Előre, 1970. március (24. évfolyam, 6942-6967. szám)
1970-03-01 / 6942. szám
HORE 2. oldal FOGÁSZATI POLIKHA NYÍLT SZALMÁM Szatmáron, az Alexandru Ion Cuza utca ódon épületei között nemrég egy vonzó külsejű, kétemeletes új épületet adtak át rendeltetésének. Itt kapott helyet a város és a megye fogászati központja. Az új intézmény kapunyitása nagy űrt pótolt a rohamosan fejlődő Szamosparti város és környéke lakóinak mindennapi életében. A pár esztendővel ezelőtt épült központi poliklinikán ugyanis mindössze néhány szobát kapott a fogászat. Különösen a fogtechnikusok zsúfoltsága vált egyre elviselhetetlenebbé. Volt olyan terem, ahol négy személy helyén húszan is szorongtak munka közben. Az új fogászati központ megépítésével kiváló körülményeket teremtettek a kezelésre és a technikai személyzet munkájának elvégzésére egyaránt. Az intézmény néhány nap óta már rendszeresen fogadja a város és a megye betegeit. Tágas, elegáns folyosóin, várótermeiben türelmesen üldögélnek a kezelésre várók, hiszen itt már nem kell órák hosszat álldogálniuk. A megsokasodott kabinetekben, a korszerű felszerelések segítségével gyorsabban, eredményesebben halad a kezelés. Még csak néhány munkanap áll mögöttünk — mondta ottjártunkkor dr. Alexandrescu Maria főorvosnő, a fogászati részleg vezetője — de már naponta több mint háromszáz beteget kezelünk. Ez a szám szinte a kétszerese a régi helyünkön kezelt pácienseknek. — összesen nyolc kabinetben fogadjuk a hozzánk érkező betegeket. Ebből hat a felnőttek, kettő pedig a gyermekek számára létesült. A földszinti bejáratnál elhelyezett nyilvántartóban beiktatják a beteget, utána úgynevezett elosztó szolgálatra kerül, ahol a szolgálatos orvos vagy elvégzi a kezelést, vagy más szakorvoshoz irányítja. Jelenleg tizenhat szakorvos, ugyanannyi asszisztensnő, 27 fogtechnikus és több kisegítő áll a betegek rendelkezésére. A kezelést, a felek fogadását reggel nyolc órától este nyolc óráig végezzük, két váltásban. Napokon belül megszervezzük az éjszakai váltást is, amely este nyolc órától áll majd a betegek rendelkezésére. Felszerelésünk, bútorzatunk szinte kivétel nélkül új, s ami ennél is fontosabb: korszerű. Ilyen korszerű színvonalon rendezzük be sebészeti kabinetünket, röntgenszobánkat, fertőtlenítő szobánkat is, melyek átadására csak pár hét múlva kerül majd sor. A második emelet a 27 fogtechnikus birodalma. A szép, világos termekben napjában tucatszámra készülnek a dipla-munkák, a krylátmunkák, a protézisek. Külön teremben készülnek az arany- és palliág-munkák, a fogszabályozó készülékek. Winkler Ferenc, a fogtechnikusi részleg irányítója elmondotta, hogy máris kiváló munkakörülményt biztosít számukra az új épület. Felszerelésük azonban rövidesen bővül, korszerűsödik. Mint láttuk, az a kifejezés, hogy „rövidesen elkészül, bővül“, többször is elhangzott, megismétlődött a fogászaton tett látogatásunk folyamán. Reméljük, ezek a tervek is rövidesen valósággá érnek s együttesen szereznek majd még nagyobb tekintélyt, elismerést ennek a máris nagy népszerűségnek örvendő egészségügyi intézménynek. Kiss József „A második emelet a huszonhét fogtechnikus birodalma" (NAGY ANDRÁS felvétele) TAVASZ KÜSZÖBÉN (Folytatás az 1. oldalról) Krassó-Szörény és Arad megye késlekedik, a kapásnövény-vetőgépek rendbetételével Vincea, Hunyad, Arad és Gorj megye maradt le. Sok még a javítanivaló kultivátor Vrancea és Hunyad megyében. A gépesítési vállalatok vezetőségeinek és dolgozóinak tehát fokozniuk kell erőfeszítéseiket hogy a gépek javítását haladéktalanul befejezzék. Március 1-ig végezni kell a szövetkezetek felszerelésének javításával is. Különös fontosságot kell tulajdonítanunk a munka minőségének, csakis így biztosíthatjuk azt, hogy a kampány idején jól működjék minden traktor, minden munkagép. A megyei átvételi bizottságok tüzetesen ellenőrizzék a javítások minőségét, szükség esetén rendeljék el a gépek újrajavítását Nagy gondot kell fordítani az üzem- és kenőanyagok, alkatrészek beszerzésére és ésszerű felhasználására. Ilyen értelemben nagyobb figyelemben kell részesíteni a távolfekvő gépesítési osztályokat. A bővülő és egyre korszerűsödő gépállomány egész sor bonyolultabb munka gépesítését teszi lehetővé, különösen a zöldségtermesztésben, szőlészetben, gyümölcstermesztésben és az állattenyésztésben. Ezen a tavaszon mindent meg kell tennünk, hogy maximálisan kihasználjuk főleg a burgonyaültető-gépeket. Annyi géppel rendelkezünk, hogy a burgonyaültetést az egész vetésterületen gépesíthetjük. A gépesítési vállalatok az idén sok kertészeti traktort, talajsimítót, palántaültetőt, kultivátort, talajmarót stb. kapnak. Ezeket a gépeket népszerűsíteni kell, hogy a szövetkezetek minél jobban megismerjék, igényeljék őket, s kapacitásukat teljes egészében kihasználhassák. A kertészeti szektorban dolgozó gépesítési osztályok feladatát megkönynyíti az a tény, hogy sok szövetkezetben zöldségtermesztési farmokat szerveztek. A jó géphez természetesen jó szakember kell. Az mgv-k és mtszek vezetőségei kötelesek gondoskodni a gépkezelő személyzet alapos kiképzéséről. A nagy öntözéses területtel rendelkező mtsz-ek sok szivattyúkezelő munkást kell hogy iskoláztassanak. A háromhónapos tanfolyamok részvevőinek azonban eddig csak 85 százaléka jelentkezett. Kevés embert küldtek a felkészítőkre az Arad, Bakó, Konstanca és Szilágy megyei mtsz-ek. Az mgv-k átszervezése folytán a vállalatok tevékenységének súlypontja áttevődött a gépesítési osztályokra, vagyis oda, ahol a termelési feladatok megvalósulnak. A saját ügyvitel elvének alkalmazása a vállalatok rentabilitásának növekedéséhez vezetett, amelyek kedvező feltételekkel rendelkeznek ahhoz, hogy nemsokára saját jövedelmükből fedezzék összes kiadásaikat, beleértve az amortizációkat is. Az mtsz-ek keretében létesített gépesítési osztályok révén szorosabbá válik a két termelőegység együttműködése, ami feltétlenül a hozamok növekedéséhez, a szövetkezetek szervezeti-gazdasági megerősödéséhez, a gépek jobb kihasználáséhoz vezet. Ezen a téren 4200 gépesítési osztály létesült. Gépesítési osztályt kapott az mtsz-ek zöme (60 százaléka), illetve egy-egy osztály szolgál ki 2—3 kisebb termelőszövetkezetet. 37 gépesítési osztály nehéztraktorokkal dolgozik. A napokban intézkedni kell az osztályok dolgozóinak ellátása megszervezéséről. A szövetkezet főmérnöke hangolja egybe az mtsz és a gépesítési osztályok munkáját. A tavaszi munka erősen közeledik. Ideje tehát az új szerződéstípusok alapján mielőbb megkötni az mtsz-ek és a gépesítési osztályok közötti munkaszerződést. Meg kell mondanom, hogy számos ügy késlekedik ebbeni feladatai teljesítésével, nem kötötte meg szerződését az összes körzetéhez tartozó szövetkezettel. A szerződéskötés után a gépesítési osztályok, együtt az mtszekkel, haladéktalanul össze kell hogy állítsák a tavaszi munka programját, méghozzá a ténylegesen szükséges gépállomány figyelembe vételével. Az osztályok fel kell hogy leltározzák a szövetkezet egész, s a szerződés alapján javításra szoruló gépállományát is. Ezt az akciót néhány napon belül be kell fejezni. Most az ideje kijelölni a műhelyek épületeit. Ezeket el kell látni szerszámokkal. Jelöljük ki a traktorok és a gépek parkolóhelyét is, hogy megfelelőképpen lehessen őrizni ezeket. A gépesítési osztályok kell hogy gondoskodjanak az öntözőberendezések kifogástalan működéséről és jó kihasználásáról. Az új intézkedések nyomán az osztályok a szövetkezetek gépesítési szektoraivá válnak. Éppen ezért, megszervezésükkor figyelembe kell venni a szövetkezetek sajátosságait, profiljukat, fejlődési színvonalukat, gépesítési szükségleteiket. Az osztály azonban a vállalat alapegysége marad. Tevékenységét a szövetkezettel kötött szerződés alapján fejti ki, persze felelősséggel tartozik munkájáért a szövetkezet vezetőségének is. Nem kétséges, hogy a nagy jelentőségű intézkedések végrehajtása, a gépesítési osztályokon s a szövetkezetekben megteremtett újabb kedvező gazdasági-szervezési feltételek biztosítják a mezőgazdaság 1970-es évi feladatainak sikeres teljesítését. Természetesen, a traktorosok, a gépkezelők, az osztályok s a szövetkezetek szakembereitől, dolgozóitól függ az, hogy ezek az intézkedések valóban nagy gazdasági hatékonysághoz, eredményes munkához vezessenek már ezen a tavaszon. Y AHOGY A SZÜLŐ LÁTJA orosi, falusi, általános és középiskolákban évről évre osztály-szülői bizottságokat, s ezek együttesen, iskolánként szülői tanácsokat alakítanak. Ezek munkaköre szabályszerűen meg is van szabva. Igen sok helyen tapasztalható azonban, hogy végső célját, a család és iskola tevékenységének egybehangolását nem éri el. Némi kis alapot a fedezetlen kiadásokra, iskolán belüli és kívüli javításokra különféle módszerekkel össze tudnak ugyan hozni, néha különféle közmunkával némely szülők hathatós segítséget is nyújtanak gyermekük iskolájának, igen ritka azonban az olyan osztály, ahol szülők és nevelők ezt az alkalmat tényleg a nevelés szolgálatába állítanák. Egyegy iskolában külön szülők iskoláját is szoktak rendezni, ahol néha elhangzik egy-egy előadás, nagy általánosságban azonban inkább formalitássá merevedik az ilyenféle összejövetel, ahol a jelenlevő szülők ellenőrizhetik az osztálykönyvből gyermekük jegyeit, melyeket az ellenőrző könyvecskéből amúgy is ismernek. Még ez is eredménynek számíthatna, ha a 2—3 hónaponként, legtöbbször évharmadonként egyszer tartótt értekezletre minden szülő elmenne Sajnos, a tanítók, tanárok örvendenek, ha a létszám felénél valamivel több szülő vesz részt efféle összejöveteleken. A második jellemző eredménytelensége az ilyenféle próbálkozásoknak, hogy mindig a jótanulók szülei érdeklődnek a szülői bizottságok munkája iránt. Egy iskola keretében végzett körzettanulmány arról győzött meg, hogy a kifogásolható magaviseletű és bukásra álló tanulók szülei 85 százalékban rendszeresen hiányoztak az ilyenféle megbeszélésekről. Az iskola és szülői ház kapcsolatát igyekszik már hivatali előírás alapján is minden osztályfőnök a családlátogatásokkal segíteni. Ez is eredményre vezető módszer lehetne, ha gyakrabban történne. Általában azonban ritka az az eset, hogy egy tanárnak ideje, kedve és különösebb ambíciója lenne tanulóit, s főleg a közömbösnek mutatkozó szülőket évnegyedenként legalább egyszer felkeresni. Nem ritka az az eset, amikor az osztályfőnök egy évben egyszer látogatta meg minden tanulóját. Nem is beszélve azokról az esetekről, amikor némely pedagógus nem is ismeri minden tanulója otthoni körülményeit. Az így nyert kép alapján bátran leszögezhetjük, hogy noha elvben létezik kétféle módszer is egymás megismerésére, és az annyira szükséges kapcsolatra, a gyakorlatban igen vékonynak látszik a szál, ami ezt a két tényezőt összekapcsolná. Nem is beszélve olyan esetről, amikor a nevelői kudarcokért utólag kölcsönösen igyekeznek mindent a másik fél térzsére írni. Minden tanuló tanulási és viselkedési eredményét jegyekkel szokták lemérni. Hazánkban a tízes osztályzat van érvényben, melyből az 5—10 értékű érdemjegy a haladókat, azaz még elfogadható tudást értékel, azon alul azonban bukásnak számít. Ez a rendszer az eltelt 1969/70-es tanév első évharmadában némi módosulást szenvedett. Ugyanis amíg a régebbi módszer szerint minden tanár és iskolaigazgató a több jegyből kalkulált végeredményt minden 5 tizedesen felül felkerekíthette, addig a legújabb rendelkezés értelmében ez megszűnt, és az évharmadi vagy évi eredményt tizedes tertekkel kalkulációs pontossággal jelölik. Ezek alapján, ha csupán egy századnyi pont hiányzik egy érdemjegyből, a tanuló helyzete aszerint igazodik. Tehát 4,99-es jegy még bukást jelent és csak az 5 egésznél magasabb érdemjegy átmenő érdemfokozat. Ez a látszólag kis jelentőségű változás okozza, hogy néhol a bukottak száma a múlt év hasonló időszakához képest megduplázódott. Részben ez a magyarázata annak, hogy ismerünk városi középiskolákat, ahol az első évharmad, egy, vagy több tantárgyból bukottak száma 66—70 százalékra emelkedett a múlt évi legmagasabb 35 százalékhoz viszonyítva. Különösen meglepő a XII. osztályok gyenge eredménye. Ezzel kapcsolatban érdemes felfigyelni az okokra is. Ez az osztály nemcsak a líceum elvégzését jelenti, hanem két igen nevezetes szempontból fontos. Befejezése után ugyanis a tanulóknak érettségi vizsgát kell tenniük, azaz teljes képet kell adniuk tudásukról. Ezután rövidesen a tanulók nagy része valamelyik egyetem vagy technikum vizsgáztatói elé kerül, ahol felvételi vizsga szűrőjén mérik le a jelölt képességeit, így az utolsó osztályban egyszerre három felé kell figyelnie a tanulónak. Minden tárgyra, hogy az osztályvizsgát haladóként tegye lel készülnie kell bizonyos tárgyakból az érettségi vizsgára, s ugyanakkor már figyelnie kell a felvételi tárgyakra is. Ez az esztendő tehát minden ifjúnak fokozott nehézséget jelent. A nagy próbatételre való felkészülés azonban nem történik ma minden esetben megfelelő módszerrel. Sok tanuló és még inkább szülő igyekszik ebben a versenyben biztosan felülkerekedni. Ezért sok szülő, a maga anyagi megterheltetése árán is, gyermekéhez „maszek" alapon dolgozó házitanítót fogad, újabban pedig szövetkezeti alapon hírdetnek mindenféle előkészítőt. Ez így általában nem is eshetnek kifogás alá, hisz mindenkinek jogában áll ott és úgy tanulni, ahogy jobbnak látja. Az azonban már alapvető hiba, hogy némely tanuló hasznosabbnak, szükségesebbnek és célravezetőbbnek látja iskolán kívüli érettségi előkészítőkre járni, mint az iskola keretében ingyen működő pótórákra, előadásokra és felkészítőkre. Egy másik hiba is felütötte a fejét. Sok szülő nagyobb szükségét látja annak, hogy gyermekét már évközben az egyetemi felvételi vizsgára készíttesse elő, amikor pedig még azelőtt két nehéz próba vár rá. Olyan esetről is tudunk, amikor a XII. osztályos tanulók más tárgyakat elhanyagolnak, csak azért, hogy az érettségi tantárgyakra több figyelmet fordíthassanak. Kirívó példa az, ahol az egyetemi felvételire szorgalmasan tanuló diák az első évharmadban nyolc tantárgyból szerzett szekundát és mégis nem azok javítására, nem is az érettségire, hanem az azutáni felvételi vizsgára készül, ahová talán el sem fog jutni. Családnak és iskolának közös erővel kell fellépnie a „lógás" gyakorlata ellen is. A filmszínházak délelőtti előadásain feltűnően sok az egészen fiatal középiskolás. Különösen a krimi és a „csak 16 éven felülieknek" fémjelzésű filmek vonzzák őket. Ha valakinek egyszer sikerülne pontos helyzetképet kialakítania arról, kik és milyen mulasztás árán jutnak el ide, valószínűleg igen meglepő adatokra bukkanna. Nem ártana egy másik tömegtalálkozási helyre is felfigyelni. A nagyobb városi cukrászdák képe nem mindenben előnyükre változott. Ezek közül igen sok azóta, hogy ott szeszesitalt is kimérnek, kocsma jellegűvé vált. Nemrég, mint az egyik brassói iskola szülőbizottságának tagja, kisebb társasággal végigjártuk a helybeli, úgynevezett diák-cukrászdákat. Februári vasárnap délután volt, amikor kevés lehetőség kínálkozik jobb találkozóhelyre. Megpróbáltuk felmérni a jelenlevő közönség életkorát. Tapasztalatunk eredményeként közölhetem, hogy a jelenlévők háromnegyed részben 18 év körüliek, vagy ennél fiatalabbak voltak. Mindössze a közönség egynegyed része haladta meg ezt a kort, de azok közül is sok volt a főiskolás diák. Ez még eddig nem okozhatna senkinek gondot. Ha azonban tekintetbe vesszük azt is, hogy például egy 32 asztallal rendelkező helyiségben minden asztalt foglalva találtunk, azaz mintegy 120 vendéggel, és mindössze csak négy helyen láttunk tésztafogyasztót, az ma aggodalomra adhat okot. Minden asztalon ott volt a feketekávés csésze és mellette az elmaradhatatlan poharacskák, rummal, konyakkal. ■ A serdülőkor legkritikusabb szakasza éppen az a négy év, amikor a mai kor gyermeke középiskolai tanulmányait végzi. Pontosan ebben az időben kell szülőnek és minden iskolának fokozott éberséggel vigyáznia hogy minden hajlam, minden képesség a kibontakozó ifjúban a maga és a jövő társadalmi követelménye felé fejlődjék és teljesedjék ki. Ez azonban csak úgy érhető el, de minden szülő és nevelő jobban ismer a gondjaira bízott gyermek problémáit, időtöltését, érdeklődési körét Főleg azoknak a szülőknek kellene több éberséget tanúsítaniuk, akiknél gyermeke akár szerényebb szellem adottság, akár szorgalom, vagy kedvezőtlen életkörülmények miatt gyengébb tanulmányi érdemfokozatoka ér el, vagy éppen bukásra áll. Minden szülőt meg kell hogy gondolkoztasson, ha gyermeke magaviseleti jegye 10-es alatt van. Ugyanígy minden tudomására jutó igazolatlan őre felfedezésekor komolyan ki kellene vizsgálnia az előidéző okokat. Végül azonban helyénvaló lenne haminden szülő és minden iskola a szülői tanácsokban, osztálybizottságokban minél közelebbi kapcsolótot igyekezne kialakítani az iskolával. Sok tanulmányi és jellemformáló kérdést közös bizalommal és együttműködéssel a jelenleginél jobban is megoldhatnának szülők és pedagógusok. Csak az állandó figyelmet és törődést nem szabad egyetlen napra sem elmulasztani. Szabó Sámuel (Munkatársunktól). Sajtóértekezletet tartott február 27-én a Fogyasztási Szövetkezetek Országos Szövetségének vezetősége. Dumitru Bejan elvtárs, a Központi Tanács elnöke közölte a központi lapok újságíróival azt a hírt, hogy a Központi Tanács február 20-án megtartott plénuma határozatának értelmében április 9 és 10-én, Bukarestben megtartják a fogyasztási szövetkezetek V. kongresszusát. A kongresszust megelőzően a megyei szövetségek rendkívüli konferenciákat tartanak és kijelölik küldötteiket a kongresszusra. Ez alkalommal, tervek szerint a Palota-teremben, 2000 küldött és 1000 meghívott — hazai és külföldi vendégek — hallgatja és vitatja meg a következő napirendi pontokat : 1. A Fogyasztási Szövetkezettek Országos Szövetsége Központi Tanácsának beszámolója az előző kongresszus óta eltelt időszakban végzett tevékenységről és a jövőbeli feladatokról; 2. Az Igazoló Bizottság jelentése ; 3. A Fogyasztási Szövetkezetek Országos Szövetsége Központi Taná- ÁPRILISBAN TARTJÁK MEG a fogyasztási szövetkezetek V. kongresszusát csónak és a megyei szövetségek alapokmányának, illetve a fogyasztási szövetkezetek statútumának módosítása; 4. A Fogyasztási Szövetkezetek Országos Szövetsége Központi Tanácsának és az Igazoló Bizottságnak a megválasztása. Amint Dumitru Bejan elvtárs mondotta, a Központi Tanács javasolni fogja a kongresszusnak : munkálatait plénumban és bizottságokban folytassa, hogy minél eredményesebb, hasznosabb vitára, konkrét intézkedésekre kerülhessen sor. A tájékoztatás során kitűnt, hogy a fogyasztási szövetkezetek tagjai jelentős eredményekkel köszöntik közelgő kongreszszusukat. Jelen pillanatban több, mint 13 milliárd lej értékű álló- és forgóalappal rendelkeznek, ebből 6,3 milliárd lejt tesz ki a saját tulajdonuk. Megjegyeztünk még néhány sokatmondó adatot, melyek különben tükörképet nyújtanak arról is, hogy miként járultak hozzá a fogyasztási szövetkezetek a fyavak kereskedelmi tevékenységének javításához, élénkítéséhez : jelenleg 29 575 kiskereskedelmi és vendéglátóipari egység foglalkozik az áruforgalommal, 20 404-re emelkedik a különböző szolgáltatást végző egységek száma és a falvakon 338 pékséget tartanak fenn a szövetkezetek. A sajtóértekezleten megtudtuk, hogy jelenleg nagy fontosságú bizonyos termékek felvásárlása és értékesítése, ugyancsak jellentős feladat a gyógynövények begyűjtése és értékesítése, valamint bizonyos állatok tenyésztése, melyek fontos exportértéket jelentenek a nemzetgazdaságnak. Ismertették azt is, hogy a felvásárlások és értékesítések terén nemcsak mennyiségi, de minőségi javulás is mutatkozik, modernebb eszközökkel dolgozzák fel, tartósítják, csomagolják a termékeket. Csupán az idén a fogyasztási szövetkezetek égisze alatt 15 millió tojás tartósítására alkalmas hűtőházat építenek Bukarestben, amely jelentősen elősegíti majd a főváros ellátását ezzel a keresett élelmicikkel. A sajtóértekezleten még sok minden egyébről szó esett, az eredmények és tennivalók felsorolására most nem térünk ki, a kongresszus előtt bővebben tájékoztatjuk majd olvasóinkat a fogyasztási szövetkezetek tevékenységéről. Befejeződött a szocialista országok írószövetségi vezetőségeinek tanácskozása A bukaresti Mihail Sadoveanu írók Házában február 23 és 27 között megtartották hetedik tanácskozásukat a szocialista országok írószövetségi vezetőségei. Részt vettek bulgáriai, csehszlovákiai, kubai, Német DK-beli, mongóliai, lengyelországi, romániai, magyarországi és szovjetunióbeli küldöttségek. A tanácskozás a Lenin-centená- A tanácskozásra jellemző teljes kélzium jegyében fejtette ki munkáját, legalitás és fokozott kölcsönös tiszamely szabad véleménycserére telet szellemében lefolyt vita ismét nyújtott alkalmat az írói tevékeny- kidomborította az író fontos szereségről. Két a szocialista társadalomban, az A vita kidomborította az írószó iránti felelősségét, hogy az irodavétségek között meghonosodott gyűlelősegben új ermölcsöző kapcsolatokat és új módon A tanácskozás meleg, elvtársi legzatokat tárt fel azok elmélyítésére, közben folyt le. Sajtóértekezlet az írók Házában Pénteken a szocialista országok írószövetségei vezetőségi tanácskozásának befejeződése után a fővárosi Mihail Sadoveanu írók Házában a tanácskozáson részt vett küldöttségek vezetői találkoztak román napilapok, irodalmi kiadványok és a Rádiótelevízió képviselőivel. Zaharia Stancu akadémikus, az írószövetség elnöke rövid bevezető beszédében kiemelte az íróösszejövetel meleg, baráti légkörét, majd köszönetet mondott a küldöttségeknek, amelyek előmozdították a tanácskozás sikerét. Georgij Markov, a Szovjetunió írószövetségének titkára arra a kérdésre válaszolva, hogy a tanácskozás mennyiben erősítette a részt vett írószövetségek együttműködését és barátságát, kijelentette, hogy a tanácskozáson az elvtársi együttműködés légköre uralkodott, a küldöttségek arra törekedtek, hogy számos problémát vitassanak meg és a kérdéseket a teljes őszinteség, az egyenlőség és a kölcsönös bizalom szellemében mélyítsék el. A szovjet szóküldöttség vezetője köszönetet mondott a tanácskozás részvevői iránti vendégszeretetért, a tanácskozás munkája iránti érdeklődésért. Kijelentette, a küldöttségek összes tagjai örvendtek annak, hogy fogadta őket Nicolae Ceausescu elvtárs és a szocialista Románia több más párt- és államvezetője. A tanácskozás bebizonyította, hogy a szocialista országokban megmutatkozik az irodalom fejlesztésének törekvése, az írók felelősségérzettel viszonyulnak népükhöz, kommunista pártjaikhoz. A felszólaló megemlített a szocialista országok irodalmának népszerűsítésére irányuló számos kezdeményezést. Az ilyen tanácskozások nagyszerűen kifejezik a testvéri kapcsolatokat és az elvtársi szellemet; ezek a rendezvények hozzájárulnak a szocialista országok irodalmai közötti barátság és együttműködés erősítéséhez. A felszólaló elismerően nyilatkozott a tanácskozás jó megszervezéséről, majd tájékoztatta az újságírókat ,a szorvjet küldöttség javasolta, hogyS a következő találkozót Moszkvában rendezzék. Az irodalmi csere fejlődésére vonatkozó kérdésre válaszolva Georgi Dzsagarov, Bulgária NK írószövetségének elnöke úgy vélekedett, hogy új javaslatok hangzottak el az együttműködés fejlesztésére, a kulturális csere bővítésére, a testvéri országokban szerzett értékes tapasztalat kölcsönös átadására. A felszólaló említést tett egyes országok könyvkiadási kezdeményezéseiről a Lenin-centenáriummal kapcsolatban. A bolgár író utalt az alkotóknak arra a törekvésére, hogy ismertté tegyék a szocialista országok dolgozóinak életét és tevékenységét, a szocialista építésben elért sikereiket Az olvasók nagy érdeklődéssel követik azt, amit szocialista országaink írói szocialista országaink életéről írnak, így — mondotta a felszólaló — íróink előmozdítják az országaink közötti kapcsolatok erősödését. Fritz Selbmann, a Német DK írószövetségének alelnöke a televízió irodalomnépszerűsítő szerepével foglalkozott, vázolta az NDK televíziójának ilyen irányú tevékenységét mind az adások problémaköre, mind pedig a szocialista országok televízióival való együttműködés tekintetében. Ugyanezzel a kérdéssel foglalkozott Luis Rivera Susrdiaz költő, a Kubai Írók és Művészek Országos Szövetségének képviselője. Rámutatott ennek a munkának sajátos jellegére, olyan utak feltárásának szükségességére, amelyek lehetővé teszik, hogy az irodalom alkalmazkodjék a televízió követelményeihez, s így a nevelő célzat teljesen elérje hatását a televíziónézők ezreinél. A kubai költő vázolta a román irodalom kubai népszerűsítését és rámutatott hogy a lefordított művek tartalmuknál és művészi erényeiknél fogva nagy érdeklődést keltettek. Darvas József, a Magyar NK írószövetségének elnöke nagy .elismeréssel nyilatkozott az összejövetel lefolyásáról. Az irodalom pártosságáról, a szocialista társadalom írójának hivatásáról szólva kiemelte, hogy az irodalomnak kiválónak kell lennie, mert csak úgy szolgálhatja a népet, csak úgy adhat minőségi válaszokat a realitás nagy problémáira. A magyar író szorgalmazta az erőfeszítések fokozásának szükségességét a klasszikus és a mai irodalom kölcsönös népszerűsítése érdekében ; mint mondotta, ezen a téren már sok eredményt értek el, de még igen sok a tennivaló. Sz. Udvar, a Mongol NK írószövetségének elnöknője a szocialista országok irodalma iránti nagy érdeklődésről beszélt. Rámutatott, hogy a fordítások elősegítik a népek kölcsönös megismerését, s éppen ezért az alkotási szövetségeknek fejleszteniük kell a műfordítói tevékenységet. A továbbiakban úgy vélekedett, hogy a tanácskozáson jelentős elgondolások és megoldások merültek fel a fordítói tevékenység tökéletesítését illetően, s ez előmozdítja majd a szocialista országok közötti barátság és együttműködés fejlődését. Andrej Plavka, a Szlovák írószövetség elnöke ugyanazt a kérdést taglalva kijelentette, a fordításról beszélni annyit jelent mint az írószövetségek közötti együttműködés egyik alapvető területével foglalkozni. Ilyen szempontból tekintve a mostani tanácskozást a gyakorlati munkaszellem, az irodalmi művek útján történő jobb megismerés óhaja jellemezte. A román irodalom és színműirodalom csehszlovákiai népszerűsítésének néhány kérdését ismertetve, a szónok rámutatott, hogy országa olvasóit a jövőben is rendszeresen tájékoztatják majd a kortárs román irodalomról. Több javaslatot tett a fordítói tevékenység fellendítésére, a műfordítók továbbképzésére, hangsúlyozva, hogy a népek közötti megismerkedés fontos eszköze az irodalom, amint azt a mostani tanácskozás is kidomborította. Az írószövetségi küldöttségek és a román újságírók közötti találkozó meleg, baráti légkörben zajlott le. Mennyi a tulajdonképpeni növekedés és mennyi lehetett volna (Folytatás az 1. oldalról) rések nagy száma is, s főleg gazdasági hatékonyságuk. Tavaly az ezek alkalmazásával elért megtakarítás értéke meghaladta a 6,7 millió lejt. Vitathatatlanul javult ez alatt az idő alatt a munkahely műszakianyagi ellátása, ami feltétlenül kimutatható a termelés ütemességének kiegyensúlyozottabbá válásán. Nem állíthatjuk viszont azt, hogy ezzel kimerítettük tartalékainkat, hogy nem dolgozhattunk volna jobban. Ezt semmiképpen sem a megszokott, sablonos fordulat kedvéért mondom. Megint a számokból indulok ki. Tavaly a rendelkezésünkre álló munkaidőalapot 93,65 százalékban használtuk ki. Az időveszteség 6,35 százalék volt Ennek nem egészen felét szülési és betegszabadságok vették igénybe. Fennmarad azonban 3,50 százalék igazolt és igazolatlan távolmaradás a munkából. Ezt kétségtelenül el lehetett volna kerülni s akkor az exporttermelés értéke legalább másfél millióval nagyobb lett volna. A munkaidőalap kihasználásán kívül a már említett ütemesség is jobb lehetett volna ahhoz, hogy a termelékenységmutató reálisabban tükrözze lehetőségeinket. Bár javuló tendenciát mutat, januárban mégis a havi terv 50,6 százaléka maradt az utolsó dekádra. Ez azt jelenti, hogy az első kettőben a munkaidőt nem használtuk ki kellőképpen, a harmadikban pedig felgyűlt a munka, nem engedte meg a szerződéses kötelezettségek határidőbeni teljesítését, több volt a selejtveszély, a minőségi kifogás. Az Ütemesség hiányát nagy részben az anyagellátási zavaroknak tudhatjuk be. De ezzel együtt is vannak még részlegek, ahol jobb szervezéssel áthidalhattunk volna nem egy kiesést. A cikk elején említettem, hogy a termelékenység növelése nemcsak a direkt termelő munkásra ró napról napra nagyobb feladatokat, úgymond nemcsak az ő dolga. A termelékenységi mutató alakulása gyári szinten tükrözi valamennyi szekció. Osztály erőfeszítéseit, a technikusét, a mérnökét, a gyárvezetőét. A termelést irányító mérnököknek, közgazdászoknak nemcsak az óramutató szerepét kell betölteniök, amely csupán a végeredményt mutatja, hanem úgy kell befolyásolniuk mindvégig a munkát, hogy a várható eredmény a lehető legjobb legyen. A termelés közvetlen irányítói, a mesterek, a technikusok váljanak végre már a termelés minőségi őreivé. Ezalatt nemcsak azt értem, hogy a termék milyenségét vigyázzák, a termelését is. A termelékenység, az önköltség alakulását, hiszen ezektől függ minden egyes tervidőszakban a végzett munka haszna, és dönti el, érdemes volt-e végig dolgozni a hónapokat, az évet. Manapság sokat beszélünk a vezetés * tudományáról". Valahol itt * kezdődik ez, s itt kell kezdenünk nekünk is, hogy eljussunk ahhoz, amit Nicolae Ceaușescu elvtárs mondott a Román Kommunista Párt X. kongresszusán: „„... a gazdasági tevékenység tökéletesítésének, hatékonysága növelésének egyik alapfeltétele a vezetés tudományának, a munka és termelés korszerű megszervezésének széles körű alkalmazása minden iparvállalatban.“ 1970. MÁRCIUS 1, VASÁRNAP