Előre, 1954. július (8. évfolyam, 2086-2112. szám)
1954-07-01 / 2086. szám
2 Az alapeszközök és a növendékállatok nyilvántartása a kollektív gazdaságokban A kollektív gazdaságok alapszabályzatának 7-ik szakasza előírja, hogy a kollektív gazdaságba belépő tagok a közös vagyonba be kell adják termelőeszközeiket éspedig igásállataikat, fitezőgazdasági gépeiket és felszereléseiket, szállítóeszközeiket (szekér), valamint a mezőgazdasági termékek feldolgozására szolgáló felszereléseiket. A kollektivisták később aztán a közös jövedelemből és állami kölcsönökből új épületeket építenek, igás- és tenyész állatokat vásárolnak vagy mezőgazdasági gépek és más leltári tárgyak beszerzésével növelik a kollektív gazdaság vagyonát. A közös vagyon megőrzésének és állandó gyarapításának egyik alapvető előfeltétele az, hogy róla helyes nyilvántartást vezessünk. Hogy a kollektív gazdaságok nyilvántartása pontos és áttekinthető legyen, a gazdaság anyagi eszközeit különböző szempontok szerint csoportosítva tartjuk nyilván. A kollektív gazdaságok anyagi eszközeinek nyilvántartásában az egyik legfontosabb dolog az alapeszközök jó nyilvántartása. Az alapeszközök jellegzetes tulajdonsága, hogy hosszabb időn keresztül, több termelési folyamat idején át megőrzik eredeti formájukat és csak fokozatosan használódnak el, (kopnak, rongálódnak). Az alapeszközök csoportjába tartoznak az épületek, építmények, gépek, felszerelések és egyéb leltári tárgyak, az igás- és tenyészállatok, az ültetvények és telkek. Az alapeszközök nyilvántartása menynyiségileg és pénzértékben történik. Éppen ezért a kollektív gazdaság megalakulásakor a közös vagyonba tartozó alapeszközöket fel kell értékelni. Az alapeszközök felértékelését a leltározási bizottság végzi. A közös vagyonba bevitt és az ajándékozott épületek felértékelésénél figyelembe kell venni azt, hogy az épületek milyen állapotban vannak és ennek megfelelően kell értéküket megállapítani. Az olyan épületek esetében, amelyek már nem használhatók, a lebontásuk útján nyerhető építkezési anyagokat értékeljük fel. Az igásállatok, gépek, felszerelések szállítóeszközök, stb. felértékelésénél a hivatalos árakat, ezek hiányában pedig a közepes piaci árakat vesszük alapul, figyelembe véve természetesen a felértékelendő állatok, eszközök állapotát. A vásárlás útján beszerzett alapeszközöket vételáron értékeljük, amelyhez hozzáadjuk a vásárlással, hazaszállítással, stb. járó költségeket is. Az alapeszközök a kollektív gazdaság nyilvántartásában a leltárban eredetileg bejegyzett értékükkel szerepelnek mindaddig, míg a gazdaságban vannak. Tehát az alapeszközöket nem értékelik fel minden évben, nem csökkentik értéküket az elhasználódással, (vagyis nem számítunk amortizációt). A kollektív gazdaságok alapeszközeit a „Leltárkönyv” (4-es számú könyv) első részében tartjuk nyilván. Az alapeszközök nyilvántartása bizonylatok (okmányok) alapján történik, vagyis minden egyes alapeszközről, amely a kollektív gazdaság tulajdonába kerül, vagy pedig onnan kikerül, írott bizonylatot (okmányt) kell kiállítani. A kollektív gazdaság alapeszközeit darabonként, illetve egyedenként tartjuk nyilván, vagyis minden egyes alapeszközt (pl. épületet, igáslovat, vetőgépet, stb.) külön vezetünk be a leltárkönyvbe. Erre az egyedi nyilvántartásra azért van szükség, mert az egy csoportba tartozó alapeszközök között értékben igen nagy eltérések lehetnek. Például egy vetőgép lehet új és értéke nagy, ugyanakkor egy másik vetőgép lehet igen gyenge állapotban és értéke is jóval kisebb. Ezenkívül pedig az igáslovak vagy a tenyészállatok esetében is különbségek vannak az állatok között éspedig, fajban, súlyban, korban, stb. Az alapeszközök csoportjába tartoznak a juhok, a szárnyasok, a házinyulak is, azonban ezeknek a nyilvántartása nem egyedenként, hanem csoportonként, állatfajok szerint összevontan történik, ugyanis igen nehéz volna minden egyes juhot, szárnyast vagy nyulat külön, külön nyilvántartani. Minden egyes alapeszköznek a leltárkönyvbe való bevezetésekor egy-egy leltári számot adunk, mely leltári szám változatlan marad mindaddig, amíg az eszköz a gazdaság tulajdonában van, vagy amíg az összes alapeszközöket újra át nem számozzák. A leltárkönyvben külön lapot (számlát) nyitunk minden egyes fajta alapeszköznek (például istállóépület, raktár, igásló, ökör, stb). Minden egyes alapeszközt külön sorba vezetünk be, s a megfelelő lapra (számlára) feltüntetjük annak leltári számát, jellegzetességeit, a bevételezés időpontját és az alapeszköz értékét. Abban az esetben, ha az alapeszközt eladja a kollektív gazdaság, vagy valamilyen más oknál fogva kikerül annak tulajdonából, vagy kiselejtezik, bevezetjük a leltárkönyvbe, a „javak kiadásával kapcsolatos megjegyzések” rovatba a kiadás időpontjának, az erre szolgáló okmány nevének és számának, valamint az eladás, vagy a kiselejtezés folytán nyert összegnek a feltüntetésével. Ugyancsak a leltárkönyvben, éspedig annak második részében tartják nyilván a kollektív gazdaság növendékállatait. A növendékállatok nem tartoznak az alapeszközök csoportjába, azonban nyilvántartásuk sokban hasonlít az alapeszközök nyilvántartásához. A növendékállatok nyilvántartása fajtánként és korcsoportok szerint történik. Külön oldalt nyitunk például a 0—6 hónapos, a 6—12 hónapos borjuknak, az 1—2 éves tinóknak stb. A növendékállatok közül a csikók és a borjuk nyilvántartása éppen úgy történik, mintha azok alapeszközök lennének, vagyis egyedenként. Ezek a növendékállatok már születésükkor leltári számot kapnak, amelyet addig viselnek, míg át nem kerülnek más korcsoportba, ahol új leltári számot kapnak. Év végén a leltárkönyvet bezárjuk éspedig úgy, hogy megállapítjuk az év folyamán bejött alapeszközök és növendékállatok számát és értékét, amelyet hozzáadunk az évelei egyenleghez és az így kapott mennyiségből, illetve összegből levonjuk az év folyamán kiadásra került alapeszközök és növendékállatok számát és értékét, így aztán megkapjuk a leltárkönyv egyes számláinak évvégi egyenlegét, amelyet átviszünk a következő évre, mint kezdő egyenleget. Kollektív gazdaságaink közös vagyonának gondos megőrzése elsőrendű feladata úgy a vezetőtanácsnak, mint a tagoknak. Ezért az alapeszközök és a növendékállatok nyilvántartását úgy kell megszervezni, hogy abból bármikor meg lehessen állapítani, hogy a kollektív gazdaság milyen mennyiségű és értékű alapeszközökkel és növendékállattal rendelkezik, hol találhatók ezek az eszközök és kik a felelősek a megőrzésükért. Az alapeszközök és a növendékállatok a kollektív gazdaság vagyonának jelentős részét alkotják és ezek pontos nyilvántartása lehetővé teszi a közös vagyon megőrzését az eltulajdonítástól, arongálástól és növeli a tagok felelősségérzetét a közös vagyonnal szemben. Dr. BENKE SÁNDOR a kolozsvári Agrártudományi Intézet lektora AI. Vlahuta. ELŐRE AZ IGAZSÁG Büszkén villog a napfényben a putnai szent kolostor, Érces-ezüst kongás kél a hozsannázó harangokból. Csengenek, az ősi hitet mély sírjából költögetve: ,Adakozó vajdák voltak hajdan — méltók dicséretre!... Tiszta nevekhez a féreg nem fér — azok maradandók. Adakozó vajdák voltak hajdan” — zúgják a harangok. Kardja mellett nyugszik István, dicső vajda, hős és szent. A dicshimnusz zug a mélyben s kriptájában tompán zeng. Számbaveszi gondolata, mit látott a világban. A Nagy Igaztalanul Járt igazságát kiáltja: „Vajda voltam szép Moldvában, vajda és a népem atyja, Kedves nékem erdősége — vizeinek minden habja... De ki őrködik felette, éber gondját kik viselték? S a békében ki nyögi a gazdagság s a fény nagy terhét? , Háborúban kinek villog névtelen és dicső kardja? — ,A legadakozóbb vajda és a legjobb szivü vajda Maga a nép. Mérhetetlen templomokat, palotákat, Bilincsbe vert két kezével ő teremtett Moldovának. Ő volt erőm minden harcban, jó támaszom a békében, S mikor kardom letöröltem s akartuk, hogy tovább éljen Nagy győzelmünk, nagy emlékként, mely örökre fennmarad, Kincset cipelt Szucsavába s építette a falat, Honszerelme tette azt, hogy kisarjadjanak az áldott, könnyáztatta, ősi földből pompás, aranyló virágok!” Hallgat István! Zord időkben hősi neve népünk pajzsa. , „Csak a szegény adakozó” — zengi Putna sok harangja. Fordította: MAJTÉNYI ERIK A temesvári Teba gyárban alkalmazott módszerek a termelékenység növeléséért A temesvári Teba gyár MTTE köre a mérnökök és technikusok részvételével tanácskozást szervezett Antoaneta Alexovici fonodai brigádja kezdeményezésének megvitatására. Alapos megfontolás után mnkatervet készítettek a termelékenység fokozására,, a minőség javítására és a fonoda munkásai szakmai színvonalának emelésére. Ezt a munkatervet a fonoda munkásai szakszervezeti csoportülésen megtárgyalták. Az intézkedéseket magukévá tették és a siker érdekében több kiegészítő javaslattal álltak elő. A műszaki-szervezési intézkedések részben már meg is valósultak, a továbbiak végrehajtása folyamatban vam. A mérnökök és technikusok a gépek jobb kihasználása érdekében vállalták, hogy megteremtik a lehetőséget arra, hogy a gyűrűssomógépeken több gépoldalon lehessen dolgozni. Elhatározták, hogy már az előfonásnál elvégzik a fonal keverését, mert ez megkönnyíti a munkát a gyűrüsfonógépeken. A munka átszervezését örömmel üdvözölték a gyűrüsfonógépeken dolgozó munkásnők. Tizennyolc fonónő azonnal vállalta, hogy több gépoldalon dolgozik, majd néhány héten belül újabb három fonónő tér át több gépoldal kezelésére. Az új módszer szerint dolgozó tanónok napi tervüket már túlteljesítik. A gyűrosfonógépeknél alakított három brigád kiváló eredményekkel tűnt ki. Június első tíz napja alatt az első brigád Haiti Virginia vezetésével átlag 35 százalékkal teljesítette túl napi normáját, Udup Viorica brigádja pedig 32 százalékos átlagos túlteljesítést ért el. Udup Viorica ifjúmunkásnő 141 százalékos egyéni eredménye annál meglepőbb, mint hogy csak nemrég végezte el a szakiskolát. Nicolici Joan üzemvezető a vigony osztály gépeinek egy részét úgy szabályozza, hogy 4 százalékkal növelni lehessen a csévék súlyát, ami megfelelő időmegtakarítást jelent a csévék cserélésénél. A szövődéből visszakapott üres csévék osztályozását megkönnyíti a Kneffel Lajos főmérnök által készített prototípus, így az osztályozásnál két munkaerő felszabadul s ezentúl egyéb munkát végezhet. A nehéz testi munka megkönnyítését célozza az előfonas csévék szállításának gépesítése. Újabban erre a célra készített kiskocsikkal szállítják a csévéket az előfonógépektől a gyűrűsfonógépekhez. A gépek teljesítőképességét fokozza Nicolics Joan újítása ,amely lehetővé teszi, hogy további 26 orsót szereljenek fel a szélfaktorokra. A már felszerelt 13 orsó 1 százalékkal növelte a gépek teljesítőképességét. A gépek élettartamának meghosszabbítását szolgálja Valentin Gusztáv, a vigony osztály vezetőjének intézkedése. A szelfaktorok differenciál meghajtásánál új kapcsolást alkalmazott, amely megakadályozza a gép csapágyának kopását. Javítás esetén a kapcsolószerkezetet könnyen, gyorsan lehet kicserélni. A takarékosság kérdéseivel is foglalkoznak a gyár dolgozói. Über Sebestyén kötélverő munkás komoly újítással jelentkezett. Gyapotszálakból szíjat készített, amely sok esetben pótolja a bőrhajtószíjat. Az MTTE kör tanácsára az njitó begumirozta a textilszijat, hogy könnyebben csússzon. A módosítás után a textilszij jól bevált a gyapot kártológépeknél és a vigonyfonógépeknél, most próbálják ki a vigonytépőben is. Az önköltségi ár csökkentésére érdekes javaslatot nyújtott be a textilipari igazgatóságnak Kneffel Lajos főmérnök, Nicolics Ioan és Müller Miklós. A javaslat lényege, hogy a szövődék színekre válogatva küldjék el a hulladékot, mert így sok festékanyagot lehet megtakarítani. A vigonyfonódákban a fonalszállító ládák terhelését 3 százalékkal növelték, így nemcsak kevesebb láda szükséges,, hanem a csévék is szorosabban simulnak egymáshoz és megszűnik a súrlódás okozta selejt. A munka termelékenységének növelésére indított mozgalomnak nagy visszhangja van a munkások köreiben. Néhány hét alatt 22 újítási és észszerűsítési javaslatot nyújtottak be. A gyár vezetősége elhatározta, hogy újítóhetek rendezésével még nagyobb lendületet ad az újítók tevékenységének. Antoanella Alexovici kezdeményezése arra késztette tehát a temesvári Teba gyár egész munkaközösségét, hogy még figyelmesebben szemlélje az egész gyártási folyamatot és minden eszközzel harcoljon a fonoda teljesítményének fokozásáért. Felszabadulásunk tizedik évfordulóját a munka termelékenységének minél magasabb fokával akarják köszönteni a Teba gyár dolgozói. TATÁR JULIA A kolozsvári Agrártudományi Intézet munkájáról A tudományos munka kapcsolata a gyakorlattal A Román Munkáspárt Központi Vezetősége 1953 augusztus 19—20-i plenáris ülésének határozata megjelöli azokat a mezőgazdasági ágakat, amelyek fejlesztése, fellendítése döntő jelentőségűmezőgazdaságunk — és ezen keresztül egész nemzetgazdaságunk — felvirágoztatása szempontjából. Az alábbiakban éppen ebből a szempontból vizsgáljuk a kolozsvári Agrártudományi Intézet munkáját: milyen mértékben tesz eleget a párt augusztus 19—20-i határozatából ráháruló feladatoknak. Az augusztusi határozat hangsúlyozza, hogy az összes mezőgazdasági növényfajták termesztésének a legjobb feltételeket kell biztosítani. Ez a legközvetlenebb gyakorlati feladat — a mezőgazdasági termelés növelése — határozza meg a tudományos munka irányát, célkitűzéseit is. A kolozsvári Agrártudományi Intézet tanszékei azokat a feltételeket, lehetőségeket kutatják, azoknak az adott talaj- és éghajlati viszonyoknak megfelelő növényfajták nemesítésével, vagy előállításával kísérleteznek, melyek lehetővé teszik a terméshozam nagyméretű fokozását. Az Agrártudományi Intézet tanszékei például Kolozsvár tartomány gazdasági és természeti feltételeit tanulmányozzák. E tudományos kutató munkába az összes szaktanszékek bekapcsolódtak, saját jellegüknek megfelelően. A tanszékek foglalkoznak a tartomány éghajlati viszonyaival, növénytani, állattani, növénykórtani kérdéseivel, a talajlepusztulás megakadályozásának, a takarmányalap biztosításának, a szőlőtermesztés lehetőségeinek kérdéseivel és a hibrid vetőmagvak termesztésével. Az ezzel kapcsolatos kísérleteket a főiskola laboratóriumaiban, kísérleti telepein, valamint a tartomány öt kollektív gazdaságában végzik. Kolozsvár tartomány gazdasági és természeti feltételeinek ismerete lehetővé teszi a tartománynak legjobban megfelelő növény- és állatfajták tudományos kiválasztását. A kollektív- és állami gazdaságok csak úgy tudják termőterületeiket alaposan kihasználni, csak úgy tudnak maximális terméshozamot elérni, ha észszerű, tudományos vetésforgót vezetnek be. A kolozsvári Agrártudományi Intézet munkatársai a tartomány öt kollektív gazdaságában foglalkoznak területrendezéssel, tagosítással, a kollektív gazdaságok belső erőinek tanulmányozásával, hogy ezek ismerete alapján e gazdaságok tudományos alapon bevezethessék a vetésforgókat. Gh. Gheorghiu-Dej elvtárs hangsúlyozta, hogy „A mezőgazdaság terén a párt és kormány figyelmének központjába a kenyér problémáját kell állítani“. Az Agrártudományi Intézet munkatársai eredményes kísérleteket végeztek a búzatermelés növeléséhezszükséges feltételek megteremtése érdekében. Az intézet növénytermelési tanszéke (felelős Antal Dániel tanár) mellett működő tudományos kollektívának sikerült olyan őszi búzafajtát előállítania, amely rendkívül ellenálló az éghajlati viszonyokkal , szemben. E buzafajta ellenálló -és termőképességének fokozásával kapcsolatban tovább kísérleteznek. A növénytermelési katedra kollektívája kísérleteiben arra a kérdésre is feleletet keres, hogy a búzahibridek kedvező táplálkozási feltételei milyen mértékben járulnak hozzá a bőtermőségi tényezők kialakulásához. A tavaszi mezőgazdasági munkákra vonatkozó kormány- és párthatározat kiemeli a kukorica termesztésének és hektárhozama növelésének nagy fontosságát. A kolozsvári Agrártudományi Intézet növénytermelési tanszéke már évek óta foglalkozik egy bőtermő és koránérő kukoricafajta kinemesítéséve. Több évi kísérletezés alapján megtalálták azokat a kukorica-szülőpárokat, melyeknek keresztezése által hektáronként 50—70 százalékos többlettermést hozó koránérő kukorica hibridet sikerült kinemesíteniök. Az intézet kísérleti telepein ezekből a fajtáikból hibrid vetőmagot termelnek, melynek nagy részét állami, kollektív és egyéni gazdaságoknak fogják átadni. A kukorica terme® növelésének feltételeivel foglalkozott Tentea Irén az intézet egyik múlt évben végzett növendéke. Államvizsga dolgozatában azt a kérdést vizsgálta, hogy a kiegészítő műtrágyázás a hazai viszonyok között, milyen mértékben járul hozzá a kukoricatermés növeléséhez. Féléves kísérletezései alapján kimutatta, hogy a kiegészítő műtrágyázás bőségesen behozza a költségeket. Saját ilyen irányú kísérletei által 26—28 százalékos terméstöbbletet mutatott ki. A mezőgazdaság fejlődésének egyik legfontosabb kérdése az állattenyésztés fejlesztése. Éppen ezért az állattenyésztési törvény dolgozó parasztságunk és állattenyésztési szakembereink állandó feladataként jelöli meg — az állatállomány szüntelen szaporítása mellett— az állatok hozamának növelését, a hús, tej, gyapjú és más állati termékek termelésének szüntelen fokozását. A kolozsvári Agrártudományi Intézet állattenyésztési tanszéke (katedrafelelős: Pap István előadó tanár) ebben az irányban is több éve alapos tudományos kutatómunkát végez. Például öt kollektív gazdaságban tanulmányozta a fejőstehenek tejhozama növelésének lehetőségeit és módszereit. A tanszék juhfajták nemesítésével, gyapjúhozamuk megjavításával is foglalkozik. Az értékes vívmányok között megemlíthetjük még a zöldségtermesztési tanszék (katedra felelős: Veres István tanár) igen jelentős összetett kísérleteit a különböző paradicsom hibridekkel, vagy a cukorrépa cukortartalmának fokozására irányuló kutatásokat. Ezzel a kérdéssel a tavalyi iskolaévben Bartos Gábor IV. éves hallgató, valamint a növénytermelési és növényélettani tudományos kör egyik csoportja, az idei tanévben pedig Gálfy Gábor III. éves hallgató és társai foglalkoztak. A kolozsvári Agrártudományi Intézet tudományos munkájának — azonkívül, hogy tanulmányozza, kutatja a mezőgazdasági termelés növelésének tudományos feltételeit és lehetőségeit — igen nagy didaktikai jelentősége is van a hallgatóik tudományos kutatótevékenységének ösztönzése szempontjától. Ebből a célból egyes tanszékek tudományos munkájába bevonták az egyetemi hallgatók tudományos köreit is. Az ilyen módon létrejött tudományos kollektívában a hallgatók éveken át azzal a tudományos kérdéssel foglalkozhatnak, amely iránt a legnagyobb vonzalmat és hajlamot éreznek. Önálló kutatómunkát végeznek, önállóan kísérleteznek és ugyanakkor állandó segítséget, irányítást kapnak az illetékes szaktanároktól. Az ilyen, önállóságra nevelő kutatómunka eredményei megmutatkoznak az államvizsga dolgozatokon is. Nem véletlen, hogy éppen azok a hallgatók írnak tudományos színvonalú, egyes esetekben nagyjelentőségű államvizsga dolgozatokat, akik a tudományos körökben a legkomolyabb munkát végezték, akik az illető kérdéssel éveken át foglalkoztak. Csak néhány példát említünk. Albert Ferenc a Bolyai-egyetem marxizmus-leninizmus alapjai katedrájának asszisztense államvizsgadolgozatában a munkaerők felhasználásának kérdését vizsgálja az ujaradi állami gazdaságban. E dolgozatban olyan javaslatok vannak, amelyek megfelelnek az üzemszervezés-tan tudományos követelményeinek és országos viszonylatban is általánosíthatók. Hasonlóan magas színvonalú Erdélyi István gazdamérnöknek, a növénytermelési tanszék gyakornokának államvizsgadolgozata is, amely a székelyhídi állami gazdaságban folytatott kísérletek eredményeit, következtetéseit tartalmazza. Ez a dolgozat a gyapottermesztés helyi lehetőségeit kutatja. Az Agrártudományi Intézet tudományos kollektíváinak tapasztalatai a napilapok, a szaklapok, mezőgazdasági szakkönyvek révén egész dolgozó népünk közkincsévé válnak. Az intézet szakembereinek, tudományos kollektíváinak számos mezőgazdasági szakkönyve van rendezés, nyomtatás alatt, mint például „Az almás termésnek és csonthéjasok termesztése (Írói: Palocsay Rudolf, Veres István, Antal Dániel és Mózes Pál). Nagyon hasznos lenne megtalálni annak a módját, hogy a mezőgazdaság igen lényeges napirenden levő problémáival foglalkozó, legjobb államvizsga-dolgozatokat részleteiben, vagy egészében kiadják és népszerűsítsék. Ebből nemcsak az illető gazdaság, hanem hazánk más állami vagy kollektív gazdaságai is értékes tanulságot vonhatnának le. A kolozsvári Agrártudományi Intézet tudományos munkájának nagy fogyatékossága, hogy nem foglalkozott az egyéni parasztgazdaságok kérdéseivel. A párt augusztusi határozata felhívja figyelmünket: a mezőgazdasági termelés növelése megköveteli, hogy az eddiginél nagyobb segítséget nyújtsunk az egyénileg dolgozó parasztoknak. Az intézet tanszemélyzete és hallgatói tudományos kutató tevékenységükben nem tanulmányozták azokat a lehetőségeket, amelyek felszínrehozatala a kis- és középgazdaságok termelésének nagyméretű fokozását eredményezné. A tanszékek nem bíztak meg egyetlen hallgatót sem azzal, hogy államvizsga-dolgozatában, tudományos kutató tevékenységében az egyénileg dolgozó parasztok gazdaságainak fejlődési lehetőségeivel is foglalkozzon. Nem foglalkoztak a mezőgazdasági társulások kérdéseivel sem, bár ezek gazdaságiszervezeti megszilárdítása jelentős mértékben hozzájárulna mind a mezőgazdasági termékek bőségéhez, mind a mezőgazdaság szocialista átalakításához. Az intézet közvetlen kapcsolata a mezőgazdasági termelőegységekkel A kolozsvári Agrártudományi Intézet már a tudományos kutatómunka révén is kapcsolatba került a mezőgazdasági termelőegységekkel. De a mezőgazdasági termelés növelésének döntő fontosságú feladata meg is követeli az olyan kapcsolatokat az állami, kollektív és egyéni parasztgazdaságokkal, melyek által az intézet munkatársai megismerik e gazda- ságok mindennapi problémáit, szükségleteit, hogy így szakvéleményükkel és más eszközökkel nyújtsanak segítséget nekik. A kolozsvári Agrártudományi Intézet szaktanszékeinek éppen ezért több mezőgazdasági termelő egységgel van szoros kapcsolatuk. Az intézet szakemberei már a téli mezőgazdasági és állattenyésztési tanfolyamokon értékes előadásokat tartottak a dolgozó parasztoknak (húsz kollektív gazdaságban több mint 250 előadást). Az elmélyült kapcsolat jele az is, hogy számos kollektív és állami gazdaság beteg növényeket küldött a növénykórtani tanszéknek a megbetegedés kórokozóinak megállapítása céljából. Az intézet tanszemélyzete több gazdaságban, mint például az apahidei, szilágytői kollektív gazdaságokban, valamint a szamosújvári állami gazdaságban segítséget nyújtott e kapásnövények négyzetes vetésénél is. A zöldség- és gyümölcstermesztési tanszékek is példaadó segítséget adtak a mezőgazdasági termelőegységeknek. A tanszék kísérleteket végez az apahidai, kendilónai, kispetri, szilágytój, radnóti kollektív gazdaságokban. A kísérletek célja az, hogy megállapítsák, melyik zöldségfajta felel meg legjobban az illető gazdaság helyi talaj- és természeti viszonyainak. Technikai segítséget adtak a kolozsvári mellékgazdaságoknak és 13 kolozsvár tartományi kollektív gazdaságnak a zöldségtermesztés megszervezésében. A zöldségtermesztési kollektíva e gazdaságok kertészei számára szakmai előkészítő tanfolyamokat szervezett és tartott. A gyümölcstermesztési tanszék, a kispetri és kendilónai kollektív gazdaságokban tevékenyen részt vett a gyümölcstermesztés távlati tervének elkészítésében és a fiatal gyümölcsfák — főleg alma- és szilvafák — telepítésében. A gyümölcstermesztési tudományos kör 13 tagból álló metszőbrigádja néhány kollektív gazdaság és a kolozsvári állami gazdaság gyümölcsösében dolgozott. A szocialista üzemszervezés tanszéke (felelős König Miklós) főleg a vetőmagvak beszerzésében segítette a gazdaságokat. A kispetri kollektív gazdaság az intézettől hibrid kukorica vetőmagot kapott. A szocialista üzemszervezés tanszéke megszervezte e gazdaság lucerna és lóhere-vetőmag szükségletének beszerzését is. Az intézet egyes kollektív gazdaságok állattenyésztési munkájának fejlődését is elősegítette. A gyalui kollektív gazdaságnak például tíz darab tenyészmalacot adott, juhállományuk megjavítása céljából pedig tenyészkosokat cserélt a gazdasággal. De ez a tanszék komoly segítséget nyújthatna az állami és kollektív gazdaságok termelési terveinek kidolgozásában is. Az intézet nevelő munkája keretében minden egyes hallgatónak ki kell dolgoznia egyegy kollektív gazdaság termelési tervét. A hallgatók által elkészített elfogadható termelési tervek és a benyújtott adatok tanulmányozása alapján az üzemszervezési tanszék helyes szempontokat kellene adjon az egyes kollektív gazdaságok termelési tervének elkészítéséhez is, rámutatva egyes kihasználatlan lehetőségek feltárásának, kiaknázásának módjára. Helyes lenne, ha a tanszék az illető kollektív gazdaság termelési tervén dolgozó hallgatót ki is küldené a reális évi terv elkészítésekor. Az Agrártudományi Intézetnek az elmúlt években főleg kollektív gazdaságokkal volt kapcsolata. Az augusztusi határozat után az intézet számos állami gazdasággal is öszszeköttetést létesített. Vannak olyan tanszékek, amelyek munkatársai leveleznek egyes állami gazdaságok mérnökeivel. A levelezés általi kapcsolat azonban nem elég rendszeres, nem elég átfogó, mert csak az intézet néhány végzett növendékére korlátozódik, így az intézet számos állami gazdaság problémáiról, nehézségeiről nem értesül rendszeresen, pedig a kölcsönös és alapos kapcsolat megteremtése fontos feladata az intézetnek és elősegítené mind az intézet tudományos didaktikai munkáját, mind az állami gazdaságok termelésének növelését és az agronómusok eredményesebb munkáját és fejlődését. A kolozsvári Agrártudományi Intézet komoly hiányosságai ebben a vonatkozásban is, hogy nem építette ki kapcsolatát az egyéni parasztgazdaságokkal. Pedig a saját kísérleti telepein termelt kiváló minőségi vetőmagvak elcserélése, kölcsönzése által, vagy tenyészállatok eladása, cserélése által elősegíthette volna az egyéni gazdaságok növénytermelésének és állattenyésztésének fejlesztését is, ugyanakkor egyes haladó agrotechnikai módszerek népszerűsítése által is, lényegesebb technikai segítséget nyújthatott volna az egyéni parasztgazdaságoknak. Néhány szó a főiskola hallgatóinak gyakorlati munkájáról Pártunk és kormányunk mezőgazdasággal kapcsolatos határozataiban leszögezi, hogy a mezőgazdasági termelés növelése érdekében magasabb színvonalra kell emelni a mezőgazdasági szakemberek felkészültségét. Ebből a szempontból igen nagy jelentősége van a hallgatók gyakorlati munkájának. A jól megszervezett gyakorlati munka eredményeképpen a diákok a valóságban ellenőrizhetik és alkalmazhatják elméleti ismereteiket, hozzászoknak ahhoz, hogy a tudományt ne „magamagának való dologunk“, hanem olyan eszköznek tekintsék, amellyel elősegítik a dolgozók életszínvonalának emelését. A hallgatók már a gyakorlati munkájuk idején konkrét segítséget nyújthatnak a mezőgazdaság szocialista szektorának, ugyanakkor pedig, miközben elvtársias és baráti kapcsolatot teremtenek maguk és a mezőgazdaság szocialista szektorának dolgozói között — elsajátíthatják az utóbbiak tapasztalatait. Milyen feltételek szükségesek ahhoz, hogy a hallgatók gyakorlati munkája teljes sikerrel járjon? Ehhez többek között az szükséges, hogy a főiskola tanszemélyzete, vezetősége az egyetemi hallgatókat megfelelően 1954. július 1., csütörtök 3 A nagyvárad tartományi szövetkezeti értekezlet tanulságai A tartományi szövetkezeti szövetségek alakuló értekezletei fontos eseményt, jelentenek országunk szövetkezeti mozgalmában. E gyűléseknek az a céljuk, hogy hozzájáruljanak a szövetkezeti egységek szervezetigazdasági megerősítéséhez, a város és falu közötti árucsere fejlesztéséhez és a munkásparaszt szövetség megerősítéséhez. E hármas feladat jelentősége is azt bizonyítja, hogy az értekezletet alaposan elő kellett készíteni. Olyan gyűlést kellett szervezni, amelynek végeztével minden szövetkezeti dolgozó — és minden meghívott — érezze, hogy tanult, segítséget és buzdítást kapott további munkájában.Ebből a szempontból vizsgáljuk meg a nagyvárad tartományi szövetkezeti szövetség értekezletét. ★ A városi néptanács díszterme felé vivő út zászlódísze arra vall, hogy június 26—27 ünnepet jelent a tartományi szövetkezeti dolgozók életében. A szövetkezeti dolgozók örömmel várták a gyűlést és őszinte szívvel köszöntik, mint munkájuk segítőjét. A két nap alatt a különböző szövetkezeti egységektől sok távirat érkezett, amelyek beszámoltak az értekezlet tiszteletére elért eredményekről. A jelentés, amelyet Bins Gavril, a tartományi szövetkezeti szövetség elnöke olvasott fel , nagyon sok szép eredményről számolt be. Elmondotta, hogy hét rajoni szövetség, három városi, egy vegyes és 66 falusi szövetkezet van Nagyvárad tartományban. A tartományi szövetkezeti szövetséghez csupán kereskedelmi vonalon 726 kicsinybeni eladóhely, 120 közélelmezési egység, 1 tartományi áruraktár, 7 rajoni kereskedelmi vállalat, 76 nagybani lerakat és 22 termelőosztály tartozik a számos felvásárló és szerződéskötő, termelő- és szállítási egység mellett. A tartományi szövetség az 1953-as év ellátási tervét 95 százalékban teljesítette — 1954 első negyedében pedig 107 százalékban. Az árueladási tervet ez év első negyedében 106 százalékban teljesítették 1952- höz viszonyítva. 1210 vásári kiárusítást szerveztek, ami 4,500.000 lej eredménnyel zárult, 9 árukiállítást több mint 1,100.000 lej bevétellel. Az áruellenszolgáltatási kereskedelmen keresztül, a termelők buzdítására 1953- ban kiosztottak 42.000 m koverkot, 18.000 m szibirt, 16.500 kg pamutot, 91.000 kg kristályszódát, 1850 köbméter faanyagot és nagymennyiségű egyéb árut. A jelentés kimerítően foglalkozott a felvásárlási terv teljesítésével: értékben összesen a tartomány 1953-ban 54,27 százalékban teljesítette tervét — 1954 első negyedében pedig 67,19 százalékban. Kiosztottak 264 millió 274.000 lej értékű ipari árut. Ezzel szemben a falusiak csak 29 millió 118.000 lej értékű terméket értékesítettek —a felvásárlóegységek hiánya miatt. Belső erőforrásaikat is igyekeztek hasznosítani: 2987 tonna meszet, 2870 tonna budai földet, 15.000 tonna mészkövet, 390 konyhabútort és még sok egyebet termeltek. Az áruforgalom is szép eredményt mutathat fel. 1953-ban 0,01 százalékos globális megtakarítást és 0,94 százalékot ez év első három hónapjában. A kicsinybeni hálózatban viszont túllépték a megengedett kiadásokat. Az eredmények mellett — amelyeknek csak igen kis hányadát sorakoztatták fel — a jelentés számos hiányosságot említett meg. Személy szerint bírálta Tatár Tibor és Márkus Lajos elvtársakat, akiknek a hibájából űrök keletkeztek az áruellátásban, így egyes szövetkezetek — mint például a biharlonkai — egyenes számlán keresztül kapta az árut Micba Joan volt alelnök „jóvoltából“ — 10 más szövetkezet rovására. Az érdekes, sok kérdést felölelő jelentés, — amint várható is volt — számos dolgozót késztetett felszólalásra: — 55-en iratkoztak fel. Az első felszólalók átlépték a megszavazott négy percet. Azoknál, akik e négy perc alatt úgy ahogy önbírálatot gyakoroltak, vagy szólamokat használva szóltak a puszta szólás kedvéért — rendben volt a túllépés. Amikor azonban Hallos György, Gordán Aminea, Ban Teodor a megengedett négy percen túl és belül sűrű egymásutánban éles bírálatot gyakorolt a tartományi vezetőség, sőt a Centrocoop felé — Chicu Joan, a Centrocoop bukaresti küldötte — a megszavazott négy percre hivatkozva — megvonta tőlük a szót. Pedig igen érdekes dolgok derültek ki a felszólalásokból. Nemcsak a fent említett néhány elvtárséból hanem szinte kivétel nélkül valamennyiből. A felszólalók rámutattak arra, hogy a jelenleg folyó, politikai-nevelő munka nem kielégítő. Gyakran előfordul, hogy a szövetkezeti vezetők nem ismerik ezt vagy azt a határozatot és dolgoznak ebben a kérdésben. Így fordul elő, hogy szerződéskötéskor fattát ígérnek s csak amikor a teljesítésre kerül a sor, derül ki felelőtlenségük. Ez a magatartás ahelyett, hogy a szövetkezet felé vonzaná az új tagokat, még a régiek bizalmát is megingatja. A nevelő-politikai munka gyengeségén nincs mit csodálkozni. A tartomány e célra kapott összegének csak egynegyedét használta fel tavaly Amikor Negruti elvtársat (pénzügyi felelős) a gyűlésen megkérdezték, hogyan történhetett ez — mindenkit okolt a hibáért, csak önmagát nem. A bírálatok — és tegyük hozzá, a jogos bírálatok — egymás után mutattak rá a jó munka kerékkötőire — arra, hogy a tervet bürokratikus módon és nem a valóságnak megfelelően oldják meg, hogy a rajoni és községi néptanácsok nem segítik elegendő módon a szövetkezetek munkáját, hogy a tartományi káder felelős, Balaskó József mennyire a tömegtől elszakadva, lélektelenül és érdektelenül végzi gyakran a munkáját, hogy a szövetkezetek nyáron téli holmit kapnak és fordítva. A raktárakban pedig nem az idénynek megfelelően s nemtörődöm módon intézik az áruelosztást. A küldöttek elhozták ide panaszaikat, aprónak tűnő, de valójában elintézésre váró dolgokat, amelyeket évek óta nem oldottak meg. Szó esett az egy-két év óta félkészen álló üzlethelyiségekről, hónapokig számla nélkül heverő árukról, az olykor rossz minőségű és drága szövetkezeti termékekről. Mindezek a felszólalások a hibák feltárása mellett azt is megmutatták, hogy bár nagyot fejlődött a szövetkezeti mozgalom, mégsem tudott lépést tartani a dolgozók igényeivel. A dolgozók igényei szüntelenül nőnek, több és jobb árucikkeket akarnak kapni, mint az elmúlt esztendőkben. ★ Mi volt az oka annak, hogy ez a gyűlés nem emelkedett olyan színvonalra, amelyre a hasonló, nagyon jelentős gyűléseknek országszerte emelkedniük kell? Az ok a gyűlés vezetésében rejlik. Abban, hogy Chicu Joan, a Centrocoop központjának küldötte — amint a gyűlésen elhangzottak következtetését levonta — maga sem elemezte alaposan a kérdéseket és a gyűlés tanulságait. Ugyanakkor bírálta a felszólalókat, hogy miért nem segítették őt és a vezetőséget bírálataikkal. Viszont arról megfeledkezett, hogy előző nap ő maga vonta meg a szót azoktól, akik könnyíteni akartak a szívükön és javítani a munkán. A gyűlés — amely megválasztotta a szövetség új vezetőségét, az ellenőrző bizottság tagjait és Nagyvárad tartomány küldötteit a Szövetkezetek II. országos kongresszusára — éppen e gyenge gyűlésvezetés és alapos előkészület hiánya miatt nem érte el teljesen a célját. Nem felelt meg azoknak a követelményeknek, amelyeket eléje tűztek és nem végződött azzal az eredménnyel, amelyet a gyűlésen részvevő küldöttek jogosan elvártak. MOLNÁR ERZSÉBET