegyezés megvalósítására irányuló ismételt akcióira, s hangsúlyozza, hogy Adenauer kormánya semmibe vette a Német DK kezdeményezését és ezáltal megakadályozta a megegyezést Kelet- és Nyugat- Németország között. A Német DK kormánya részletesen kifejti, hogy a bonni és párisi szerződés összeegyeztethetetlen Németország egyesítésével. Számos tényre hivatkozva, leleplezi az „európai védelmi közösségre“ vonatkozó militarista szerződés agresszív alapját. A német militarizmus újjáélesztése Nyugat-Németországban, amit az „európai védelmi közösségre“ vonatkozó szerződés segítségével akarnak végrehajtani, főként a Németországgal szomszédos országokat fenyegeti és halálos veszélyt jelent a német nép számára. A Német Demokratikus Köztársaság kormánya hangsúlyozza : az európai védelmi közösségre vonatkozó szerződés a legveszedelmesebb európai tűzfészek helyreállítását jelenti, ami a legnagyobb veszéllyel fenyegeti Európa biztonságát és békéjét, valamint az egész német nép életét. Az emlékirat rámutat arra is, hogy milyen katasztrofális következményekkel jár a nyugatnémet népre nézve a leigázó úgynevezett „általános szerződés“, amely 50 évre törvényesíti Nyugat-Németország megszállását. Mind az „európai védelmi közösségre“ vonatkozó szerződés mind az ehhez kapcsolódó „általános szerződése újabb, komoly akadályokat gördít Németország egyesítésének útjába, minthogy megfosztja a német népet a nemzeti önrendelkezési jogtól, valamint a függetlenséghez és szuverenitáshoz való j°ogától. Ezeket az elidegeníthetetlen jogokat garantálnia kell a német békeszerződésnek Németország egyesítése után is. A bonni és a párisi szerződések — hangsúlyozza a Német DK kormánya —, amelyek az agressziós német militarizmus helyreállítását szolgálják, a legfőbb akadályt jelentik a németországi szabad választások útjában. A bonni és párisi szerződések hatálytalanítása a valóban szabad választások előrététele. Az emlékirat hangsúlyozza olyan össznémetországi szerv megalakításának szükségességét, amely Németország mindkét részének képviselőiből álljon, s amely a szabad, demokratikus választások előkészítésével foglalkozzék és megvitassa az ezzel összefüggő összes kérdéseket. A Német Demokratikus Köztársaság kormánya kifejti továbbá, hogy Adenauer az úgynevezett „szabad választások“ alatt olyan választásokat ért, amelyek törvényesítsék az újrafelfegyverkezési politikát, a nyugatnémet revansvágyók háborús politikáját. A német nép — hangzik az emlékirat — nem akar militarista és revansszellemű választásokat. Olyan választásokat akar, amelyek mentesek a külföldi államok ellenőrzésétől és beavatkozásától. Nem akar zsaroláson és csaláson alapuló választásokat, amelyeket színfalként használjanak fel a fasiszta diktatúra helyreállítására és a nyugatnémet revansvágyók terveinek megvalósítására. Szabad, demokratikus elveken alapuló választásokatakar, nemzeti önrendelkezési jogának teljes tiszteletben tartásával. Olyan választásokat, amelyeket az össznémetországi ideiglenes kormány készítsen elő. A Német DK kormánya hangsúlozza továbbá, hogy a német nép követeli a békeszerződés megkötését Németországgal... „Annak a tudatában, hogy a német békeszerződés megkötése a németkérdés békés és tartós rendezésének legfőbb előfeltétele —■ hangzik az emlékirat — a Német Demokratikus Köztársaság kormánya komolyan e cél megvalósításának megkönnyítésére törekedett és törekszik. 1952 február 13-án a Német Demokratikus Köztársaság kormánya azzal a kéréssel fordult a Szovjetunió, az Egyesült Államok, Nagy-Britannia és Franciaország kormányaihoz, hogy sürgessék meg a német békeszerződés megkötését. A Szovjetunió kormánya pozitív választ adott a kérésre és 1952 március 10-én a nyugati hatalmak kormányai elé terjesztette a német békeszerződés alapjairól szóló tervezetet és annak megvitatását javasolta. Sajnos, a nyugati hatalmakkormányai mindezideig nem fejtették kiálláspontjukat a tervezettel kapcsolatban és nem terjesztettek be saját javaslatot sem a német békeszerződéssel kapcsolatban. Az egységes, békeszerető és független német állam demokratikus és szabad fejlődésének biztosítására és a Németországgal szomszédos álamok jogosköveteléseinek teljesítése érdekében egy újabb német agresszió elleni garanciát illetően — ami ugyancsak hozzájárulás az európai béke megszilárdításának ügyéhez — a Német Demokratikus Közárvaság véleménye szerint a német békeszerződésnek a következő, fontos előírásokat kell tartalmazni: Németország helyreáll mint egységes és szuverén, állam. Németországnak lehetőséget nyújtanak arra, hogy normális kapcsolatokat teremtsen a többi állammal. Garantálják Németország jogegyenlőségét. A békeszerződést aláíró államok támogatják Németország felvételi kérvényét az Egyesült Nemzetek Szervezetébe. A békeszerződés megkötésétől számított egy éven belül a megszálló hatalmak összes fegyveres erőit vissza kell vonni Németország területéről. Egyidejűleg megszűnnek a Németország területén lévő összes idegen hadászati támaszpontok. Fajra, nemre, nyelvre, vagy vallásra való tekintet nélkül Németországnak biztosítania kell honpolgárai számára az emberi jogokat és az összes alapvető demokratikus jogokat, beleértve a szólás-, a sajtó-, a vallás-, a politikai meggyőződés és a gyülekezés szabadságát. Az összes német honpolgárok egyenlőek a törvény előtt. Németország jogot biztosít honpolgárainak arra, hogydemokratikus, pártokba és szervezetekbe tömörüljenek. Ezáltal lehetőséget nyújtanak a demokratikus pártok és szervezetek szabad tevékenységére. "Németország nem tűri olyan szervezetek fennállását és működését, amelyeknek célja megfosztani a népet demokratikus jogaitól és zavart kelteni a népek közti békés kapcsolatokban. Németország mindenekelőtt intézkedést tesz a háborús propaganda, a népek elleni uszítás, a fajgyűlölet megakadályozására, az atom- vagy más tömegpusztító fegyver, mint a mérgező, a radioaktív, a vegyi- és a baktériumfegyverek „használatának megakadályozására. Németország kötelezi magát, hogy nem lép koalícióba vagy katonai szövetségbe azon hatalmak ellen, amelyek fegyveres erővel részt vettek a Németország elleni háborúban. Németország határai megfelelnek a potsdami egyezményben megállapított határoknak. A hatalmak nem kényszerítenek Németországra semmiféle korlátozást békés gazdasági fejlődésében. Korlátlan jogot nyújtanak Németországnak, hogy bekapcsolódjék a világpiac forgalmába és a tengeri hajózásba. Semmiféle korlátozást sem kényszerítenek Németország külkereskedelmére.A háború következtében Németországgal szemben támasztott összes igényeket Németország fedezte az 1945-től kezdve fizetett jóvátételekkel és más fizetésekkel. Németország felhatalmazást kap, hogy a vézdelméhez szükséges saját nemzeti haderőket létesítsen és saját maga előállítja e haderők felszereléséhez szükséges anyagokat. _ A Német Demokralizeus Köztársaság kormánya — hangzik az emlékirat — az egységes, demokratikus, békeszerető és független Németország megteremtése mellett foglal állást, olyan Németország mellett, amelyet ne kössönle semilyen katonai paktum. A német nép demokratikus után megteremti az egységes Németország belső rendszerét, a bonni és a párisi szerződések nélkül, bármely idegen beavatkozás nélkül. Németország széttagoltságának mostani körülményei között az egyetlen út Németor-szág békésegyesítése felé a Kelet- és a Nyu- gat-Németország közötti kölcsönös meg- *egyezés. A Német Demokratikus Köztársaság kormánya megjegyzi, hogy szüntelenül komoly erőfeszítést ten e kölcsönös megegyezés megvalósítására, amit jelenleg is szükségesnek vél. A legfontosabb lépés Németországnak békés és demokratikus úton való helyreállítása, felé az össznémetországi ideiglenes kormány megalakítására vonatkozó megegyezés volna. Az össznémetországi ideiglenes kormány politikai, gazdasági és kulturális szempontból , egységes egésznek tekintené Németországot és helyreállítaná, mint egységes államot. Ezért azideiglenes össznémetországi , kormánynak a két Németország parlamentjeiből kellene állnia, a demokratikus pártok és szervezetek széleskörű részvételével. Az emlékirat elemzi az össznémetországi ideiglenes kormány jogait, funkcióit és kötelezettségeit és főként azt hangsúlyozza, hogy az ideiglenes kormány legfőbb feladata a szabad, titkos és demokratikus össznémetországi általános választások megtartása volna,, idegen ellenőrzés és beavatkozás nélkül. Az össznémetországi választások célja — hangsúlyozza a Német DK kormánya — a ■demoknaiik'U's, békeszeret.ő és független Németország megteremtése. Az emlékirat befejezéséül a Német DK kormánya a következő javaslatokat terjeszti megvitatás végett a külügyminiszterek értekezlete elé, azzal a kéréssel, hogy hozzanak megfelelő intézkedéseket azok megvalósítása érdekében: 1. Még 1954-ben összehívják mindazon államok értekezletét, amelyek fegyveres erői részt vettek a Németország elleni háborúban, hogy megvitassák a Németországgal kötendő békeszerződést. Ezen az értekezleten részt vesznek majd az össznémetországi ideiglenes kormány képviselői. A négy nagyhatalom képviselői, az össznémetországi ideiglenes kormány részvételével kidolgozzák a békeszerződés tervezetét, amelyet az értekezlet elé terjesztenek. Németország nemzeti függetlenségének és békés, demokratikus fejlődésének érdekei megkövetelik, hogy Németországot ne kösse le semilyen katonai paktum s hogy hatálytalanítsák a bonni és a párisi szerződéseket. 2. Össznémetország ideiglenes kormányának — amely magukból a németekből áll, tehát Németország mindkét részének parlamentjeiből a demokratikus pártok és szervezetek részvételével — feladata az össznémetországi nemzetgyűlési általános, szabad, titkos és demokratikus választások előkészítése és lebonyolítása. A potsdami egyezménynek megfelelően a négy nagyhatalom támogatja az össznémetországi ‘IftifíshSKs’Kölniálln. 3. A német békeszerződés megkötésétől számított nem később mint egy éven belül az összes megszálló csapatok kivonulnak Németországból s Németországban felszámolják az összes idegen katonai támaszpontokat 4. A német békeszerződés megkötéséig Németországban nem alakulhatnak semilyen német haderők és Németország semilyen formában sem fegyverkezhet. 5. A német honpolgároknak nem kell szolgálniuk idegen katonai vagy katonajellegű intézményekben, vagy bárminemű más formában közreműködniük ilyen intézményekben még akkor sem, ha ezek Németország területén működnek. 6. Németországban nem terveznek, gyártanak vagy szerelnek fel semmiféle tömegpusz-íító fegyvert, mint például atom- és baktériumfegyvert. 7. A német nép gazdasági helyzetének azonnali megkönnyítése érdekében a következő intézkedéseket foganatosítják: a) Nyugat-Németországban, akárcsak a Német Demokratikus Köztársaságban, a megszálló csapatok jelenlétéhez kapcsolódó kiadásokat az állami költségvetés 5 százalékáig csökkentik, úgy hogy semmiesetre se szárnyalják túl az 1949. évi megszállási költségeket. . ..b), Németországot felmentik mindazon külföldi adósságok fizetése alól, amelyek 1945 után a megszállási költségekből eredtek. ,c) Németországot felmentik az összes jóvátételek fizetése alól, a háború előtti s a háború idején kötött államadósságok alól, valamint a nagyhatalmakkal szembeni háború utáni adósságok kifizetése alól, kivéve a kereskedelmi egyezmények keretében vállalt kötelezettségeket. A Német Demokratikus Köztársaság kormánya annak a reményének ad kifejezést, hogy a négy hatalom külügyminisztereinek értekezlete hozzájárul a bonni és a párisi szerződésekkel kapcsolatos háborús veszély elhárításához, végleg véget vet német hazánk széttagoltságának és megnyitja a német nép előtt a békeszerződés és a nemzeti egyesítés felé vezető utat, a békeszerető népek nagy családjában a boldog jövő felé vezető utat. A Német Demokratikus Köztársaság neveiben, a levelet Otto Groterwohl miniszterelnök írta alá. Német dolgozók közösséget vállalnak a francia hazafiak antimilitarista harcával PARIS. (Agerpres). — A 1‘HUMANITÉ szerkesztőségéhez naponta ezrével érkeznek a levelek, határozatok és üzenetek, amelyeket a Német Demokratikus Köztársaság dolgozói küldenek a bonni és párisi militarista egyezmények ellen harcoló francia hazafiaknak. A liebenwerdai béketanács felhívással fordult a francia néphez és felszólította Franciaország és Németország összes békeszerosi embereit, harcoljanak a berlini értekezlet teljes sikeréért. „A berlini értekezletnek el kell hárítania egy harmadik világháború veszélyét és utat kell nyitnia az összes népek békés együttléte felé. A népeknek pedig őrködniük kell, hogy kormányaik vegyék figyelembe az egész emberiség békeakaratát“ — hangzik a többi között a felhívás. Németország Szocialista Egységpártja genthiai szervezetének tagjai a 1‘HUMANITÉ szerkesztőségéhez intézett levelükben ezt írják: „Szolidaritást vállalunk a bonni és párisi szerződések elleni harcotokkal és nem kímélünk semmi erőfeszítést, hogy demokratikus, békés állammá változtassuk országunkat, olyan állammá, amelynek fennállása garancia legyen Franciaország biztonságára, vagy amint erre a Német Demokratikus Köztársaság kormánya ösztönöz bennünket.“ A magdeburgi „Karl Liebknecht“-üzem munkásai pedig határozatot fogadtak el, amelyben hangsúlyozzák: „A francia munkásosztály és pártjának, Maurice Thorez és Jacques Duclos pártjának határozott harca példa számunkra és felbecsülhetetlen segítség a békéért és hazánk egységéért vívott küzdelmünkben. A négy hatalom berlini, értekezletének a nemzetközi feszültség -enyhításéhez és egy demokratikus Németországgal megkötött békeszerződéshez kell vezetnie. Csupán ilyenformán valósítható meg a tartós béke Európában és garantálható Franciaország biztonsága. A Francia Kommunista Pártnak és Németország Szocialista Egységpártjának szilárd elhatározása, hogy mikofon tőle félhetőt elkövet és megakadályozza a bonni és párisi szerződések gyakorlati alkalmazását. Hasonló tartalmú levelet küldtek a leipzigi „S.A.G.“ Brikett Kombinat Espenheim“ vállalat munkásai is. „A ti harcotok a mi harcunk is. Mi magunkévá tesszük Wilhelm Pieck elnök nyilatkozatát és biztosítunk benneteket, hogy sohasem veszünk részt egy Franciaország elleni háborúban“ — hangsúlyozza a többi között a levél. „Teljes szolidaritásunkról biztosítunk benneteket — írják Németország, Szocialista Egységpártja cottbusi szervezetének tagjai. Minden erőnkből harcolunk, hogy meghiúsítsuk mindazokat a terveket, amelyeket Adenauer az amerikai imperialisták, a német trösztök és fasiszták parancsára sző Franciaország ellen.“n Nyomda: Combinatul Poligrafic Casa Scanteii „I. V. Stalin"