Előre, 1970. augusztus (24. évfolyam, 7071-7095. szám)
1970-08-02 / 7072. szám
ELŐRE 2. oldal KŐOLAJIPARUNK FEJLESZTÉSÉNEK IRÁNYAI ÉS PROBLÉMÁI (Folytatás az 1. oldalról) iányozták a szondafúrás üzemzavarait, több új fúróiszapreceptet állítottak össze, s ezek birtokában jónéhányszor sikerült megelőzni a fúróiszap-veszteséget, illetve a fúró berágódását. Igen gazdaságosnak bizonyult a béléscső nélküli fúrólyukból kiemelni a rétegpróbákat. Az utóbbi évek során bizonyos műveletek, egyes esetekben a béléscsőlerakás mellőzése számottevő megtakarítást hozott. Minthogy a feltárt és a feltárandó kőolajtartalékaink egyaránt korlátozottak, a tartalékok és a kitermelés ésszerű arányát viszont feltétlenül biztosítanunk kell, a kitermelési szektor minden erejével azon volt, hogy a párt által megjelölt feladatnak megfelelően, a fejlett kitermelési módszerek terjesztésével és tökéletesítésével növelje a kinyerési végmutatót. Széleskörűen használtuk például a gáz- és vízvisszanyomást, az erre megfelelőnek mutatkozó új lelőhelyeken a rétegnyomás fenntartására, a régieken pedig másodlagos kitermelés céljából. A szóban forgó módszert állandóan javítottuk, világszínvonalon alkalmazzuk, s jelenleg az össztermelés körülbelül 12—15 százalékát így hozzuk felszínre. Nem érdektelen itt megemlíteni, hogy a kinyerési végmutató országos átlaga szintén világszínvonalon mozog, néhány visszanyomással dolgozó kútnál meghaladja az 50 százalékot is. Tekintettel arra, hogy pár éve erősen viszkózus, nehéz kőolajat is felfedeztünk, kísérleti jelleggel, illetve félipari méretekben használjuk a termikus kitermelés módszerét. Igyekszünk kidolgozni műszaki feltételeit, továbbá pedig megszerezni a nagyüzemi alkalmazásához szükséges tapasztalatot. A termikus kitermeléshez való berendezések és készülékek hazai tervezésűek és gyártmányúak. Az ezzel kapcsolatos munkák méretei és eredményei alapján elmondhatjuk, hogy hazánk más, fejlett kőolajiparral rendelkező országok között élen jár e modern többszörös hozamnövekedést biztosító eljárás kidolgozása és széles körű alkalmazása terén. A kőolajfeldolgozó szektorban vegyipari alapanyagok előállítására és a kőolajtermékek minőségének további javítására helyeztünk súlyt. Beindítottuk az új pitesti-i kőolajfinomítót, a régebbi finomítókban új berendezéseket állítottunk be, közöttük a brazill katalitikus krakkóiét. Brazion egyébként több új, részben automata berendezés gyárt kiváló minőségű kőolajterméket .• magas oktánszámú autóbenzint, alacsony fagypontú motorint, petrokémiai alapanyagokat stb. Újabb, korszerű berendezések kezdték meg működésüket a ploiesti-i és a teleajeni kőolajfinomítóban, mindkettő az eddiginél több jó minőségű motor-, turbina-, transzformátorolajat, valamint bitument gyárt. 300 000 tonna évi kapacitású kőolajfinomítót építettünk és helyeztünk üzembe a széplaki kőolajlelőhely termelésének feldolgozására. Az összes új kapacitásoknak nagy része van abban, hogy jobban hasznosítjuk a kőolajat, tovább javítottuk a termékek minőségét. Jelenlegi ötéves tervünkben a kőolajipar több mint egymilliárd lej össztermeléssel haladja meg előirányzatait ; a munkatermelékenység 1970-ben több mint 32 százalékkal lesz nagyobb, mint 1965-ben, az előirányzott termelési költségeket pedig sikerült számottevően leszorítani. Az RKP X. kongresszusának Irányelvei értelmében a jövő ötéves terv során növeljük és fokozott mértékben kiaknázzuk kőolaj- és földgázlelőhelyeinket és a termelés fellendítése mellett igyekszünk minél hoszszabb időre tartalékot is biztosítani. Fokozzuk a geológiai kutatásokat a mélyebb, 3500 métert meghaladó rétegekben. Az eddigi munkák során már kitűnt, hogy ilyen mélységben szénhidrogének fordulnak elő. A 6000 m mélységig hatoló mélyfúráshoz, a mélyen fekvő kőolajkincsek felkutatásához és kiaknázásához azonban meg kell oldanunk néhány problémát a fúróiszappal, a magas hőmérsékletet bíró cementpasztával kapcsolatban. Kutatóink behatóan foglalkoznak e kérdésekkel. A munkasebesség növelése és az önköltség csökkentése céljából szélesebb körben alkalmazzuk a hidraulikus fúrást. 1975-ben a kőolajfúrás összvolumenének már több mint 55 százalékát teszi majd ki. Ehhez viszont az új fúróberendezéseket, nagy teljesítményű szivattyúkkal, többféle mérő és ellenőrző műszerrel kell felszerelnünk, hogy a fúrás és a fúróiszap üzemi jellemzőit pontosan ismerjük és javíthassuk. 1975-ig általánosan optimalizáljuk a kőolajfurás üzemháztartását, javítjuk az összes paramétereket. A fúrástechnika fejlesztésével egyidejűleg tökéletesítjük a geológiai és geofizikai munkákat, s reméljük, hogy újabb tartalékokat tárhatunk fel, hogy minél hosszabb időre biztosíthatjuk lendületesen fejlődő nemzetgazdaságunk energiaszükségleteit. Hasonló céllal folytatjuk a geológiai kutatómunkát újabb övezetekben, közöttük a Duna-deltában és a Fekete-tenger kontinentális talapzatán, hogy minél több távlatilag számbajöhető lelőhelyünk legyen. Tovább tanulmányozzuk és pontosan meghatározzuk a bitumenes palák szénhidrogéntartalmának hasznosítási lehetőségeit. A kitermelési szektorban erőfeszítéseinket a kinyerési végmutató növelésére összpontosítjuk, ennek érdekében új kitermelési módszereket és technológiákat dolgozunk ki. Behatóan foglalkozunk a termikus kitermelés módszerével, amely a kitermelés fellendítésének, a nehéz és erősen viszkózus kőolajfélék felszínre emelésének fő útja. A kutatási eredmények alapján bevezetjük a nagyobb viszkozitású víz visszanyomását, ami hathatósan növelheti a kinyerési mutatót és a kiaknázás gazdaságosságát. A szondák hozamát a mesterséges felszökés és a centrifugális mélyszivattyúzás rendszerének szélesebb körű alkalmazásával kívánjuk növelni. Mindkettő felette gazdaságos módszer. A hazánkban széleskörűen elterjedt klasszikus mélyszivattyúzás módszerét megfelelő felszereléssel korszerűsíteni fogjuk, hogy a szondák ritkábban kerüljenek javításra. Megkezdjük új, mozgó karbantartó berendezések, nagyteljesítményű szivattyúk, valamint más korszerű felszerelés gyártását. Az RKP X. kongresszusának Irányelvei szellemében erélyesebben fellépünk a kitermelési és szállítási veszteségek ellen. A jövőben nagyobb mértékben kívánjuk alkalmazni a kőolaj zárt rendszerű gyűjtését, kezelését és szivattyúzását, s így a veszteségeket lényegesen leszoríthatjuk. A kőolajfeldolgozó szektorban a termékminőség további javítása, a kőolaj hasznosítási fokának emelése, új üzem- és kenőanyagfajták előállítása, jóval több petrokémiai alapanyag biztosítása a fő célkitűzésünk. Újabb korszerű kapacitásokat építünk és adunk át rendeltetésének a kőolajfinomítókban. Nagy teljesítményű finomítót építünk, 92—95 százalékos oktánszámú benzinféléket, 90-nél nagyobb viszkozitású olajakat kívánunk gyártani. A jövő ötéves terv folyamán kétszer annyi alapanyagot szállítunk a petrokémiai iparnak, mint a jelenlegiben. Újabb technológiákkal fellendítjük a kőolajfeldolgozást (hidrogénezés, katalizátoros gyártás, rostosszerkezetű kőolajkoksz előállítása, újabb adalékanyagok stb. nyerése természetesen hazai kutatások alapján. A kőolajipar 1971 és 1975 között számottevő beruházásokat kap, invesztícióink 7 százalékkal lesznek nagyobbak, mint a jelenlegi ötéves tervben. Az új kapacitásokat természetesen magasabb hatékonyság mellett, az üzembe helyezési határidők szigorú betartásával, az építőmunkák részarányának csökkentésével, a fém-, fűrészáru, cement stb. fogyasztás csökkentésével kell realizálnunk. Gondunk van arra, hogy a tervezők műszakilag a legjobb megoldásokat válasszák és a termelési költségek, főként az anyagköltségek, már eleve alacsonyak legyenek. A műszaki fejlesztésen kívül megkülönböztetett figyelemmel foglalkozunk a káderneveléssel és -továbbképzéssel, a munkaerő jobb felhasználásával minden területen. 1975-re az idei esztendőhöz képest a munkatermelékenység 25 százalékkal növekszik. A minisztérium vezetősége jelenleg minden erejével azon van, hogy a kőolajipar összes egységeinek közreműködésével javítsa a következő ötéves terv mutatóit. Az iparág minden dolgozójának szilárd elhatározása, hogy a párt- és államvezetőség támogatásával hozzáértését és eltökéltségét maradéktalanul latba vetve, teljesítse a X. pártkongres-szus irányelveit. KI AZ ÜVEGHÁZBÓL Nem sokkal az évzáró előtt tartott egyik szülői értekezleten egy anya elmondotta, ő nem engedi meg hetedikes kisfiának, hogy végignézze a tévé Reflektor műsorát, és hogy elolvassa az újságok törvényszéki riportjait. Érvelése nagyjából így hangzott: miért lásson bele a társadalom szennyesébe már gyermekfejjel, mikor az élet éppen elég nemes, szép példát mutat, ezeket tanulja az iskolában is. Majd, ha megnő, lesz alkalma belekóstolni a bürokráciába, visszaélésekbe s más, még létező káros jelenségekbe. Mondanom sem kell, a kérdésből nagy vita kerekedett. A fő ellenérv ez volt : nem szabad üvegházi gyermekeket nevelnünk. Kinek van igaza ? — íme egy kérdés, mely családot, iskolát egyaránt foglalkoztat. A nevelőknek — sajnos, még a hivatásos nevelőknek is — nagyon eltérő a véleményük. Hajlamosak sokan azt vallani, hogy az eddigi tapasztalatok szerint mindent szépen sorjában, a „helyszínen“, azaz az életben lehet és kell megtudni. A tananyag mellett megelégszünk a legfontosabb viselkedési és magatartási normák ismertetésével. És itt is inkább a pozitív előjelűeket csépeljük — elméletben. A társadalom és egyben embertársaink számára káros megnyilvánulásokat alig érintik — lévén kényesebb a kérdés —, vagy teljesen elkerülik. Íme egy példa, ami illusztrálni próbálja, mit lát meg egy gyermek, s milyen választ vár. A becsületesség és felelősségérzet a téma 12—13 éves falusi gyermekek körében, osztályfőnöki órán. Élénk vita — érv és ellenérv. Ki érdemes arra, hogy a közösség érdekeit képviselje, miért bíznak benne és mi a teendő, ha visszaélt a bizalommal? Természetes, hogy maguk a gyermekek fogalmazták meg : vissza kell hívni az illetőt és mást kell megbízni, ha több ízben nem végzi el feladatát. Mire jött a bátor és őszinte kérdés , akkor ezt és ezt a községi vezetőt miért tartják ott, miért még mindig felelős beosztású? Pedig már többször hanyag volt, nem végezte el munkáját, az emberek panaszkodnak rá. Iszik és ígérget, és újra kezd mindent. Ki a hibás? Megérdemli-e a bizalmat továbbra is? Ilyen kérdésekre természetesen nem könnyű igaz választ adni, de maradéktalanul meg kell próbálni. És nem lehet más a válasz, mint az, hogy igenis, ha az emberek nincsenek megelégedve, joguk van kérni lecserélését. De ebben az esetben mindenkinek ki kell állnia egyöntetűen, és természetesen ne csak a vezető lecserélésében remélje a helyzet javulását, mert egy új vezetőnek a szóbeli bizalmon kívül a gyakorlati segítséget is meg kell adni. Ugyanide sorolnék néhány kényes témát. Miért van némelyeknek még ma is sokkalta több, mint másoknak, miért szereznek némelyek könnyen meg mindent, mások nehéz munka árán is csak a létminimumot tudják biztosítani? Olyan kérdés ez, amiről egyértelmű választ nagyon nehéz, de szükséges adni. És nem kell félni a történelmi háttér mellett beszélni az ember képességeiről, szorgalmáról, hivatástudatáról s más ilyen adottságokról, amelyek nem mindenkiben egyformán vannak meg, tehát a javadalmazás sem lehet egyforma. De beszélnünk kell azokról is, akik munka nélkül, csalással, lopással, protekcióval, megvesztegetéssel akarnak meggazdagodni, akikről olykor olvashatunk az újságban, akiket látunk a Reflektorban, és akiket szocialista államunk törvényei éppen a becsületes többség védelmében szigorúan büntetnek. Az, hogy valaki túl fiatal, még nem ok, nem jogosít fel arra, hogy kendőzzünk emberi hibákat, a társadalmi együttélési viszonyban még létező és helyenként uralkodó káros megnyilvánulási formákat. Az ilyen álláspont ingatag, csalóka. Az első személyes tapasztalat alkalmával szertefoszlik, s oda a nevelő becsülete. Mai társadalmunk új magatartást kíván meg a benne élő és tevékenykedő embertől, új körülmények elé állítja. A tudományos-technikai forradalom következtében az információk özöne megváltoztatta a környező világról alkotott képet és ezzel párhuzamosan benső világunkat. Az új helyzeteknek megfelelően új embernek — a világról legfontosabbakat tudó modern embernek — kell tevékenykednie. Márpedig olyan hozzáállással, amelyik az életnek csak a szép oldalait és nem az egészet adja, nem tudunk gyorsan alkalmazkodó, kritikai érzékkel rendelkező embereket nevelni. Ezeket figyelembe véve, vajon nem helyesebb-e már az iskolában „korához nem illő" reális szemléletet kialakítani az életről? Mindnyájan igyekszünk, küzdünk azért, hogy az ifjabb nemzedéket mentesítsük a régi társadalmi rendszerekre jellemző polgári, kispolgári életszemlélettől; nem mindig teszünk eleget a mi új életszemléletünk propagálásáért a legifjabb iskolásnemzedék soraiban. Iskolának és családnak egyaránt többet kell tennie azért, hogy szocialista etikánk, munka- és életszemléletünk alapjait már az elemiben beleoltsuk. Márpedig komoly felelősséggel tenni mindezekért csak úgy lehet, ha összefogva, zsenge gyermekkortól — rózsaszínű mesék mellőzésével — a konkrét valóságot egészében, értelmiokának megfelelően adjuk. Adjuk ezt olyan áron is, ha némely széplelkek szerint megfosztjuk az oly szükséges illúzióktól. De illúzió ma csak egy lehetséges tehetséggel, de főleg szorgalmas, becsületes munkával, tanulással végezni azt, amit a társadalom ránk bízott, s ennek függvényében élvezni munkánk gyümölcsét. Mondhatja valaki, hogy a gyermeki elme nem képes mindent felfogni, annyi valós tényt befogadni, megemészteni. Ez mind igaz. Csak, hogy bármilyen eseménynek, megnyilvánulásnak vannak bonyolult részlet- és egyszerű összefogó magyarázatai. Éppen ebből következik, hogy az új nemzedéket nem taníthatjuk meg a tények tömegére, hanem arra kell törekednünk, hogy a legalapvetőbbek ismeretében fejlesszük ki azt a képességét, hogy felismerje az új (és állandóan alakuló) valóság arculatát, és ahhoz megfelelőképpen, káros jelenségek esetén például kritikailag viszonyuljon. Gyakrabban kellene szem előtt tartani azt az elvet is, hogy a közösségi érdek elsősorban a közösség tagjainak érdeke. Olyan közösségi embereket kell nevelnünk, akik nemcsak tudatában vannak felelősségüknek önmagukkal s embertársaikkal szemben, hanem ennek érdekében cselekszenek is. Ne akarjuk mindenáron meggyőzni gyermekeinket arról, hogy például nálunk minden ember egyenlően részegül a javakból, mert bár meghallgatnak, de hitelt szavunknak nem adnak. Ellenben igyekezzünk megértetni azt, hogy szocialista társadalmunk felépítése, kerete lehetőséget biztosít az emberek egyenlőségére, elsősorban annak érdekében alkot törvényeket, erre irányul minden fontosabb intézkedés Csakhogy ezekkel a lehetőségekkel nem mindenki él egyformán nem húzhatunk még egyenlőségjelet az emberek közé. És jobb, meggyőzőbb példa nem kell, mint az, hogy egyformán iskolakötelesek, tandíjmentesek, ingyen kapják a tankönyveket stb. És szorosan ide kapcsolnám a következőket : az elért eredmények ismertetésekor az általuk ismert hibák okaira is mutassunk rá, a fejlődés nehézségeit, az elkövetett hibákat a magasrendű elvi igényességgel elemző pártdokumentumok, a IX és X. kongresszus határozatainak szellemében. Mit érünk el olyan esetben, amikor egy gyermek korához nem illő kérdést tesz fel, és mi, válasz helyett, megparancsoljuk, hogy ilyen kérdésekkel, gondolatokkal ne foglalkozzék, majd ráér. Lehet hogy mi ráérünk, de ők nem. Gyakori a tizenévesek körében az ilyen téma : hogyan alakult ki az élet, milyen terjedelmű a világegyetem, miért olyan rövid az emberi élet, miért szabad annyi igazságtalanságnak előfordulnia a világon (éhínség, háború, fajgyűlö let stb.) miért képzelik őket buták I nak a felnőttek, mi az, hogy rosz I szak vagyunk stb. És ezekre c I kérdésekre vajmi kevesen mérnél, I érdemben válaszolni. Pedig kell I válaszolni, mert így vagy úgy, de I keresnek elfogadható választ, hi- Iszen a tévé, rádió, sajtó hatására I mind több a kérdőjel gyermekeink I érzelmi és gondolatvilágában. Csal: I így tud az oktató, nevelőmunka I megközelítő lépést tartani a társa- I dalom fejlődésével. így tudunk kor- | szerűen, szocialista módon gondol- I kodó és cselekvő, életképes új nemzedéket nevelni. Barna András tanár Iskola és társadalom FORRADALMI MUNKÁSMOZGALMUNK ÉLHARCOSA GHEORGHE NICULESCU-MIZIL M unkásmozgalmunk, pártunk története számos olyan forradalmárt tart számon, akik teljes odaadással szolgálták a munkásosztályt, a nép ügyét, s akik a legmesszebbmenő áldozatoktól sem riadtak vissza a szocializmus győzelméért hazánkban. Közéjük tartozik Gheorghe Niculescu- Mizil is, aki életét, egész tevékenységét osztálya felemelkedésének, tudatformálásának és megszervezésének szentelte. 1886 november 25-én született egyszerű család gyermekeként a Buzau megyei Mizil községben. Noha tudásszomj sarkallta, a család nehéz anyagi helyzete miatt az elemi iskola után kenyérkereset után kellett néznie. Az inaskodás nehéz éveiben sem vált meg azonban a könyvektől. Környezetének, a társadalmi valóságnak a megismerésével egyidőben a haladó szellemű irodalom segíti hozzá látóköre kiszélesítéséhez, társadalom-ítélete kialakulásához. Huszonegy éves, amikor az 1907- es parasztfelkelés lángja felcsap. Számára ez a tűzkeresztség, akkor csatlakozik a szocialista mozgalomhoz. Ugyancsak ebben az esztendőben sorozzák be katonának. A kaszárnyában felvilágosító tevékenységet fejt ki társai között. 1910-ben leszerel, s rövidesen a fővárosba kerül. A szociáldemokrata párt újjáalakítását követő években minden erejét arra összpontosítja, hogy az élelmiszeripari alkalmazottakat szakszervezetbe tömörítse és a kizsákmányolók elleni harc szellemében politikailag és elméletileg felfegyverezze őket. Érdemei elismeréseként küldöttként vesz részt az SZDP II. kongresszusán, valamint a Szakszervezetek Szövetsége IV. kongresszusán. A rá jellemző lendülettel tevékenyen bekapcsolódik a Románia Muncitoare, majd pedig az Uniunea című lap szerkesztésébe. Cikkei leleplezik a munkaadók visszaéléseit és igazságtalanságait és síkra szállnak az elnyomott munkások egyetlen, az osztályharc elveire épülő szervezetbe tömörítése mellett. Szervezeti és publicisztikai tevékenysége miatt több ízben bebörtönzik. Az 1918-as tavaszi és nyári események Zajiban találják. Forradalmi jelszavakat terjeszt a katonamundérba bújtatott munkások és parasztok körében. Az akkori kivételes törvények ellenére a szociáldemokrata párt és a szakszervezet más tagjaival együtt revendikatív akciókat szervez, amelyek eredményeként újjá alakul a vasutasok szakszervezete s csökken a munkanap. 1918 őszén, a néptömegek erőteljes forradalmi fellendülésének időszakában Gh. Niculescu-Mizil visszatér a fővárosba s részt vesz az elméleti és politikai tisztázódásért folyó küzdelemben, következetesen síkraszállva a munkásosztály politikai pártjának megszervezése, a demokratikus szabadságjogok kivívásának szükségessége mellett. 1918 december 13-án a Nemzeti Színház előtti téren véghez vitt véres mészárlás után több harcostársával együtt őt is elítélték. A börtönben bekapcsolódik a szocialisták közötti vitába és állást foglal a forradalmi vonal, a szocialista párt kommunista párttá való átalakítása mellett. * Az 1920-as esztendő nyarát jellemző sztrájkok októberben általános sztrájkban csúcsosodtak ki. Az általános sztrájk után a munkásmozgalomban erőteljes ideológiai és politikai tisztázódási folyamat ment végbe. Gh. Niculescu-Mizil, a többi forradalmár társával együtt a kommunista párt késedelem nélküli létrehozásán fáradozik. Tevékenyen részt vesz az alakuló kongresszus ideológiai és szervezeti előkészítésében a különböző dokumentumok megfogalmazásában és megvitatásában, valamint a küldötteket választó gyűléseken. 1921 május 8-án Gh. Niculescu- Mizil a bukaresti szekciót képviseli a Román Kommunista Párt I. kongresszusán, azzal a megbizatással, hogy fenntartás nélkül szavazza meg a Kommunista Internacionáléhoz való csatlakozást. A kormány, az állambizottság elleni összeesküvés vádjának ürügyén elrendeli a kongresszus tagjainak letartóztatását. A koholt vádak alapján megrendezett Dealul Spirei-i perben mindazok a kommunisták, akik a per folyamán szólásra emelkedtek, a burzsoá rendszert vádolták és elítélték a társadalmi és politikai igazságtalanságokat. Gh. Niculescu-Mizil bírái előtt kifejtette : .......Óhajtom és harcolok azért, hogy a jelenlegi társadalmi forma és kormányzat megszűnjön.“ A perbefogottak állhatatos állásfoglalása, a tömegek tiltakozó akciója a hadbíróságot arra kényszerítette, hogy a tárgyalásokat felfüggessze s 1922 június 4-én 213 forradalmi harcost szabadon bocsásson. A perbefogott kommunisták szabadonbocsátása és tevékenységük újrafelvétele fel pezsdítette a pártéletet a tömegek sorában végzett politikai-szervezői munkát. Ebben az időszakban Gh. Niculescu-Mizil az RKP bukaresti szekciója titkárának és az RKP KB sajtó és propaganda delegátusának jelentős tisztségét tölti be. Az RKP törvényen kívül helyezése, amelyet az ostromállapot és a terror védelme alatt hajtottak végre, nehéz feladatok elé állította a párt harcosait. A kommunista párthoz való tartozás,vagy a párt vezette tömegszervezetek keretében kifejtett tevékenység a legsúlyosabb I következményeket vonta maga után. Gh. Niculescu-Mizil tovább Ira is aktívan részt vett az RKP I kezdeményezte akciókban, a párt I vezette tömegszervezetek tevékeny- I ségében s lakását a párt konspira- I tív házává alakította át. A rendőrség és a sziguranca ül- I dözései, az állandó megfélemlítési I kísérletek nem bátortalanitják el I Rendületlenül a párt következetes I harcosaként szilárd " elyhűséggel I "küzd eszményei diadaláért. A párt I által szervezett és vezetett fegyve- I rés felkelés győzelme, hazánk fel- I szabadulása az egész életén át ví- I vott küzdelem győzelmét jelenti I számára is. A küzdelmes évek megpróbálta- I tásai felőrölték egészségét és régi I keletű betegsége 1945 augusztusa- ban elragadta sorainkból a muh- I kososztály marxista-leninista párt- jának aláfutó tagját és kiemelkedő I harcosát. Diószegi Anna ÚJABB LÉTESÍTMÉNYEKKEL GAZDAGSZIK BRASSÓ ÉS KÖRNYÉKE Brassó központjában hétemeletes, hatalmas köralakú kisipari központot építenek, amelyben egy divat - szalon, egy szabóműhely, fehérneműkészítő és cipészműhely, különböző háztartási cikkeket előállító műhelyek kapnak helyet. Az utolsó Kneteten a híres brassói ékszerészek műhelyeit helyezik el. Az impozáns épület mellett egy 300 helyes modern szállodát emelnek. Új szállodákat és modern villákat terveznek Brassó-Pojánára, ahol síliftet és üzletsorokat, valamint drótkötélpályát is építenek a Bilea tó és Bușteni felé. 83000 TURISTA NYARAL FÜRDŐHELYEINKEN Nagy nemzetközi idegenforgalmi ügynökségek közvetítésével naponta 600—1000 turista érkezik Európából Ázsiából vagy Amerikából hazánkba ezenkívül rengetegen jönnek egyéni kirándulás formájában a tengerpartra a hegyvidéki üdülőtelepekre, különböző városokba. A legtöbb külföldi a tengerpartot keresi fel. Fürdőhelyeink jelenleg mintegy 83 000 hazai és külföldi turistát látnak vendégül. 1970. AUGUSZTUS 2., VASÁRNAP Miről vall a szilágysági falvak határa ? (Folytatás az 1. oldalról) az egyik kombájn 4430 kiló búzát takarított be, a többi három közül egyik sem érte el a négy nap alatt a 3000 kilót — összesen Szilágykövesd a megye határán terül el, rossz utak végállomása, talán ez is az oka (?), hogy a hivatalos gépkocsik ritkán jutnak el ide. Peremvidék, istenháta mögötti hely, csak a telefon kapcsolja szorosabban a megye szívéhez. Ez a tény kedvezhet annak, hogy a főmérnök napokig nem látható a gazdaságban, hogy a legrosszabb kombájnok dolgoznak a legfiatalabb traktorosokkal, hogy nincs cserealkatrész, mozgóműhely, üzemzavar esetén mindössze saját erejükre támaszkodhatnak. Az eredmény természetes az, hogy július 28-ig a községben alig egynegyedét takarították be a gabonának. Nem kedvezőbb a másodvetések helyzete sem. Szilágy megye többi paremvidékén is lassú az ütem, 17 százalékos az eredmény Drágon, 3 százalékos Alsófürdön, ugyanannyi Csizérben, Pernyén pedig meg sem kezdték a búza aratását. A kenyérgabona nem várhat, a betakarításban segíthet a kézikaszások serege is. Annál is inkább, mivel a másodvetéseket sem lehet halogatni. — A mezőgazdasági igazgatóság újból intézkedett, hogy valamennyi gépet teljes kapacitással használjanak ki — mondta VALÉR MICAN igazgató — jelenleg 309 gép dolgozik a 365 kombájn közül, de rövidesen valamennyi munkába fog állni. Sajnos, a megyei mezőgazdasági igazgatóságra nap mint nap panaszok érkeznek, a termelőszövetkezetekben elégedetlenek a gépesítési vállalatok eddig kifejtett tevékenységével. Mert valóban mindenképpen rossz fényt vet a megye négy gépesítési vállalatára, hogy aratási kampány idején még nem végeztek valamennyi gép javításával, s betakarítás idején a cserealkatrész hiánya a legnagyobb gond. Ez a jellemző a megyében, s talán fölösleges részletezni, milyen, a helyzet a műutaktól távolabbi, peremvidéken elterülő termelőszövetkezetekben. LÁTTUK HALLOTTUK MEGTUDTUK MIKRORAJON A Minisztertanács egyik friss határozata jóváhagyta a nagybányai állomásnál építendő 1 -es mikrorajon tervét, összesen 24 négyemeletes és 5 tízemeletes tömbház épül itt a következő években, 2638 lakással. Az épületek földszintjén kereskedelmi és szolgáltatási egységek, fognak működni. Az új mikrorajon orvosi rendelőt, 16 tantermes iskolát, napközi otthont és óvodát is kap. gumírozott papír A suceavai cellulóz- és papír- I kombinátban rövidesen megkezdik I a gumírozott papír gyártását. A I különleges gép technológiai pró- I bája most folyik. Az új terméket I mindenek előtt az ipari cikkek cso- I magolásánál fogják felhasználni. I . A suceavai üzem munkaközösség I gét szüntelenül foglalkoztatja a rá- I lasztércbővítés problémája. Az a- Iránylag fiatal egység mostanáig 25 féle terméket állít elő , köztük korrózió elleni, paraffinos, krepp és fémmel kombinált papírfajtákat. Jelenleg a cipőgyárak számára dolgoznak ki újfajta segédanyagokat. MÍG a pásztorok ALUDTAK... Sötét éjszaka. A Szatmár-Bikszád keskenyvágányú vonalon tehervonat robog. Mintegy 25 kilométerre Szatmártól a mozdonyvezető kétségbeesetten próbál fékezni. A sínek közt marhacsorda lézeng ! Hasztalan csikorognak a fékek, a karambol elkerülhetetlen : 13 állatot telibe talál a mozdony. Miért ? Mert a patóházi misz két pásztora nyugodtan húzta a csendest, miközben a rájuk bízott 130 állat elkódorgott. A patóházi pásztoroknak valószínűleg lesz alkalmuk kialudni magukat... TALÁLKOZÓ A KAPUÁLLÍTÓ SZERZŐIVEL A kézdivásárhelyi Művelődési Házban mintegy 200 irodalombarát találkozott a Kapuállító című antológia néhány szerzőjével. A városi könyvtár önkéntes szavalókollektívája, névszerint Boér Géza, Bende Katalin, Könczei Tamás, Oláh Ilona és Fekete Erzsébet — mindanynyian diákok — a Szülőföld című fejezetet mutatták be, utána Magyari Lajos, Tömöry Péter és Markó Béla szerzőké volt a szó. A találkozó, amelynek egyetlen „szépséghibája“ az volt, hogy objektív akadályok miatt csak három szerző lehetett jelen, az irodalom kedvelőinek nagy örömet szerzett. TRAGIKUS MÉRLEG Helyszín a Nagybánya-Kolozsvár műút. Az ICJ-6493-as rendszámú kocsi szélvészként száguld Zsuk község határában. A Dacia 1100-as tulajdonosa és vezetője, Ioan Rolireanu, tudja, hogy a síkos úton óvatosan,, csökkentett sebességgel kell vezetni. Tudja, mégis tapossa a gázpedált. Hirtelen azonban fékeznie kell. A fékezés és a nagy sebesség következtében a kocsi megcsúszik és beleszalad a szembe jövő billenő tehergépkocsiba. A mérleg tragikus : Rotareanu, a felesége, 3 éves kislánya és az anyósa szörnyethalt, másik két gyermekük súlyosan megsebesült. HÚSZ ESZTENDŐ Július 27-én ünnepelte megalakulásának huszadik évfordulóját a szilágynagyfalusi mtsz. Az egykori Bánffy-birtokon a párt útmutatását követve 150 család lépett bizalommal a közös gazdálkodás útjára. Az évfordulón persze felidézték az indulás pillanatait is. Farkas György írta alá az első belépési kérést, Tökölyi Lászlót választották meg első elnöküknek. Húsz kemény munkásesztendő telt el azóta és a fejlődés eredményei minden téren szembetűnőek. CSÚCSIDÉNY Július csúcsidénye a gyógynövény-gyűjtésnek. A temesvári feldolgozó vállalatba ezekben a napokban érkeznek be a legnagyobb mennyiségek. A termesztett gyógynövények közül most van a dandárja a mentaszedésnek. Eddig 30 tonna érkezett be ebből az illatos növényből, a vadontermők közül pedig kamillát gyűjtöttek eddig a legtöbbet: 50 tonnát. VÉGRE A medgyesi táblaüveg-gyárban megkezdték a Dacia gépkocsikhoz szükséges szélvédők gyártását. A gépkocsitulajdonosok bizonyára megnyugvással veszik tudomásul híradásunkat, hiszen az ember sohasem tudhatja, mikor marad szélvédő nélkül... A rovatot szerkeszti Henkel Tibor