Előre, 1970. november (24. évfolyam, 7149-7173. szám)

1970-11-25 / 7169. szám

FIATALOK KOVÁSZNA MEGYÉBEN — Tisztelt Király elvtárs, a Sepsiszentgyörgyön töltött napok alatt több építészmérnökkel is­merkedtem meg azzal a céllal, hogy írjak a gondjaikról és álta­lában a közérzetükről, örömmel vettem tudomásul, valamennyiük véleménye megegyezik abban, hogy Kovászna megyében a fiatal szakemberek iránt igen nagy a bizalom. És valóban, ke­vés helyen láttam annyi fiatal­embert vezető beosztásban kü­lönböző tevékenységi ágakban, mint Kovászna megyében. Azt is többször hallottam emleget­­ni, hogy ön személy szerint is szívén viseli sorsukat, érdeklő­dik eredményeik iránt. — Megvallom őszintén, örömöm­re szolgál, hogy fiatal szakembe­reink érzik a megyei pártbizottság és a néptanács bizalmát, és örülök, hogy engem is azok közé sorolnak, akik nem csupán abban élik ki ér­deklődésüket az ifjúság iránt, hogy folyton nevelni akarják, akkor is, amikor volna sürgősebb dolog en­nél, hanem elsősorban abban, hogy lehetőséget teremtsenek számukra szakismereteik, alkotó kedvük de­monstrálására. Az idén töltöttem be a 40. évemet, tehát nem távolodtam el annyira ettől a nemzedéktől, hogy ne tudnám beleélni magam gondolat- és érzésvilágába,é s az ő alkotó lendülete ne ragadjon sok­szor bennünket, idősebbeket is ma­gával. — Tehát az ön ifjúsága évei is a felszabadulás utáni idő­szakra estek. — 1945-ben Marosvásárhelyen laktam. A Kossuth Lajos utcában volt a pártszékház, odamentem je­lentkezni, hogy vegyenek fel a párt­ba. A kapus megkérdezte, mennyi idős vagyok, mikor megmondtam, hogy 15 éves, azt válaszolta, men­jek át a szomszédba, ott van a KISZ, azok is kommunisták, csak éppen hogy fiatalabbak, mint az it­teniek. Ezután dolgoztam Szálva- Visón és más építőtelepeken, így a békási vízierőműnél is, előbb mint munkás, később mint függetlenített KISZ-titkár. Közös brigádban dol­goztam Dumitru Mosorával és Oc­­tavian Grozával most mindket­ten miniszterek, Koppándi Sándor­ral, aki most a Magyar Nemzetisé­gű Dolgozók Országos Tanácsának titkára, Weisz Sándor újságíróval, Coman Teodorral, az RKP Tulcea megyei bizottságának első titkárá­val. Békáson én voltam az első if­júmunkás, akit felvettek a pártba, másodiknak Dumitru Mosorát, aki akkor az alagút építőtelepének fő­nöke volt. Ezután 1965-ig a KISZ- ben dolgoztam, közben elvégeztem a bukaresti Gazdaságtudományi Akadémiát. Kereken 20 évet dol­goztam tehát közvetlenül fiatalok­kal. Olyan iskola volt ez számomra, amit semmivel sem lehet pótolni. — Hogyan fogalmazná meg ennek az iskolának a lényegét? INTERJÚ KIRÁLY KÁROLY elvtárssal, az RKP Kovászna megyei bizottságának első titkárával, a megyei néptanács VB elnökével — Megtanultam, hogy az ifjúság nem csupán bizalmat vár el fe­letteseitől, hanem bátorítást, ser­kentést is. Sok olyan esetem volt, mikor ifjú szakemberek előlépteté­séről volt szó, és némely munka­társaim legyintettek: ez túl fiatal. Ilyenkor mindig azt válaszoltam: igen, fiatal, az is igaz, hogy tapasz­talatlan, de nézzük meg azt is, van-e benne akaraterő, nő-e benne a pénz vagy sem. Oda kell tenni, hogy csinálja, s ha nem lesz jó, majd keresünk mást helyette. Most jóleső érzéssel mondom, mióta a megye megalakult, egy-két esettől eltekintve, nem csalódtam a fiatalokban, tehát ezután is bátran fogjuk őket pro­­moválni minden területen. Sok a tennivaló, hagynunk kell őket dol­gozni, bizonyítani a párthoz és né­pünkhöz való hűségüket. — Egy új megye indulása rengeteg munkával jár, kezdve attól, hogy nincs szálloda, aho­va a megszaporodott kiküldötte­ket elszállásolják, folytatva az­zal, hogy több kenyér és lakás kell, mint addig, tehát nyilván­valóan önnek sem volt ideje is­merkedő estekre járni. Mégis, hogyan tudta akkor, a legele­jén, kiben mi rejtőzik, kit lehet a fiatalok közül vezető munká­ra tenni? Úgy hallottam ugyan­is, több kinevezés az ön szemé­lyes javaslatára történt, tehát felelősséget is vállalt értük. — Amikor Marosvásárhelyen dol­goztam, mint KISZ - első titkár gyakran jártam a hajdani Sep­­si rajonban, így megismertem­ az itteni fiatalokat. Mikor a párt­vezetőség azzal bízott meg, hogy az új megyét minél gyorsabb ütemben emeljük a fejlett vidékek színvo­nalára, és építsünk minél hama­rabb minél több gyárat, iskolát, la­kást, szociális-kulturális objektu­mot, és miután Nicolae Ceaușescu elvtárs több beszédében szorgal­mazta a fiatalok merészebb előlép­tetését, tudtam, hogy valóban csak úgy tudunk gyorsan haladni, ha gazdasági-társadalmi téren elsősor­ban azoknak a kezébe adjuk a kez­deményezés és kivitelezés lehetősé­gét, akik a legkorszerűbb szakisme­retek birtokában ezekben az évek­ben hagyták el az egyetemet, s akikben van cselekvési vágy, akik bizonyítani akarnak. Célunkat el is értük, úgy oldottuk meg a káder­szükségletet, hogy itt — amint az építészek esetében maga is tapasz­talta — jól érzik magukat, tudják, hogy szükség van rájuk. Egyelőre közgazdászokban van hiány, egyéb szükségleteinket nagyjából megol­dottuk, mégpedig olyan szakembe­rekkel, akiket nem küldtek a me­gyébe, hanem ők választották. Ez azt jelenti, hogy elterjedt a híre: Kovászna megyében nemcsak szük­ség van dolgozni vágyó szakembe­rekre, hanem meg is becsülik őket.­­ Úgy vettem észre, ez a megbecsülés nem merül ki ab­ban, hogy a megyébe jött szak­emberek hamar lakást kapnak, tehát gyökeret is eresztenek itt, hanem egyebek között abban is, ahogy fogadják őket, és ahogy később is érdeklődnek munká­juk, gondjaik felől. Megmondom konkréten, mire gondolok. Mi­kor augusztusban itt jártam, be­széltem egy marosvásárhelyi is­merősömmel, aki a nyáron vé­gezte az építészmérnökit. Reggel találkoztunk, a mindjárt láttam, hogy nagy izgalomban van, el is mondta, hogy az új végzet­tek, akik Kovászna megyébe jöttek dolgozni, ma találkoznak a megyei pártvezetőkkel. Más­nap láttam az újságban a cso­portképet, ön is rajta volt. Azt hiszem, a pályájuk küszöbén álló fiataloknak életre szóló szép élmény, hogy két hónap­pal azelőtt még az egyetem padjait koptatták, s augusztus­ban már a megyei első titkár, meg az ő közvetlen munkatár­sai fogadják őket, ismerkednek meg velük személyesen.­­ Ez így van, csak abból a fény­képből nem derült ki egy dolog, amit most szeretnék hangsúlyozni: valóban minden évben találkozunk a megyébe érkezett, frissen végzett orvosokkal, tanárokkal, mérnökök­kel, színészekkel és más értelmisé­giekkel, s ezt hagyománnyá fogjuk avatni, de az ilyen találkozások nem holmi parádés koktélpartik, hanem nagyon is gyakorlati céllal szervezett munkaülések. Miután két-három hetet itt töltöttek, és megismerték környezetüket, össze­jövünk, egyfelől ők, másrészt mi, a megyei pártbizottság képviselői, köszöntjük őket, és megkérjük, mondják el gondjaikat, mindent, ami foglalkoztatja őket, s mi ott h­elyben választ adunk.­­ — Az idei találkozón milyen kérdések hangzottak el? — Vagy tízen szóltak hozzá, s mondhatom, sok minden számunkra is tanulságos volt abból, amit el­mondtak. A kézdivásárhelyi csa­vargyárba helyezett mérnökök pél­dául kérték, hogy létesítsünk mű­szaki könyvtárat, mert itt szinte egyidőben három nagy iparvállalat épült, s nagy szükség van meg­felelő szakmai dokumentációra. BARABÁS ISTVÁN (Folytatása a 3. oldalon) H­elyiipari szakemberek az ismerői, mennyi fá­radsággal jár a válla­lati kapacitás kihasz­nálását jelentő rende­lések megszerzése. Mert nem csak néhány terméket gyártanak egy-egy ilyen, a kívül­álló által sokszor jelentéktelennek tartott vállalatban, hanem sokszá­zat, a dugóhúzótól a tengelykap­­csolótárcsáig mindent, amire rende­lést kapnak és amivel feladataik­nak eleget tehetnek. És a java csak akkor jön, ha a megkötött szerző­dések teljesítéséhez szükséges nyers- és segédanyagokat kell be­szerezni. Sokszor olyan anyagot kapnak, amit a nagyvállalatok hagytak ott mint meg nem felelőt, és bizony az is előfordul, hogy az anyag megszerzéséért „áldozatokat" is hoznak. (Valaki a temesvári helyiipar eredményei kapcsán irigykedve megjegyezte : „könnyű nekik élenjárni, amikor egy auto­­szifonért mindent elintézhetnek"). Talán éppen a helyiipar sajátossá­gaiból következik, hogy az eladási és beszerzési kiutalásokhoz erő­feszítések nélkül hozzájutó, néha elkényelmesedett nagyipari egy­ségekkel szemben, a helyiipar kö­zelebb áll a fogyasztóhoz, azonnal észreveszi az újdonságokat és, ha valahol jó üzletet szimatol meg, akár egész termelési profiljának az átalakítására is hajlandó. A­ termékek vagy gyártási eljá­rások felfedezésekor egyáltalán nem mindegy milyen gyorsan sike­rül azokat gyártásba venni. A szak­­irodalom kimutatja, hogy az új ta­lálmányokat iparilag általában nem abban az országban hasznosítják, ahol létrehozták, hanem ott, ahol lehetővé tették gyorsabb gyakorlati értékesítésüket. Írtunk már az Atom­fizikai Intézet két munkatársának — Ion Berindan és Eugen Radu mér­nökök — kiváló találmányáról, a többtűzteres önműködő vízgenerá­torról, vagy ismertebb nevén a GAMA kazánról, és olvasóink arról is értesülhettek, hogy Kolozsváron épül már a kazángyár, amelyet 1973-ban helyeznek üzembe. Ez a gyár lesz majd az ipari felhaszná­lásra hivatott GAMA—2 kazán elő­állítója, de ezenkívül a két feltaláló újabb szabadalmait is, a lakások és kisebb tömbházak fűtésére és melegvíz ellátására alkalmas ön­működő fűtőberendezéseket is itt gyártják majd. 1973-ig azonban még sok van, ezeket a fél FRAM hűtő­­szekrénynyi készülékeket kérik itt­hon is, kérik külföldön is, tehát a találmány hasznosításával nem le­het addig várni. Szerencsére Nagy­bányán, a „Bálmáreana” helyiipari vállalatban már készen vannak az első példányok, és jövőre, vagyis a kolozsvári gyár üzembehelyezése előtt két évvel, sorozatban gyárt­ják őket. Pongrácz Zoltán részleg­vezető, a mintapéldányok egyik „apja" szerint a próbajáratások re­mek eredményekkel zárultak, egé­szen magas hatásfokot, tökéletes égést értek el. A vállalkozó szellemű helyiipari vállalatnak köszönhetően 1971 újdon­sága lesz tehát a rövidített nevén AMI—2 kiskazán. Nagybányán ki­számították az árát is : 12000 lej körül lesz a kazán és a velejáró vezeték, fűtőtestek ára, mint mond­ják a megrendelő lakásán készen felszerelt állapotban! (Nem ártana, ha ezt megjegyezné például a ma­rosvásárhelyi faipari kombinát, hogy ezentúl ne a vevő hozzáérté­sére bízza a szétszedett állapotban szállított íróasztalok összeszerelé­sét, azt a műveletet, amely benne van az önköltségben, sőt mi több, még nyereséget is kalkulálnak utána !) A „Bálmáreana"-ban a kiskazá­nokon kívül van még valami ,ami valóban látványosság számba megy és ami szintén az újjal szem­beni fogékonyságot dicséri. A ko­lozsvári műegyetemmel együttmű­ködve sikerült ugyanis előállítani a közlekedés biztonságát nagymér­tékben elősegítő fényvisszaverő mikroüveget. Törmeléküvegből ké­szítik, amelyet magas hőfokra beví­senek, az üvegszemcsék ekkor gömbalakot vesznek fel és miután óvatosan lehűtötték, néhány mik­ron nagyságú üveggömböcskék­et kapnak (a hatvanszoros nagyítású mikroszkóp alatt borsószemeknek látszanak). Huszty Árpád vegyész­mérnök magyarázata alapján a technológiai eljárás nagyon egy­szerűnek tűnik, mégis van egy bök­kenője méghozzá az, hogy a mikro­üveget Nagybánya előtt csak egy­két országban gyártották és ke­mény pénzekért exportálták szerte a nagyvilágba. Mikroüveggel von­ják be az országutak szélén az éj­szakai reflektorfényben titokzato­san felvillanó jelzőtáblákat, a­­melyek annyira megkönnyítik a for­galmat. Az E-15-ös nemzetközi műút Kolozsvár-Torda közti szaka­szán végzett kísérletek igazolják, hogy a mikroüveg alkalmas a köz­lekedési sávokat egymástól el­választó vonal festésére is. De ugyanilyen jó vegyi szűrőket is ál­lították már elő, amelyekkel a je KESZTHELYI GYULA (Folytatása a 3. oldalon) ÚJ TERMÉKEK anyokat iparilag általában nem ^ mn az országban hasznosítják, f* (* A | I PTM I \ f I I |',ul ^ tővé tették gyorsabb gyakorlati Leui^^ «m I I III #ml\ létrehozták, hanem ott, ahol I Tg j I XXIV. évfolyam 7169 sz. 6 oldal ára 30 báni 1970. november 25., szerda KORSZERŰ ÖNTÖDE A szatmári Unió gyárban meg­kezdte a technológiai próbát egy új öntöde, amely az első szakasz 4500 tonnás kapacitásá­val biztosítja a gyártási részle­gek munkatermelékenységének jelentős növelését. Ebből az alkalomból az üzem munkaközössége táviratot inté­zett a Román Kommunista Párt Központi Bizottságához, NICOLAE CEAUSESCU elvtárshoz. „Ennek a létesítménynek az üzembe helyezése örömmel és büszkeséggel tölti el üzemünk dolgozóinak szívét — hangzik többek között a távirat. Kifejez­zük ezen az úton forró köszöne­­tünket a párt határozott és kö­vetkezetes iparosítási politikájá­ért. Biztosítjuk önt, főtitkár elv­­társ, szilárd elhatározásunk ma­ximális hatékonysággal kihasz­nálni a számunkra biztosított nagyszerű műszaki-anyagi kö­rülményeket, kiváló minőségű alkatrészeket gyártani nagyobb mennyiségben, minél alacso­nyabb önköltséggel. Világ proletárjai, egyesüljetek! Országos politikai napilap • Bukarest • Románia Szocialista Köztársaság „A meteorológia még erre a hó­napra fagyot, havat jelez, ami gondot és több­ munkát jelent a városgazdálkodásban" — még Bukarest municípium új lakóne­gyedeiben is. A főváros gazdái mindent elkövetnek, hogy a tél megfelelő fogadtatásban része­süljön A 4. OLDALON NAGYVILÁG • PROVENCE KAPUJÁBAN • MI TÖRTÉNT PAKISZTÁNBAN ? • MŰVELETLEN AMERIKA • A TOYOTA ELŐRETÖR KOPOGTAT­Ó , hogyan jó a városgazdák? Bármennyire szeretjük és marasztaljuk sokan az őszt, a hideg évszak lassan mégis kéretlenül is megérkezik. A meteorológia még erre a hónapra fagyot, havat jelez, ami gondot és több munkát je­lent a városgazdálkodásban. Minden őszön kiújuló gondot és törő­dést. Mert a meseszép hótakaró, a tükörfényes jégburok sok aka­dályt gördíthet egy város megszokott, mindennapi életrendjének medrébe. A váratlanul érkező és a városgazdákat felkészületlenül érő hóhullás egyetlen reggelen hatalmas károkat okozhat: a meg­bénult közúti forgalom ezernyi munkáskéz kényszerű kiesését von­hatja maga után — ami nagy veszteség akkor is, ha csak fél ó­rá­­ról,­ óráról van szó —; késleltetheti a nyersanyag vagy készáru, esetleg élelmicikk megérkezését rendeltetési helyére; az úttestekre, járdákra feszülő jégpáncél balesetek előidézése mellett megsrong­ál­­hatja az aszfaltot; a fagy a télre elő nem készített helyiségekben — legyen az vízmű, sűtőhálózat, munkacsarnok vagy lakás — cső­repedéseket idézhet elő és nyilván bőven sorolhatnék még kisebb­­nagyobb téli károkat. A városgazdálkodási vállalatok már nyár végétől igyekeztek mindent elkészíteni a tél fogadására, esetleges támadásainak kivé­désére. Hogyan? Erre a kérdésre kértünk választ három megyeszék­hely: Temesvár, Arad és Déva városgazdálkodási vállalatának ve­zetőitől. A TEMESVÁRI városgazdálkodási vállalatban a té­li előkészületek évek óta járt és jól ismert úton, megszokott és beideg­­zett módon történtek meg az idén is. Mivel a múlt év és az előtte való néhány sem vetett fel külö­nösebb problémákat, a téli elő­készületek módján nem változtattak semmit. Jó volt tavaly, jó volt tavaly előtt, jó lesz az idén is. A meteoro­lógusok nem jeleznek különösebben nehéz telet, tehát rendkívüli készült­ségre sincs szükség. Temesváron — a földközi-tengeri éghajlat hatására — különben is enyhébbek a telek, mint az ország más vidékein, itt a hóvihar is, mint az 1953/54-es példa bizonyítja, csendes hóhullássá szelí­dül. — Azért, persze, nem szolgáltat­juk ki a municípiumot esetleges kel­lemetlen meglepetéseknek, nem vár­juk a telet ölhetett kezekkel — vá­laszol kérdésünkre MITROFAN GHE­­ORGHE mérnök, a városgazdálko­dási vállalat aligazgatója. — Még a nyár végén, szokásunkhoz híven, ne­kiláttunk az előkészületeknek, ellen­őriztük a város egész víz- és csa­­tornahálózatát, megjavítottunk, ki­cseréltünk mindent — szivattyút, gé­­pet, csővezetéket —, ami erre rá­szorult. Beszereztük a hideg évszak­ban szükséges anyagokat: csereal­katrészeket, védőfelszerelést, homo­kot, sót stb. Ellenőriztük, megjaví­tottuk és működőképes állapotba hoztuk a hóeltakarításhoz szükséges gépeket és felszereléseket. Ez a fel­szerelés jó, nincs panaszra okunk sem minőségi, sem mennyiségi szem­pontból. A meglevő nyolc hóekés traktor és három, ugyancsak traktor­ra szerelt hógyalu, a hat, hóeltaka­rító eszközzel felszerelt öntöző­autó és egy pneumatikus hórakó mellé az elmúlt tél óta újabb pneu­matikus hórakó, két nagy teljesítő képességű hóeltakarító gép (három méter szélességben szedik fel és negyven méteres távolságra hajítják a havat), egy emelődaru (az esetleg hóba-jégbe rekedt gépkocsik kieme­lésére) és egy nagyerejű autógreder sorakozott fel. Ezek a jelentősebb hóeltakarító eszközeink. A szokvá­­nyos temesvári teleken bőven ele­gendő a közlekedés zavartalanságá­nak megőrzésére, ha azonban szo­katlanul kemény tél köszöntene ránk, akkor is készenlétben áll a tar­talék: a municípium iparvállalatai szinte ugyanannyi gépi felszerelés­sel siethetnek segítségünkre szükség esetén, mint amennyi a városgazdál­kodási vállalat birtokában van. Temesvárt tehát nem lepheti meg, nem érheti váratlanul, felkészületlenül az idén sem a tél, akár szokásához hű szelídséggel, akár szokatlanul keményen köszöntene be. ARAD MUNICÍPIUMBAN sem lehet ok aggodalomra. Már, ami az utak és járdák tisztaságát, MAG MARIA (Folytatása az 5. oldalon) EGY GYALOGOS KRÓNIKÁJA Ott hagytam abba, hogy a gya­logos fél. Most, a gyalogos örö­meiről szeretnék, tisztelettel be­számolni, így többes számban „örömeiről". Ugyanis ahhoz az örömhöz, hogy él, még hozzá kell számítani néhány más alapvető örömöt is. Gondolok itt például a családi örömökre, meg, hogy a gyermekek nőnek, és magasak. És szépek, és az övék a jövő. Meg, hogy új lakást kapott a kisember. Lassanként az egész utca új la­kásba költözik, és épp ezért tu­dom, hogy rám is sor kerül. Ha nem holnap, hát holnapután, és örül annak is, hogy két megálló­­nyira új iskola nőtt ki a földből és a gyermek még az idén oda járhat. Meg, hogy milyen szép az új Intercontinental szálloda és a Nemzeti Színház épülete. Szóval, azt akarom mondani, hogy a csa­ládi örömökön kívül, ilyen köz­életi örömei is vannak a gyalo­gosnak. Persze, kerül más is ebbe a lel­tárba. Amolyan negatív előjelű AJÁNDÉK öröm. Hogy is magyarázzam? An­nak örül például, hogy a csúcs­­forgalom idején felgyuradhat a zsúfolt villamosra, vagy­­ végre, valahára feltűnt a trolibusz, ami mindig akkor késik amikor a legjobban siet az ember, és örül annak az új könyvnek, amelyet legjobb barátja elől tudott elha­lászni a kettes számú könyvesbolt­ban ; örül ha egy véletlen foly­tán megvehette azt az utolsó pár ultramodern női cipőt, amivel új­évre szeretné meglepni a kedves feleségét , és még maradt húsz lej a zsebében, pedig még két nap van hátra a fizetés napjáig. Persze, a boldogság is egyedi­ségében az igazi, az egyik gya­logost már boldoggá teszi egy szál szegfű, a másik viszont csak akkor húzza el mosolyra a szá­ját, ha az autós kartárs nem ütötte el, amikor ő a tilos jelzést semmibe véve átsétált a bulvár másik oldalára. Épp ezért nagyon nehéz teljes és aprólékos leltárt készíteni a nagyvárosi kisember decemberi örömeiről. Az viszont biztos, hogy ez a hónap tele lesz a kisebb-nagyobb ajándékok me­leg, emberi jóindulatával, hiszen itt vannak a téli ünnepek, az­­tárt az esztendő fordulása, Szil­veszter éjszakája, mind-mind meg­annyi alkalom, hogy örömöt sze­rezzünk egymásnak. Mert az az érdekes, hogy az átlag kisember mégiscsak annak örül a legjob­ban, ha gyalogostársa is boldog, ha a szomszéd ember arca is többször nyílik mosolyra. Mert ilyen a természete, már­mint a kisembernek, önéletrajzához tar­tozik, ha úgy tetszik, hát ez a tipikus. Olykor már-már alig kö­vethető ez az érdekes lelki folya­mat, az érzelemvilágnak ez a kis­fiús alakulása, de az bizonyos, hogy az új­ világteremtés folya­matába ez a mások örömének örülő öröm is be van kalkulálva és ha ma már természetes is ez a közfelfogássá váló szemlélet, ilyenkor a mérlegkészítés előtti napokban se felejtsük el, hogy ez mégiscsak egy tudatos folyamat­nak az eredménye. Nem volt min­dig így, s főleg ebben a beton­rengetegben nem volt mindig ez a domináló felfogás, és ha a legzavartalanabb öröm a káröröm, hát nem állom meg most sem, hogy kinyilvánítsam titkos kárörömömet az autós nép­ség iránt, akik fölényes szágul­dásuk, kóros­ gépőrületük és napi huszonnégy órás mehetnekjük miatt, elmennek a gyalogos kis örömei mellett, nem részesülnek a másik gyalogos mosolyában, és nem veszik észre, ha a szomszéd család gyermeke ismét nőtt két centit. Mert ugyebár ennyi kárörömöm nekem is lehet. Pláne, hogyha az autósoknak kétszer ennyi van, ve­lem szemben... DÁNOS MIKLÓS 4. Rövidesen megjelenik 288 oldalon, több színnyomásban az ELŐRE 1971-es naptára Nagy fejtörő-pályázat — értékes jutalmakkal

Next