Előre, 1969. november (23. évfolyam, 6842-6867. szám)

1969-11-19 / 6857. szám

ELŐRE 2. oldal A NAGY NEMZETGYŰLÉS ÜLÉSSZAKÁNAK MUNKÁLATAI A minisztériumoknak és az államigazgatás többi központi szervének a kollektív vezetés elve alapján történő vezetéséről szóló törvénytervezet ismertetése ELŐTERJESZTETTE ILIE VERDER ELVTÁRS, A MINISZTERTANÁCS ELSŐ ALELNÖKE Tisztelt képviselő elvtársak és elv­­társnők ! A Minisztertanács megbízásából megvizsgálásra a Nagy Nemzetgyű­lés elé terjesztem A minisztériumok­nak és az állami közigazgatás többi központi szervének vezetéséről a­­ kollektív vezetés elve alapján című törvénytervezetet. Egész tevékenységünket, minden szinten, a kollektív munka és veze­tés elvére kell helyeznünk ; egyike ez azoknak az alapelveknek, ame­lyekre a nemzetgazdaság megszerve­zésének, vezetésének és tervezésének javítását, az egész társadalmi élet tö­kéletesítését célzó intézkedéseket építjük, a Román Kommunista Párt 1967 decemberi Országos Konferen­ciáján kidolgozott programnak és a X. kongresszus határozatainak meg­felelően. A kollektív munka és vezetés szükségessége a szocialista társada­lom alapvető tulajdonságaiból, gaz­daságunk és társadalmunk haladá­sának jelenlegi követelményeiből fakad. A szocialista demokrácia ál­talános fejlődési tendenciájához hozzátartozó elv következetes alkal­mazása hivatott hozzájárulni azok számának növeléséhez, akik tényle­gesen részt vesznek az ország leg­fontosabb problémáinak megoldásá­ban, biztosítani az országunkban rendelkezésre álló értékes káderek energiájának és alkotó kezdemé­nyezésének minél szélesebb körű kibontakozását. Ugyanakkor ennek az elvnek az érvényre juttatása el­választhatatlanul összefügg a kor­szerű termelés követelményeivel. Nyilvánvalóbb, mint bármikor ed­dig, hogy az előttünk álló feladato­kat­ többé nem lehet jó feltételek között teljesíteni olyan határozatok alapján, amelyeket egyik vagy má­sik szektorban, ilyen vagy olyan szinten, egyetlen személy hozott. Bármilyen felkészültséggel rendel­kezzék is az illető. A korszerű berendezésekkel és felszerelésekkel ellátott nagy és komplex vállalatok, amelyek egyre inkább jellemzők gazdaságunkra, az ország termelőapparátusát alkotó számos egység egyre szorosabb kap­csolatai, egyszóval a jelenlegi ter­melőerők alaposan átgondolt dön­téseket, olyan vezetési formákat fel­tételeznek, amelyek a legnagyobb pontosságot és hatékonyságot bizto­sítják. Ezekből a követelményekből kiindulva és az egyszemélyi veze­tésre utalva, Nicolae Ceaușescu elv­társ a párt X. kongresszusán elő­terjesztett jelentésében hangsúlyoz­ta, hogy az már nem felel meg szo­cialista rendszerünk jelenlegi sza­kaszának, s hogy „a termelőeszkö­zök közös tulajdonának körülmé­nyei között objektív szükségesség a kollektív vezetés létrehozása, a dol­gozók közvetlen részvétele a gazda­sági élet vezetésében“. A párt Országos Konferenciája óta eltelt rövid idő alatt jelentős lépé­seket tettünk a kollektív vezetés el­vének gyakorlati alkalmazásában. A vállalatokban igazgató bizottságok, a központoknál igazgató tanácsok, a kutatóintézetekben pedig tudo­mányos tanácsok alakultak. A tapasztalat azt bizonyítja, hogy ezek a vezetési formák életképesek, valóban megteremtik a feltételeket a munka tartalmának lényeges javí­tására. Az igazgató bizottságoknak sikerült tevékenységüket az illető egységek kulcskérdéseire összponto­sítaniuk, minden tagjuk felelősség­­érzetet tanúsított a határozatok el­fogadásában és jó eredményeket ér­tek el; bízvást állíthatjuk tehát, hogy a legtöbb igazgató bizottság messzemenően eleget tesz hivatásá­nak. A jelen törvénytervezet előírásai összhangban állnak pártunknak az­zal a törekvésével, hogy tökéletesít­se a minisztériumok, a többi köz­­ponti szerv, a Minisztertanács tevé­kenységét az államapparátus egy­szerűsítéséért, operativitásának és hatékonyságának növeléséért az alá­rendelt egységek problémáinak meg­oldásában, a munkastílus és -mód­szerek javításáért. A most előterjesztett törvényter­vezet elfogadása kiteljesíti — a nemzetgazdaság egész rendszerében, az egész társadalmi-gazdasági tevé­kenységben — a kollektív munka és vezetés elvének alkalmazását. A törvénytervezet meghatározza a kollégium feladatkörét. A kollégium vezető szerv, amely a párt és az állam általános irány­vonalának megfelelően kidolgozza az illető ágazat fejlesztési program­ját. Feladata biztosítani az összes műszaki-anyagi és szervezeti adott­ságokat ahhoz, hogy a minisztéri­umhoz tartozó fővállalatok vagy gazdasági egységek együttvéve és külön is teljesítsék a tervfeladato­kat, hogy a legésszerűbben használ­ják fel a beruházási alapokat és példásan teljesítsék a belföldi és külföldi szerződéses kötelezettsége­ket. Mindez, akárcsak a műszaki haladás irányvonalainak a kijelölé­se, a vállalatok közötti minél haté­konyabb és ésszerűbb kooperáció megszervezése, a berendezések és a munkaerő minél jobb foglalkozta­tásának biztosítása, a szükséges káderek képzése a minisztérium te­vékenységének olyan általános prob­lémái, amelyekre a törvénytervezet utal és amelyeknek megoldásában a kollégium döntésre jogosult szerv­ként működik. • A minisztériumok kollégiumaiban olyan emberek vesznek részt — miniszterek és helyetteseik, főtitká­rok, minisztériumi és a minisztériu­mokhoz tartozó egységekben dolgo­zó vezérigazgatók, igazgatók és más vezetők, az illető minisztériumon belüli és azon kívüli, hosszas ta­pasztalati­ és kiváló képzettségű szakemberek — ,akik felkészültsé­güknél és felelős tisztségüknél fog­va a legilletékesebbek véleményt mondani az ágazat fejlődésének alapvető kérdéseiben. Ennek­­ az összetételnek a célja mindenekelőtt biztosítani e vezető szervek hatáskörébe tartozó összes problémák sokoldalú és elmélyült felvetését, a legjobb határozatokat hozni, hogy azok gyakorlati alkal­mazása a tárgyiasult és élőmunka­­megtakarításhoz, a gazdasági tevé­kenység legnagyobb hatékonyságá­hoz vezessen. Képviselő elvtársak és­­elvtárs­­nők ! Az önök elé terjesztett törvény­­tervezet tükrözi pártunknak azt a felfogását, hogy az új vezető szer­vek működésének biztosítania kell a kollektív munka és felelősség össze­fonódását e szervek tagjainak egyéni felelősségével. A­­ minisztériumok vezetésének átállítása a kollektív vezetés elvére semmivel sem csökkenti a minisz­terek és helyetteseik, a többi mi­nisztériumi felelős káder felelőssé­gét a feladatok maradéktalan és határidőre való teljesítésében a ter­melés növelése, a termékek minősé­gének javítása, a beruházások, az export fejlesztése, a magas jövedel­mezőség biztosítása terén. Nemcsak a határozatok kidolgozásában, ha­nem a teljesítésükhöz szükséges fel­tételek biztosításában is részt kell venniük. A vita alatt álló törvénytervezet mélyebb értelme biztosítani a fele­lősségérzet növekedését a feladatok teljesítésében, a magas igényesség és önigényesség szellemének meg­honosítását minden egy­es ágazat, tevékenységi terület minden foká­nak és minden egységének tevé­kenységében. Engedjék meg, elvtársak, kifejez­, nem azt a véleményemet, hogy a Nagy Nemzetgyűlés jóváhagyja az előterjesztett szöveget. Ez lehetővé teszi olyan szervezeti keret biztosí­tását, amely a jelenlegi szakaszban, a sokoldalúan fejlett szocialista tár­sadalom megteremtésének szakaszá­ban megfelelő nemzetgazdasági ágaink korszerű és hatékony ve­zetése követelményeinek. A jogügyi bizottság és a néptanácsügyi és állami közigazgatási bizottság jelentése ELŐTERJESZTETTE TRAIAN IONASCU KÉPVISELŐ A Nagy Nemzetgyűlés jogügyi bi­zottsága és néptanácsügyi és állami közigazgatási bizottsága 1969. má­jus 7-i és november 13-i ülésén meg­vizsgálta és megvitatta a miniszté­riumoknak és a többi központi álla­mi közigazgatási szervnek a kollek­tív vezetés elve alapján való vezeté­séről szóló törvénytervezetet. A bizottságok megállapították, hogy a törvénytervezet célja meg­valósítani az állami közigazgatás központi szerveinek vezetése terén az Országos Konferencia által kije­lölt és a X. pártkongresszuson erő­teljesen kihangsúlyozott feladatokat államunk tevékenységének szünte­len tökéletesítésére vonatkozóan. Az állami szervek tevékenysége színvonalának emelésében a leghaté­konyabb módszerek egyike természe­tesen a kollektív vezetés elvének következetes alkalmazása. Amint azt Nicolae Ceaușescu elvtárs hang­súlyozta, „a realitás azt mutatja, hogy bármilyen tehetséges lenne is a társadalmi tevékenység akárme­lyik területén működő vezető, csak olyan mértékben ismerheti és old­hatja meg helyesen a tevékenységi körébe tartozó kérdéseket, amilyen mértékben munkaközösségének ta­pasztalatára támaszkodik“. A kollektív vezetés elvének mély­reható tudományos elemzése alapján a párt Országos Konferenciája és X. kongresszusa kijelölte, hogy milyen fő irányvonalakat kell szem előtt tartani a kollektív vezetés elvének alkalmazásában. Ehhez elsősorban az szükséges, hogy a minisztériumok vezető szerveinek — a minisztériu­mi kollégiumoknak — döntési joguk legyen, nem pedig csupán tanácsko­zó jellegűek legyenek, amint az a múltban volt. Másodsorban a minisztériumi kol­légiumok által gyakorolt kollektív vezetés magával hozza a kollektíva minden egyes tagjának felelősségét, mind a saját, mind pedig az egész kollektíva tevékenységéért. Harmadsorban e szervek terve ke­retében megvalósított vezetési tevé­kenységnek egybe kell fonódnia más kollektív munkaformákkal is, mint amilyen főként egyes fontos társa­dalmi szervezetek képviselőinek, tu­dósoknak és más szakembereknek a bevonása a döntésekbe. A törvénytervezet nagy érdeme, hogy egységesíti a minisztériumok és a többi központi állami közigaz­gatási szervek megszervezési rend­szerét, az egész állami közigazgatás számára érvényes általános elv rangjára emelve a kollektív veze­tést. A bizottságok azt is megállapítot­ták, hogy a törvénytervezet­­ fontos politikai-jogügyi eszköz az államap­parátus tökéletesítésének útján an­n­nak révén is,hogy általánosítja az eddigi tapasztalatban leghatéko­nyabbnak bizonyult módszereket az állami közigazgatás összes központi szakszerveiben. Különösképpen értékelve a tör­vénytervezet alapján álló elveket és a kitűzött célokat, a bizottságok ja­vaslatokat­ tettek a törvénytervezet egyes szövegeinek jobb megszerkesz­­tésére. Javaslatainkat elfogadta a kezde­ményező szerv és a megvitatásra és elfogadásra önök elé terjesztett for­májában a törvénytervezet tartal­mazza azokat. Tekintettel arra, hogy a törvény­­tervezet az államunk jelenlegi fejlő­dési szakaszának szükségleteit szol­gálja, a bizottságok felkérik önöket, hogy a javasolt formában fogadják el annak szövegét. Románia Szocialista Köztársaság Nagy Nemzetgyűlése elfogadja a je­len törvényt.­­1. szakasz — A minisztériumokat és az állami közigazgatás többi köz­ponti szervét a kollektív vezetés el­ve alapján vezetik. 2. szakasz — A minisztériumot kollégium vezeti, amely döntésre jogosult szerv és határoz a minisz­térium tevékenységével kapcsolatos általános kérdésekben. 3. szakasz — A minisztérium kol­légiumának összetétele: a minisz­ter, a miniszter helyettesei, a főtit­károk , a minisztérium szervezeti osztályainak, valamint a miniszté­rium egyes alárendelt egységeinek vezérigazgatói,, igazgatói és más ve­zetői , a minisztériumon belüli vagy kívüli, hosszas tapasztalattal és ma­gas fokú szakképzettséggel rendel­kező szakemberek. A minisztérium kollégiumában részt vesz a szakszervezeteknek a Szakszervezetek Általános Szövetsé­ge által kijelölt küldötte is. Az előző bekezdés rendelkezései nem alkalmazandók a Fegyveres Erők Minisztériumának, a Belügy­minisztériumnak és az Állambizton­sági Tanácsnak az esetében. Úgyszintén a kollégiumban részt vehetnek más olyan társadalmi szer­vezeteknek a küldöttei is, amelyek a minisztérium tevékenységi ágá­ban vagy területén tevékenykednek. A kollégium összetételét a Mi­nisztertanács hagyja jóvá a minisz­­ter­ javaslatára. A kollégium elnöke a miniszter ; a miniszter távollétében az elnöki feladatkört a miniszter első helyet­tese látja el, ha pedig a miniszter­nek nincs első helyettese, a minisz­ter által kijelölt egyik miniszter­­helyettes. 4. szakasz — A kollégium üléseire meghívhatók azoknak az állami vagy társadalmi szerveknek és szer­vezeteknek a küldöttei, amelyek ér­dekeltek a megvitatásra kerülő problémákban. Úgyszintén a kollé­gium üléseire meghívhatók a mi­nisztériumon belüli vagy kívüli szakemberek is. 5. szakasz — A rendkívül kom­plex vagy a minisztérium egész te­vékenységét érintő kérdések meg­vizsgálására a kollégium munka­kollektívákat alakíthat a minisz­tériumon belüli vagy kívü­li szak­emberekből ; a minisztériumon kí­vüli szakemberek kijelölése az ille­tő miniszternek vagy az illető köz­ponti szerv vezetőjének beleegyezé­sével történik. 6. szakasz — A kollégium tagjai legalább kétharmadának jelenlété­ben folytatja tevékenységét, és ha­tározatait tagjainak többségével hozza. A miniszter és a kollégium tagjai többségének véleménykülönbsége e­­setén a kérdést, amelyben nem jött létre megegyezés, esetenként a Mi­nisztertanács elnöke, első alelnöke vagy azon alelnöke elé terjesztik, aki a minisztérium tevékenységét összehangolja, ha valamelyik fél nem ért egyet a megoldással, a kér­dést eldöntésre a Minisztertanács Állandó Bürója elé terjesztik. 7. szakasz — A kollégium üléseit negyedévenként legalább egyszer tartják meg és a miniszter hívja össze kellő időben. A kollégium tag­jai legalább egyharmadának kéré­sére is összehívható. 8. szakasz — A minisztérium kol­légiuma egészében és a kollégium minden egyes tagja külön felelős a Minisztertanács előtt a minisztérium egész tevékenységéért, a kollégium minden egyes tagja felelős a kollé­­gium és annak elnöke előtt a rábí­zott feladatok teljesítéséért. 9. szakasz — A kollégium ülései között a miniszter a miniszterhe­lyettesekkel és a főtitkárokkal együtt megvitatja és megoldja a mi­nisztérium tevékenységének soron levő problémáit és kijelöli a kol­légium határozatainak operatív tel­jesítéséhez szükséges intézkedéseket. 10. szakasz — A miniszter tájé­koztatja a minisztérium kollégiumát az ülések közötti időszakban­­meg­oldott fő problémákról. 11. szakasz — A kollégium hatá­rozatainak végrehajtásában és saját feladatkörének gyakorlásában a miniszter, a törvénynek megfelelően, ren­deleteket, utasításokat és a tör­vényben előírt más okmányokat bo­csát ki. 12. szakasz — A minisztériumot a többi hazai szervvel és szervezettel való kapcsolataiban, valamint a kül­­kapcsolatokban a miniszter kép­viseli. 13. szakasz — A jelen törvény 2—10. szakaszainak rendelkezéseit megfelelően alkalmazzák az állami közigazgatás központi szerveire is, amelyek nem minisztériumok. 14. szakasz — A minisztériumok­nak és a többi központi államigaz­gatási szervnek a vezetését, ame­lyeknek szervezési törvényei előír­ják a döntésre jogosult szervek ál­tali kollektív vezetést, továbbra is az említett törvények előírásainak megfelelően gyakorolják , kivételt képeznek a végrehajtó büró vagy a végrehajtó bizottság megszervezésé­re és működésére vonatkozó rendel­kezések, amelyek hatályukat vesztik. E vezető szervek feladatkörét a je­len törvény rendelkezései­­ értelmé­ben a szervezési törvényükben elő­írt többi szerv fogja megfelelő mó­don gyakorolni. 15. szakasz — A jelen törvény ren­delkezései alkalmazhatók a kollek­tív vezető szerv tagjai kijelölésé­nek, valamint e szerv elnöke he­lyettesítőjének kijelölésére az elnök távolléte esetében, valamint az el­nök és a tagok többsége között fel­merülő esetleges véleménykülönb­ségek megoldására. TÖRVÉNY a minisztériumoknak és az államigazgatás többi központi szervének vezetéséről a kollektív vezetés elve alapján MIHAI TELESCU KÉPVISELŐ FELSZÓLALÁSA A törvény előírásai ismételten ki-­ domborítják a pártvezetőségnek azt a kiváló képességét, hogy minden szakaszban megtalálja a legmegfe­lelőbb formákat és eszközöket a szo­cialista építés kiteljesítése sikeré­nek biztosításához. A nemzetgazda­ság vezetésének és tervszerűsítésé­­nek tökéletesítésére kijelölt pártin­tézkedések megvalósítása a vállala­tok és a gazdasági központok hatás­körének bővítése révén, új feladato­kat állít a minisztériumok és a töb­bi központi szerv elé, különösen a vezetésük alatt álló terület problé­makörének elmélyült tanulmányo­zása, a pozitív tapasztalat elterjesz­tése, olyan megoldások felkutatása terén, amelyek lehetővé teszik az egész gazdasági tevékenység egyre gyorsabb fejlesztésével kapcsolatos nagy fontosságú objektumok szaka­vatott megoldását. Az utóbbi­ évek gyakorlata rend­kívül pregnánsan bizonyítja, hogy a szocialista demokrácia elmélyülé­se a társadalmi élet minden terüle­tén — beleértve a gazdaságot is — az igazgató bizottságok létesítésével a vállalatokban és az igazgató taná­csok létesítésével az ipari fővállala­tokban és kombinátokban, az alkal­mazotti közgyűlések szerepének nö­velésével, lehetővé teszi a tömegek kezdeményezésének növekedését, a termelési folyamatban felmerülő sokrétű problémák még hozzáér­tőbb és még hatékonyabb megoldá­sát. Következésképpen Temes­­ megye már eddig teljesítette tervfelada­­tait és minden feltétel megvan ah­hoz, hogy év végéig mintegy 200 millió lej értékű termelést érjen el előirányzaton felül. A Temes megyei pártbizottság tá­mogatta az igazgató bizottságokat, hogy tökéletesítsék munkastílusu­kat és­­módszereiket. Ennek érdeké­ben tanácskozásra ültek össze az igazgató bizottságok elnökei, a párt­­szervezetek titkárai és a szakszer­vezeti bizottságok elnökei, és hasz­nos véleménycserét folytattak, amely előmozdította­­ a pozitív ta­pasztalatok elterjedését és a fogya­tékosságok felszámolását. Azt is­ megállapíthattuk­­ azonban, hogy nem minden minisztérium for­dít kellő­ figyelmet az igazgató­ bi­zottságok tevékenységére, a minisz­tériumok képviselői ritkán­ vesznek részt az igazgató bizottságok mun­­kaüléseinek előkészítésében és le­bonyolításában. Úgy véljük, hogy a ma megvitatott törvény alkalmazá­sa nyomán a minisztériumok erősí­teni fogják ellenőrzésüket és na­gyobb segítséget fognak nyújtani az igazgató bizottságoknak azzal, hogy vezető kádereik" eleven, közvetlen­ és állandó kapcsolatot tartanak fenn e bizottságokkal. Ez hozzájárul majd a termelési problémák operatívabb megoldásához, a még túl sok körle­vél,­ átirat és utasítás számának csökkenéséhez, a gazdasági egysé­gek kollektív vezető szervei munka­stílusának és­­módszereinek javulá­sához. Úgy véljük, hogy az eddigi ta­pasztalat alapján tökéletesíteni le­hetne a vállalati kollektív vezető szervek működéséről szóló jelenlegi törvényeket, mégpedig olyan szabá­lyozó jellegű rendelkezések felül­vizsgálásával, amelyeket az évek folyamán a minisztériumok adtak ki és amelyek — számos felelősséget a központi szervekre hárítva — csök­kentik azt a feladatkört, amely az RKP KB Végrehajtó Bizottságának és a Minisztertanácsnak a határoza­ta értelmében az igazgató bizottsá­gokra hárulna. Az igazgató bizott­ságokat ma is kötelezik, hogy min­denféle apró, a vállalat folyó tevé­kenységére vonatkozó kérdésben a felettes szervek jóváhagyását kér­jék. Nagyobb hatáskört kellene biz­tosítani az igazgató bizottságoknak a párt és a kormány határozatában előirányzott olyan problémákban, mint például a tervben névlegesen nem szereplő beruházások végrehaj­tása saját alapokból, vagy a minisz­térium által erre a célra kijelölt alap­ból, produktív jellegű munkák vég­rehajtása, amelyek megszüntetik a termelési folyamat bizonyos , szűk keresztmetszeteit. A Minisztertanács határozatai alapján Temes megyében hat ipari kombinát létesült. Megalakításuk­kal létrejöttek a feltételek a ter­melőegységek vezetésének a javítá­sára. Ennek ellenére még vannak problémák, mint például az igazgató tanácsok megalakítása, a szervezeti és működési szabályzatok kidolgozá­sa, s ezek nagyobb operativitást követelnek a minisztériumoktól. A kombinátok tevékenységének ebben a kezdeti szakaszában érezni lehet a minisztériumi vezetőségek aktí­vabb jelenlétének hiányát.­­ Amint a meglevő kollektív vezető szervek gyakorlata bizonyítja, tevé­kenységük hatékonyságának lénye­ges feltétele a problémák felvetésé­ben való bíráló magatartás ösztön­zése, a hiányosságoknak és okaiknak merész feltárása, a felelősségek kije­lölése, a tevékenység szüntelen tö­kéletesítését szolgáló határozatok és intézkedések hozatala. Ez két­ségtelenül lehetővé teszi a szubjek­tivizmus tendenciáinak, az olyan ér­tékes,­­nagy­ tapasztalatú káderek vé­leménye figyelmen kívül hagyásá­nak felszámolását, akik előmozdít­hatják a gazdaság haladását a berendezések egyre magasabb tech­nikai színvonala tekintetében, s ezért bármennyire tehetséges egyé­nekről legyen is szó, egymagukban nem hozhatnak szakszerű döntése­ket semmiféle szinten. Ilyen körül­mények között a kollektív munka parancsoló követelménffivé válik, amit a törvénytervezet első sza­kasza is tükröz, amikor kimondja, hogy a minisztériumokat és a többi központi államigazgatási szerveket a kollektív vezetés elve alapján kell irányítani. , A kollektív munka elvének alkal­mazása érvényesül a Villamosener­giaügyi Minisztérium új megszerve­zésében minden láncszemnél, kezd­ve a minisztériumi kollégiumtól. A kollégium összetétele tág teret nyújt az energetikusok alkotó képességé­nek alkalmazásához, lehetővé teszi a legképzettebb szakemberek ta­pasztalatainak és tudásának felhasz­nálását, valamint operatív és szak­szerű döntések meghozatalát. E szer­vezési formák életképessége gyakorlatilag is bebizonyosodott né­hány fontos döntés meghozatalánál, mint például a feltételek előkészíté­sénél a nukleáris energiának villa­mosenergia termelésre­ történő fel­­használása terén, különleges meg­oldások alkalmazásában a vaskapui vízierőmű létrehozásánál vagy a dévai hőerőmű építésénél. Ahhoz, hogy a minisztériumi kol­légiumban megvitatott problémá­kat kollektív megvitatás alá bocsát­hassuk és hogy ezek hatékony dön­téseket eredményezzenek, a kérdése­ket előzetesen előkészítjük a szak­emberek kollektív közreműködésé­vel, mint például az első 600 me­gawattos atomerőmű központ lét­rehozásának előkészítésénél. A­­kollektív munka nemcsak a mi­nisztériumi kollégiumra terjed ki. Ez az elv tükröződik a műszaki-tur­tományos tanács megszervezésében, a szakemberi kollektívák megala­kításában, mint amilyen például az a tudományos tanács is, amelyet a vaskapus hidroenergetikai létesítmé­nyek építésénél felmerülő bonyo­lult problémák megoldására szervez­tünk. A kollektív munka elve egyaránt érvényesül a minisztériumi kollégium az ipari fővállalatok és trösztök igazgató tanácsainak megalakításá­ban, valamint a vállalatok igazgató bizottságainak létrehozásában. AzoQ­által, hogy ezt az elvet alkalmaz­tuk minisztériumunk új szervezési formájában, megvalósult az az óhaj, hogy a minisztérium többé ne fog­lalkozzék apró gyámkodási ügyekkel, s így lehetővé véli, hogy figyelmét az iparág nagyfontosságú kérdéseire, további fejlesztésére összpontosítsa. A kollektív munka elve feltétele­zi a személyi felelősség erősödését, s így biztosítja, hogy a vezető kol­lektíva minden egyes tagja — mi­niszter, miniszter-helyettesek, főigaz­gatók, igazgatók — megoldja fel­adatait a reá bízott területen a te­vékenység megszervezésében és a kollégiumi határozatok alkalmazásá­nak ellenőrzésében. Küzdenünk kell azonban a még tapasztalható bürok­ratikus módszerek kiküszöbölésé­ért. Ez minden szinten érvényes, kezdve a vállalatok igazgató bi­zottságaitól a minisztériumi veze­tőségig. Nélkülözhetetlen feltétele ez az operatív, hatékony tevékeny­ségnek. OCTAVIAN GROZA ELVTÁRS, villamosenergiaügyi miniszter felszólalása A Nagy Nemzetgyűlés elé terjesz­tett­ törvénytervezet ismét kifejezés­re juttatja, hogy pártunk és álla­munk állandó gondot fordít ha­zánk gazdasági és társadalmi tevé­kenységének szüntelen tökéletesíté­sére. A törvénytervezetben leszögezett elvek megalapozottsága erőteljesen megmutatkozik a Villamosenergia­­ügyi Minisztérium megszervezésének terén is. Az RKP 1967 decemberi országos konferenciáján kijelölt irányelvek valóra váltása, a Villa­­mosenergiaügyi Minisztérium meg­szervezésére hozott nemrégi­ intéz­kedések azt a célt szolgálják, hogy a jelenlegi műszaki-tudományos for­radalom kapcsán a villamosener­gia ipar jelenlegi sokrétű és rend­kívül dinamikus fejlődési szakaszá­nak megfelelő szervezeti felépítést jelöljenek ki. A szocialista iparosításra és az energetikai alap erőteljes fejleszté­sére irányuló politika eredménye­ként számottevő sikereket értünk el ebben az ágban. A villamosenergia iparágának dinamizmusa erőtelje­sen megmutatkozik országunkban abban is, hogy ötévenként megkét­szereződött a villamosenergia terme­lés, ami megfelel a legmagasabb vi­lággazdasági fejlődési ütem színvo­nalának. Ezt a fejlődést azonban nemcsak mennyiségileg kell értelmezni , szá­mos minőségi tényezőt is felölel a 1969. NOVEMBER 19., SZERDA] COSTACHE SAVA KÉPVISELŐ FELSZÓLALÁSA A Nagy Nemzetgyűlés elé terjesz­tett törvénytervezet abból a szük­ségletből indul ki, hogy be kell ve­zetni a kollektív vezetés elvét min­den minisztériumban és államigaz­gatási szervnél, meg kell határozni a legmegfelelőbb­­szervezési formá­kat és a legmegfelelőbb munka­­módszereket az illető állami szerv tevékenységének megfelelően. Amint azt a törvénytervezet elő­irányozza, a határozatokat meghozó kollégium tagjai ténylegesen részt vesznek a minisztériumi tevékeny­ség fontos kérdéseire vonatkozó megoldások és döntések kidolgozá­sában, megszervezik a határozatok ellenőrzését és alkalmazását. A kol­légiumok a szocialista demokrácia elve alapján­ működnek, határoza­taikat szavazattöbbséggel hozzák. Nagy jelentősége van annak az előírásnak is, amely szerint a kol­légiumban részt vesz a szakszerve­zetek egyik küldötte is, valamint az ugyanazon ágban tevékenykedő más társadalmi szervezetek megbízottjai. Az államigazgatás kollektív'' mun­kája és vezetése olyan feltételek kö­zött, amikor a minisztériumi veze­tő szerveket mentesítik az aláren­delt egységek hatáskörébe átutalt folyamatos teendőktől, lehetőségeket nyújt arra, hogy elmélyülten fog­lalkozzanak a szervezési kérdések­­kel és a vezetésük alatt álló egész ágazat további fejlesztésével. A kollektív munka elvének alkal­mazása a vállalati tevékenység ve­zetésében — ami az 1968-ban létesí­tett igazgatóbizottságokban öltött testet — lehetővé tette, hogy értékes eredményeket érjünk el a vállalati tevékenység megszervezésében és vezetésében. A termelőegységekben kollektív vezetési szervek megalaku­lásának eredményeként növekedett ezek hatásköre a legmegfelelőbb megoldások kidolgozásában, foko­zódott operativitásuk a folyó ügyek intézésében, jobban át tudták fogni a vállalat összes részlegeit. A Pitesti-i Petrokémiai Kombi­nátban például a kollektív munka nagy segítségünkre volt a kombinát üzembehelyezésének szakaszában, amikor is számos problémával ta­láltuk magunkat szem­ben, amelyek­nek megoldásához olyan műszaki és szervezési intézkedésekre volt szük­ség, amelyekkel egyetlen személy nem birkózhatott meg. A pirolízis­­komplexum üzembehelyezésénél pél­dául a megyei pártbizottság segít­ségével igénybe vettünk bukaresti, temesvári és iasi-i egyetemi taná­rokat és kutatókat, valamint az Energo-javítási Vállalat szakembe­reit. A kombinát keretében és azon kívül működő szakemberek kollek­tív munkája és gondolkodása reális segítséget nyújtott az egyes osztá­lyok üzembehelyezésével kapcsola­tos műszaki problémák megoldásá­hoz, s megteremtette a feltételeket ahhoz, hogy e hónap folyamán a kombinát összes berendezései meg­kezdhessék a termelést. Az igazgató bizottság tevékeny­sége arra irányult, hogy teljesítse az alkalmazottak közgyűlésének ha­tározatait —­ kifejezésre­ juttatva szocialista rendszerünk demokratiz­musát —, amelynek révén a dolgo­zók kollektívái behatóan közremű­ködhetnek a gazdasági tevékenység irányításában. Az igazgató bizottsá­gokra fokozott felelősséget hárít a tervfeladatok példás teljesítésében az, hogy kötelesek rendszeresen be­számolni a közgyűlések előtt. A kollektív vezetésben szerzett tapasztalataink alapján bízvást ál­­­líthatjuk, hogy a kollektív vezetés elvének kiterjesztése a minisztériu­mok szintjére is, amit az általunk megvitatott törvénytervezet irányoz elő, lehetővé teszi a központi állami intézmények vezetési stílusának és módszereinek javítását, alaposan megfontolt döntések meghozatalát, az alárendelt egységek szakszerűbb irányítását, valamint, a felelősség fo­kozódását minden vezetőségi szin­ten.

Next