Előre, 1958. október (12. évfolyam, 3401-3427. szám)

1958-10-26 / 3423. szám

A Új könyvek Cezsr Petrescu: Utas és olvasó Ez az ,,őszinte könyv“ — ahogyan maga a szerző nevezi vallomásszerfi előszavában — három szovjet­­unióbeli utazás gazdag benyomásaiból és évek hosszú során át szerzett, életreszóló könyvélményekből szű­rődött le — valóban — egyetlen őszinte vallomássá a szovjetek országáról, népeiről, a régi és az új orosz irodalomról. Cézár Petrescu háromszor járt a Szovjetunióban. 1946-ban még a háború ütötte szörnyű sebek begyó­­gyításán fáradozott az ország és a nép, de abban a páratlanul életerős szervezetben, amely a háború minden megpróbáltatásának oly keményen és hősiesen ellenállott, már az új, nagy építőmunka lendülete is benne feszült. Tíz évvel később, 1956-ban, majd 57-ben — a Világifjúsági Találkozó alkalmával — az író­utazó szeme elé már a háború után bekövetkezett fej­lődés káprázatos látványa zárult. S vajon miből is olvashatta ki jobban az író érzékeny szeme-lelke egy szabad és hősi nép hatalmas erejét, ha nem a mai szovjet élet, a kommunista építés lenyűgöző tényeiből? Cézár Petrescu pedig nemcsak kitűnő tollú író, hanem rendkívül finom és élesszemű „olva­só“ is. Az ő szemével látni a nagy szovjet országban annyit jelent, hogy kiváló vezetőre bíztuk magunkat. Ha pedig könyve második felében — amely az író-olvasó vallomásait tartalmazza a klasszikus orosz és a szovjet iroda­lomról — tovább kísérjük utazásán, most már nem a földrajzilag mérhető valóság, hanem az irodalom világában, még közelebb kerülünk egy nagy néphez, amely Gogolt, Turgenyevet, Tolsztojt és Dosztojevszkijt, Csehovot és Gorkijt adta a világnak s amely az irodalomban is — akárcsak a történe­lemben — új korszakot nyitott: a szocialista-realista irodalom korszakát. tsz Orosz Könyv kiadása, 1958. Huszár Sándor: Mariskó A felszabadulásunk óta jelentkezett fiatal írónemzedéknek egyik legérdekesebb képvise­lője Huszár Sándor. Tehetsége, írói lelkiis­meretessége és szenve­délye, amellyel az em­ber- és társadalomáb­­rázolás finom és erő­teljes, meggyőző és egyéni hangú kifejezé­séért küzd, majd vala­mennyi írásában szem­betűnő. . Botlások és bizonytalankodások á­­rán is ez a tehetség egyre izmosabbá válik Huszár írásaiban és ennek eleven bizony­sága ez a kis kötet is, amelynek csaknem minden darabját mai életünk ihlette. Állami Irodalmi és Művészeti Kiadó, Bu­karest Napos oldal A Napos oldal a két világháború közötti ro­mániai magyar iroda­lom egyik legfájdal­masabb dokumentuma. A gazdasági és társa­dalmi csődből kiutat kereső humanista ér­telmiségi fiatalság drámáját írja meg benne Karácsony Be­­nő, azokét, akik be­csületesen szegülnek szembe a tőke hatal­mával és képmutatásá­val, becsületesen, de magányosan, a mun­kásosztályra rá nem ta­lálva, tehát reménytele­nül és tehetetlenül. Fel­méri Kázmér a tehetsé­ges, nyomorgó szobrász is furcsa,szánalmas cím­bórái elképzelhetetle­nül nehéz körülmények közt tengődnek a hu­szas évek erdélyi kis­városában, de mégis megpróbálják a lehe­tetlent: lélekben az é­­let napos oldalán jár­­­­ni mindig. Állami Irodalmi és Művészeti Kiadó, Bu­karest Dosztojevszkij: A kis hős Fordította: InstHoris Irén A nagy orosz­­ író egyik korai, de remek­­be készült kis műve az első szerelem varázs­latos színekben meg­őrzött, kedves és szomorú történetét me­séli el. Nem a későb­bi Dosztojevszkij . k­í­sérteties és nyomasztó világa ez, ám a gyermekkor bensősége­sen meleg és Urai hangulatú felidézésé­ben, a gyermeklélek csodálatos mélységű megrajzolásában már ott tündököl a nagy író páratlan művésze­te. Európa Könyvkiadó Budapest, 1958 Dr.VASO Karácsony Benő. A román postabélyeg centenáriuma alkalmából Kedvezményes vasúti jegyek a fővárosba A napokban lesz száz esztendeje annak, hogy az első román posta­bélyeg forgalomba került. Ez alka­lommal, november 15 és 30 között nemzetközi bélyegkiállítást rendez­nek a bukaresti főposta épületében. November 15-től kezdődően az ország valamennyi vasúti pénztá­ránál kedvezményes jegyeket ad­nak ki mindazoknak, akik meg akarják tekinteni a kiállítást. A kedvezmény csupán a személyvo­­nati díjszabásra vonatkozik, a gyorsvonati pótdíjat és a helyje­gyet teljes egészében meg kell fi­zetni. Az egyénileg utazó személyek a kiállításon lebélyegzett odautazási jegy alapján, az érkezéstől számí­tott 5 napon belül féljeggyel utaz­hatnak haza. A kiállításra utazó csoportok a tartományi postaigazgatóság aján­lása alapján mind az oda-, mind a visszautazásnál 30—50 százalékos kedvezményben részesülnek. Teodorescu Constantin a mun­kavédelmi osztályt vezeti a fő­városi Kirov üzemekben. Ő job­ban még egy tisztséget vállalt: a most megnyíló munkásegyetem ügyvezető igazgatóságát és mint mondta, örömmel, mert hálás a fela­dat. A gyár munkásai, tímárok, ci­pészek, felsőrészkészítők, fiatalok és öregek már hetek óta egymásnak adják a kilincset nála. Mikor nyílik meg a tervbe vett munkásegyetem? — Az érdeklődés a vártnál na­gyobb — mondja Teodor­escu elv­társ. A tantárgyak­ _____________ ra vonatkozólag megtudtuk, hogy nagy érdeklődés nyilvánult meg az ipari vegytan iránt, ami nem is csoda, hiszen az ilyen irá­nyú tudás a gyár dolgozóinak igen nagy hasznára vá­lik. Ezt a tantár­gyat Moldvai Emil, a vállalat fia­tal vegyészmérnöke adja elő. Pajiste Vasile professzor, aki egyéb­ként a munkásegyetem tanulmányi igazgatója, román irodalomtörténe­tet ad elő, Grigoras Iuslin ügyész jogot, Ion Corvin Singeorzan csilla­gászatot. " Elbeszélgettünk néhány beiratko­zott hallgatóval. Marinescu Maria a szabászosztá­­lyon dolgozik, mindössze húsz éves, kilenc osztályt végzett és eze­ket mondotta: —­ Látja, naphosszat ezekkel a bőrökkel dolgozom és még mindig keveset tudok tulajdonságaikról. A­­lig várom, hogy megkezdődjenek az előadások. Aztán meg a román iro­dalomtörténet is nagyon érdekel... Tovább megyünk a tímárokhoz. A cserzőkádak között foglalatoskodók közül találomra szólítunk meg egy munkást, Turcanu Dumitrut. — Igen, én is beiratkoztam a munkásegyetemre — válaszolja kér­désünkre — sőt alig vártam, hogy végre meginduljon. Tudja, világéle­temben nagyon szerettem olvasni. Mióta a gyárban szinte rendszere­sen tartanak tudományos és isme­­retterjesztő előadásokat, még vélet­lenül sem maradtam el egyről sem. A tímároktól a modellezőkhöz lá­togatunk el. A gyár tervezőinek elképzelése alapján itt készítik el a bel- és külföldi cipőmodelleket. Mindegyik munkás valóságos művész a szak­máiéban. Erre utalva szólunk egyik modellkészítőhöz, a 43 éves Dumit­­rescu Ionhoz. — Művészet, igaz, de ehhez tu­dás is kell — mondja. Otthon há­rom gyermekem van, s néha­ olyan kérdéseket tesznek fel, hogy­­ szinte szégyellném, ha nem tudnék rá válaszolni. De nemcsak ezért, hogy úgy mondjam a szülői tekintélyért iratkoztam be a munkásegyetemre. Mindössze négy elemi végzettségem van, s hovatovább érzem, hogy ez túlságosan kevés. Ha jómagam is tudok, másokat is taníthatok.. Még itt munka közben is váltunk néha szót s nem árt, ha az ember tisztá­ban van a körülötte történő esemé­nyekkel de elsősorban a szak­mánkat érintő vegyi tudásban kell sokat pótolnunk. — Na látja, mégis csak jobb volt, ha magukkal az érdekeltekkel be­szélt. Ők maguk mondták meg, miért akarnak tanulni — mondotta Teodor­escu elvtárs, miután vissza­tértünk a szakszervezet irodájába. A mi gyárunkban több mint százan iratkoztak be és már most előrelát­ható, hogy évközben nemcsak hogy nem morzsolódik le ez a szám, ha­nem még gyarapodik. Az emberek­ben felébredt a tudásszomj és ha évközben a többiektől meghallják, mi mindent lehet tanulni a munkás­egyetemen, mások is eljönnek. Ezt már tapasztalatból tudom. Délután, a népi munkáskásegyetem megnyitásakor már bebizonyosodott az előrelátás. A 120 beiratkozott hallga­tón kívül még he­ten jelentették be, hogy részt óhajtanak venni az elő­adásokon. A megnyitót követő felszólalások során többek között Leonte Valcea­­nu munkás is szót kért: — Sokat tanultam tavaly az Adesgonál rendezett népi egyete­men. Érzem, hogy nemcsak a gép­nél, hanem más közösségi munká­ban is jobban helyt tudok állni — mondotta. Elbeszélgettünk Pajiste Vasile professzorral, a Kirov művek népi munkásegyetemének tanulmányi igazgatójával. Megtudtuk, hogy az idén csupán Bukarest tartományban 16 népi egyetem nyílt, köztük 11 munkás-, két Hiúsági-, egy falusi- és két közegyetem. TIBOLDI BÉLA NÉPI MUNKÁSEGYETEM MEGNYITÁSA A FŐVÁROSI KIROV ÜZEMEKBEN ELŐRE Kiosztották a színházi fesztivál jutalmait Az „I. L. Caragiale“ színművészeti és filmművészeti főiskolában pénteken este kiosztották a drámai színházak fesztiválján részt vett együttesek ju­talmait. Első díjat nyertek: a fővárosi CFR­­Giulesti munkásszínház együttese Er­nest Maftei „Rázesii lui Bogdan“ (Bogdan szabadparasztjai) és V. Ma­jakovszkij „A fürdő“ című darabjá­nak előadásáért, valamint a szatmári Állami Magyar Színház együttese Au­rel Baranga „Kerge birka“ és E. Goodrich és H. Hackett „Anna Frank naplója" című darabjának előadásáért. Második díjjal jutalmazták a maros­vásárhelyi Állami Székely Színház együttesét Eugen Mirea és Kovács György „Utolsó vonat“ és M. Sebas­tian „Lapzárta előtt" című darabjá­nak előadásáért, valamint a bukaresti Municipal színház együttesét A. Ba­­rranga „Recolta de aur" (Aranytermés), és V. Bârládeanu „Dansatoarea, gangsterul si necunoscutul“ (A táncos­nő, a gengszter és az ismeretlen) cí­mű darabjának előadásáért. Harmadik díjjal tüntették ki a cra­­iovai Állami Színház együttesét Vv Visnyevszkij „Optimista tragédia“ cí­mű darabjának előadásáért, valamint a iasi ,,V. Alecsandri“ Nemzeti Szín­ház együttesét Bertolt Brecht „Couran­ge-mama és gyermekei“ című darabjá­nak előadásáért. Rendezésért első díjat nyert Horea Popescu rendező. Második díjat kap­tak Farkas István és Móny Gheler­­ter, a művészet érdemes mestere, Ili, díjat Sekler Mauriciu érdemes mű­vész és V­­ad Mugur. Dicsérettel tün­tették ki Aurél­ Cerbu rendezőt. Díszlettervezésért első díjat nyert :Jüles Perahim érdemes művész, máso­dik díjat Paul Bortnovschi, harmadik díjat Dan Nemteanu.­Dicsérettel jutal­mazták Szatmári Ágnest. A színművészek közül rendkívüli ju­talmat kaptak Jules Caraban, Kovács György és George Vraca népművé­szek. Első díjat kapott Margaréta Ba­­ciu érdemes művész, Ion Manta érde­mes művész, és Elekes Emma, a szatmári Állami Magyar Színház mű­vésznője. Második díjat Stefan Ciubo­­tarasu érdemes művész, Nelly Nico­­lau, a CFR-Giulesti Munkásszínház művésznője, Gilda Marinescu, a Iasi Nemzeti Színház művésznője, és Gheorghe Popovici-Poenaru, a bákói Állami Színház művésze. Harmadik díjat kaptak: Tom­a Dimitriu érdemes művész, Ioana Baciu, a birladi Állami Színház művésznője, Márton János, a szatmári Állami Magyar Színház mű­vésze, Gheorghe Damian érdemes mű­vész, a kolozsvári Nemzeti Színház tagja, Isac Havis érdemes művész, a bukaresti Állami Jiddis Színház tag­ja, Florin Piersic, a bákói Állami Színház művésze, Lohinszky Lóránt, a marosvásárhelyi Állami Székely Szín­ház tagja, Petre Gheorghiu, a buka­resti Municipal Színház tagja, és Er­dős Irma, a marosvásárhelyi Állami Székely Színház művésznője. Tíz kiváló művész dicséretet kapott. Az Oktatás- és Művelődésügyi Mi­nisztérium nevében Virgil Florea elv­társ, a művészeti ügyek főigazgatója melegen gratulált a kitüntetetteknek az elért szép eredményekért. Ugyan­akkor hangsúlyozta, hogy a drámai színházak fesztiválja sokoldalú tapasz­talatcserére adott alkalmat a részve­vő együtteseknek, rendezőknek és szín­művészeknek egyaránt, előmozdította hazai drámairodalmunk fejlődését és előtérbe hozott számos fiatal tehetsé­ges művészt. (Agerpres) Ketten a nyertesek közül véget ért a drámai színházak nagyszabású fesztiválja. A díjnyertes szatmári együttes még fel sem ocsúdott első örömé­ből, amikor a díjkiosztás után meg­kíséreltük szóra bírni őket. ELEKES EMMA, a szatmári színház fiatal művésznője talán mindnyájuk közül a legboldogabb most: Anna Frank szerepében nyúj­tott kiváló alakításáért első díjat kapott. Rövid színészi pályafutásán ez a második, de lényegében az első komoly, nagy díj. — Ötéves színi pályámon sok szép és nehéz feladatot kaptam — mondja. — Anna Frank szerepe is legnehezebb és legszebb feladataim közé tartozik. Nagy örömmel, lelke­sen dolgoztam, s úgy érzem, a si­ker, az első díj ellenére is sokat kell még dolgoznom rajta, kevés volt az a pár hét, amit a szerep megformálására fordíthattam. A szerepben elsősorban azt akar­tam megmutatni, érzékeltetni, hogy milyen változásokon megy át két év alatt a kislány lelkileg és külsőleg egyaránt, mennyire vágyik rá, hogy kikerüljön ebből a keserves zárká­ból, hogy a két évi zárt levegő, az állandó rettegés és bizonytalanság mennyire hat gondolkodására és bel­ső lelki világára... úgy érzem, hogy ez a darab és Anna Frank alakjának megelevenítése élő tiltakozás a há­ború ellen, a fasizmus ellen, üzenet az emberiségnek, hogy ne engedje meghurcolni és legyilkolni az ártat­lan embereket. FARKAS ISTVÁNNAK, a Kerge birka rendezőjének a rendezés II. díját ítélte oda a versenybizottság. — Miért választották ezt a da­rabot? — Azért, mert a Kerge birka a hazai román drámairodalom egyik legsikerültebb vígjátéka "- mondja Farkas István. — A darab négy-öt év alatt, mióta színházaink játsz­­szák, nem veszített sem időszerűsé­géből, sem művészi értékéből, a mai közönség számára is van mon­danivalója. Jómagam régóta vár­tam az alkalmat, hogy szatírát ren­dezhessek, nagyon szeretem ezt a műfajt, közel áll hozzám. Lehetősé­get láttam arra, hogy új oldalról közelítsem meg a Kerge birkát , amelyet nagyon sok színház ját­szott már, de ebben a formában még egyik sem. A kísérlet sikerült. — Hogyan választotta ki a meg­felelő szereplőket ? — Ez a felnagyított forma, amelyben a darabot játsszuk, ez a rendezői elgondolás csak akkor va­lósulhat meg, ha­ a rendező olyan színészekkel rendelkezik, akik „el­bírják" ezt a stílust. Az előadás bebizonyította, hogy megvoltak a kellő feltételek, együttesünkben van­nak ilyen erők. — Hogyan vélekedik a fesztivál­ról? — Különösképpen örülök annak, hogy a drámai színházak idei fesz­tiváljának tanulságai bebizonyítot­ták azt, hogy kifejlődik egy korsze­rű, valóban realista, az ésszerű újí­tásoktól nem idegenkedő irányzat. A díjakon kívül nagyon sok értékes tapasztalatot, tanulságot viszünk magunkkal. H. J. ÚJRA ITTHON... A Caragiale Nemzeti Színház művészei szovjetunióbeli élményeikről Többhetes vendégszereplés után haza­érkezett a Szovjetunióból a „Caragiale" Nemzeti Színház művészegyüttese. Ez volt a harmadik külföldi turnéja a színháznak, s olyan sikereket aratott, amelyek messze felülmúlják összes ed­digi vendégjátékaik sikerét. Olyan frissek, elevenek még az élmé­nyek, emlékek, hogy az újságíróktól, barátoktól és ismerősöktől megostromolt művészek hamarjában azt sem tudják, hol s mivel kezdjék, hogy legalább halvány töredéket nyújtsanak az olva­sónak a nagysikerű turné ezernyi él­ményéből. Aurel Baranga, az együttes vezetője azzal kezdi, hogy már érkezésükkor, az első szovjet állomáson, Kisinyevben, éjjel egy órakor hatalmas virágcsok­rokkal várták őket.­­ Sebastian Névtelen csillagának zaporozsjei előadását sok száz munká­son kívül, kétszáznál több kolhozparaszt is végignézte, akik gépkocsin jöttek be a városba az előadásunkra — folytat­ja. — A Sötét évek előadása után ti­zennyolcszor vonták fel a függönyt... Egy alkalommal, a szovjet kollégákkal 20—30 percre tervezett találkozó há­rom óránál is tovább tartott, úgy be­lemelegedtünk a vitába. Ott voltak a szovjet színművészet hírneves szemé­lyiségei is. Zavadszkij, Toporkov, Ma­­reckaja, hogy csak néhányat említsek közülük. És akkor Zavadszkij őszintén bevallotta, hogy­­némi szorongás­sal fogadta a hírt, merészségnek tartotta, hogy mi, román művészek, a Revizort játsszuk Gogoly hazájában , de az előadás után őszinte csodálattal, elismeréssel szorított kezet a Revizor szereplőivel. Toporkov pedig, Szta­­nyiszlavszkij neves tanítványa kijelen­tette, hogy rég nem látott még olyan Hlesztakovot, mint amilyet Radu Be­­ligan alakított... — Ami engem illet — folytatja Au­rél Baranga —, csupán két olyan él­ményről szeretnék beszámolni, amely számomra felejthetetlen marad, m­íg élek. Az egyik az volt, amikor Szta­­nyiszlavszkij színházában az igazgató köszöntött bennünket megható, meleg szavakkal; a másik nagy élményben október 7-én volt részem, a Szakszer­vezetek Házának hatalmas oszlopcsar­nokában, a szovjet színházi szakembe­rek értekezletének megnyitóján, melyen minket is melegen üdvözöltek ... Costache Antoniu, a Nemzeti Szín­ház fehér hajú művésze, akinek ki tudja hányszor tapsolt már a kö­zönség több évtizedes színészi pályá­ján, így nyilatkozott: „Öreg színész vagyok. De eddig még soha, sehol nem találkoztam a szovjeteknél lelkesebb, halasabb közönséggel. Volt rá eset, hogy félóráig is állva tapsoltak a teremben és addig kiáltották név szerint a színé­szeket, míg azok többször meg nem jelentek a függöny előtt.. .“ Aura Buzescu, az együttes nagynevű, idős művésznője is a szovjet közönség­től kapta legszebb élményeit, emlé­keit. — Nem udvariasságból, nem­csak a vendéglátó gazda figyelmességéből fa­kadt az a forró ünneplés, melyben ré­szesítettek — mondja. — Szovjet kol­légáink meséltek olyan esetekről is, amikor már az első felvonás után so­kan elhagyták a termet. De ha tetszik az előadás, ha közel jutsz a szovjet közönséghez, akkor megfeledkezik az utolsó autóbuszról vagy a földalattiról is, ottmarad a teremben és tapsol, tap­sol, hurrázik, akár félóráig is. Egyetlen egyszer sem vettük észre, hogy az utolsó felvonás után rögtön rohantak volna a ruhatárba ... Marcel Anghelescu így kezdte nyilat­kozatát: — Legelőször is hálámat, köszöne­­temet szeretném kifejezni ezúton is pártunknak és kormányunknak ezért a felejthetetlenül szép és gazdag tur­néért. Azt hiszem, mindnyájunk meg­győződését fejezem ki, amikor azt mondom, hogy sokat tanulhattunk a szovjet művészektől és tanultunk is tő­lük szerénységet és művészi alázatot, színpadtiszteletet és igényességet. Én a magam részéről hálás vagyok a szov­jet sajtónak is, mert bámulatos gyor­sasággal, figyelemmel reagált előadá­sainkra, már az előadást követő napon elvszerű, alapos, mondhatnám tudomá­nyos pontossággal megírt elemző cik­kek jelentek meg előadásainkról a szovjet lapokban. A szovjet színművé­szet ezután is példaként áll majd előttünk ... Radu Beligan, akinek személy sze­rint is nagy érdemei vannak a Nem­zeti Színház szovjetunióbeli sikereiben, saját erényeit szerényen elhallgatva, a következőket mondotta: — Együttesünk sikerének titkát egy­részt abban látom, hogy színházunk következetesen halad a szocialista rea­lizmus útján s ezt tükrözte mostani turnénk is. A siker másik tényezője pedig együttesünk összhangja, összefor­­rottsága. őszintén örülök mindnyájunk sikerének s mondhatom, hogy együtte­sünk minden egyes tagja nagyon ko­molyan vette feladatát, rászolgált a si­kerre. Egy igen komoly felkészültségű szovjet kritikus például azt írta Birlic kollégámról, hogy korunk egyik leg­nagyobb komikusa. A sikereken, aján­dékokon és élményeken kívül gazdag, értékes tapasztalatokat is hoztunk magunkkal a Szovjetunióból. Engem személy szerint nagyon lelkesít például az a komoly törekvés és gondoskodás, ahogyan a Szovjetunióban foglalkoznak az utánpótlással, a jövő színésznemze­dékének nevelésével, kialakításával. Azt hiszem, ezen a téren is van mit tanul­nunk tőlük. A „takarékossági hét“ küszöbén Sajtóértekezlet a CEC igazgatóságánál A Takarék- és Letéti Pénztár — közismert rövidített nevén CEC — a közeljövőben ismét megrendezi immár hagyományossá vált takarékossági he­tét. Ez alkalomból sajtóértekezletet hívtak össze a CEC fővárosi főigaz­gatóságán, ahol igen érdekes adatokat tudtunk meg a falusi dolgozók pénz­takarékossági lehetőségeiről is. Míg 1944 előtt a falusi dolgozónak csak elvétve, ritkán volt takarékbetét­je, az utóbbi évtizedben egyre nőtt a falusi betétesek száma, noha ez a szám korántsem kielégítő, hiszen ha minden falusi dolgozó a CEC-ben tar­taná megtakarított pénzét, nem min­den tizenhatodik, hanem — mint vá­­roson — legalább minden hatodik embernek lehetne takarékbetétje. Az alkalmilag takarékba helyezett apróbb összegek idővel komoly pénz­­tartalékká válnak s emellett az állam a határidőre lekötött pénz után évi 6, az anélkül elhelyezett összeg után évi 5 százalék kamatot fizet. A CEC a betétes kívánságára a határidőre lekötött pénzt is bármely pillanatban kifizeti. A Takarék- és Letéti Pénztár gon­doskodott, hogy a falusi lakosságnak is keze ügyében legyen mindenütt a CEC-pén­ztár, mert a 320 saját keze­lésében működő CEC-fiókon kívül 2272 postahivatalnál, 12.800 állami gazdaságnál, üzemnél, 408 falusi szö­vetkezeti banknál létesített CEC-pénz­­tárt. Újabban 859 községi néptanács­nál is vannak CEC-megbízottak. PÉNTEKEN román küldöttség uta­zott Genfbe, hogy részt vegyen az ENSZ európai gazdasági bizottsága keretében működő kereskedelemfejlesz­tési bizottság október 27. és november 5. között tartandó 7. ülésszakán. A küldöttség vezetője Victor Ionescu, a Kereskedelemügyi Minisztérium fő­titkára. A ROMÁN NÉPKÖZTÁRSASÁG és a Szovjetunió közötti kulturális egyez­mény keretében hazánk néhány napja vendégül látja dr. I. SZ. Lialikov pro­fesszort, a Kisinyovi Egyetem analiti­kai kémia tanszékének vezetőjét és V. D. Bikov docens professzort, a Mosz­kvai Egyetem szárazföldi hidrológiai tanszékének vezetőjét. Szovjet ven­dégeink tapasztalatcserét folytatnak a román szakemberekkel és több előa­dást tartanak. UGYANCSAK a román-szovjet kul­turális egyezmény keretében a napok­ban a fővárosba érkezett dr. P. V. Sa­­ravszki, a leningrádi Építőipari Inté­zet professzora. Szovjet vendégünk egy hónapi tartózkodása során több előadást tart hazánkban. A FŐVÁROSI PATRIA filmszín­házban pénteken este bemutatták a „Bucuresti“ filmstúdió legújabb alko­tását, a „Dincolo de brazi“ („Túl a fenyvesen“) című román filmet A SZTALINVAROSI Ernst Thäl­mann üzemben az év eleje óta meg­takarított fémanyagból 104 darab UTOS—26 típusú traktor állítható elő. A legtöbb anyagot az öntödében és az alvázakat készítő műhelyben ta­karították meg. NOVEMBER 10-ÉN lesz 450 éve, hogy Romániában megjelent az első nyomtatott írás — Macarie szláv Litur­giája. Az évforduló alkalmából ország­szerte számos előadást, s kiállítást rendeznek. OLASZ ANTOLÓGIÁT jelentetett meg a kievi könyvkiadó a modern olasz költészet legjobb műveiből. Tíz olasz költő verseit a legtehetségesebb szovjet műfordítók ültették át orosz nyelvre. A költők között szerepel: Salvatore Quasimodo, Sibilla Aleramo, Umberto Saba is. A műfordító gárda tagjai M. Rilszkij, L. Pervomajszkij, Sz. Golovanyivszkij és L. Dmityerko. MAROSVÁSÁRHELYEN két mun­kásegyetem nyitotta meg kapuit, az egyik a „Simó Géza“ bútorgyárban, a másik pedig a Szakszervezetek Kul­­túrházában. Az előbbibe 70, az utóbbi­ba pedig 160 hallgató iratkozott be. Az egyetemek tantervében a követke­ző négy fő tárgy szerepel: tudományos szocializmus, fizika, politikai gazda­ságtan és a nemzetközi munkásmoz­galom­ története, illetve tudományos szocializmus, biológia, orvostudomá­nyi ismeretek és irodalomtörténet. AZ ARANYOSGYÉRESI „Sodrony­ipar“ üzemek hegesztési kísérleti labo­ratóriumában két új típusú hegesztő elektródot állítottak elő. Az új elektró­dokat más ipari méretekben gyártják és kiváló eredménnyel használják őket, vasúti, kocsik, gépi járművek, hajók, fém­­hidak, csővezetékek stb. hegesz­tésénél. MEGJELENT a könyvkereskedések­ben a nagy szovjet Enciklopédia 51­ utolsó kötete. Az Enciklopédia szer­kesztésében és megírásában mintegy tizenhatezer tudós, művész, író és szak­ember v vett részt, köztük 685 akadé­miai rendes és levelező tag. A NAGYVÁRAD TARTOMÁNYI tej­­begyűjtő és feldolgozó vállalat mun­kaközösségei januártól október végéig 61.335 kiló vajat, csaknem 396 ezer kiló sajtfélét és több­­ mint 230 ezer liter pasztörizált tejet hoztak forga­lomba terven felül. A TÍZEZREK TANÍTANAK, az egész nép tanul mozgalom legújabb eredménye Kínában: ez év derekán 92 millióan tanulták meg az írás-olva­sást, 32 millió ember pedig ala­csonyabb fokú tanfolyamon a legszük­ségesebb írásjeleket sajátította el. A NAPOKBAN a fővárosba érkezett Ruszlan Rajcsev bolgár karmester. Október 26-án Rajcsev Bukarestben a „George Enescu“ állami­­ filharmónia szimfonikus zenekarát vezényli, no­vember 4-én pedig Kolozsváron ven­dégszerepel. A VAJDAHUNYADI kohászati kom­binát ifjú dolgozój­a ,-Gyűjtsünk mi­nél több ócskavasat a kohók számára“ felhívásra válaszolva, ez év elejétől mostanig 867 tonna ócskavasat gyűjtött. A TULCEAI nádtermesztő telepen a nagy távolságok miatt a telep egyes pontjai között rendkívül nehézkes volt az összeköttetés, az utasításokat motor­csónakon juttatták el az egyes munka­helyekre. Most rádió- telefonszolgála­tot létesítettek, ami gyorsabb és egy­ben sokkal olcsóbb is az eddigi mód­szernél. TEMESVÁR tartományban az idén öt népi egyetem nyílt, a többi közt a temesvári CFR-klubban, az aradi ,G. Dimitrov üzemben s a resicai fémipari kombinátban- stb- összesen 700 hall­gatóval. BÚTORGYÁRAINK az utóbbi három hónapban több mint 6.000.000 lej érté­kű bútort gyártottak terven felül. Számottevő eredményeket ért el fő­képpen a marosvásárhelyi „Simó Géza“ bútorgyár, amm­ely ebben az idő­szakban csaknem 450 szoba berendezést készített előirányzatán felül. A MOSZKVAI BEETHOVEN-Quar­­tett és Dmitrij Sosztakovics november­ben a Német Demokratikus Köztársa­ságban vendégszerepel. Sosztakovics több koncerten II. zongoraversenyé­nek szólórészét játssza. LISZT FERENC 1842. évi orosz­­országi vendégjátékának ritka doku­mentumait közölte nemrégiben a Szov­­jetszkaja Muzika. A folyóirat doku­mentumai között a pétervári és a rigai koncertek kritikái is megtalálhatók. „A LEGSZEBB ÉS LEGTISZTÁBB VÁROS“ cím elnyeréséért Konstanca város néptanácsa nemrég versenyre hívta az aradi néptanácsot. Az aradi néptanács végrehajtó bizottsága vála­szában közölte, hogy a verseny főbb célkitűzései közé felvette a vízvezeték­hálózat kibővítését, közkutak létesíté­sét egyes városnegyedekben, újabb parkok létesítését stb. A MOSZKVAI KÜLFÖLDI IRO­DALMI Kiadó 1950 óta 40 millió köny­vet adott ki csupán a keleti írók mű­veiből. Jelenleg az afrikai költők anto­lógiáját készítik elő, amely a régi­­költők mellett a mai haladó írók ver­seit is tartalmazza. A BRAILAI „OREZUL“ vállalat antibiotikumok gyártásához szükséges nyersanyagot készít kukoricából. Ok­tóber első tíz napjában a vállalat több mint 11.000 kiló kukoricakivona­tot szállított a iasi penicillingyárnak. KUN­ BÉLA tanulmánya vezeti be Petőfi válogatott költeményei leg­újabb orosz nyelvű kiadását, amely a napokban jelent meg a moszkvai Álla­mi Szépirodalmi Kiadónál. A kötetet Kún Ágnes szerkesztette. A resicai kultúrház (Horn Leopold felvétele) 1958. október 26., vasárnap A fővárosi Petőfi Sándor Műve­lődési Ház a Román-Szovjet Barát­ság Hónapja keretében csütörtö­kön, október 30-án d. u. 6 órakor Zalomit utcai székházéban zenei estet rendez. Belépés díjtalan. A sepsiszentgyörgyi „Dózsa György" Textilművek igazg­tósága alkalmaz: 1 gépészmérnököt 1 villamossági mérnököt Feltételek Kitűnő szaktudás és jó szervező­­­képesség. Bővebb felvilágosításért az üzem személyzeti osztályához lehet for­­dulni. S­PORT Hazánk ökölvívó válogatottja 6:4 arányú megérdemelt győzelmet ara­tott szombaton este a fővárosi Floreasca sportcsarnokban lezajlott RNK— Német DK közötti barátságos mérkőzésen. Válogatottunk győzelmét Dob­­rescu Mircea, Tranca Mihai, Stoian Mihai, Gheorghiu Dumitru, Negrea Gheorghe és Mariutan Vasile szerezték. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Bukarest, Piata Scinteii nr. I. Telefon 17.42.29. — Előfizetések a postahivataloknál, levélhordóknál és a vállalatok önkéntes lapterjesztőinél. — Nyomda: Combinatul Poligrafic Casa Scinteii „I. V. Stalin" SIAS - 3452-52

Next