Előre, 1969. november (23. évfolyam, 6842-6867. szám)
1969-11-01 / 6842. szám
XXIII. évfolyam 6842 sz. 6 oldal ?ra 30 báni 1969. november 1., szombat SZERZŐDÉSES ELŐIRÁNYZATON FELÜL TÖBB TERMÉNYT ADUNK A NEMZETGAZDASÁGNAK • SZILÁGY MEGYEI FALVAK VÁLASZA • A KÖZGYŰLÉS HATÁROZATA: 50 000 KILÓ KUKORICA RÁADÁSKÉNT Ha időrendi sorrendben egymás mellé tennénk a központi lapokban közzétett térképeket, amelyek a vetés és a kukorica betakarításának helyzetét szemléltetik, bizonyos mértékben elégedettek lehetnénk a Szilágy megyében folyó munkamenettel. A kései növények nagyobb részét betakarították. Azt is mondhatnánk : a termés majdnem teljes egészében raktárba került. Ám ez a következtetés a statisztikai kimutatások alapján vonható le csupán, hiszen október utolsó napjaiban például a criveni termelőszövetkezet udvarán legalább három vagon kukoricát láttunk apróbb halmokba rakva. A tövükben asszonyok bontottak és beszélgetés közben kiderült, van olyan csomó, amely hetek óta áll az udvaron. Pedig Szilágy megyét is megpaskolta már az őszi eső és az említett gazdaság határában még nagymennyiségű leszedett kukorica vár elszállításra. Debren községhez négy falu tartozik két gazdasággal, ám mindössze alig 30 fogat szállítja a terményféléket raktárba. Nincs munkaerő. Ezek alapján magától értetődik, hogy lassan halad a szerződéses terményfélék átadása. Néhány gazdaságban panaszkodtak kifogásokat emeltek a terménybegyűjtő központoknál dívó munkastílusra, ezért megkértük Hirsch Móriczot, a megyei központ munkatársát, kísérjen el helyszíni terepszemlére. Mindenekelőtt szögezzük le: Szilágy megyében a termelőszövetkezeteknek nincs tervük gabonafélékből szerződéses termény eladására. Nem is lehet, hiszen az éghajlati viszonyok nem teszik lehetővé, hogy nagyobb mértékben termeljenek búzát. Ám ebben az esztendőben is sok esetben számoltunk be arról, hogy újabb és újabb gépekkel gazdagodott a géppark; beszámoltunk a gazdaságoknak nyújtott rövid vagy hosszúlejáratú kölcsönök folyósításáról, falvak villamosításáról. Érthető, ha most az ország is elvárja a Szilágy megyei termelőszövetkezetek járuljanak hozzá az állam központi alapjának létrehozásához, hiszen az ipar nyersanyaggal, s a lakosság élelmiszerekkel való ellátása ezt követeli meg. Ha ebből a szempontból elemezzük tapasztalatainkat, úgy a kép sokkal kedvezőbb lehetne, hiszen bár már kevés a betakarításra váró kukorica, a tervezett 9904 tonna termésből alig 3000 tonna jutott el a terményátvevő központokba. A szilágycsehi terményátvevő központban Székely Erzsébet könyvelő gyors gépi számítási műveletet végez. Ezek alapján három megye gazdaságaiban kellene levonni némi tanulságot. A Máramaros megyei mosóbányai, vadafalvai, ilyésfalvi, a Szatmár megyei hadadi és lelei miszek még sokszáz tonnányi kukoricát, búzát kell beszállítsanak a központba. A környékbeli Szilágy megyei termelőszövetkezetek jobban állnak, ám a benedekfalvi gazdaság október 28-án szállított először kukoricát. Egy teherautó vitt be 1,3 tonna mennyiséget! Ilyenképpen még tavasszal is hordhatják majd, ha egy tehergépkocsit felelőtlenül csak ekkora tervvel indítanak útnak. Számos Szilágy megyei szövetkezetben tapasztaltuk, hogy a gépi munkálatokért járó gabonafélékkel adósak. Debrenden az időjárásra hivatkoztak, azt okolják a gyenge terméshozamokért. Búzából hektáronként 8—10 mázsa volt a hozam. De az igazság kedvéért tegyük hozzá:a nyáron alig látszott ki a búza a gyomból. Aratás után két hónapig is kalangyában állt a kenyérgabona. Annyira gyomos volt, hogy kombájnal nem lehetett aratni. A behordással sem siettek, a 20 százalékot is elérte a szemveszteség. Vérvölgyön sem volt kedvezőbb az időjárás ezen a nyáron. Ott is megsínylette a búza. De az ottani mész 15 tonnával több szemeskukoricát ad át az államnak. A tervezett 52 tonna burgonya helyett pedig 61 tonnát értékesített szerződéses úton. Szamosudvarhelyen Pop Victor, a községi pártbizottság titkára mutatta az okmányokat, a termelőszövetkezetben eleget tettek a szerződéses kötelezettségeknek. Estére értünk oda, éppen a közgyűlés végére. A közgyűlés határozata, hogy még 50 tonna kukoricát adnak át a tervezetten felül. Egyetlen nap három teherautó és 60 fogat szállítja Szilágycsehre az átvevő központba. Burgonyából szintén 39 tonna többlettel járulnak hozzá az állam központi alapjához. Konklúziók nélkül jegyeztük fel a két gazdaságban tapasztaltakat. Ám mindkét gazdaságban elsők között voltak a tavasszal és most az ősszel minden munkában. Minőségi munkát végeztek, a kedvezőtlen időjárás ellenére is jobb volt a termés, mint a többi szomszédos termelőszövetkezetben. Ott, ahol a minőségi munkát elhanyagolták, nem is olyan távol a zárszámadástól a következmény máris meglátszik. Erre az év folyamán is gondolni kellett volna. Fejér László MEGY A GŐZÖS... Száz évvel ezelőtt indult el az első román mozdony Bukarest és Giurgiu között 1869. október 31., 10:45 óra. A frissen épült Filaret pályaudvaron — helyén ma a főváros legnagyobb buszmegállója működik, és néhai létét csak egy szerény márványtábla jelzi — a villásbajuszú, pedánsan öltözött, lakkcipős forgalmista felemelte a zászlót. A következő másodpercben pedig útnak indult a Mihai Bravu mozdonyocska három zöldre és barnára festett bádog vagonnal. A Mihai Bravu első kerékforgásaival kezdődött meg a román vasutak története. Mit jelentett az országnak ez a pillanat ? Talán el sem kell mondanunk. A 2,5 tonna vontatóerejű mozdonyocska, amely pöfékelve haladt át Bukaresttől Giurgiuig a rónán, hadat üzent a távolságnak. Közelebb hozta egymáshoz a városokat, a településeket, legyőzte az időt, az elmaradottságot. Az akkori Bukarestnek, amelynek utcáit még faburkolat borította, ahol a Hanul lui Manuc fénykorát élte, ahol irodalmi társaságok szerveződtek és tűntek el, a Mihai Bravu európai fényt adott. A 67 kilométeres vasútvonal a román fővárost öszszekötötte a kontinens más metropolisaival, mert akkoriban az öreg Dunán közlekedő hajók voltak a közlekedés, az áruszállítás fő eszközei. A Mihai Bravu első útját különben nagy vita, a kedélyek heves felbuzdulása, a vélemények heves összecsapása előzte meg. A giurgiui kereskedők, fogadósok, kocsisok a Törvényhozó Gyűléshez fordultak tiltakozásukkal, amelyben kijelentették, hogy a Bukarest-Giurgiu vasútvonal kereskedelmi érdekeiket veszélyezteti. A Kogalniceanu és Alexandru Ioan Cuza által szorgalmazott terv, amely az 1865 szeptember 10-i fejedelmi törvényerejű rendeletben öltött testet azonban már az ilyen kicsinyes, saját érdekeiket fel nem ismerő emberek akadékosságán nem bukhatott meg, csupán annyiban módosult, hogy az első vasútvonal három kilométerrel rövidebb Gyarmath János (Folytatása a 3. oldalon) Világ proletárjai, egyesüljetek! Országos politikai napilap • Bukarest • Románia Szocialista Köztársaság HÁM SZAKEMBER AZ ÉPÍTŐTELEPES HARMINC AZ IRODÁBAN —SS Amikor az elmúlt évet adóssággal, hátralékokkal zárta az Arad megyei építő és szerelő vállalat, védekezhetett azzal, hogy új vállalat, hogy menetközben módosultak a lakásépítkezési tervek stb. stb. tehát egész sor objektív nehézségre hivatkozhatott. Ezek az objektív nehézségek mindent elborító, jóságos takaróként fedték a már akkor is megnyilvánuló és időközben mind hangsúlyozottabbá váló szervezési gyengeségeket. Mindezek oda vezettek, ahol ma áll a vállalat a tervteljesítés terén. S ez így fest: a tervezett 1078 lakásból ezideig 484 lakást adtak át, ami a lakásátadási terv 44,9 százalékát jelenti. Ebből a számadatból kiindulva látogattuk meg Arad lakásépítőtelepeit, hogy a helyszínen mérjük fel a munkálatok menetét, s elemezzük, milyen lehetőségek vannak, hogy még ebben az évben átadják a lakások zömét. Azt is megnéztük, miként készült fel a vállalat a télre, hogyan biztosítja a jövő évi terv teljesítését. Kettő ásott — egy aludt Az utolsó meleg őszi napok egyikén elsőnek a Grádi?te negyed új tömbházainak vidékét kerestük fel. Azt állíthatnánk, hogy ebben a negyedben volt a legszorgalmasabb az építő, mert itt az ez évre tervezett tömbházakat át is adták és jelenleg a téli frontnak számító 60 lakásos alapjának ásásán dolgoznak. De hogyan? Látogatásunk idején ketten immel-ámmal forgatták az ásót, egy harmadik munkás pedig a fa árnyékában aludt. A telepvezető, vagy annak helyettese — sehol. Nagysokára ugyan előkerült valaki, aki azt állította, hogy pár napja ő foglalkozik a negyedben folyó építkezéssel, de nem ismerte sem a terveket, sem bővebb felvilágosítást nem tudott adni a munkálatok állásáról. Szerencsére a terepjáró utunkra szakemberekkel indultunk, így tudtuk meg azt is, hogy a fent említett tömbház alapjait legalább hatvan centivel mélyebbre ásták, mint kellett volna. Amikor az alapok kiásásához hozzáfogtak a tervező nem volt jelen, hogy megmondja: nem kell ilyen mélyre ásni. A tapasztaltak után azt állíthatjuk, hogy a telepvezető sem lehetett jelen, s ennélfogva a terveket sem nézte meg senki, csak elkezdtek ásni ott, s annyit, amenynyit jónak láttak. Valószínűleg a munka akkor is úgy ment, mint látogatásunkkor : ketten dolgoztak, egy aludt! De minek is siessenek — gondolják — hisz csupán arról van szó, hogy a rossz idő beállta előtt fel kellene húzni a falakat, hogy a téli munkafrontot biztosítsák. De ez nyilván egyáltalán nem sürgős, hisz a jövő évi terv teljesítése függ tőle és... az még olyan messze van. (Amint a továbbiakban látni fogjuk ez a mentalitás az uralkodó itt és ez az egyik oka annak, hogy a vállalat tervteljesítése úgy áll, ahogy áll.) De lássuk, hogyan érzik magukat a lakók az átadott lakásokban? Akkor, amikor a hőmérő higanyszála künn még plusz 18—20 fokot mutatott, csak a melegvízszolgáltatás kihagyásaira panaszkodtak. De egy röpke látogatás a negyed hőközpontjában meggyőzött arról, hogy a télen ugyancsak „melegük“ lesz az itt dolgozó gépészeknek, mert a reklamációk, amelyek már tavaly is záporoztak a gyenge fűtés- és elégtelen melegvízszolgáltatás miatt, az idén ugyancsak megszaporodnak. Ugyanis a múlt évi kapacitással — s ismerjük el a negyed szükségleteinek távolról sem megfelelő kapacitással — dolgozó hőközpontba ebben az évben újabb tömbházakat kapcsoltak be. „Csipegetők“ — szabad az út! A Scinteiaban már megírtak egy hasonló esetet, de kénytelenek vagyunk terepjáró tapasztalatainkat mi is közzétenni, már ami a közvagyon őrzését, és magától értetődően a telepszervezés kérdését illeti. Mert a következő építőtelepen, amelyet meglátogattunk — az állomás környéki és Avrig utcái — elsősorban a telepszervezési hiányosságok tűntek föl. A jövendő hőközpont környékén, de meglehetősen távol tőle, az állomás melletti kis park egyik sarkában fémcsövek fekszenek garmadában. Ezeket senki sem őrzi, bárki, bármikor felrakhatja őket egy tehergépkocsira és elviheti háztáji kertjét öntözni. Valamivel odébb, az úgynevezett építőtelep területén, de az épülőfélben levő tömbházaktól tisztes távolságra, a derékig érő burján között négy-öt köteg betonvas hever. Ezeket is bármikor, bárki felrakhatja egy teherautóra, ha szüksége van rájuk. Helyes, hogy ott heverjen, meglehetősen messze a munkateleptől ez az értékes anyag? És ugyanakkor normális-e az, hogy a másik építőtelepen — az Afinelor utcain — az építőtelep irodája jár- Baktai Etelka (Folytatása a 3. oldalon) Az utóbbi években Arad sok új tömbházzal gazdagodott, az építők feladata, hogy meggyorsítsák a további lakások átadását CSÚCSIDÉNY A FARAKTÁRAKBAN TÜZELŐANYAG VAN, DE KEVÉS A SZÁLLÍTÓESZKÖZ, ELAVULTAK A FATELEPI BERENDEZÉSEK, GYAKORI A SZERVEZETLENSÉG ... Az idei szokatlanul hosszú és szokatlanul napfényes ősz után lassan kopogtat ajtónkon a tél a maga szükségleteivel. Kevesebb a napi „napfényadagunk“... és, több a napi tüzelőadag. Éppen ezért a lakosság tüzifaellátásával sokat foglalkoznak az illetékes fórumok is, akik mint értesültünk mindent elkövetnek, hogy a vásárlók ezirányú igényét minél jobban kielégítsék. A Faipari Minisztérium vállalataiban október első húsz napjában hozott intézkedések nyomán, a tűzifa kitermelési tervet 24 százalékkal túlteljesítették és az év eleje óta felgyülemlett lemaradást is behozták. De még imitt, amott a helyi raktárakba való leszállítás ütemességével, a vevők civilizált kiszolgálásával kapcsolatban vannak megoldásra váró problémák. Lapunk munkatársai — Mag Mária, Fejér László, Albert Ilona — három városban: Temesváron, Zilahon és Brassóban vizsgálták meg, hogyan elégítik ki a lakosság tüzelőszükségletét. Az ELŐRE ankét fa TEMESVÁR November elején a tűzifának, szénnek bizony mindenütt már kamrában volna a helye. A temesvári fatelepeken mégis most van igazi csúcsszezon. Sajnos ennek az évvégi hajrának sok éves „hagyománya“ van a Városban, hiába a Combustibilus vállalat minden igyekezete, hogy rábírja a lakosságot : tavaszszal, nyáron, ősz elején is meg lehet vásárolni a tűzrevalót, Így aztán az év utolsó negyedében nagy a torlódás, a vásárlók részéről az elégedetlenség, a panasz. Pedig a városi Combustibilus Vállalat túlteljesítette 9 havi eladási tervét, a 7—8 havi „holtszezon“ ellenére, de ehhez feltétlenül hozzájárult az utóbbi hetek roham-eladása is. Jellemző a vásárlók tűzifa beszerzési ütemére, hogy például az év első 9 hónapjában a tikettel rendelkezőknek csupán 60 százaléka váltotta ki tüzelőanyag adagját, 40 százaléka az utolsó három hónapra hagyta a téli tüzelő beszerzését. A város hat tűzifa lerakata nem viseli el zökkenőmentesen az évvégi „rohamot“. Mindössze háromnak sikerül rendszeresen határidőre szállítani a megrendelt és kifizetett árut, a másik háromban 5—6, sőt 10 napos késéssel kapja meg a vásárló a tűzifa adagot. Pedig tűzifa van elég — minden lerakatban legalább két hétre való mennyiség — és naponta érkeznek az új szállítmányok. Mosott kőszénben, lignitben sincs hiány, a brikett viszont nem elegendő. Bár Petrozsényből az idén több brikettet kaptak a temesvári fatelepek, mint tavaly, mégsem elégíti ki a szükségleteket. A vásárlók panasza elsősorban a tojásszénnel kapcsolatos. A napirenden második helyen a szállítás kérdése szerepel. A vállalat 8 teherautója csak a város központi részein szállíthat, a külsőbb lakónegyedeknek — és itt van a legtöbb fafűtéses lakás — csak a magánszállítók, a „maszek-fuvarosok“ maradnak. Aki tud és lehetősége van rá, saját szállítóeszközzel jön a fatelepre — ez egyik titka annak, hogy a freidorfi és a fratéliai fatelepeken napra kapja a megrendelő a fát. Másutt viszont éppen a szállítás szervezetlensége, s emellett a fűrészgépek elégtelensége — például az állomás melletti fatelepen — a késedelmes szállítás fő oka. A freidorfi fatelepen például — felelős Ghenov Viktor — reggel 7 órától délután ötig, fél hatig kiszolgálják a vásárlókat, de ha szükséges, meghosszabbítják a munkanapot. Ezen a fatelepen nincs is panasz a szállításra, az igénylő még a befizetés napján kamrájába rakhatja a tűzifát, a fuvardíjat is helyben kifizetheti a vásárló a magánszállítók vezetőjének , s nincs utólagos vita a szállítási költségekkel kapcsolatban. Ezt a példát nem ártana, ha követnék a késedelmesen szállító fatelepeken is. Az a néhány évvel ezelőtti gyakorlat, hogy a vásárlók hajnali 2—3 órakor odatelepedtek a fatelep elé, hogy a 7 órás nyitáskor bejussanak az egy napon kiszolgálható 80—100 vásárló közé, megszűnt. A téli tüzifabeszerzés ma már Temes (Folytatása a 3. oldalon) REDACTIA SI ADMINISTRATE ELŐRE SZERKESZTŐSÉGE ÉS KIADÓHIVATALA BUCURESTI — CASA SCINTEII Bukaresti tájékoztató szolgálatunk telefonszáma : 18.03.02 Vidéki fiókszerkesztőségeink Kolozsvár (str. Horea 6. tel. 1.15.35); Brassó (str. Dobrogeanu-Gherea 17., tel. 2.11.27, vagy 2.12.83) ; Marosvásárhely, (Piata Trandafirilor 20. tel. 34.18) ; Nagybánya (str. Lenin 2. tel. 29.82) ; Nagyvárad (Piata 23 August 10. tel. 1.45.43) ; Temesvár (Bd. 30 Decembrie 3. tel. 1.26.64) ; Csíkszereda (str. Abatorul Vechi A/2 Scara B. tel. 282) ; Szatmár (Piata Libertatii 1. tel. 22.12) , Arad (str. Unirii 2. tel. 42.07). . , b . ... Előfizetéseket felvesznek a postahivatalok és levélkézbesítők. Előfizetési díj egy hónapra 8 lej, negyedévre 24 lej, félévre 48 lej, egy évre 96 lej. Apróhirdetéseket az ISIAP reklámügynöksége útján veszünk fel. (Agentia de Publicitate — ISIAP Bucuresti str. Eforiei nr. 6, sectorul 6). A vidéki apróhirdetések postán is feladhatók. Ellenértéküket (1,50 lej szavanként) pénzutalványon kell elküldeni ugyanerre a címre, megjelölve a folyószámla számát: „Cont ISIAP 64.03.01.40 BN RSR, filiala sectorului 7“. SPORT Ismét kikapott az Avintul Az első három nap eddigi legszebb mérkőzése, a szakemberek egyöntetű véleménye alapján, a Steaua-Csíkszeredai Avintul összecsapás volt, a Basával és Pappal megerősített Hargita megyei együttes ugyanis alaposan próbára tette a bajnokcsapat tudását. A csíkszeredaiak a második harmadban vesztették el a mérkőzést, az első 20 percben akár a vezetést is magukhoz ragadhatták volna. A csapat fő hiányossága az alapos technikai, taktikai felkészülés. Idegesen, kapkodva játszottak a fiúk, sokszor szabály JÉGKORONG talankodtak, a kiállítások pedig mindannyiszor hátrányos helyzetbe hozták a csapatot. Az éretlenség és a taktikai elgondolás hiánya főleg a második harmadban bosszulta meg magát: a Steaua gyors támadásokkal lepte meg ellenfelét, a szemmel láthatóan idegileg kikészült Csíkszeredai játékosokat. Az utolsó játékrészben pedig, amikor a találkozó sorsa gyakorlatilag már eldőlt, hiábavalónak bizonyult az Avintul játékosainak minden próbálkozása. A harmadik napon az Avintul a Bukaresti Dinamo ellen lépett pályára és újabb vereséget szenvedett. Játékosai ugyanazokért a hibákért maradtak alul, mint az előző találkozón. Az első két harmadban például bebiztosíthatták volna a győzelmet, de ezúttal sem tudtak zöldágra vergődni a megfiatalított fővárosi együttessel szemben, ismét pont nélkül távoztak . Bukaresti Dinamo-Csíkszeredai Avintul 5—2 (2—1, 0—1, 3—0). A Steaua-nak és a Kolozsvári Agronómiának könnyű dolga volt. A bajnokcsapat végig egyenletes teljesítményt nyújtott, könnyedén és biztosan nyert a Petrol-Geologie el-! (Folytatása a 2. oldalon) Őexcellenciája TÁVIRAT NICOLAE CEAUSESCU úrnak, Románia Szocialista Köztársaság Államtanácsa elnökének BUKAREST Melegen köszönöm Excellenciádnak szívélyes jókívánságait, amelyeket születésnapom alkalmából szíveskedett hozzám intézni. Nagy örömmel állapítom meg, hogy Irán és Románia között a barátság és az együttműködés kapcsolatai állnak fenn, s meggyőződésem, hogy e kapcsolatok a jövőben fejlődni és erősödni fognak népeink és a nemzetközi egyetértés javára. Nagy örömmel kívánok a legőszintébben jó egészséget és boldogságot önnek, további haladást a baráti román népnek. MOHAMMAD REZ A PAHLAVI, Irán sahinsahja KÜLFÖLDRŐL JELENTIK Argentínában államosítani fogják a távközlési magántársaságokat Az argentin kormány bejelentette, hogy 1970 októberéig átveszi az öszszes távközlési magántársaságokat. Amint a Távközlési Minisztérium képviselője közölte, az Italiable a Transradio International és a Western Telegraph társaságot már át is vette az Országos Telefontársaság. Ezzel az egész argentínai hírközlés az állam kezére kerül. Biafra álláspontja a nigériai konfliktus rendezésének lehetőségeiről Dr. Ifegwu Eke biafrai tájékoztatásügyi biztos sajtóértekezletén kijelentette, hogy Biafra hajlandó közvetlen tárgyalásokat folytatni a nigériai szövetségi kormánnyal, de e tárgyalásokat egy kívülálló ország közvetítésével kell előkészíteni. Ifegwu egyben hangoztatta, hogy a biafrai fél semmiféle előzetes feltételeket nem köt ki a tárgyalások megkezdése előtt. A tájékoztatásügyi biztos úgy véli, hogy a tárgyalások csak úgy lehetnek eredményesek, ha azokon részt vesz mind Odumegwu Ojukwu biafrai vezető, mind pedig Yakubu Gowon nigériai államfő. Ugyanakkor tűzszünetet vagy ideiglenes fegyverszünetet kell létrehozni. Ifegwu a továbbiakban hangsúlyozta azt az ismert biafrai álláspontot, amely szerint el kell ismerni Biafra szuverenitását, s irreálisnak minősítette a szövetségi kormánynak azt a kívánságát, hogy Biafra mondjon le az elszakadásról. Nézeteltérések az EURATOM tagállamai között Luxemburgban a napokban ismét összeültek az EURATOM tagállamainak (Belgium, Franciaország, Németország SZK, Olaszország, Luxemburg és Hollandia) tudományügyi miniszterei, hogy megpróbáljanak kiutat találni a szervezet hoszszabb ideje tartó válságából. A napirend két fő pontja a további közös kutatási program kidolgozása és a pénzügyi kérdésekben felmerült nézeteltérések megoldása volt. Az EURATOM-ban felmerült nézeteltérésekkel kapcsolatban a Le Figaro többek között így ír : a második ötéves terv lejárta (1967 vége) óta a szervezet az ideiglenesség jegyében működik, s ez bármilyen átfogóbb kutatási tevékenységet megbénít. Két idén hozott határozat méginkább elmélyítette a szervezet tagjai közötti ellentéteket, csökkentették a kutatási terveket, s a tagállamokra bízták, hogy részt vesznek-e vagy sem a közös tevékenységben. Mit hozhat az 1970-es év ? A legutóbbi ülésszakon újból komoly nézeteltérések merültek fel. Hírügynökségi jelentések szerint a részvevő miniszterek saját érdekeiket tartották szem előtt, s próbáltak kibújni az olyan tervek finanszírozása alól, amelyek nem tűntek kedvezőknek országuk szempontjából. Ebben a helyzetben az ülésszak kénytelen volt elhalasztani a további kutatási program és a pénzügyi terv megvitatását.