Előre, 1958. január (12. évfolyam, 3170-3194. szám)

1958-01-03 / 3170. szám

2 . ÖTPERCENKÉNT hajlik ki az em­ber a vonatból, törli a párás ablakot, mereszti a szemét kifelé, amikor szá­mára ismeretlen kis állomáson kell le­szállnia. Mondták ugyan, hogy Ludas után a második megálló Kutyfalva, de mit lehessen tudni. S kellemetlen lenne visszakutyagolni vagy öt kilométert, eb­ben a latyakban. Aztán egyszerre csak sajátságosan alakul a táj. Nem sokban különbözik az eddigitől, de valamiben mégis, ha jobban odanéz az ember. Eddig a pisz­kosszürke hótakaró alól is előütköztek határjelző mezsgyék, olyanszerűek vol­tak az ablak­­előtt elhúzódó földek, mint egy gyűrött vonalas irka telefir­kált lapjai — itt meg vonaltalan a füzet, egybefolytak a táblák. Úgy néz ki, hogy helyben­ vagyunk: kollekti­vista falu következik. S a kérdezőskö­­désre meg is erősítik a feltevést, kifelé nyomakodó asszonyok, két nyelven, de egybehangzóan: — Kutyfalva... Cuci... Nagy hópelyhek szállingóznak. Kár, hogy nem fagyott meg egy kicsit a föld, estére ropogós szánnt lehetne, így azonban csak til­tus állt meg a hó, sá­vos meg pöttyögetett fehér a világ. S a megállón túl mindjárt dagaszta­ni kezdjük a sarat. Persze, ha ilyen irgalmatlanul nagy vontató traktorok szabdalják az utat, amilyen itt néz szembe a mozdonnyal, mintha verse­nyezni akarna vele terjedelemben! S mögötte egy rakomány gázcső. A házak előtt kiásott gödröket, meg árkokat kell kerülgetni s átugrálni. Városias öltözetű, fiatal nő vállalko­zott, hogy ő majd elkísér a kollektíva székházéig. Kérdem, hogy gázbeveze­tés folyik-e — inkább csak a társalgás kedvéért, hiszen látom. — Be van az már vezetve — feleli. — Csak meg kell gyújtani. Napok kér­dése. .. Aztán átad, mint valami stafétabo­tot, a székház felé tartó embereknek, ő meg betér egy háznál. — Szóljanak, hogy pénzt hoztam — billenti meg vaskos, harmonikaszerű aktatáskáját. Megyek én is mindjárt, csak falok valamit. Szóval, osztás lesz. ...Persze kisérő nélkül is könnyű meglelni a székházat — a hang után. Csak mondták volna meg, hogy ott van, ahol a falon naphosszat szól a hangszó­ró. De még ki is van írva a kapura, hogy „Dózsa György kollektív gazdaság“. S a terebélyes udvar, amelyet gazdasági épületek, ólak, színek, istállók fognak négyszögbe, egymaga jelzi, hogy itt nagygazdaság van. BENN AZ IRODÁBAN kellemes meleg terjeng. Ketten üldögélnek ott , rakják a tüzet. Egyikük, egy kisterme­tű, barnaképű férfi, füles sapkával és sínadrágban, roppant beszédes kedvé­ben van. Csak úgy árad belőle a szó. Hogy van itt mindenkinek mit elni­­inni, ruházat is akad, s mi egyébre len­­e gondjuk? Csak még legyen, az a legfontosabb. — Jó ez a rendszer, isten úgy se­­géljen, nagyon jó — bizonykodik. — Mert megtanit­ élni. Régen a falusi em­ber csak kuporgatott, ha volt mit, földre éhezett meg nyomorkodott. Hét most élünk... Mindegyre nekiszegezi a kérdést a pénzosztás végett beszállingózó érdek­lődőknek: — Magának van-e ennivalója, János bá? Hát magának, Kati néni? Csak somolyognak, vonják a vállu­­kat, hogy van, hál istennek. De mit kell azt annyit osztani meg szorozni? Van, hát van. Egy cseppet tán el is szé­­gyenli magát a kistermetű ember, s szabadkozni kezd: — Ittam egy keveset elvtárs, attól eredt el a nyelvem. Mér az úgy szokás, disznóvágáskor... Az évvégi osztásra terelődik a szó. Mondják, hogy a nagyja megvolt, de maradt még egy kevés járandóság. S a jókedvű férfi ismét átveszi a szót, az ujjain sorolja: — Egy kicsi kukorica, egy kicsi ár­pa, egy kicsi zab, egy kicsi olaj, egy kicsi bor... — Ő csak tudja — bökkent belé valaki. — ‘Sze azért raktál el. APRÁNKINT KEZD MEGTELNI a kis irodahelyiség. Székek, ládák, fara­­kás és egyéb alkalmatosságok már fog­laltak, ketten is ülnek egy-egy helyen s csak akkor mozdulnak el, ha valaki öregebb ember érkezik. Megjön a hi­­vatalnok-külsejü nő is és kezd kipa­­kolózni aktatáskájából. Pénzkötegek kerülnek elő, valósággal körülbástyáz­za magát bankjegyekkel. Lehet vagy­­százezer lej. Kettőt sem szólhat valaki, hogy nyomban rá ne térjenek a földgázra. Mintha nem is pénzosztásra, hanem a gázkérdés vitájára gyűltek volna össze. S a hozzászólások meg a konklúziók eléggé egyöntetűek. Megvan minden­kinél a belső szerelés, már egy hete ki kellett volna gyűlnia a lángnak, s amint hírlik, beletelhetik még egy hétbe... Hát milyen dolog ez? S nagy a méltatlankodás. Nem állom meg szó nélkül. — Bár csak ilyen bajok lennének mindenfelé. Hogy három nap múlva gyűl-e ki a gáz, vagy kell ahhoz még egy hét is... De erre többen is felzúdulnak, hogy bi­­za nem mindegy, mit tudom én azt. A fa elfogyott, meg drága is, most mi le­gyen? Ne hitegessék őket, hanem jöj­jön már ki az a bizottság, vegye át, mérje le a nyomást meg minden. — Megfizettük mi azt, elvtárs. Nem volt kicsi dolog, hogy mindenki kitett négyezer s annyi lett. Ez bizony igaz, akárhogy nézem. Nem kicsi dolog. De hallgatok az ellenvetéseimmel. Csak bólogatok, hogy türelem, meglesz már az is, ha egyszer a szerelés készen van. KÖZBEN FOLYIK a pénzosztás. Ér­kezési sorrendben váltogatják egymást az emberek az asztalnál, bütykös ujjak fogják vigyázattal a törékeny tollat, s nagy nekikészülődéssel kanyargatják alá a nevüket. Gondosan megolvassák a pénzt, a százasokat, a huszonötösöket meg az aprót is, háromba tűrik a pak­­samétákat, elteszik s megtapogatják a zsebet, hogy jól él be? Holnap a bort osztják, az imént mondta a raktáros. Nem nagyon sokat, mert a szőlő egy­­részét elverte a jég. Azért csak kijön­nek vele, eltelnek valahogy a közelgő ünnepek Tga®, volt olyan év, amikor csebrek­­ hordták haza a hegy levét, s a falun áthaladó idegenek is jókedvre hangolódtak tőle. Megjön az elnök, Somodi Miklós, de inkább csak Miklós bácsi. Hallom, amint odaszól valaki: — Magát keresik, Miklós bácsi. A kereső én volnék. Félre is vonu­lunk egy nagyobb terembe — klub­­helyiség, vagy mi, itt a leghangosabb a rádió. Kicsit hideg van bent, csakugyan jó lenne most gáz. S a be­szélgetésünk szála még alig kanyarodik el az időjárásról meg egyéb általános­ságokról, amikor odajön valaki s el­hívja valamilyen ügyben az elnököt. Csak annyit értek meg belőle, hogy az állami gazdaság traktora, valami egyez­kedés értelmében, beállt a lucernásba. S mire visszakerül, összeverődött már a vezetőtanács. Valami megbeszélnivaló van. Hallgatagon ülök az érckályha mel­lett. Az imént begyújtott a nappali őr, forgáccsal meg kukorica csutkával, s ahol barátságosan lobognak a lángok, ott a melegnek is keletkezik legalább valami érzete. Egy időre mellém ül Kati néni, ketten melegszünk a fény­nél, míg el nem hívják őt is az asztal­hoz, mert vezetőtanács-tag. Egyedül maradok a tűz mellett és csendben fi­gyelek. Arról beszélnek, hogy patronálni kellene a most alakult péterlaki társu­lást. Afféle keresztapaság, egy kis ki­adással jár, ahogy az elnök előterjeszti. Vagy 500 lej. Meg kell vendégelni az új közöst... Papír s plajbász kerül elő. Számi­gálnak. Falnivaló, sör, esetleg bor... kell oda bizony ezer lej is. A kutyfal­­viak nem állhatnak ki akárhogy. S a végén 1.300 lejre emelkedik az előgyár­tott számla. Jó, legyen, ez már amúgy is az utolsó. Keresztapaságot vállaltak eddig a csapi, az oroszi meg a dátosi társulásban, a péterlakival immár csu­pa közös gazdaság van a környéken. S ha már összegyűltek, valaki fel­hozza egy öregasszony kérését. Vezet­né be neki is a kollektíva a gázt, cserébe a gazdaságra­­hagyja a bennva­lóját, úgy sincsen utódja. HELYBEN VAGYUNK, eljutottunk itt is az „égető“ témához. Ki sem hülhet a kérdés, mert egyszerre csak beállít egy deputáció fele — az állami gazdaság főmérnöke, egy tisztviselője meg a néptanács titkára, — s nagy parolázás után előadják, hogy valami gázügyet szeretnének megbeszélni ők is. Az állami gazdaságban is kell vagy száz égő, lakásokba, műhelyekbe, iro­dákba, még­hozzá sürgősen, mert erre az évre szól a jóváhagyott pénzalapjuk. Éppen csak készpénzük nincsen ebben a pillanatban, pedig kellene, csövekre Ha a kollektíva kölcsönözni tudna vagy 5.000 lejt... holnap-holnapután vissza­utalják, a bank utján... Elismerően csodálkozom a lassan kint ténylegesen is kimelegedő kályha mel­lett, hogy két szóból megértik egymást s már számolják is a pénzt. Aztán a nép­tanács titkára kezdi pengetni a maga intézményeit — hivatal, iskola, miegy­más... Hát van gazdasági erő a kollek­tívben, ha ennyi mindenki hozzáfordul. Később befut a teherautó, a Kati néni örömére. Nyomban fel is hozza, hogy reggel föltétlenül el kell menniük vele a malomba. Másvalaki szekeret kér a gazdaságtól, hogy fát hozzon, ismét másvalaki... egyszóval, elhúzód­nak ezek a különfélék, ez már falun is csak így van. Ma már aligha lesz sze­rencsém az elnökhöz. S még semmit se jegyeztem le hektárokról, termésát­lagokról, a gazdaság gyarapodásáról s egyéb konkrétumokról. Talán majd holnap. Elköszönök és vigyázkodva lépegetek kifelé, amerre az állami gazdaság vil­lanymotorjának a durrogását hallom. Van ott egy vendégszoba. De milyen szerencse, hogy tornáco­kon, szövetkezet előtt, itt-ott villany­­körte ég. Másként tapogatózhatnék a keresztü­l kasul árkolt, sáros utcákon. Ki tudja, hol kötnék ki... (Folytatjuk) ORBÁN LAJOS Itália kék ege Kolozsváron — MŰBÍRÁLAT HELYETT — A hirdetőoszlopokon hemzsegnek a plakátok. Araszos betűk hirdetnek kultúrát, szórakozást mindenfelé. Vá­logathatsz a színházak, operák, kon­certek, vagy akár a bábszínházi előa­dások között. A decemberi Kolozsvá­rott csak úgy pezseg a kultúráiét. Még egyetlen művészi ág, a képző­művészet plakátjai is többfelé szólí­tanak. Mehetsz a Bánffy-palotában megnyílt Luchian-emlékkiállításra, a tartományi képzőművészeti tárlatra, ahol mintegy kétszáz műalkotás vár­ja a szigorú tekintetű kritikust és a festészet, szobrászat iránt egyre na­gyobb számban érdeklődő közönséget, avagy betekinthetsz a Művelődés Há­zában egész hónapban látható szép iparművészeti kiállításra. Még van egy kis kiállítás, de ar­ra csupán egy szerény táblács­ka hívja fel a figyelmet a Kép­zőművészeti Alap boltjának kiraka­tában. A tábla tudomásul adja, hogy bent, a bolt helyiségében Bene József kiállította olaszországi útján ké­szített képeit. Utijegyzet a képekben. Ma amikor annyira divatban vannak a szabványos, vagy kevésbé szabvá­nyos útleírások, mily üdítően, frissí­tően hat ilyen utijegyzeteket is ,,ol­vasgatni" ! Elbeszélgettem a nem szabványos utijegyzet szerzőjével az olaszországi útról, a képek történetéről. Bene József főiskolai tanár, festő­művész tagja volt annak a küldött­ségnek, amely az ősz folyamán Olaszországba utazott a milánói Triennáléra melyen ez alkalommal hazánk is részt vett. És még hozzá mi­lyen sikerrel ! Nemzetközi viszony­latban is igen jó hírnévre tettünk szert, amit több aranyérem is kifejez. A küldöttség az Olaszországban töltött egy hónapból tíz teljes napot a kiállításra szánt. Aztán Milánón kí­vül meglátogatta Firenzét, Velencét, Páduát. Bene Jószef idejének nagy részében múzeumokat, képtárakat lá­togatott és szorgalmasan festett, raj­zolt. Az eredmény: 20 akvarell és 30 tusrajz, ötven kép, alig húsz nap alatt. — Volt alkalma találkozni és be­szélgetni olasz festőkkel? — teszem fel az első kérdést Bene Józsefnek. — Nem nagyon — válaszol. — Csupán Milánóban beszélgettem egy Degarda nevű haladó gondolkodású műkritikussal és néhány festővel vál­tottam futólag néhány szót. Ami a mű­vészek anyagi körülményeit illeti, nem akarok általánosítani, de elmondok egy epizódot. Az egyik város forgal­mas utcájának járdájára valaki oda­festette Guido Reni Krisztus­ fejét. Nem is volt rossz utánzat. A művész nem volt jelen, de ott hagyta üres festé­­kes dobozát és a felírást a Krisztus­fér felett: ,,Kérem a nagyérdemű kö­zönség anyagi támogatását". A báni dogdobozba gyéren hulltak az ötven­­ és száz lírások. (Nem ruigy pénz az, 1 száz líra körülbelül 33 báni értékű lehet). Igen, hát ez a kis epizód sok min­dent elárul. — Egyébként az infláció, — foly­tatja Bene József, — a napról napra dráguló élet állandó beszédtémája az olaszoknak. Firenze felé menet a vo­naton az utasoktól (különösen az idősebbektől) egyebet sem hallottunk, minthogy a drágaság így, a drága­ság úgy. — Hozott haza valami kedves él­ményt, emléket, az olasz emberek­ről? — Sajnos kevés szabad órám, időm volt és ilyenkor a múzeumok termeit róttam, vagy rajzoltam. Így munka közben találkoztam egyszer egy vi­dám olasszal. Velencében festettem és egyszeresük mellém lép egy fiatal gondolás legény Dallamos nyelvén bőbeszédűen mondja a magáét, bizal­­masan rám támaszkodik, egyszóval zavart a munkában. Majd leveti ka­bátját felgyűri inge bal ujját és kér­lelni kezd, hogy fessek virágot a kar­jára. Próbáltam lebeszélni erről, de nem tágított. Végülis, hogy tovább dolgozhassam, teljesítettem kívánsá­gát. Bal karjára piros tulipán, kék ne­felejts és egy kis szív került. — Gra­cia, maestro, gracia, f áradozott a vidám gondolás és szerfölött elége­detten távozott, én Pedig festhettem tovább. — Azzal a szándékkal indult el Olaszországba, hogy rajzolni is fog? — Nem. Erre nem is gondoltam. De mikor megláttam az őszi nap­fényben fürdő sokszínű olasz városo­kat, Velencét, Milánót, Firenzét, nem tudtam ellenállni a vágynak, hogy képekben hazahozzam azt, amit látok. Papírt, festéket, tust, ecseteket is ott vásároltam sebtiben, mert nem vittem magammal. Így kerültek Velence karcsú hídjai. Firenze ódon utcái, Milánó fensége­sen komor templomai és Itália cso­dásán szép mélykék ege egy erdélyi festő képein a téli Kolozsvárra. ★ Nézegetem a képeket. (Mind az öt­ven nem fért el a kis bolthelyiségben, csak 14 akvarell és 20 tusrajz.) Két­­három ecsetvonással meghúzott kar­csú híd a sötétkék vizű csatorna fö­lött, alatta utasra váró gondolások, szorosan egymás mellé épített színes házak a csatorna két partján — ez nem lehet más, csak Velence. Vagy a Szent Márk-tér, a híres szárnyas oroszlánt tartó oszloppal, háttérben a kőcsipkés Doge-palotával és termé­szetesen az elmaradhatatlan galam­bokkal. A festő egy kicsit a tegna­pot, a múltat keresi az olasz váro­sokban, épületekben. De nem kell na­gyon keresnie, könnyen megtalálja, hiszen ezek az olasz városok úgy, ahogy vannak már-már múzeumnak tűnnek, ahol szinte minden fal, boltív, torony és szobor tegnapot idéző tör­ténelem. De Bene József művein je­len van a ma is, ott ahol a régi épü­let, vagy városrész közé ez bekiván­kozott. Az egyik firenzei kép címe: Régi árkádok, új járművek. Milyen érdekes kontraszt a legszükségesebb tusvonalakkal meghúzott áramvona­las luxuskocsik a patinás, száza­dokat átélt boltíveli árkádok között ! Bene József akvarelljein ott ragyog az olasz városok teljes őszi színpom­­pája. De nem rikoltó, bántó és meg­hökkentő orgiája ez kéknek, zöldnek és lilának, hanem atmoszférát teremtő, a figyelmet az ábrázolt lényeg felé te­relő színhatás. Íme néhány akvarell címe: Szirtes ház Velencében; Velence, a színes házak városa; Colleoni lo­vasszobra reggeli napfényben, ugyan­az délutáni napsütésben; és talán a legszebb, a Velencei kék ég. Mikor kiléptem az utcára, derűsebb, vidámabb, gazdagabb voltam, s bár még a Szent Mihály templom tornya sem látszott ki a fehér ködből, úgy éreztem, hogy Bene József akvarell­jeinek kék ege ragyog fölöttem. FENYÉDI PÉTER Bene József Firenze Bene József Velence ELŐRE Százharmincöt évvel ezelőtt született Petőfi. Minden hato­­sunk közül ma is a legdrágább: eszménykép és jóbarát, forra­dalmas emberségünk halhatat­lan költője. Nemzedékünk idézte őt min­dig is, verseit a tipró fasizmus idején kardként villogtatták a kommunisták és új életünk első lépteire, tetteire, harcaira is visszhangzani hallottuk verseit. Később is, mindig is, akkor is, amikor gyülevész had lepte el a hajdani március utcáit — Ady szavával élve — Petőfi nem al­kudott. Ő a népforradalom, a testvériség, a tiszta emberi ér­zések költője s minden sora, minden ritmusa, minden dalla­ma ezt a testvériséget és az em­berséget dicsőíti. „Arany verseiért fizessetek elvtársak hitetek vidám aranyá­­val“ — írta róla Paul Eluard. A hit s a tettek aranyával fizet ma a költő milliónyi olvasója, közöttük itt mi is, egymásra ta. Iájt, az ő szellemében is együttélő magyarok és románok. Sza­va, hangja, lánglelke itt él velünk. Jövendölés „Mondád, anyám, hogy álmainkat Évente festi égi kéz ; Az álom ablak, melyen által Lelkünk szeme jövőbe néz. Anyám, álmodtam én is egyet, Nem fejtenéd meg, mit jelent ? Szárnyim növének, s átröpültem A levegőt, a végtelent.“ „Fiacskám, lelkem drága napja, Napomnak fénye! örvendezz; Hosszúra nyújtja érted isten, Álmodnak boldog titka ez.“ — És nőtt a gyermek, lángra lobbant Meleg keblén az ifjúkor, S a dal malasztos enyh a szivnek. Midőn hullámzó vére forr. Lantot ragadt az ifjú karja, Lantjának adta érzetét, S balszárnyon a lángérzemények Madárként szálltak szerteszét. Égig röpült a bűvös énett, Lehozta a hit csillagát, És a költőnek, sugarából Font homlokára koronát. De méreg a dal édes méze ; S mit a költő lantnak ad, Szivének mindenik­­virága, Éltéből egy-egy drága nap. Pokollá lett az érzelemláng, És ő a lángban martalék; A földön őt az életfának Csak egy kis ága tartja meg. Ott fekszik ő halálos ágyon, sok szenvedésnek gyermeke, S hallá, mit a szülő bus­ajka Kínjának hangján rebege: „Halál, ne vidd el őt karomból, Ne vidd korán el a fiút; Soká ígérte őt éltetni Az ég... vagy álmunk is hazud?...“ „Anyám, az álmok nem hazudnak; Takarjon bár a szemfödél: Dicső neve költő-fiadnak, Anyám, soká, örökkön él.“ (Kecskemét, 1843. március 5-e előtt.) SPORTHÍREK • December 31-én este megkezdő­dött Angliában a hagyományos has­­tingsi nemzetközi sakktorna. Az első három forduló után Paul Kérész szov­jet nagymester áll a táblázat élén 2 és fél ponttal. Macodim Sterner (Svéd­­ország) 1 és fél ponttal. ■ Odessza város válogatott röplab­­dázói lengyelországi portyájuk során Varsóban értékes kettős győzelmet arattak: 3—1 arányban legyőzték Varsó férfi­ csapatát és 3—2 arányban Varsó női együttesét. • A Moszkvai Szpartak jégkorong­csapata lengyelországi vendégsze­replésének második állomásán, Katoo­­wicében a helyi Gornik sportklub csa­patával játszott. A mérkőzés a len­gyel csapat 6—3 arányú győzelmével végződött . Az országos sakkbajnokság dön­tőjének 20. fordulója lényi""’« válto­zásokat hozott. Tro* Ciociltea ellen s ugyan ger elvesztette Seimer máját. Ezáltal Troian vezetet is ponttal, 12 és fél ponttal és val a második helyrt További eredményt­zött Radovici ellen.­­. ..O­telu, Stanciu — Radulescu, ave­x — Bozdoghina, Negrea — Costea és Nacht — Puscasu játszmák döntetle­nül végződtek. Cretulescu egy pontot szerzett a meg nem jelent Urseanu ellen. A Drimer­a Soós játszma füg­gőben maradt. • A Berlinben lejátszott nemzetközi teremkézilabda-versenyt Prága csapa­ta nyerte meg 4 ponttal. Második Lipcse 3 ponttal, harmadik Berlin 3 ponttal, negyedik Budapest 2 ponttal. Bukarest csapata hatodik lett. MAJAKOVSZKIJ Színházi Feszti­vált rendeznek februárban a főváros­ban a bukaresti CFR Giulesti szín­ház, a kolozsvári Nemzeti Színház és a temesvári Állami Színház részvéte­lével. A VÖRÖS KERESZT szervezésé­ben jelenleg 50 ápolónői tanfolyam működik az országban. A tanfolyamo­kon körülbelül 3000 nő vesz részt. A „NAVROM" HAZAI HAJÓZÁSI VÁLLALAT képviselői Regensburg­­ban aláírták a Duna hajózási társa­sággal, a Bayerischer Lloyd és Josef Wallner nyugatnémet társaságokkal a kölcsönös segítségadásra és keres­kedelmi együttműködésre kötött meg­állapodásaikat. A „JUGOEXPORT“ belgrádi keres­kedelmi vállalat rendezésében köny­­nyűipari kiállítás nyílt a fővárosban. LESZÁLLÍTOTTÁK AZ ÁRAT a poliamid műfonalból készült női ha­risnyáknak. Az I. osztályú 40 lejes harisnyák új ára 30 lej, a 35 lejes II. osztályú ára 26 lej, míg a III. osztályú poliamid-fonalú haris­nya ára 28 lej helyett 21 lej. A SZATMÁRI VÁROSI HELYIIPA­­RI VÁLLALAT 1957-ben 8700 ki­ló hentesáruval, 74.700 kiló félbarna, 121.100 kiló fehér kenyérrel és 24.900 kiló péksüteménnyel termelt többet, mint az elmúlt évben-KORSZERŰ FOGÁSZATI ÉPÜ­LETTEL BŐVÜLT a fővárosi Coltea kórház. Az új osztályon a legkorsze­rűbb szájsebészetet, fog­pótlási, fog­átültetési és más modern fogászati el­járásokat alkalmazzák. * rHIT CI ÁLLAMI EGÉSZSÉG­­MENYEKBEN dolgozó hsszabb idő óta követe­­lhezését. Legutóbb kő­siné V­itaf ci'Z orvosok kb mint 2000 orvos­át. METSZEK ORSZÁGOS TA­NÁCSKOZÁSA volt Bukarestben az Agronómusok Házában. A megbeszé­lésen — amely három napig tartott, — a hazai méhészet eredményeiről és további fejlesztéséről volt szó. FEDETTUSZODÁT AVATTAK RE­SICAN. Ez az ország második nagy fedettuszodája. Uj, 300 SZEMÉLYES DIÁKSZÁL­LÓ épült Temesváron, a Politechnikai Intézet diákjai számára. RAFAEL ALBERTI költő kötetnyi Mihai Eminescu verset fordított spa­nyol nyelvre. UJ, 800 TONNÁS SZÁLLÍTÓ­HA­­JÓT BOCSÁTOTT VÍZRE az oltenitai hajógyár. Az oltenitai hajógyár mun­kaközössége az elmúlt évben 6.940.000 lej megtakarítást eszközölt. Felhívjuk az érdekeltek figyelmét, hogy az „Orvosi Szemle" folyóiratra 1058 január 20-ig lehet előfizetni. Az évi 6 példányban megjelenő folyóirat elő­fizetési díja 30 lej. Előfizetéseket a sajtóterjesztők és a szerkesztőség fo­gad el Szerkesztőség címe: Orvosi Szemle Marosvásárhely, Egyetem utca 38 szám. Jelenet a most bemutatott „Robbanás" (Eruptia) cimil új román filmből ^ a * ---------­ Időjárás A Meteorológiai Intézet közli január 2-án este. Északon fokozatos lehűlés, délen to­vábbra is aránylag meleg idő várható. Változó felhőzet, északon jobbára bo­rús égboltozat, helyenként havas eső és havazás. A dunamenti síkságon és Dobrud­zsában mérsékelt délnyugati, a­z or­szág többi részén északi szél. Némileg csökkenő hőmérséklet, nappal mínusz 5 és plusz 5 fok, éjjel mínusz 5 és mínusz 15 fok között. A következő három napra fokozatos felhősödés, északon csapadék várható. Élénkülő északkeleti szél. Északon tovább csökkenő, délen némileg emel­kedő hőmérséklet, nappal mínusz 2 és plusz 8 fok, éjjel mínusz 5 és mí­nusz 15 fok között. 1958. január 3. péntek CEC nyeremény­kötvények sorsolása A CEC nyereménykötvények de­cember 31-i kettős húzásán a követ­kező nyerőszámokat húzták ki: 100.000 lejt nyert a 13028 sorozat 02 számú kötvénye; 75.000 lejt nyert a 10395 sorozat 34 számú és a 14890 sorozat 04 szá­mú kötvénye; 50.000 lejt nyert a 04250 sorozat 23 számú, a 10260 sorozat 04 számú és a 16980 sorozat 49 számú kötvénye. 25.000 lejt nyert a 14075 sorozat 10 számú, a 05209 sorozat 27 számú, a 09553 sorozat 42 számú, a 09545 so­rozat 45 számú, a 07607 sorozat 10 számú, a 21282 sorozat 3 számú és a 17357 sorozat 39 számú kötvénye. Kihúztak továbbá 855 nyerőszá­mt amely­ef •' »k kötvénytulajdonosai '*a lejtől 10.000 lejig terjedő nyereségbe«* részesülnek. -— •---­ A nyereményes CEC betétkönyvek húzása A nyereményes CEC betétkönyvek december 31-i, negyedévi húzásán a következő sorszámvégződésű betét­könyveket húzták ki: a negyedévi átlagbetét 250 százalé­kát nyerte az 542 számú, 200 száza­lékát a 602 számú, 100 százalékát a 005, 173, 276 307, 453, 782, 893 és 999 számú betétkönyv. A nyereményes betétkönyvek legkö­zelebbi húzását 1958 március 31-én tartják meg. • A Központi Lottó húzása A Központi Lottó 1957 december 31-i húzásán a következő nyerőszá­mokat húzták ki: 26, 32, 44, 60, 7, 8, 62, 23, 31 A tárgynyeremények húzásán a kö­vetkező öt számot húzták ki: 86, 14, 85, 48, 9 A Központi Lottó közli, hogy a ja­nuár 3-i húzást kivételesen vasárnap, január 5-én tartják meg Erre a hú­zásra január 4. estig lehet sorsjegye­ket vásárolni. A Tudományos Könyvkiadó ez évi terveiből Fejlődő magyar nyelvű könyvkia­dásunk eredményeihez jelentős mér­tékben hozzájárul a Tudományos Könyvkiadó munkássága is. Az 1958-as évben több könyvre és változatosabb témakörre számít­hatunk a tudományos könyvkiadás terén is. Az elmúlt évhez viszo­nyítva 20—25 százalékkal növeke­dett a kiadói terv és ennek 70 százalékát eredeti írások töltik ki, ami az önálló tudományos kutatás terén elért haladást jelzi. A kiadói tervben jelentős he­lyet foglalnak el a történelmi ta­nulmányok. Vágó Béla A madéfal­­vi veszedelem­ről szóló most meg­jelenő könyvén kívül, a történelmi tárgyú munkák közül meg kell említenünk Demény Lajosnak A bábolnai felkelés című tanulmányát, valamint Bajkó Elek—Árvai Jó­zsef A vándor huszár, Bajkó Elek háromszéki székely paraszt emlék­iratainak kiadását. Több kiadásra kerülő könyv a romániai munkás­­mozgalom történetével foglalkozik, így Egyed—Vajda—Cicala: Mun­kás- és parasztmozgalmak Erdély­ben az 1905—1907-es forradalmi válság idején. Varga B. László: A munkásmozgalom kezdetei a régi Bihar megyében és Haupt György A romániai szociális moz­galmak kezdetei című tanulmányok. A haladó erdélyi magyar gon­dolkodás feltárását szolgálja Hajós Józsefnek Köteles Sámuel­ről szóló könyve, a román kultúra jobb meg­ismeréséhez pedig Lungu és Hajós A haladó román gondolkodókról szóló közös munkája segít majd hozzá. Az aránylag kis számban szerep­lő gazdasági vonatkozású könyvek közül megemlítendők Kerekes Jó­zsefnek A mezőgazdasági termelő­­szövetkezetek tagjainak jogai és kötelességei, Balázs Egon A tech­nika fejlődése és a termelés rit­mikus növekedése és Neamțu Ale­­xandru A kapitalizmus kezdetei az erdélyi bánya- és petróleumiparban. A Tudományos Könyvkiadó Orszá­­gok-népek sorozata Pakisztánról, Szudánról, Nyugat-Németországról és több más államról nyújt majd ismertetést. Komoly visszhangra találtak az olvasók közt a jogi témájú köny­vek is. A megjelenő jogi könyvek közt­­ találjuk Takács Lajosnak Tudnivalók a nemzetközi jogról és Fekete Györgynek A házasságról és a válásról szóló könyvét. Erdély művészeti kincseivel is­mertetnek majd meg Kelemen La­jos művészettörténeti tanulmányai, Balogh Ernő professzor működésé­nek 50. évfordulója alkalmából megjelenő emlékkönyvből pedig ha­­zánk a­jzala­­i kincseinek feltárásá­ra fordított tudományos munka e­­redményei tárulnak majd elénk. A Tudományos Könyvkiadó fo­kozottabban hozzá akar járulni a tudományos ismeretek széleskörű terjesztéséhez. A tervezett Népsze­rű Tudomány sorozat pótolni kí­vánja, az eddigi mulasztásokat is, a legkülönbözőbb tudományterületek­ről közöl majd ismeretterjesztő munkákat. Érdekes művek fordításai kerül­nek kiadásra. Megjelenik Lips né­met etnográfus könyve a kultúra történetéről, A dolgok eredete el­men, Appian-nak A polgárháborúk eredete, Erasmus A balgaság di­csérete és Rousseau Társadalmi szerződése.

Next