Előre, 1954. május (8. évfolyam, 2035-2059. szám)
1954-05-03 / 2035. szám
4 GENF. (Agerpres). — A TASZSZ közli V. M. Molotovnnak, a genfi értekezlet április 29.i ülésén a koreai kérdéssel kapcsolatban elmondott következő beszédét: Elnök úr, küldött urak! Úgy határoztunk, hogy a jelen genfi értekezleten két kérdést vizsgálunk meg: először a koreai kérdés békés rendezésének, másodszor pedig az indokínai béke helyreállításának kérdését. Elmondhatjuk, hogy a genfi értekezlet az ázsiai kérdések értekezlete. Mind a koreai, mind pedig az indokínai kérdés Ázsia legidőszerűbb problémái közé tartozik. Ezzel kapcsolatban nem lehet figyelmen kívül hagyni azt a tényt, hogy ezen az értekezleten csupán néhány ázsiai ország vesz részt. Feltétlenül hátrányosnak kell tekintenünk, hogy egész sor ázsiai ország, mint India, Indonézia, Burma, Pakisztán és mások — nem vesznek részt értekezletünkön, noha ez az ügy érdekében igen hasznos lett volna. De ugyanakkor nem szabad lebecsülni azt a tényt sem, hogy az utóbbi években ez az első értekezlet, amelyen részt vesznek az öszszes nagyhatalmak: Franciaország, Nagy-Britannia, az Amerikai Egyesült Államok, a Kínai Népköztársaság, a Szovjetunió. Ezzel kapcsolatban különösképpen hangsúlyozni kell, hogy a Kínai Népköztársaság — ez az ázsiai nagyhatalom — hozzájárulhat értekezletünk munkálataihoz az ázsiai helyzet említett időszerű kérdéseiben. Az értekezlet jelenlegi összetételében a Koreára vonatkozó kérdésekkel kezdi meg munkálatait. . Az előttünk álló feladat: megteremteni békés után az egységes és független Koreát. E feladat megoldása elsőrendű fontossága a koreai nép szempontjából és ugyanakkor fontos tényezője lenne a nemzetközi feszültség enyhítésének. Természetesen a koreai kérdés megoldása olyan kérdés, amely elsősorban a koreaiakra tartozik, a koreai nép ügye. Semmiféle megoldás, amelyet más országok kényszerítenek a koreai népre, nem szolgálhatja a koreai kérdés tartós rendezését. Lehetetlen figyelmen kívül hagyni Korea történetét, főként pedig a koreai nép függetlenségi harcának történetét. Ismeretes, hogy a század elején a japán imperializmus bizonyos más államok támogatásával Koreát előbb protektorátusává tette, majd egészen megkaparintotta és a koreai félsziget teljhatalmú urává vált. Ez az agresszív imperialista politika szükségszerűen kiváltotta a koreai nép ellenállását. Nehéz, sok áldozatot követelő harcot vívott a koreai nép függetlenségéért és szabadságáért. Ez a harc éveken át tartott. De a mi korunkban az ilyen agresszív politika szükségszerűen szembe találja magát a függetlenségüket és szabadságukat védő népek határozott ellenállásával. Köztudomású tény, hogy a japán imperialisták Korea megkaparintása után a koreai félsziget területét legfőbb hídfőjükké alakították a Kína ellen, a kínai nép ellen irányuló féktelen agresszió céljára. Megkísérelték, hogy uralmukat kiterjesszék egész Kínára és egész Délkelet-Ázsiára. Ebből a célból szövetségre léptek a hitlerista Németországgal, megkötötték az úgynevezett ,,antikomintern paktumot“ és ,,a kommunizmus elleni harc ürügyével a német imperializmussal együtt tervet dolgoztak ki a világ felosztására. Mindenki tudja, hogy ez a politika hova vezetett. A japán militaristák 1945 őszén vereséget szenvedtek és saját területükre vetették őket vissza. Korea lehetőséget kapott arra, hogy kiszabadítsa magát a japán militaristák karmaiból és hogy új, szabad, független életet kezdjen. Minthogy a katonai helyzet következtében Korea nyomban a japán megszállás alóli felszabadulás után két részre, északi és déli részre szakadt, a koreai nép azzal a feladattal találta magát szemben, hogy helyreállítsa Korea egységét, hogy demokratikus, egyesült és független koreai államot hozzon létre. Ez a feladat a második világháború befejezését követő első években nem vált valóra. Az Észak-Korea területén megalakult Koreai Népi Demokratikus Köztársaságnak sikerült ezekben az években egész sor igen fontos demokratikus reformot megvalósítania, beleértve azt is, hogy a földesuraknak és a japán imperializmus volt kiszolgálóinak földjei a parasztok kezébe mentek át. A koreai nép érdekeit szolgáló építő tevékenységet félbeszakította a kívülről rákényszerített háború és az Amerikai Egyesült Államok kíméletlen katonai beavatkozása, amely három éven át folyt az ENSZ zászlaja alatt. 1953 nyara óta, amikor Koreában megkötötték a fegyverszünetet, ismét felvetődött a koreai egység helyreállításának és az egységes koreai állam demokratikus alapokon történő megteremtésének kérdése. A genfi értekezlet legfontosabb feladata az, hogy hozzásegítse a koreai népet Korea egységének helyreállításához. Mindent el kell követnünk, hogy a koreai nép megtalálja azt az utat, amelyen haladva békés eszközökkel megteremtheti demokratikus, egységes és független államát. A koreai probléma békés rendezésében érdekelve van minden állam, amely a nemzetközi feszültség enyhítésére és az általános béke megerősítésére törekszik. Másrészt nem hagyhatjuk figyelmen kívül azt sem, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezete, egyes államok nyomására, egyoldalú álláspontra helyezkedett és alkalmatlannak bizonyult a koreai probléma megoldására. Példaként elég, ha felemlítem, hogy Észak- Korea képviselőit az utóbbi négy év alatt egyetlen egyszer sem hallgatták meg az Egyesült Nemzetek Szervezetében. Ami a koreai eseményeknek az USA képviselője által itt ismét előadott hamis történetét illeti, ezt a Szovjetunió képviselői már többízben megcáfolták és leleplezték az Egyesült Nemzetek Szervezetében. A koreai kérdés megvizsgálása közben nem hagyhatjuk figyelmen kívül azokat a gyökeres változásokat, amelyek az ázsiai országok politikai fejlődésében az utóbbi időben, különösen a második világháború befejezése óta, végbementek. Tudjuk, hogy az ázsiai országokban hoszszu éveken át, sőt egyes esetekben több évszázadon át idegen, nem ázsiai államok tartották kezükben a hatalmat s hogy az illető ázsiai országok népeit megfosztották saját sorsuk intézésének lehetőségétől. Ez a helyzet egyes államok mohó imperialista politikájának eredményeként állt elő. Ez a politika azonban már hitelét vesztette. A régi, gyarmati politika folytatására irányuló kísérletek most egyre nyilvánvalóbb kudarcokkal végződnek. A genfi értekezleten figyelembe kell vennünk ezeket a tényeket mind a koreai, mind az indokínai probléma megvizsgálása során. Az ázsiai országok népei komoly sikereket értek el a függetlenségért és az idegen uralom alóli felszabadulásukért folyó harcukban. Ma már lehetetlen figyelmen kívül hagyni ezt a tényt. A világ lakosságának száma hozzávetőlegesen 2 milliárd 400 millió ember. A földgömb lakosságának több mint a fele Ázsia területén él. Ennek ellenére Ázsia lakosságának túlnyomó többsége még a XX. század elején is gyarmati, félgyarmati vagy függőországok viszonyai között élt. Azóta gyökeres változások mentek régibe Ázsiában. Döntő jelentőségű átalakulás ment végbe e tekintetben az 1917 évi oroszországi szocialista forradalom s a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetségének megalakulása alkalmával. A Szovjetunió szakított a cárizmus imperialista politikájával és kapcsolatait a többi országgal szabadságuk és nemzeti függetlenségük elismerése alapján építette ki. Ennek az új helyzetnek szükségszerűen elő kellett mozdítania a küzdőszellem fejlődését mindazokban a népekben, amelyek századokon át harcra kényszerültek szabadságukért és nemzeti függetlenségükért. Az elavult eszméket valló emberek tudatában, akik képtelenek megérteni a végbement történelmi változásokat — például az ázsiai országokban bekövetkezett változásokat — ezek az események olykor teljesen torz formában tükröződnek. Ezek az emberek mindenben „kommunista mesterkedéseket“, „a Kreml ügynökeinek kezét“ és más ehhez hasonlókat vélnek felfedezni. Ezek az emberek a kommunizmusnak tulajdonítják az elnyomott népek minden nemzeti, függetlenségi- és szabadságmozgalmát. Ezek az emberek — akaratuk ellenére — csak növelik a kommunisták tekintélyét. Olyasmit is a kommunistáknak tulajdonítanak, amihez pedig a kommunistáknak semmi közük sincs. Figyelmen kívül hagyják, hogy itt különböző nézetű és politikai meggyőződésű emberek önfeláldozó harcáról van szó — szabadságukért és nemzeti függetlenségükért — s hogy e harc valódi okai a népeknek abban a rég megérett törekvésében rejlenek, hogy felszabaduljanak az idegen függőség járma, a gyarmati iga alól. Ha azonban a szovjet emberek véleményéről és meggyőződéséről van szó, mi nem titkoljuk meleg rokonszenvünket a népek, beleértve az ázsiai népek, nemzeti felszabadító mozgalma iránt Az Ázsiában végbement gyökeres politikai átalakulások elsősorban az ötszázmilliónyi lakosságú Kínában jutottak legmagasabb formájukban kifejezésre. Amint megalakult a Kínai Népköztársaság, itt is lerakták a népi demokratikus rendszer tartós alapjait. Képtelenség ezt a tényt figyelmen kívül hagyni. A kínai társadalmi, gazdasági és politikai átalakulások mindannyiunk szeme előtt mennek végbe. Ezeket figyelmen kívül hagyni egyértelmű volna azzal, hogy átsiklunk nagy történelmi fontosságú események felett. Ki vonhatná még kétségbe, hogy a történelem szinterén megjelent a több mint 300 milliónyi lakosságú India is. India még nemrég gyarmati helyzetben volt. Ma azonban már senki sem tagadhatja, hogy egyre jelentősebb helyet foglal el a nemzeti függetlenségüket védelmező államok között, amelyek fontos szerepet kívánnak betölteni a nemzetközi kérdések rendezésében. Szüntelenül növekszik Indonézia, Burma és más országok jelentősége is. Ez azonban nem jelenti azt, hogy ezekben az államokban minden simán megy a valódi függetlenség megteremtésében, harc nélkül és bonyodalmak nélkül egyes államokkal való kapcsolatokban. Az előbb elmondottak azonban azt bizonyítják, hogy valóban történelmi átalakulások mentek végbe Ázsiában. Ezt a tényt nem lehet figyelmen kívül hagyni az ázsiai államokat érintő bármely időszerű kérdés megvizsgálásánál. Részletesebben kell kitérnem a kínai problémára, amely különleges helyet foglal el a nemzetközi kérdésben. Nem árulok el semilyen titkot, ha rámutatok arra, hogy a Szovjetunió és a Kínai Népköztársaság közt tartós, baráti kapcsolatok jöttek létre. Számos más ország is politikai és gazdasági kapcsolatokat teremtett a Kínai Népköztársasággal. Ismeretes, hogy egy olyan ország, mint Anglia, nagy fontosságot tulajdonít kapcsolatai fejlesztésének a Kínai Népköztársasággal. Köztudomású az is, hogy elég sok más állam csak azért nem létesített normális kapcsolatokat a Kínai Népköztársasággal,mert eddig kívülről minden úton-módon megakadályozták benne. Ami az Amerikai Egyesült Államokat illeti, ennek az országnak a kormánya leplezetlenül agresszív irányzatot követ a Kínai Népköztársasággal szemben Az USA-nak ez az agresszív irányzata egyúttal befolyásolja az egész jelenlegi ázsiai helyzetet. Köztudomású, hogy a Kínai Népköztársaság nem hajtott végre semilyen agresszív cselekedetet az Amerikai Egyesült Államok ellen. Homlokegyenest ellenkező helyzet tárul elénk, ha azt vesszük szemügyre, hogy milyen politikát folytat az USA a Kínai Népköztársasággal szemben. Attól a perctől kezdve, amióta a kínai nép elűzte területéről a kínai nép szükségleteivel mit sem törődő, csődbe jutott Csang Kaj-sek klikket, amely közönséges szolgája volt az idegen tőkének, s amióta megalakult a Kínai Népköztársaság, azóta egymást érik az agressziós cselekedetek a Kínai Népköztársaság ellen. Ezért az Amerikai Egyesült Államok uralkodó köreit terheli a fő felelősség. Az Amerikai Egyesült Államok benyomult Taiwan szigetére és megtette a sziget uraivá a Csang Kaj-seik-klikk epigonjait. Az Amerikai Egyesült Államok mindenféle megengedhetetlen eszközzel megakadályozza a Kínai Népköztársaságot abban, hogy elfoglalja jogos helyét az Egyesült Nemzetek Szervezetében. Sőt mi több, az Egyesült Nemzetek Szervezetében keresztülvitte egy határozat elfogadását, amely zárlatot rendel el a Kínával való kereskedelemre. Az Amerikai Egyesült Államok előkészíti Japán fegyveres erőinek talpraállását és ezzel fenyegeti Kínát. Koreában elkövetett agresszióval vádolja Kínát, holott a kínai önkéntesek részvétele a háborúban a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság oldalán, nemcsak a nemzeti szabadságért küzdő koreai nép iránti teljesen természetes baráti érzelmek folyománya, hanem egyenes következménye azoknak az érdekeknek, amelyek magának Kínának biztonságához fűződnek, hiszen agresszív, idegen csapatok közeledtek a határaihoz. Az USA kormányzókörei nyíltan agressziót készítenek elő a Kínai Népköztársaság ellen, állandó támadással fenyegetik Kínát Taiwan szigete és a koreai félsziget felől, egyre újabb katonai támaszpontokat létesítenek Kína területének közelében, a csendesóceáni szigeteken és Pakisztánban, s mégis úgy tüntetik fel a dolgokat, mintha Kína volna az agresszor, nem pedig az USA. Az utóbbi időben, az indokínai bábrendszerek védelmének ürügyével délkeletázsiai katonai szövetség létrehozását tervezik, noha egyetlen valamirevaló ázsiai állam sem szándékszik részt venni ebben a katonai szövetségben. Ezek a tervek ismét elárulják a gyarmati hatalmak szándékait, hogy egyes ázsiai népeket más ázsiai népek ellen használjanak fel. Ázsiában,, a legnagyobb jelentőségű események mentek végbe. Míg ezek egyet jelentenek az ázsiai országok és elsősorban Kína olyan új, demokratikus alapokon történő nemzeti és társadalmi újjászületésével, amelyek megfelelnek a haladás és a demokratikus fejlődés jelenlegi szakaszának, addig az Amerikai Egyesült Államok bizonyos körei a múltba kapaszkodnak s fenn akarják tartani a gyarmati és félgyarmati rendszert. Az ázsiai népek fejlődésében bekövetkezett történelmi változások figyelmen kívül hagyása azonban nem igazolhatja azon államok politikáját, amelyek most úgy vélik, hogy hivatásuk fenntartani Ázsiában a reakciós klikkeket és a gyarmati rendszert. Az Amerikai Egyesült Államok ellenséges politikája a Kínai Népköztársasággal szemben a lehető legrosszabb hatással van az időszerű ázsiai kérdések megoldására. Ez az agresszív politika nem kecsegtet semmiféle kilátással, mert ellenkezik a történelmi fejlődés egész menetével Ázsiában — és nemcsak Ázsiában — s a jelenlegi körülmények között a legfőbb akadálya annak, hogy a szabadság elveinek és a népek nemzeti jogainak tiszteletben tartásával oldják meg az időszerű ázsiai problémákat. Az Amerikai Egyesült Államok külügyminiszterének az ázsiai helyzetről tett legutóbbi nyilatkozata élénken bizonyítja, milyen görcsösen ragaszkodnak egyes körök ahhoz, ami régi és túlélte önmagát, milyen erős egyes helyeken az a törekvés, hogy folytassák az imperializmus régi, idejétmúlt gyarmati politikáját. Az Egyesült Államok külügyminisztere az amerikai lapok április 16-i számában közölt nyilatkozatában a Kínai Népköztársaság létrejöttét —, amely tudvalevőleg a kínai nép akaratát fejezte ki — „nagy szerencsétlenségnek“ nevezte s hozzáfűzte, hogy ez egyet jelentett „a kínai szárazföld elvesztésével." Nyilatkozatában az amerikai külügyminiszter kijelentette még azt is, hogy „ez a szerencsétlenség még nagyobb lesz, ha Kína elvesztéséhez hozzájön még a Délkelet-Ázsiában és a csendesóceáni szigetvilágban élő sokmillió embernek s e területek gazdag természeti kincseinek és stratégiai fontosságú állásainak elvesztése.” Az amerikai közéleti méltóság fent említett nyilatkozatában egy szó sincs a Kínát, Délkelet-Ázsiát és a csendesóceáni szigetvilágot lakó népek nemzeti érdekeiről és jogairól. Ezzel szemben a nyilatkozat nyíltan kifejezésre juttatja azt a törekvést, hogy minden úton-módon megakadályozzák a nagy kínai népet és más ázsiai népeket abban, hogy a régi gyarmati és félgyarmati rendszer helyén új, szabad életet, új, demokratikus rendszert építsenek maguknak. A Kínában végbement gyökeres átalakulásokat a nyilatkozat „Kína elvesztésének“ nevezi, noha Kína sohasem tartozott senkihez és nem is akar egyetlen idegen államhoz sem tartozni. Teljesen nyilvánvaló, hogy a „Kínai szárazföld elvesztéséről“ szóló okfejtés azt a törekvést fejezi ki, hogy tovább folytassák az imperializmus lejáratott gyarmati politikáját és semmi köze sincs a szabadságelvek és a népek nemzeti jogainak elismeréséhez. És az Egyesült Államok képviselője mégse átallott itt előhozakodni a kommunizmusról és a szabadságelvekről szóló komolytalan szentenciáival. A genfi értekezlet lehetőséget nyújt arra, hogy minden vonatkozásában alaposan megismerjük az ázsiai problémákat, amelyek köztudomásúan a jelen pillanat legégetőbb kérdései. Alkalmunk nyílik itt megismerni a különféle szempontokat s meg van a lehetőségünk rá, hogy az eszmecserék alapján olyan megoldást találjunk a felvetett problémákra, amely egyaránt megfelel az érdekelt népek törekvéseinek s a haladás és a béke megszilárdítása érdekeinek. A koreai kérdésben tanúsított ilyen magatartás példának okáért nagymértékben hozzájárulhat a demokratikus, egységes és független Korea megteremtése problémájának megoldásához s valóban előmozdíthatja a koreai kérdés békés rendezésének ügyét. A genfi értekezlet meg is valósíthatja ezt, ha abból az elvből indul ki, hogy Ázsia népeinek minden joguk megvan ahhoz, hogy ők maguk oldják meg ügyeiket, hogy ez elsősorban rájuk tartozik. A többi államnak, köztük a genfi értekezleten részt vevő államoknak az a hivatásuk, hogy baráti segédkezet nyújtsanak ebben Ázsia népeinek. Ha így fogjuk fel a jelenlegi értekezlet feladatait, akkor ez a felfogás a legteljesebb mértékben meg fog felelni az ázsiai népek szabadsága és nemzeti fejlődése érdekeinek s ugyanakkor az ázsiai béke megszilárdítása és a világbéke érdekeinek is. Ha pozitív eredményeket érünk el a genfi értekezleten, ez hozzájárul más problémák rendezéséhez is — és nem csupán Ázsiában. Csu En-laj, a Kínai Népköztársaság küldöttségének vezetője azt az eszmét fejtette, ki itt, hogy kívánatos volna az ázsiai országok közös erőfeszítése az ázsiai béke biztosítására. A szovjet küldöttség teljes mértékben egyetért ezzel a véleménnyel. Éppúgy, ahogy az európai népeknek Európában, az ázsiai népeknek Ázsiában kell közös lépéseket tenniök az európai, ázsiai és a világbéke megszilárdítása érdekében. Az értekezlet meghallgatta Dél-Korea képviselőjét, de ez a szánalmas felszólalás nem tartalmazott egyetlen tényleges, pozitív jellegű javaslatot sem. Ugyancsak kifejtették itt a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság kormányának álláspontját a koreai kérdés békés megoldásáról. A szovjet küldöttség úgy véli, hogy Nem Irnek, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság külügyminiszterének javaslatai alapul szolgálhatnak a koreai kérdésre vonatkozó kielégítő határozat meghozatalához. Ezek a javaslatok kifejezésre juttatják a koreai nép nemzeti törekvéseit, hogy visszaállítsa hazája egységét és megfelelnek a népek közti béke megszilárdítása érdekeinek is. A KOREAI KÉRDÉS V. M. Molotov beszéde a genfi értekezlet április 29-i ülésén Az április GENF. (Agerpres). — A TASZSZ közli: A külügyminiszterek genfi értekezletének április 30-i ülésén V. M. Molotov elnökölt. A koreai kérdésre vonatkozó általános vitában csak Törökország és Tájföld megbízottjai szólaltak fe. Törökország megbízottja néhány hangzatos szólamra szorítkozott, azokban is magasztalta az amerikaiak Korea elleni agresszióját és kijelentette, hogy „úgy érzi, az északkoreai javaslatokat nem szabad támogatni.” A török megbízott semmiféle javaslatot sem tett a koreai kérdés megoldására. Ugyanolyan tartalmatlan volt a tájföldi megbízott felszólalása is. Éppen úgy mint Törökország küldötte, ő is az amerikaiak koreai katonai beavatkozásának dicsőítésére szorítkozott és nem terjesztett elő semmiféle javaslatot. Tájföldi küldötte mindössze annyit mondott, hogy.e kérdés megoldásának kulcsát az 30 - i ülés ENSZ-közgyűlés 1950 október 7-i határozatában látja, noha mint ismeretes, az ENSZ, az USA nyomása következtében képtelennek bizonyult a koreai kérdés rendezésére. A török és tájföldi küldött beszéde után senki sem óhajtott felszólalni. Az ülés berekesztése előtt V. M. Molotov, az ülés elnöke közölte, hogy az összes küldöttségekkel létrejött megegyezés értelmében a következő ülést május 3-án tartják meg. ★ GENF. (Agerpres.). — Anglia, Franciaország, az USA, a Kínai Népköztársaság, a Szovjetunió, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság és a Koreai Köztársaság külügyminiszterei május elsején zárt ülést tartottak. Az ülésen nemhivatalos eszmecserét folytattak a koreai kérdésben. J. F. Dulles elutazik GENF (Agerpres.). A FRANCE PRESSE hírügynökség közli, hogy J. F. Dulles, az USA külügyminisztere, az Egyesült Államok genfi küldöttségének vezetője hétfőn Washingtonba utazik. Helyét a küldöttség élén Bedell Smith külügyminiszterhelyettes foglalja el, a genfi értekezletről GENF (Agerpres). — Walter Bedell Smith, amerikai külügyminiszterhelyettes, aki Foster Dullest a genfi értekezlet amerikai küldöttségében mint annak vezetője helyettesíti, — május elsején Genfbe érkezett. ELŐRE V. M. Molotov fogadást rendezett A. Eden és Csu En-láj tiszteletére GENF (Agerpres). — V. M. Molotov, a Szovjetunió külügyminisztere április 30-án ebédet adott A. Eden angol külügyminiszter és Csü En-láj, a Kínai Népköztársaság külügyminisztere tiszteletére. Csu En-láj ebédet adott V. M. Molotov tiszteletére PEKING. (Agerpres.). Az ÚJ KÍNA hírügynökség genfi tudósítója közli: Csu En-láj, a Kínai Népköztársaság külügyminisztere április 29-én ebédet adott V. M. Molotov szovjet külügyminiszter tiszteletére. Az ebéden részt vettek még: A. A. Gromiko és V. V. Kuznyecov, a Szovjetunió külügyminiszterhelyettesei; L. F. Ilicsev és N. T. Fedorenko, a Szovjetunió külügyminiszteri kollégiumának tagjai; P. F. Jugyin, a Szovjetunió pekingi rendkívüli és meghatalmas. M. Molotov és Dulles május 1-én újabb megbeszélést tartott az atomenergia kérdéséről. A két külügyminiszter megvitatta a szovjet kormány április 27-i válaszát az zott nagykövete; A. A. Szoldatov, a genfi értekezleten részvevő szovjet küldöttség főtitkára; D. A. Zsukov, a Szovjetunió külügyminisztériuma protokollosztályának főnöke és A. M. Ledovszkij, a Szovjetunió külügyminisztériuma távolkeleti osztályának helyettes főnöke. A kínai küldöttség részéről jelen voltak az ebéden: Csan Ven-tian, Van Csa-szian, Li Ke-nan, Van Bin-nan, Szi Cse, Csao Guanhua, Csen Csa-kian, Huan Hua és Van Csou. Az ebéd meleg, baráti légkörben folyt le. Egyesült Államok 1954 március 19-i emlékiratára. A szovjet kormány válaszát még tanulmányozzák Washingtonban. Molotov ésJulies újabb megbeszélése az atomkérdésről 1954. május 3., hétfő N. Sz. Hruscsov és N. A. Bulganyin kitüntetése MOSZKVA. (Agerpres). — A TASZSZ közli: K. J. Vorosilav, a Szovjetunió Legfelső Szovjetje Elnökségének elnöke április 29-én a Kremlben átadta N. Sz. Hruscsovnak, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottsága első titkárának a Lenin-rendet, a „Sarló és kalapács“ aranyérmet és a Szocialista Munka Hőse cím oklevelét. N. Sz. Hruscsovot hatvanadik életévének betöltése alkalmából, a Kommunista Párt és a szovjet nép szolgálatában szerzett kimagasló érdemeiért tüntették ki. Ugyanakkor átnyújtották a Vörös Csillag-rendet N. A. Bulganyin marsallnak, a Szovjetunió honvédelmi miniszterének, a Szovjet Hadseregben eltöltött szolgálati éveiért. Kínai-indiai egyezmény PEKING. (Agerpres). — Az ÚJ KÍNA hírügynökség jelenti: 1953 december 31. és 1954 április 29. között a Kínai Népköztársaság központi népkormányának küldöttsége Pekingben tárgyalást folytatott India kormányküldöttségével, Kína és India kapcsolatairól Tibet tartományban. A tárgyalások — hangzik a közlemény — a két ország területi épsége és szuverenitása kölcsönös tiszteletben tartásának elve alapján, a kölcsönös megnemtámadás, a két ország belügyeibe való kölcsönös be nem avatkozás, az egyenlőség, a kölcsönös előnyök és a békés egymás mellett létezés elve alapján folytak le. A felek minden vonatkozásban megvitatták Kína és India kapcsolatainak kérdését Tibet tartományt illetően és a következőkben egyeztek meg: A Kína Tibet tartománya és India közötti kereskedelem fejlesztésére, valamint a kínai és indiai zarándokok utazásának megkönnyítésére a két fél egyezményt kötött és írt alá a Tibet és India közötti kereskedelem és más természetű kapcsolatok kérdésében. A Kínai Népköztársaság részéről az egyezményt Csan Han-fu külügyminiszterhelyettes, India részéről N. Ragavan, India kínai nagykövete írták alá. Ugyanakkor Csan Han-fu és Ragavan jegyzéket váltottak, amely előirányozza az indiai katonai őrcsapatok visszavonását Tibetből és azt, hogy az indiai kormány valamennyi tibeti épületét, posta-, távíró- és telefonhivatalait teljes felszerelésükkel együtt átruházzák a kínaikormányra. A tárgyalások baráti légkörben folytak le. Csu En-láj üdvözlete Nehru indiai miniszterelnökhöz PEKING. (Agerpres.). — Az ÚJ KÍNA hírügynökség jelenti: A kínai Tibet és India közti kereskedelem és egyéb természetű kapcsolatok kérdésében India és a Kínai Népköztársaság között létrejött egyezmény aláírása alkalmából Csu En-láj, a Kínai Népköztársaság külügyminisztere a következő üdvözletét küldte Dzsanaharlal Nehrunak, India miniszterelnökének: A Kin,a Tibet tartománya és India közti kereskedelem és egyéb természetű kapcsolatok kérdésében a Kínai Népköztársaság és India között létrejött egyezmény aláírása alkalmából a legmelegebb üdvözletemet küldöm önnek személyesen és az ön útján India kormányának és népének. A két ország szuverenitásának és területi épségének kölcsönös elismerése, a kölcsönös megnemtámadás és a két országnak egymás belügyeibe való belem avatkozása, az egyenlőség, kölcsönös előnyök és a békés együttlétezés elve alapján megkötött egyezmény újszellemű kapcsolatokat teremtett a két ország között Tibet tartomány kérdésében Az egyezmény aláírása nemcsak tovább erősíti Kína és India baráti kapcsolatait, hanem egyben világosan megmutatja azt is, hogy bármely nemzetközi kérdést, észszerűen meg lehet oldani, ha az országok tiszteletben tartják az itt felsorolt elveket és a tárgyalások útján haladnak. Szovjet-libanoni kereskedelmi egyezményt írtak alá Bejrutban MOSZKVA. (Agerpres). A TASZSZ közli: A szovjet-libanoni tárgyalások sikeres befejezése után a Szovjetunió és Libanon megbízottai április 30-án, Bejrútban, kereskedelmi és fizetési egyezményt írtak alá. Az egyezmény meghatározza a két ország közti kereskedelmi és hajózási rendszert, valamint a fizetés módozatait. Az egyezmény értelmében a Szovjetunió a következő termékeket szállítja Libanonnak: épületfát, szenet, papírt, vegyi- és gyógyszerészeti termékeket, ipari felszereléseket, gépkocsikat, mezőgazdasági gépeket, filmeket, mintás szövött kelméket és egyéb árukat. Libanon a következő termékeket exportálja a Szovjetunióba: citromféléket és más gyümölcsöket, növényi olajakat, gyapjút, nyersbőrt, talpbőrt, cserzetten bőrt, gyapjúkelméket és egyéb árukat. Az egyezményt egy évre kötötték meg és minden évben automatikusan meghosszabbítják, ha egyik fél sem mondja fel. A kereskedelmi és fizetési megállapodással egyidejűleg a két fél megegyezett abban, hogy szovjet kereskedelmi missziót létesítenek Libanonban. A Szovjetunió részéről a kereskedelmi és fizetési egyezményt V. A. Beljajev, a Szovjetunió libanoni rendkívüli követe és L. Sz. Jezsov, a libanoni szovjet követség kereskedelmi attaséja, Libanon részéről A. Naikkake külügyminiszter írta alá. A francia kormány egyezményt kötött Bao Dájjal PARIS (Agerpres). A TASZSZ közli: Sajtóügynökségek jelentése szerint Parisban április 29-én nyilatkozatot írtak alá, amely rendezi a Franciaország és Bao Dáj bábkormánya közötti kapcsolatokat. Franciaország részéről Joseph Laniel, a francia minisztertanács elnöke írta alá a nyilatkozatot, a baodajista Vietnám részéről pedig Nguyen Trung Vinh, a bábkormány minisztertanácsának alelnöke. A nyilatkozat kimondja, hogy a felek elhatározták: „két főegyezmény alapján rendezik kölcsönös kapcsolataikat.“ Az egyik egyezmény elismeri a baodajista Vietnám „függetlenségét és szuverenitását“, a második egyezmény megállapítja, hogy Bao Daj Vietnámja a Francia Unió keretében marad. Párisi újságíró körök hangsúlyozzák, hogy e nyilatkozat közzététele szoros kapcsolatban áll az amerikaiaknak azzal a kísérletével, hogy kiszélesítsék az indokínai háborút. A lapok egyebek között emlékeztetnek arra, hogy az USA már régóta unszolja a francia kormányt, hogy adja meg formailag Bao Daj Vietnámjának a „függetlenséget.“ Az utóbbi időben, amióta Franciaország arra kéri az Egyesült Államokat, hogy fokozza katonai segélynyújtását Indokínában, az USA ezt a „segítséget“ ahhoz a feltételhez kötötte, hogy Franciaország „ünnepélyesen mondja ki“ a baoaajista és a többi bábkormány „függetlenségét“ Demokratikus körök véleménye szerint, az USA a Bao Daj kormánynak adott „függetlenséget" saját érdekében akarja kihasználni mégpedig arra, hogy megszilárdítsa indokínai helyzetét. A Szovjetunió ausztráliai nagykövete és a nagykövetség személyzete elhagyta Ausztráliát MOSZKVA (Agerpres).— A TASZSZ közli: Mint már jelentettük, a szovjet kormány elhatározta, hogy visszarendeli a Szovjetunió ausztráliai nagykövetét és a nagykövetség egész személyzetét, minthogy az ausztráliai kormány olyan akciókat hajtott végre, amelyek összeegyeztethetetlenek a nemzetközi kapcsolatok elemi szabályaival és olyan helyzetet teremtett,amely nemcsak hogy kizárja a szovjet nagykövetség normális diplomáciai tevékenységét, hanem egyúttal veszélyezteti a nagykövetség tagjainak személyes biztonságát is. A szovjet kormány ugyanakkor kijelentette, hogy Ausztrália nagykövetségének személyzete sem maradhat tovább Moszkvában. N. I. Generalov, a Szovjetunió nagykövete és a nagykövetség személyzete április 29-én elhagyta Ausztráliát és hazája felé vette útját. A szovjet nagykövetség személyzetének távozása után, a szovjet kormány kérésére, a canberrai svéd követség veszi át a Szovjetunió érdekeinek védelmét Ausztráliában. Ausztrália moszkvai nagykövetségének személyzete, a szovjet kormány kérésére, április 30-án elhagyta a Szovjetunió területét. Szerkesztőség és kiadóhivatal Bucuresti, Piata Scinteii Nr. I. — Telefon 7.42 29. Előfizetések a postahivataloknál, a levélhordóknál és a vállalatok önkéntes lapterjesztőinél. Nyomda: Combinatul Poligrafic Casa Scinteii 1. V. Stalini m Öt ázsiai ország miniszterelnökének kolombói értekezlete DELHI. (Agerpres.). — A TASZSZ közli: Mint megírtuk, április 28-án Kolombóban megkezdődött India, Pakisztán, Burma, Indonézia és Ceylon miniszterelnökeinek értekezlete. Az első ülésen megvitatták az első napirendi pontot, az indokinai helyzetet. Nehru, India miniszterelnöke felszólalásában hangsúlyozta az indokinai kérdés fontosságát. „A genfi értekezleten megvizsgálják ezt a kérdést — mondotta Nehru. — A tárgyalások sikere — például a tűzszünet — nemzetközi síkon a mi országaink nagy győzelmét is fogja jelenteni. A feszültség nyomban enyhülni fog.” Indokína kérdésének megvitatásakor a miniszterelnökök megvizsgálták Nehrunak az indokínai béke megteremtésére vonatkozó tervét. A REUTER hírügynökség kolombói tudósítója közölte, hogy az értekezlet részvevői egyhangúlag elfogadták a tervezet két pontját mégpedig: az azonnali tűzszünetre és Franciaország indokínai szuverenitásának felszámolására vonatkozó pontokat Ali Szasztroamidzsozso, Indonézia miniszterelnöke beszédében kifejtette, hogy el kell ismerni a Kínai Népköztársaság jogait. Az értekezlet részvevői úgy döntöttek, hogy elhalasztják a határozat elfogadását ebben a kérdésben, de hangsúlyozták, hogy a délkeletázsiai feszültség fokozódásának egyik oka abban áll, hogy a Kínai Népköztársaság nincs benne az ENSZ-ben, noha Kínának törvényes joga, hogy a nemzetközi szervezetekben képviselve legyen. Ali Mohamed, Pakisztán miniszterelnöke indítványozta, hogy vegyék fel az értekezlet napirendjére Kasmir kérdését. Nehru azt ajánlotta, hogy ezt a kérdést a Pakisztánnak nyújtott amerikai katonai segély kérdésével kapcsolatban vitassák meg. A Madraszban megjelenő SUNDAY TIMES „El a kezekkel Ázsiától“ című vezércikkében azt írja, hogy „Indiának, Burmának, Pakisztánnak, Ceylonnak és Indonéziának határozott ellenállást kell tanúsítaniuk az érén, hogy területüket viszályokba sodorják. A kolombói értekezletnek szilárd és egyöntetű álláspontot kell foglalnia ebben a kérdésben. Ki kell jelentenie az Egyesült Államoknak, nem vagyunk hajlandók bekapcsolódni a Kelet és Nyugat közötti idegháborúba és jobb lesz, ha az USA leveszi kezét Délkelet-Ázsiáról “ A Bombayban megjelenő FREE PRESS JOURNAL vezércikkében elítéli az USA-nak a délkeletázsiai agresszív tömb megalakítására vonatkozó tervét és hangsúlyozza „Mi ezt provokációnak tekintjük Ázsia függetlensége ellen.“ ★ LONDON (Agerpres). — A REUTER hírügynökség kolombói tudósítója jól értesült forrásból közli, hogy az öt ázsiai ország miniszterelnökei megegyeztekabban, hogy ellenzik idegen országok beavatkozását Indokina ügyeibe. ★ DZSAKARTA. (Agerpres.). — Az ANTARA hírügynökség közli: Indonézia küldötte a kólómból értekezleten annak a véleményének adott kifejezést, hogy egy megnemtámadási paktum megkötése az ázsiai országok között — beleértve a Kínai Népköztársaságot — sokkal hatékonyabb volna, mint a Dulles javasolta „antikommunista” katonai tömb megalakítása.