Előre, 1954. május (8. évfolyam, 2035-2059. szám)

1954-05-03 / 2035. szám

4 GENF. (Agerpres). — A TASZSZ közli V. M. Molotovnnak, a genfi értekezlet április 29.i ülésén a koreai kérdéssel kapcsolatban elmondott következő beszédét: Elnök úr, küldött urak! Úgy határoztunk, hogy a jelen genfi érte­kezleten két kérdést vizsgálunk meg: először a koreai kérdés békés rendezésének, másod­szor pedig az indokínai béke helyreállításá­nak kérdését. Elmondhatjuk, hogy a genfi értekezlet az ázsiai kérdések értekezlete. Mind a koreai, mind pedig az indokínai kérdés Ázsia legidő­szerűbb problémái közé tartozik. Ezzel kapcsolatban nem lehet figyelmen kí­vül hagyni azt a tényt, hogy ezen az érte­kezleten csupán néhány ázsiai ország vesz részt. Feltétlenül hátrányosnak kell tekinte­nünk, hogy egész sor ázsiai ország, mint In­dia, Indonézia, Burma, Pakisztán és mások — nem vesznek részt értekezletünkön, noha ez az ügy érdekében igen hasznos lett volna. De ugyanakkor nem szabad lebecsülni azt a tényt sem, hogy az utóbbi években ez az első értekezlet, amelyen részt vesznek az ösz­­szes nagyhatalmak: Franciaország, Nagy-Bri­­tannia, az Amerikai Egyesült Államok, a Kí­nai Népköztársaság, a Szovjetunió. Ezzel kapcsolatban különösképpen hangsúlyozni kell, hogy a Kínai Népköztársaság — ez az ázsiai nagyhatalom — hozzájárulhat értekez­letünk munkálataihoz az ázsiai helyzet emlí­tett időszerű kérdéseiben. Az értekezlet jelenlegi összetételében a Ko­reára vonatkozó kérdésekkel kezdi meg mun­kálatait. . Az előttünk álló feladat: megteremteni bé­­­­kés után az egységes és független Koreát. E feladat megoldása elsőrendű fontossága a koreai nép szempontjából és ugyanakkor fon­tos tényezője lenne a nemzetközi feszültség enyhítésének. Természetesen a koreai kérdés megoldása olyan kérdés, amely elsősorban a koreaiakra tartozik, a koreai né­p ügye. Semmiféle meg­oldás, amelyet más országok kényszerítenek a koreai népre, nem szolgálhatja a koreai kér­­dés tartós rendezését. Lehetetlen figyelmen kívül hagyni Korea történetét, főként pedig a koreai nép függet­lenségi harcának történetét. Ismeretes, hogy a század elején a japán imperializmus bizonyos más államok támoga­tásával Koreát előbb protektorátusává tette, majd egészen megkaparintotta és a koreai félsziget teljhatalmú urává vált. Ez az ag­resszív imperialista politika szükségszerűen kiváltotta a koreai nép ellenállását. Nehéz, sok áldozatot követelő harcot vívott a koreai nép függetlenségéért és szabadságáért. Ez a harc éveken át tartott. De a mi korunkban az ilyen agresszív politika szükségszerűen szem­be találja magát a függetlenségüket és sza­badságukat védő népek határozott ellenállá­sával. Köztudomású tény, hogy a japán imperia­listák Korea megkaparintása után a koreai félsziget területét legfőbb hídfőjükké alakítot­ták a Kína ellen, a kínai nép ellen irányuló féktelen agresszió céljára. Megkísérelték, hogy uralmukat kiterjesszék egész Kínára és egész Délkelet-Ázsiára. Ebből a célból szö­vetségre léptek a hitlerista Németországgal, megkötötték az úgynevezett ,,antikomintern paktumot“ és ,,a kommunizmus elleni harc­ ürügyével a német imperializmussal együtt tervet dolgoztak ki a világ felosztására. Mindenki tudja, hogy ez a politika hova vezetett. A japán militaristák 1945 őszén ve­reséget szenvedtek és saját területükre vetet­ték őket vissza. Korea lehetőséget kapott arra, hogy kiszabadítsa magát a japán mili­taristák karmaiból és hogy új, szabad, füg­getlen életet kezdjen. Minthogy a katonai helyzet következtében Korea nyomban a japán megszállás alóli fel­­szabadulás után két részre, északi és déli részre szakadt, a koreai nép azzal a feladat­tal találta magát szemben, hogy helyreállítsa Korea egységét, hogy demokratikus, egyesült és független koreai államot hozzon létre. Ez a feladat a második világháború befejezését követő első években nem vált valóra. Az Észak-Korea területén megalakult Koreai Népi Demokratikus Köztársaságnak sikerült ezekben az években egész sor igen fontos demokratikus reformot megvalósítania, bele­értve azt is, hogy a földesurakna­k és a japán imperializmus volt kiszolgálóinak földjei a parasztok kezébe mentek át. A koreai nép érdekeit szolgáló építő tevé­kenységet félbeszakította a kívülről rákény­­szerített háború és az Amerikai Egyesült Ál­lamok kíméletlen katonai beavatkozása, a­­mely három éven át folyt az ENSZ zászlaja alatt. 1953 nyara óta, amikor Koreában meg­kötötték a fegyverszünetet, ismét felvetődött a koreai egység helyreállításának és az egy­séges koreai állam demokratikus alapokon történő megteremtésének kérdése. A genfi értekezlet legfontosabb feladata az, hogy hozzásegítse a koreai népet Korea egy­ségének helyreállításához. Mindent el kell követnünk, hogy a koreai nép megtalálja azt az utat, amelyen haladva békés eszközökkel megteremtheti demokratikus, egységes és füg­getlen államát. A koreai probléma békés ren­dezésében érdekelve van minden állam, amely a nemzetközi feszültség enyhítésére és az ál­talános béke megerősítésére törekszik. Másrészt nem hagyhatjuk figyelmen kívül azt sem, hogy az Egyesült Nemzetek Szerve­zete, egyes államok nyomására, egyoldalú álláspontra helyezkedett és alkalmatlannak bizonyult a koreai probléma megoldására. Példaként elég, ha felemlítem, hogy Észak- Korea képviselőit az utóbbi négy év alatt egyetlen egyszer sem hallgatták meg az Egyesült Nemzetek Szervezetében. Ami a ko­reai eseményeknek az USA képviselője által itt ismét előadott hamis történetét illeti, ezt a Szovjetunió képviselői már többízben meg­cáfolták és leleplezték az Egyesült Nemzetek Szervezetében. A koreai kérdés megvizsgálása közben nem hagyhatjuk figyelmen kívül azokat a gyöke­res változásokat, amelyek­ az ázsiai országok politikai fejlődésében az utóbbi időben, külö­nösen a második világháború befejezése óta, végbementek. Tudjuk, hogy az ázsiai országokban hosz­­szu éveken át, sőt egyes esetekben több év­századon át idegen, nem ázsiai államok tar­tották kezükben a hatalmat s hogy az illető ázsiai országok népeit megfosztották saját sorsuk intézésének lehetőségétől. Ez a hely­zet egyes államok mohó imperialista politi­kájának eredményeként állt elő. Ez a politika azonban már hitelét vesztette. A régi, gyar­mati politika folytatására irányuló kísérletek most egyre nyilvánvalóbb kudarcokkal vég­ződnek. A genfi értekezleten figyelembe kell vennünk ezeket a tényeket mind a koreai, mind az indokínai probléma megvizsgálása során. Az ázsiai országok népei komoly sikereket értek el a függetlenségért és az idegen ura­lom alóli felszabadulásukért folyó harcukban. Ma már lehetetlen figyelmen kívül hagyni ezt a tényt. A világ lakosságának száma hozzávetőle­gesen 2 milliárd 400 millió ember. A föld­gömb lakosságának több mint a fele Ázsia területén él. Ennek ellenére Ázsia lakosságá­nak túlnyomó többsége még a XX. század elején is gyarmati, félgyarmati vagy függő­országok viszonyai között élt. Azóta gyökeres változások mentek régibe Ázsiában. Döntő jelentőségű átalakulás ment végbe e tekintetben az 1917 évi oroszországi szocialista forradalom s a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetségének megalakulása alkalmával. A Szovjetunió szakított a cáriz­­mus imperialista politikájával és kapcsola­tait a többi országgal szabadságuk és nem­zeti függetlenségük elismerése alapján épí­tette ki. Ennek az új helyzetnek szükségsze­rűen elő kellett mozdítania a küzdőszellem fejlődését mindazokban a népekben, amelyek századokon át harcra kényszerültek szabad­ságukért és nemzeti függetlenségükért. Az elavult eszméket valló emberek tudatá­ban, akik képtelenek megérteni a végbement történelmi változásokat — például az ázsiai országokban bekövetkezett változásokat — ezek az események olykor teljesen torz for­mában tükröződnek. Ezek az emberek min­denben „kommunista mesterkedéseket“, „a Kreml ügynökeinek kezét“ és más ehhez ha­sonlókat vélnek felfedezni. Ezek az emberek a kommunizmusnak tulajdonítják az elnyo­mott népek minden nemzeti, függetlenségi- és szabadságmozgalmát. Ezek az emberek — akaratuk ellenére — csak növelik a kommunisták tekintélyét. Olyasmit is a kommunistáknak tulajdoníta­nak, amihez pedig a kommunistáknak semmi közük sincs. Figyelmen kívül hagyják, hogy itt különböző nézetű és politikai meggyőző­désű emberek önfeláldozó harcáról van szó — szabadságukért és nemzeti függetlenségü­kért — s hogy e harc valódi okai a népeknek abban a rég megérett törekvésében rejlenek, hogy felszabaduljanak az idegen függőség járma, a gyarmati iga alól. Ha azonban a szovjet emberek véleményéről és meggyőző­déséről van szó, mi nem titkoljuk meleg ro­­konszenvünket a népek, beleértve az ázsiai népek, nemzeti felszabadító mozgalma iránt Az Ázsiában végbement gyökeres politikai átalakulások elsősorban az ötszázmilliónyi lakosságú Kínában jutottak legmagasabb formájukban kifejezésre. Amint megalakult a Kínai Népköztársaság, itt is lerakták a népi demokratikus rendszer tartós alapjait. Képtelenség ezt a tényt figyelmen kívül hagy­ni. A kínai társadalmi, gazdasági és politi­kai átalakulások mindannyiunk szeme előtt mennek végbe. Ezeket figyelmen kívül hagyni egyértelmű volna azzal, hogy átsiklunk nagy történelmi fontosságú események felett. Ki vonhatná még kétségbe, hogy a tör­ténelem szinterén megjelent a több mint 300 milliónyi lakosságú India is. India még nemrég gyarmati helyzetben volt. Ma azon­ban már senki sem­ tagadhatja, hogy egyre jelentősebb helyet foglal el a nemzeti füg­getlenségüket védelmező államok között, amelyek fontos szerepet kívánnak betölteni a nemzetközi kérdések rendezésében. Szün­telenül növekszik Indonézia, Burma és más országok jelentősége is. Ez azonban nem jelenti azt, hogy ezek­ben az államokban minden simán megy a valódi függetlenség megteremtésében­­, harc nélkül és bonyodalmak nélkül egyes államokkal való kapcsolatokban. Az előbb elmondottak azonban azt bizonyítják, hogy valóban történelmi átalakulások mentek vég­be Ázsiában. Ezt a tényt nem lehet figyelmen kívül hagyni az ázsiai államokat érintő bár­mely időszerű kérdés megvizsgálásánál. Részletesebben kell kitérnem a kínai pro­blémára, amely különleges helyet foglal el a nemzetközi kérdésben. Nem árulok el sem­ilyen titkot, ha rámu­tatok arra, hogy a Szovjetunió és a Kínai Népköztársaság közt tartós, baráti kapcso­latok jöttek létre. Számos más ország is po­litikai és gazdasági kapcsolatokat teremtett a Kínai Népköztársasággal. Ismeretes, hogy egy olyan ország, mint Anglia, nagy fontos­ságot tulajdonít kapcsolatai fejlesztésének a Kínai Népköztársasággal. Köztudomású az is, hogy elég sok más állam csak azért nem létesített normális kapcsolatokat a Kínai Népköztársasággal,­­m­ert eddig kívülről min­den úton-módon megakadályozták benne. Ami az Amerikai Egyesült Államokat il­leti, ennek az országnak a kormánya leple­zetlenül agresszív irányzatot követ a Kínai Népköztársasággal szemben Az USA-nak ez az agresszív irányzata egyúttal befolyásolja az egész jelenlegi ázsiai helyzetet. Köztudomású, hogy a Kínai Népköztársa­ság nem hajtott végre sem­ilyen agresszív cselekedetet az Amerikai Egyesült Államok ellen. Homlokegyenest ellenkező helyzet tá­rul elénk, ha azt vesszük szemügyre, hogy milyen politikát folytat az USA a Kínai Nép­­köztársasággal szemben. Attól a perctől kezdve, amióta a kínai nép elűzte területéről a kínai nép szükségleteivel mit sem törődő, csődbe jutott Csang Kaj-sek klikket, amely közönséges szolgája volt az idegen tőkének, s amióta megalakult a Kínai Népköztársaság, azóta egymást érik az a­g­­ressziós cselekedetek a Kínai Népköztársaság ellen. Ezért az Amerikai Egyesült Államok uralkodó köreit terheli a fő felelősség. Az Amerikai Egyesült Államok benyomult Taiwan szigetére és megtette a sziget uraivá a Csang Kaj-seik-klik­k epigonjait. Az Amerikai Egyesült Államok mindenféle meg­engedhetetlen eszközzel megakadályozz­a a Kínai Népköztársaságot abban, hogy elfoglal­ja jogos helyét az Egyesült Nemzetek Szer­vezetében. Sőt mi több, az Egyesült Nemze­tek Szervezetében keresztülvitte egy hatá­rozat elfogadását, amely zárlatot rendel el a Kínával való kereskedelemre. Az Amerikai Egyesült Államok előkészíti Japán fegyveres erőinek talpraáll­ását és ezzel fenyegeti Kí­­nát. Koreában elkövetett agresszióval vádol­ja Kínát, holott a kínai önkéntesek részvétele a háborúban a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság oldalán, nemcsak a nemzeti szabadságért küzdő koreai nép iránti teljesen természetes baráti érzelmek folyománya, ha­nem egyenes következménye azoknak az ér­dekeknek, amelyek magának Kínának bizton­ságához fűződnek, hiszen agresszív, idegen csapatok közeledtek a határaihoz. Az­ USA kormányzókörei nyíltan agressziót készíte­nek elő a Kínai Népköztársaság ellen, állan­dó támadással fenyegetik Kínát Taiwan szige­te és a koreai félsziget felől, egyre újabb ka­tonai támaszpontokat létesítenek Kína terü­letének közelében, a csendesóceáni szigeteken és Pakisztánban, s mégis úgy tüntetik fel a dolgokat, mintha Kína volna az agresszor, nem pedig az USA. Az utóbbi időben, az indokínai bábrendsze­rek védelmének ürügyével délkeletázsiai ka­tonai szövetség létrehozását tervezik, noha egyetlen valamirevaló ázsiai állam sem szán­dékszik részt venni ebben a katonai szövetség­ben. Ezek a tervek ismét elárulják a gyar­mati hatalmak szándékait, hogy egyes ázsiai népeket más ázsiai népek ellen használjanak fel. Ázsiában,, a legnagyobb jelentőségű esemé­nyek mentek végbe. Míg ezek egyet jelen­tenek az ázsiai országok és elsősorban Kína olyan új, demokratikus alapokon történő nemzeti és társadalmi újjászületésével, ame­lyek megfelelnek a haladás és a demokrati­kus fejlődés jelenlegi szakaszának, addig az Amerikai Egyesült Államok bizonyos körei a múltba kapaszkodnak s fenn akarják tar­tani a gyarmati és félgyarmati rendszert. Az ázsiai népek fejlődésében bekövetkezett tör­ténelmi változások figyelmen kívül hagyása azonban nem igazolhatja azon államok po­litikáját, amelyek most úgy vélik, hogy hiva­tásuk fenntartani Ázsiában a reakciós klik­keket és a gyarmati rendszert. Az Amerikai Egyesült Államok ellenséges politikája a Kí­nai Népköztársasággal szemben a lehető leg­rosszabb hatással van az időszerű ázsiai kérdések megoldására. Ez az agresszív po­litika nem kecsegtet semmiféle­­ kilátással, mert ellenkezik a történelmi fejlődés egész menetével Ázsiában — és nemcsak Ázsiában — s a jelenlegi körülmények között a leg­főbb akadálya annak, hogy a szabadság el­veinek és a népek nemzeti jogainak tisztelet­ben tartásával oldják meg az időszerű ázsiai problémákat. Az Amerikai Egyesült Államok külügymi­niszterének az ázsiai helyzetről tett legutóbbi nyilatkozata élénken bizonyítja, milyen gör­csösen ragaszkodnak egyes körök ahhoz, ami régi és túlélte önmagát, milyen erős egyes helyeken az a törekvés, hogy folytas­sák az imperializmus régi, idejétmúlt gyar­mati politikáját. Az Egyesült Államok külügyminisztere az amerikai lapok április 16-i számában közölt nyilatkozatában a Kínai Népköztársaság lét­rejöttét —, amely tudvalevőleg a kínai nép akaratát fejezte ki — „nagy szerencsétlen­ségnek“ nevezte s hozzáfűzte, hogy ez egyet jelentett „a kínai szárazföld elvesztésével." Nyilatkozatában az amerikai külügyminisz­ter kijelentette még azt is, hogy „ez a sze­rencsétlenség még nagyobb lesz, ha Kína elvesztéséhez hozzájön még a Délkelet-Ázsiá­­ban és a csendesóceáni szigetvilágban élő sokmillió embernek s e területek gazdag ter­mészeti kincseinek és stratégiai fontosságú állásainak elvesztése.” Az amerikai közéleti méltóság fent említett nyilatkozatában egy szó sincs a Kínát, Dél­­kelet-Ázsiát és a csendesóceáni szigetvilágot lakó népek nemzeti érdekeiről és jogairól. Ezzel szemben a nyilatkozat nyíltan kifeje­zésre juttatja azt a törekvést, hogy minden úton-módon megakadályozzák a nagy kínai népet és más ázsiai népeket abban, hogy a régi gyarmati és félgyarmati rendszer helyén új, szabad életet, új, demokratikus rendszert építsenek maguknak. A Kínában végbement gyökeres átalakulásokat a nyilatkozat „Kína elvesztésének“ nevezi, noha Kína sohasem tartozott senkihez és nem is akar egyetlen idegen államhoz sem tartozni. Teljesen nyil­vánvaló, hogy a „Kínai szárazföld elveszté­­séről“ szóló okfejtés azt a törekvést fejezi ki, hogy tovább folytassák az imperializmus lejáratott gyarmati politikáját és semmi köze sincs a szabadságelvek és a népek nemzeti jogainak elismeréséhez. És az Egyesült Ál­lamok képviselője mégse átallott itt előhoza­kodni a kommunizmusról és a szabadságel­­vekről szóló komolytalan szentenciáival. A genfi értekezlet lehetőséget nyújt arra, hogy minden vonatkozásában alaposan meg­­ismerjük az ázsiai problémákat, amelyek köz­tudomásúan a jelen pillanat legégetőbb kér­dései. Alkalmunk nyílik itt megismerni a külön­féle szempontokat s meg van a lehetőségünk rá, hogy az eszmecserék alapján olyan meg­oldást találjunk a felvetett problémákra, a­­mely egyaránt megfelel az érdekelt népek törekvéseinek s a haladás és a béke megszi­lárdítása érdekeinek. A koreai kérdésben ta­núsított ilyen magatartás példának okáért nagymértékben hozzájárulhat a demokratikus, egységes és független Korea megteremtése problémájának megoldásához s valóban elő­mozdíthatja a koreai kérdés békés rendezésé­nek ügyét. A genfi értekezlet meg is valósíthatja ezt, ha abból az elvből indul ki, hogy Ázsia né­peinek minden joguk meg­van ahhoz, hogy ők maguk oldják meg ügyeiket, hogy ez első­sorban rájuk tartozik. A többi államnak, köztük a genfi értekezle­ten részt vevő államoknak az a hivatásuk, hogy baráti segédkezet nyújtsanak ebben Ázsia népeinek. Ha így fogjuk fel a jelenlegi értekezlet feladatait, akkor ez a felfogás a legteljesebb mértékben meg fog felelni az ázsiai népek szabadsága és nemzeti fejlődése érdekeinek s ugyanakkor az ázsiai béke megszilárdítása és a világbéke érdekeinek is. Ha pozitív eredményeket érünk el a genfi értekezleten, ez hozzájárul más problémák rendezéséhez is — és nem csupán Ázsiában. Csu En-laj, a Kínai Népköztársaság kül­döttségének vezetője azt az eszmét fejtette, ki itt, hogy kívánatos volna az ázsiai orszá­gok közös erőfeszítése az ázsiai béke bizto­sítására. A szovjet küldöttség teljes mérték­ben egyetért ezzel a véleménnyel. Éppúgy, ahogy az európai népeknek Európában, az ázsiai népeknek Ázsiában kell közös lépése­ket tenniök az európai, ázsiai és a világbéke megszilárdítása érdekében. Az értekezlet meghallgatta Dél-Korea kép­viselőjét, de ez a szánalmas felszólalás nem tartalmazott egyetlen tényleges, pozitív jel­legű javaslatot sem. Ugyancsak kifejtették itt a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság kormányának ál­láspontját a koreai kérdés békés megoldásá­ról. A szovjet küldöttség úgy véli, hogy Nem Ir­nek, a Koreai Népi Demokratikus Köztár­saság külügyminiszterének javaslatai alapul szolgálhatnak a koreai kérdésre vonatkozó ki­elégítő határozat meghozatalához. Ezek a ja­vaslatok kifejezésre juttatják a koreai nép nemzeti törekvéseit, hogy visszaállítsa hazája egységét és megfelelnek a népek közti béke megszilárdítása érdekeinek is. A KOREAI KÉRDÉS V. M. Molotov beszéde a genfi értekezlet április 29-i ülésén Az április GENF. (Agerpres). — A TASZSZ közli: A külügyminiszterek genfi értekezletének április 30-i ülésén V. M. Molotov elnökölt. A koreai kérdésre vonatkozó általános vi­tában csak Törökország és Táj­föld megbízott­jai szólaltak fe­­. Törökország megbízottja néhány hangzatos szólamra szorítkozott, azokban is magasztalta az amerikaiak Korea elleni agresszióját és ki­jelentette, hogy „úgy érzi, az északkoreai ja­vaslatokat nem szabad támogatni.” A török megbízott semmiféle javaslatot sem tett a koreai kérdés megoldására. Ugyan­olyan tartalmatlan volt a tájföldi megbízott felszólalása is. Éppen úgy mint Törökország küldötte, ő is az amerikaiak koreai katonai beavatkozásának dicsőítésére szorítkozott és nem terjesztett elő semmiféle javaslatot. Tájföldi küldötte mindössze annyit mondott, hogy­­.e kérdés megoldásának kulcsát­ az 30 - i ülés ENSZ-közgyűlés 1950 október 7-i határozatá­ban látja, noha mint ismeretes, az ENSZ, az USA nyomása következtében képtelennek bizonyult a koreai kérdés rendezésére. A török és tájföldi küldött beszéde után senki sem óhajtott felszólalni. Az ülés berekesztése előtt V. M. Molotov, az ülés elnöke közölte, hogy az összes kül­döttségekkel létrejött megegyezés értelmében a következő ülést május 3-án tartják meg. ★ GENF. (Agerpres.). — Anglia, Franciaor­szág, az USA, a Kínai Népköztársaság, a Szovjetunió, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság és a Koreai Köztársaság külügy­miniszterei május elsején zárt ülést tartot­tak. Az ülésen nemhivatalos eszmecserét foly­tattak a koreai kérdésben. J. F. Dulles elutazik GENF (Agerpres.).­­ A FRANCE PRES­SE hírügynökség közli, hogy J. F. Dulles, az USA külügyminisztere, az Egyesült Álla­mok genfi küldöttségének vezetője hétfőn Washingtonba utazik. Helyét a küldöttség élén Bedell Smith külügyminiszterhelyettes foglalja el, a genfi értekezletről GENF­ (Agerpres). — Walter Bedell Smith, amerikai külügyminiszterhelyettes, aki Foster Dullest a genfi értekezlet amerikai küldöttsé­gében mint annak vezetője helyettesíti, — május elsején Genfbe érkezett. ELŐRE V. M. Molotov fogadást rendezett A. Eden és Csu En-láj tiszteletére GENF­ (Agerpres). — V. M. Molotov, a Szovjetunió külügyminisztere áp­rilis 30-án ebédet adott A. Eden angol külügyminiszter és­ Csü En-láj, a Kínai Népköztársaság külügyminisztere tiszteletére. Csu En-láj ebédet adott V. M. Molotov tiszteletére PEKING. (Agerpres.).­­ Az ÚJ KÍNA hírügynökség genfi tudósítója közli: Csu En-láj, a Kínai Népköztársaság kül­ügyminisztere április 29-én ebédet adott V. M. Molotov szovjet külügyminiszter tisztele­tére. Az ebéden részt vettek még: A. A. Gromi­­ko és V. V. Kuznyecov, a Szovjetunió külügy­miniszterhelyettesei; L. F. Ilicsev és N. T. Fedorenko, a Szovjetunió külügyminiszteri kollégiumának tagjai; P. F. Jugyin, a Szov­­jetunió pekingi rendkívüli és meghatalma­s. M. Molotov és Dulles május 1-én újabb megbeszélést tartott az atomenergia kérdé­séről. A két külügyminiszter megvitatta a szovjet kormány április 27-i válaszát az zott nagykövete; A. A. Szoldatov, a genfi értekezleten részvevő szovjet küldöttség főtit­kára; D. A. Zsukov, a Szovjetunió külügymi­nisztériuma protokollosztályának főnöke és A. M. Ledovszkij, a Szovjetunió külügyminisz­tériuma távolkeleti osztályának helyettes fő­nöke. A kínai küldöttség részéről jelen voltak az ebéden: Csan Ven-tian, Van Csa-szian, Li Ke-nan, Van Bin-nan, Szi Cse, Csao Guan­­hua, Csen Csa-kian, Huan Hua és Van Csou. Az ebéd meleg, baráti légkörben folyt le. Egyesült Államok 1954 március 19-i emlék­iratára. A szovjet kormány válaszát még ta­nulmányozzák Wa­sh­i­n­g­ton­ba­n. Molotov és­­Julies újabb megbeszélése az atomkérdésről 1954. május 3., hétfő N. Sz. Hruscsov és N. A. Bulganyin kitüntetése MOSZKVA. (Agerpres). — A TASZSZ közli: K. J. Vorosilav, a Szovjetunió Legfelső Szovjetje Elnökségének elnöke április 29-én a Kremlben átadta N. Sz. Hruscsovnak, a Szov­jetunió Kommunista Pártja Központi Bizott­sága első titkárának a Len­in-rendet, a „Sarló és kalapács“ aranyérmet és a Szocialista Munka Hőse cím oklevelét. N. Sz. Hruscso­vot hatvanadik életévének betöltése alkalmá­ból, a Kommunista Párt és a szovjet­­ nép szolgálatában szerzett kimagasló érdemeiért tüntették ki. Ugyanakkor átnyújtották a Vö­rös Csillag-rendet N. A. Bulganyin marsall­nak, a Szovjetunió honvédelmi miniszterének, a Szovjet Hadseregben eltöltött szolgálati éveiért. Kínai-indiai egyezmény PEKING. (Agerpres). — Az ÚJ KÍNA hír­ügynökség jelenti: 1953 december 31. és 1­954 április 29. között a Kínai Népköztársaság központi népkormá­nyának küldöttsége Pekingben tárgyalást folytatott India kormányküldöttségével, Kína és India kapcsolatairól Tibet tartomány­ban. A tárgyalások — hangzik a közlemény — a két­ ország területi épsége és szuverenitása kölcsönös tiszteletben tartásának elve alapján, a kölcsönös megnemtám­adás, a két ország belügyeibe való kölcsönös be nem avatkozás, az egyenlőség, a kölcsönös előnyök és a békés egymás mellett létezés elve alapján folytak le. A felek minden vonatkozásban megvitatták Kína és India kapcsolatainak kérdését Tibet tartományt illetően és a következőkben egyez­tek meg: A Kína Tibet tartománya és India közötti kereskedelem fejlesztésére, valamint a kínai és indiai zarándokok utazásának megkönnyíté­­sére a két fél egyezményt kötött és írt alá a Tibet és India közötti kereskedelem és más természetű kapcsolatok kérdésében. A Kínai Népköztársaság részéről az egyezményt Csan Ha­n-fu külü­gyminiszterhelyettes, India ré­széről N. Ragavan, India kínai nagykövete írták alá. Ugyanakkor Csan Han-fu és Raga­van jegyzéket váltottak, amely előirányozza az indiai katonai őrcsapatok visszavonását Tibetből és azt, hogy az indiai kormány va­lamennyi tibeti épületét, posta-, távíró- és telefonhivatalait teljes felszerelésükkel együtt átruházzák a kínai­­kormányra. A tárgyalások baráti légkörben folytak le. Csu En-láj üdvözlete Nehru indiai miniszterelnökhöz PEKING. (Agerpres.). — Az ÚJ KÍNA hír­ügynökség jelenti: A kínai Tibet és India közti kereskedelem és egyéb természetű kapcsolatok kérdésében India és a Kínai Népköztársaság között lét­rejött egyezmény aláírása alkalmából Csu En-láj, a Kínai Népköztársaság külügymi­nisztere a következő üdvözletét küldte Dzsa­­naharlal Nehrunak, India miniszterelnöké­nek: A Kin,a Tibet tartománya és India közti kereskedelem és egyéb természetű kapcsola­tok kérdésében a Kínai Népköztársaság és India között létrejött egyezmény aláírása al­kalmából a legmelegebb üdvözletemet küldöm önnek személyesen és az ön útján India kor­mányának és népének. A két ország szuvere­nitásának és területi épségének kölcsönös elismerése, a kölcsönös megnemtámadás és a két országnak egymás belügyeibe való be­­lem avatkozása, az egyenlőség,­­ kölcsönös előnyök és a békés együttlétezés elve alapján megkötött egyezmény újszellemű kapcsolato­kat teremtett a két ország között Tibet tar­tomány kérdésében Az egyezmény aláírása nemcsak tovább erősíti Kína és India baráti kapcsolatait, hanem egyben világosan meg­mutatja azt is, hogy bármely nemzetközi kérdést, észszerűen meg lehet oldani, ha az országok tiszteletben tartják az itt felsorolt elveket és a tárgyalások útján haladnak. Szovjet-libanoni kereskedelmi egyezményt írtak alá Bejrutban MOSZKVA. (Agerpres).­­ A TASZSZ közli: A szovjet-libanoni tárgyalások sikeres be­fejezése után a Szovjetunió és Libanon meg­bízottai április 30-án, Bejrútban, kereskedel­mi és fizetési egyezményt írtak alá. Az egyezmény meghatározza a két ország közti kereskedelmi és hajózási rendszert, valamint a fizetés módozatait. Az egyezmény értelmében a Szovjetunió a következő termékeket szállítja Libanonnak: épületfát, szenet, papírt, vegyi- és gyógysze­részeti termékeket, ipari felszereléseket, gép­kocsikat, mezőgazdasági gépeket, filmeket, mintás szövött kelméket és egyéb árukat. Libanon a következő termékeket exportálja a Szovjetunióba: citromféléket és más gyü­mölcsöket, növényi olajakat, gyapjút, nyers­bőrt, talpbőrt, cserzetten bőrt, gyapjúkelm­é­­ket és egyéb árukat. Az egyezményt egy évre kötötték meg és minden évben automatikusan meghosszabbít­ják, ha egyik fél sem mondja fel. A kereskedelmi és fizetési megállapodással egyidejűleg a két fél megegyezett abban, hogy szovjet kereskedelmi missziót létesítenek Li­banonban. A Szovjetunió részéről a kereskedelmi és fizetési egyezményt V. A. Beljajev, a Szov­jetunió libanoni rendkívüli követe és L. Sz. Jezsov, a libanoni szovjet követség kereske­delmi attaséja, Libanon részéről A. Naikkake külügyminiszter írta alá. A francia kormány egyezményt kötött Bao Dájjal PARIS­ (Agerpres).­­ A TASZSZ közli: Sajtóügynökségek jelentése szerint Paris­ban április 29-én nyilatkozatot írtak alá, amely rendezi a Franciaország és Bao Dáj bábkormánya közötti kapcsolatokat. Francia­­ország részéről Joseph Laniel, a francia mi­nisztertanács elnöke írta alá a nyilatkozatot, a baodajista Vietnám részéről pedig Nguyen Trung Vinh, a bábkormány minisztertanácsá­nak alelnöke. A nyilatkozat kimondja, hogy a felek elha­tározták: „két főegyezmény alapján rendezik kölcsönös kapcsolataikat.“ Az egyik egyez­mény elismeri a baodajista Vietnám „függet­lenségét és szuverenitását“, a második egyez­­mény megállapítja, hogy Bao Daj Vietnámja a Francia Unió keretében marad. Párisi újságíró körök hangsúlyozzák, hogy e nyilatkozat közzététele szoros kapcsolatban áll az amerikaiaknak azzal a kísérletével, hogy kiszélesítsék az indokínai háborút. A lapok egyebek között emlékeztetnek arra, hogy az USA már régóta unszolja a francia kormányt, hogy a­dja meg formailag Bao Daj Vietnámjának a „függetlenséget.“ Az utóbbi időben, amióta Franciaország arra kéri az Egyesült Államokat, hogy fokozza katonai segélynyújtását Indokínában, az USA ezt a „segítséget“ ahhoz a feltételhez kötötte, hogy Franciaország „ünnepélyesen mondja ki“ a baoaajista és a többi bábkormány „független­ségét“ Demokratikus körök véleménye sze­rint, az USA a Bao Daj kormánynak adott „függetlenséget" saját érdekében akarja ki­használni még­pedig arra, hogy megszilár­dítsa indokínai helyzetét. A Szovjetunió ausztráliai nagykövete és a nagykövetség személyzete elhagyta Ausztráliát MOSZKVA (Agerpres).— A TASZSZ közli: Mint már jelentettük, a szovjet kormány elhatározta, hogy visszarendeli a Szovjetunió ausztráliai nagykövetét és a nagykövetség egész személyzetét, minthogy az ausztráliai kormány olyan akciókat hajtott végre, ame­lyek összeegyeztethetetlenek a nemzetközi kapcsolatok elemi szabályaival és olyan hely­zetet teremtett,­amely nemcsak hogy kizárja a szovjet nagykövetség normális diplomáciai tevékenységét, hanem egyúttal veszélyezteti a nagykövetség tagjainak személyes biztonsá­gát is. A szovjet kormány ugyanakkor ki­jelentette, hogy Ausztrália nagykövetségének személyzete­­ sem maradhat tovább Moszkvá­ban. N. I. Generalov, a Szovjetunió nagykövete és a nagykövetség személyzete április 29-én elhagyta Ausztráliát és hazája felé vette út­ját. A szovjet nagykövetség személyzetének távozása után, a szovjet kormány kérésére, a canberrai svéd követség veszi át a Szovjet­unió érdekeinek védelmét Ausztráliában. Ausztrália moszkvai nagykövetségének sze­mélyzete, a szovjet kormány kérésére, április 30-­án elhagyta a Szovjetunió területét. Szerkesztőség és kiadóhivatal Bucuresti, Piata Scinteii Nr. I. — Telefon 7.42 29. Előfizetések a postahivataloknál, a levélhordóknál és a vállalatok önkéntes lapterjesztőinél. Nyomda: Combinatul Poligrafic Casa Scinteii 1. V. Stalini m Öt ázsiai ország miniszterelnökének kolombói értekezlete DELHI. (Agerpres.). — A TASZSZ közli: Mint megírtuk, április 28-án Kolombóban megkezdődött India, Pakisztán, Burma, In­donézia és Ceylon miniszterelnökeinek érte­kezlete. Az első ülésen megvitatták az első napirendi pontot, az indokinai helyzetet. Neh­ru, India miniszterelnöke felszólalásában hangsúlyozta az indokinai kérdés fontossá­gát. „A genfi értekezleten megvizsgálják ezt a kérdést — mondotta Nehru. — A tárgyalá­sok sikere — például a tűzszünet — nem­zetközi síkon a mi országaink nagy győzel­mét is fogja jelenteni. A feszültség nyomban enyhülni fog.” Indokína kérdésének megvitatásakor a mi­niszterelnökök megvizsgálták Nehrunak az indokínai béke megteremtésére vonatkozó tervét. A REUTER hírügynökség kolombói tudósítója közölte, hogy az értekezlet rész­vevői egyhangúlag elfogadták a tervezet két pontját mégpedig: az azonnali tűzszünetre és Franciaország indokínai szuverenitásának felszámolására vonatkozó pontokat Ali Szasztroamidzsozso, Indonézia minisz­terelnöke beszédében kifejtette, hogy el kell ismerni a Kínai Népköztársaság jogait. Az értekezlet részvevői úgy döntöttek, hogy el­halasztják a határozat elfogadását ebben a kérdésben, de hangsúlyozták, hogy a délke­letázsiai feszültség fokozódásának egyik oka abban áll, hogy a Kínai Népköztársaság nincs benne az ENSZ-ben, noha Kínának tör­vényes joga, hogy a nemzetközi szervezetek­ben képviselve legyen. Ali Mohamed, Pakisztán miniszterelnöke indítványozta, hogy vegyék fel az értekezlet napirendjére Kasmir kérdését. Nehru azt ajánlotta, hogy ezt a kérdést a Pakisztánnak nyújtott amerikai katonai se­gély kérdésével kapcsolatban vitassák meg. A Madraszban megjelenő SUNDAY TIMES „El a kezekkel Ázsiától“ cí­­mű vezércikkében azt írja, hogy „Indiának, Burmának, Pakisztánnak, Ceylonnak és In­donéziának határozott ellenállást kell tanúsí­­taniuk az érén, hogy területüket viszályokba sodorják. A kolombói értekezletnek szilárd és egyöntetű álláspontot kell foglalnia ebben a kérdésben. Ki kell jelentenie az Egyesült Ál­lamoknak, nem vagyunk hajlandók bekapcso­lódni a Kelet és Nyugat közötti idegháború­­ba és jobb lesz, ha az USA leveszi kezét Délkelet-Ázsiáról “ A Bombayban megjelenő FREE PRESS JOURNAL vezércikkében elítéli az USA-nak a­ délkeletázsiai agresszív tömb megalakítá­sára vonatkozó tervét és hangsúlyozza­ „Mi ezt provokációnak tekintjük Ázsia független­sége ellen.“ ★ LONDON (Agerpres). — A REUTER hírügynökség kolombói tudósítója jól értesült forrásból közli, hogy az öt ázsiai ország mi­niszterelnökei megegyeztek­­abban, hogy el­lenzik idegen országok beavatkozását Indoki­na ügyeibe. ★ DZSAKARTA. (Agerpres.). — Az ANTA­­RA hírügynökség közli: Indonézia küldötte a kólómból értekezleten annak a véleményé­nek adott kifejezést, hogy egy megnemtáma­dási paktum megkötése az ázsiai országok között — beleértve a Kínai Népköztársaságot — sokkal hatékonyabb volna, mint a Dulles javasolta „antikommunista” katonai tömb megalakítása.

Next